Newyorki Figyelő, 1990 (15. évfolyam, 1-15. szám)
1990-07-30 / 10. szám
1990 július 30. NEWYORKI FIGYELŐ 3 A KÖZPONTI MARTIREMLÉKMŰ FELAVATÁSA Amint a világ zsidósága az előzetesen közzétett sajtótájékoztatásokból értesült, a budapesti központi mártiremlékmű felavatási ünnepsége július 8-án, vasárnap délelőtt folyt le a Dohány utcai zsinagóga előterében, a volt budapesti gettó bejáratának helyén, ahol a vészkorszak budapesti mártírjaink tömegsírja is fekszik. Az ünnepély szónokai, sokezer résztvevő jelenlétében, dr. Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság ideiglenes államelnöke, dr. Antall József miniszterelnök, dr. Bielek József, Budapest Főváros Tanácsának elnöke, Zevulun Hammer, Izrael Állam kulturális és nevelésügyi minisztere, Edgar M. Bronfman, a zsidó világkongresszus elnöke, Keller László,az Emanuel Alapítvány és a WJC keleteurópai tagozatának elnöke, dr. Schöner Alfréd főrabbi és Zoltai Gusztáv, a MIOK ügyvezető igazgatója voltak. Ezt követően Edgar M. Bronfman nemzetközi sajtókonferenciát tartott a Budapest Hilton Hotelben, amelyet az izraeli, amerikai és magyar rádió- és televíziós állomások is közvetítettek. Ezután Bronfman elnök ebédet adott a magyar zsidó vezetők és külföldi nagykövetek tiszteletére. A Fórum Hotelben fogadás folyt le, amelynek keretében Bronfman elnök és Keller László díszokiratot nyújtottak át dr. Antall József miniszterelnöknek, amelyben a magyar zsidóság elismerését és háláját fejezik ki a miniszterelnök elhunyt édesapjának a vészkorszakban tanúsított életmentő tevékenységért. A fogadáson többek között, resztvettek dr.Göncz Árpád ideiglenes államelnök, Paskai László bíboros-hercegprimás és a többi egyház vezető képviselői. Ugyanezen a napon dr. Göncz Árpád államelnök a Gundel Vendéglőben Edgar M. Bronfman tiszteletére díszvacsorát adott, amelyen Antall miniszterelnök, dr. Szabad György, a magyar parlament ideiglenes elnöke és Zevulun Hammer, Izrael Állam kultuszministere vett részt többek között. A felsoroltak felszólalásukban fontos nemzetközi kérdéseket érintő megállapításokat tettek. Az emlékműavatás körülményei messzehangzó jelentőségűek nemcsak a magyarországi zsidóság, az egyetemes magyarságodé a világpolitika szempontjából is. A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG SZERVEZETE ÁTALAKULT A magyarországi zsidóság szervezete az országnak demokratikus irányban történt fejlődés során, szintén újjáalakult. Az ezzel kapcsolatos eseményekről, az Új Élet híradása nyomán, az alábbiakban nyújtunk tájékoztatást: Június 10-én tartotta a MIOK és a BIH teljes ülését. Az elnöki tisztséget dr. Kéri Lajos, a Budapesti Községkerülete elnöke töltötte be, mivel az 1982-ben választott elnökség minden tag a múlt év december 31-i hatállyal tisztségét megszűntnek tekinti és alapszabály szerint ezesetben a Budapesti Községkerület elnöke tölti be a tisztséget addig, amíg az új tisztségviselők megválasztása meg nem történik. Az 1989 december 31-i ülésen a Rabbiságjavaslatot terjesztett elő, amelyet most egyhangúan elfogadtak. Ennek értelmében a MIOK vezetésére ügyvezető igazgatót és nyolc tagú társadalmi testületet kell választani. Az addigi tisztségeket megszűntették. A betöltendő tisztségekre neveket nem hoztak javaslatba, viszont az ülés az alábbi javaslati pontokat tette magáévá: 1. Tudomásul vette, hogy az elnökség mandátuma lejárt és tovább nem működi. 2. Az új tisztikar megválasztásáig az elöljáróság és képviselőtestület mandátumát megh osszabbították. 3. Tudomásul vette, hogy új alapszabályok szerkesztendők. 