Newyorki Figyelő, 1990 (15. évfolyam, 1-15. szám)
1990-01-03 / 1. szám
4 NEWYORKI FIGYELŐ 1990 január 3. KAHAN KALMAN: ASKENAZI ERVIN: REVIZIONISTA KALAND AZ ERDŐS KÁRPÁTOKBAN Az „aranykorba^ került nyugalombavonultaknak - mindegyiknek a maga módján — egyik kedves időtöltése: sok évtizedes múltjuk derűs-borús emlékeinek, serdülő és pályaválasztási éveik történeteinek felelevenítése. Akik a középiskolával párhuzamosan a Talmud fóliánsait, a bölcsek és kommentátorok tanításait az éjféli órákig is böngészték, tanulmányozták — akár szülői kényszerből, akár egyéni ambíció folytán - Máramaros chaszid jellegű chéderei és jesivái légkörében, - alaposan bővelkednek a lassan elhalványuló emlékekben. Talán megadatik számomra is az immár „megkövült" élményekből ízelítőt adni, ezúttal azonban más jellegű reminiszcenciákat elevenítek fel, amely a manapság a sajtóban oly sokszor szereplő, román-magyar kutyamacska viszonyra vet jellemző fényt. KIS BUDAPEST A SZLÁV TENGER KÖZEPÉN Cionista ifjúi koromban, talán 1929 vége felé, Chanuka vasárnapján történt az Isten-háta-megetti máramarosi Havasmező (románul: Poieni de sub Muntejnagyközségben, az akkori román-lengyel-szovjet hármas határ közelében, hatalmas erdőségekkel borított havasok völgyében. A dolgok megértéséhez kis ismertetés szükséges. Havasmező és a .környező községek, hegyi- és völgy-lakó ruszinok, azaz kisoroszok mellett, a deportálásokig nagy százalékban főleg jiddisajkú lakosokkal volt tarkítva... Havasmező annyiban különbözött, hogy a zsidó lakosság „elitje" magyarajkú volt: az erdőkitermelők, fűrészüzemtulajdonosok, szakemberek, az orvos, patikus, stb. Asszonyaik Kis-Budapestnek becézték, az újgazdagok a már korábban megtollasodottak példáját követve, igyekeztek lehetőleg a Csonka-Magyarország fővárosában ruházatot venni, Máramarosszigeten is pesti divatcikkeikkel hatást kelteni. A község zsidósága egyébként több kiválóságot is adott. Ilyen volt például Naftali ben Menachem (Fried) bibliográfus, aki éveken keresztül a Vatikán híres héber könyvtárosa volt. Később a jeruzsálemi egyetem főkönyvtárosa korán bekövetkezett haláláig. 1950-ben, első országnéző utamon még ő kalauzolt a Héber Egyetemen. A ROMÁN CSENDŐRPARANCSNOK RÉMEKET LÁT... Nos, azonos a bizonyos vasárnapon Havasmezőn megalakult a Brit Trumpeldor, a Vladimir Jabotinsky vezette revizionistacionista szervezet ifjúsági alakulata,amely a Jordán mindkét partján — a mai Izrael területén — követelte a zsidó államot. Az ünnepélyes alakuló ülés műkedvelő műsorát s megyeszékhely Brit Trumpeldor-alakulata szolgáltatta. Engem, a kisdiákot, aki szimpatizáltam a mozgalommal, - kértek fel a revizionista Programm ismertetésére az ifjak részére, akik a közönség javarészét képezték. Alig kezdtem hozzá mondókámhoz a helyi iskola dísztermében, rosszat sejtető mozgást észleltem a legelső sorban, ahol az előkelőségek között, főhelyen a csendőrparancsnokot is megpillantottam. Percek múlva a színpad mögül izgatott hang súgta felém, hogy egy-két mondattal, a leggyorsabban fejezzem be. Persze szót fogadtam. Más műsorszám következett. Aggódva adták tudtomra, hogy az óromán királyságból odahelyezett bugris csendőrőrmester, aki egy szót sem értett magyarul, úgy tekintette, hogy az oly rettegett magyar revizionizmusról szónokolok. Hiába volt minden magyarázat, itallal, Ínycsiklandozó harapnivalóval való kínálgatás: a rémeket látó csendőr ragaszkodott ahhoz, hogy őrsről-őrsre, gyalog vigyen be a szigeti csendőrlégió paracsnokához. Döntsenek felettem majd azok... NEM IRIGYLÉSRE MÉLTÓ MENEKÜLÉS Alaposan be voltam gyulladva. Ajánlották, hogy a behavazott hegyi ösvényeken keresztül szökjek a legközelebbi vasúti állomásig. Kísérőt adnak mellém, s ott várjam meg, amíg majd órák múlva a többiek, teherautókon, az esti vonat megérkezése előtt szintén ott lesznek. így is történt. A legalább 10 km.