4. Az ügyek továbbvitelét kilenc tagú intéző bizottságra bízták, annak vezetője Zoltai Gusztáv, aláírási joggal. Dr. Schöner Alfréd főrabbit rábírták, hogy előzetesen bejelentett lemondását vonja vissza, az Országos Rabbitanács elnöki tisztét továbbra is töltse be, elfoglaltságára tekintettel azonban a Rabbisági Hivatal ügyeinek intézését helyettesére bízták, akinek személyét Deutsch Róbert rabbiban jelölték ki. Utóbbinak a főrabbi címet adományozták. Egyidejűleg Raj Tamás, Burger István és Polnauer Sándor is elnyerték a főrabbi címet. Az amerikai magyar-zsidó közösség megértéssel figyeli a magyarországi testvérek szervezetének fejlődését. Nem rejthetjük véka alá, hogy az együttműködés sok kívánnivalót hagyott hátra, aminek okát főképpen abban kell keresni, hogy a külföldi zsidó szervezetek egymásután nyitották meg magyarországi irodájukat, de a Magyar Zsidók Világszövetsége, amely pedig a valójában egyedül illetékes szerv a magyarországi zsidó közösség nemzetközi képviseletére,ilyen irodával ezideig nem rendelkezik jóllehet már a demokratikus kormányzatot megelőző állami hatósági szervek is örömüket fejezték ki az iroda megnyitására vonatkozó terv felett, nem is szólva a jelenlegi kormányzatról, amely többször is kifejezte készségét az együttműködés létrehozására. A fentiek megvalósítására a Világszövetség újonnan megválasztandó vezetősége lesz majd illetékes. CARACASI ÉLMÉNY Legutóbb néhány napot Venezuela fővárosában, Caracas-ban töltöttem, ahol nem lekicsinyelendő számban élnek magyar származásúak. Szombati vendéglátóm régi, budapesti kedves barátom volt, aki az ottani hithű orthodox zsidó közösség elöljárója és szakavatott előimddkozója is egyszemélyben. Emlékezetes marad számomra az a tradícióinktól átfűtött, meleg fogadtatás, amelyben részesített nejével együtt. Mindezt olyan élmény tetézte, amely életem végéig emlékezetes marad számomra. A péntekesti I-tentisztelet során barátom ajkáról felhangzott a Szombat Királynő fogadásának tradicionális éneke, a LECHÁ DODI-_a Szól a kakas már... dallamára! Erre a szombat délutáni lakoma során elhangzó énekek melódiája tette fel a koronát - Fel, fel, vitézek, a csatára /... - hangjaira. Vendéglátóm elmondotta, hogy a munkaszolgálatban természetesen tiltott dolog volt az imádkozás. A hithű munkaszolgálatosok azonban nem voltak hajlandók lemondani erről és ezért a „smasszer ~ keretlegényt azzal tévesztették meg, hogy magyar katonanóták és a káliói Cádik dallamára mondták az imaszöveget. Eszünkbe jutott Zsoldos Andor felejthetetlen verse a mádi deportálásról, HUSZONNÉGYEN VOLTAK... Samu, ahogy este Becsukta a boltját, Magyar rímbe szedett Héber imát, zsoltárt. Értett hozzá Samu, Boltos volt, meg költő, Ringatta rímeit Kilenc emberöltő. Kilenc! Nem kevesebb! Bizonyos volt benne, Vén sziderlijében Ükapja üzente. Mintha volna hárfás Dávid király sarja, Zengő héber szókkal, Ügy hangzott magyarja: „Ég a napmelegtől A kopár szik sarja.” A „Semá Jiszroél”-t Dactilusra fűzte, A „Kaddis”-t, „01énu”-t Jambusláncra tűzte. S mikor már hajtották Szegény huszonnégyet, Kakastollas hősök: „Hős” csendőrlegények... Samu szent lelkében Még reménység égett! Batyujában vitte Petőfit, a tanút, Aki majd felharsog: Ne bántsátok Samut! KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A szervezeteknek barátainknak és jó ismerőseinknek,akik felejthetetlen férjem, apám, A kicsurranó könnyek között felmerül a kérdés: Ki volt hűbb magyar állampolgár: Samu, a kiűzött zsidó boltos-költő és sorstársai, akik hitükhöz ragaszkodva magyar dallamra imádkoztak az ukrajnai hómezőkön, vagy a gyűlölettől csepegő gyilkos csőcselék ? íme, ezek az emlékek és élmények adják-mega választ a mostani korban is felmerülő, embertelenséget tükröző kérdésekre. A gyűlölet hirdetői valójában legszilárdabb erkölcsi alapjaiktól foszották meg az államot, amelyeket ezek a hagyományaikhoz odaadóan ragaszkodó, halálba üldözött zsidók képeztek. Ezért kell az ország felelőseinek mindent megtenni, hogy megakadályozzák a vér gőzös légkör visszatértét..- fedor -BIACH M. JÓZSEF V"T eLhűnytakor részvétnyilvánításukkal felkerestek,ezúton fejezzük ki szívünk mélyéből fakadó köszönetünket. BIACH ARY és ANIKÓ és családjuk