-es „séta" a fagypont alatti hidegben, farkasveszélyben, no meg a csuszamlós-havas, keskeny szerpentin úton keresztül nem volt élvezetes. Annál kevésbé, minthogy feleúton kísérőm kezembe nyomta a lámpást és visszafelé indult azzal, hogy onnan már nem lehet eltévedni... Minden jó, ha a vége jó: szerencsésen hazaérkeztem és igyekeztem elfelejteni revizionista kalandomat, amelynek nem volt folytatása, de azért, ha még évtizedek múltán, havasmezőivel találkoztam, mindkettőnk ajka mosolyra derült... AZ IHLET UTOLSÓ PILLANATBAN SZÁLLT MEG... Egy másik, pár évvel későbbi, pályakezdeti kalandom nem a román-magyar, hanem az óromániai — ún. regáti — és erdélyi románság közötti viszonyra vet fényt. Számomra happy end-del végződött. Ez már a harmincas évek derekán történt, amikor már évek óta a román Máramaros megyeszékhelyén kis magyar nyelvű napilapot szerkesztettem. Azidőtájt szerveződött Erdélyben az Ifjú-Liberális Párt. A pár évvel korábban elhúnyt liberális pártvezér fia — Gheorge Bratianu — alapította, mivel nem ő lett világhírű apja utóda, hanem népszerűtlen nagybátyja. Egy színésznek kezébe került egy leírás Radnóti Miklósnak, a híres magyar-zsidó költőnek tragikus sorsáról. Annyira megrendítette és oly hatással volt reájiogy elhatározta: ezt a szomorú történetet filmre kell vinni és a költő személyét ő kívánja megszemélyesíteni. Valójában tehát egy kísérletnek vagyunk tanúi, amikor a filmbe épített filmmel próbálja a forgatókönyv a vészkorszak borzalmainak egyik epizódját megörökíteni. A színész nagy lelkesedéssel vette magát a munkába, amikor a teljes személyzettel együtt útra ke) a délmagyarországi helyszínre. A színész ott valóban beleéli magát a költő szomorú szerepébe, de a maga szubjektív módján, ahelyett, hogy a történtekről a valóságnak megfelelően, tárgyilagosan számolna be. Sőt a FORCED MARCH című film élénken bizonyítja, milyen áthidalhatatlan nehézségekkel jár egy kb. 45 évvel ezelőtt lejátszódott eszeményt rekonstruálni, amikor egy korbeli színész Radnóti „való történetét" próbálja eljátszani. Mint ismeretes, Radnóti Miklós egy bori munkásszázadban volt kényszermunkás. A II. világháború végén elrendelték az agyongyötört, kiéhezett század visszavonulását. Ebben az „erőltetett menetben" a nácipribékek Radnótit hidegvérűen agyonlőtték. A filmbeli Benjamin Kline nevű színészt a népszerű amerikai TV-sztár, Chris Sarandon alakítja. A filmbeli színész apja, aki szintén a vészkorszak átélője,figyelmezteti: — Senki sem tudja neked, fiam, megmutatni, vagy elmesélni, ahogyan a tragédia annakidején lejátszódott. — S mennyire igaza volt! Mert ezen és néhány más jelenetén kívül a film legtöbb párbeszéde bizony triviális és giccses. A színész például így magyarázza partnernőjének, hgy miért is érdekli annyira a téma, illetve a szerepe: —Elvégre egyszer minden férfinek illik megko molyodni. -A forgatás során a filmbeli rendező sok nehézséget okoz a színésznek. Majd valótlanságokkal és túljátszással vádolja. De Ben egyre inkább lesz az ügy megszállottja és életcéljának tekinti, hogy a költővel azonosítsa magát. Ez a megszállottság odáig fajul, hogy éjszakáit nem tölti többé a szereplők számára kijelölt kényelmes szállodában, hanem a film díszleteként felépített munkatábor barakjában, ahol annakidején Radnóti tengődött. Szabadidejében elmélyed a költő verseiben és képzeletbeli párbeszédeket folytat vele. Rick King, a FORCED MARCH rendezője sokat olvasott a vészkorszakról és ez „súlyos erkölcsi dilemmát okozott számára!', mert sohsem volt képes megérteni, hogyan volt ez lehetséges? Ezért nyúlt a témához, amikor elhatározta magát a múltba való visszautazásra, mint az új generáció képviselője, akire a vészkorszak olyan hatással volt, hogy annak egyik áldozata, Radnóti Miklós kálváriáját akarta az utókor számára megörökíteni. Hogy azonban ilyen „utazás" milyen nehézségekkel jár, arról mind a rendező, mind a főszereplő újra és újra meggyőződhetik. Például a filmbeli Radnóti elhatározza, hogy nem hajlandó tovább tűrni a sanyargatásokat és kínzásokat, ezért fellázad és ellenállást szervez a náci pribékek és magyar csatlósaik ellen. Viszont a költő még életben levő anyjától megtudja, hogy a valódi Radnóti semmiesetre sem volt lázadó vagy ellenálló típus. - Ő egyszerű verseket írt, mert ehhez volt tehetsége és ezt érezte hivatásának. Remélte, hogy át fogja vészelni a súlyos időket, de ugyanakkor tisztában volt vele, hogy tehetetlen elnyomóival szemben.-Különben az anya és a fiát megszemélyesítő színész közötti párbeszédek a film legmaradandóbb és legmeghatóbb jeleneteit képezik. A film producere, rendezője és a szereplők(Chris Sarandon, a színész /költő, Josef Sommer, az apa, John Seitz, a rendező, Renée Soutendijk, Radnóti felesége) becsületesen igyekeznek a Holocaust borzalmait megörökíteni a filmben, de az csak felületesen sikerült nekik. Viszont megismerkedhetik az angolul beszélő közönség néhány Radnóti-verssel, de azokat is jobb lett volna hangszalagról megszólaltatni vagy a színfalak mögül szavaltatni, mint a cselekménybe beépíteni. A film nem több egy kísérletnélynely el akar térni a sablontól és valami újat akar hozni.Én viszont a régi gárdához tartozom, aki előnyben részesítettem volna megbízható források alapján készített filmet a nagy költő életéről és szomorú végéről. Mert ennek a filmnek nem csak a címe „erőltetett"... S hogy nem állok egyedül e véleményemmel, arra a legékesebb bizonyíték, hogy alig egy héttel a bemutató után a filmet levették a műsorról. aOOQOOOOOOOQOOOOOOQOOQOOOOaOOOqOOOQÓOQ«X A máramarosi pártklub székházának ünnepélyes felavatására az erdélyi pártvezetők is megérkeztek. Résztvett a helyi román klérus is, köztük két vikárius. Csakhogy az akkori Romániában a görög-keleti román, vagyis orthodox hit volt az uralkodó vallás, míg az erdélyiek a görög-katolikus hitvallást követték. A törvényeknek megfelelően az államvallás egyetlen helyi lelkésze, a fiatal, egyébként közszeretetnek örvendett Russu görögkeleti lelkész celebrálta az avatási szertartást. Sorra következtek a pohárköszöntők, végül a sajtó egyetlen jelenvolt képviselőjére került a sor. Meglepetten emeltem poharamat. Utolsó pillanatban szállt meg az ihlet, más nem jutott az eszembe: — Engedtessék meg nekem is, az egyetlen jelenlevő orthodox - nak... — Nem kellett folytatnom. Olyan tapsorkán fojtotta belém a szót, mint soha előtte,vagy utána. Ezúttal alaposan fején találtam a szöget... Még a későbbi, „kommunista" éra alatt is, ha Máramarosban a görög katolikus klérus valamelyik tagja közeledett felém, sokatmondó, de óvatos mosollyal emlékeztetett, hogy nem felejtették el aranyköpésemet... ooooootooooooooooooooooooooooooooooopooa „ERŐLTETETT MENET ~ FILM RADNÓTI MIKLÓS EMLÉKÉRE
