Newyorki Figyelő, 1990 (15. évfolyam, 1-15. szám)

1990-04-20 / 6. szám

1990 április 20. NEWYORK1 FIGYELŐ 11 ALEX BONDY: MEGMINTÁZOTT MESÉK BIRODALMÁBAN... — Beszélgetés Kirzner Emilia szobrászművésznővel haifai műtermében — Az én kedves jóbarátom, Péter Fe­renc, a sikeres nahariyai Magyarul Beszélők Klubjának elnöke, kultúrprogramokkal tar­kított heti összqöveteleink egyikén így szólt hozzám: - öregem, te szereted az érdekes embereket, művészlelkeket - nos, én fel­fedeztem számodra egy ritka-értékes em­berpéldányt, szeretnélek összehozni vele. — Felvitt tehát a Karmel hegyen lakozó Kirzner Emilia szobrászművésznő műter­mébe. Bemutatott a rendkívül bájos asz­­szonynak, aki olyan nem mindennapi köz­vetlenséggel, szeretettel fogadott minket - mindketten asszonyostul törtünk rá —, hogy a kémia - ahogy ezt manapság neve­zik - azonnyomban kialakult közöttünk és amikor a frissítőt felhajtottuk - bátran mondhatom —, már mint régi jóbarátok vágtunk neki megszemlélni alkotásait. Itt aztán nem kis meglepetés fogadott bennün­ket. A gyermekkacsójú asszonyka - ahogy ezt meg is jegyeztem hitetlenkedve -, lé­vén, hogy nehéz volt elképzelnem, hogyan lehet ilyen kis kezekkel márványt vésni,fát faragni — olyan arzenálját mutatta be mun­káinak, hogy vége-hossza nem volt elisme­résünknek, mely páratlan tehetségének szólt. A Teremtés, a Föld keletkezésének, a tengerekből a szárazra kúszó első őslé­nyeknek valóban mesebeli, de korántsem szörny-szerű, ezerszer inkább lágy-meleg­­kerekidomú alakjai tárultak szemünk elé. Végtelenül sajnálom, hogy nem tudom sza­vakban visszaadni azt a tengerszínt, me­lyekre ezek az alakok — öntött bronzszob­rok — lettek befestve, mert ez olyan meg­kapó, eredeti volt, hogy a Nahariyán igazán a Földközi tenger ülatához szokott szagló­­szervem működésbe lépve a szombat dél­előtti tengerparti séták telitüdővel történő légző-gyakorlataira emlékezett. Persze nem lehet beskatulyázni a művésznőt, mert az anyaságot hirdető, vagy ülő, guggoló,fekvő alakok és portrék bronz, márvány, fa,gipsz anyagból ezen kívül is gyönyörködtették szemeink. Betelve a látottakkal ültünk le egy kis beszélgetésre.- 1949-ben születtem Aradon - kezdte Emilia Kirzner - elemi és középis­koláimat is ott végeztem, az Ion Slavici Li­­deum magyar tagozatán. Egyidejűleg - nem kis megerőltetéssel - elvégeztem a Művészeti Főiskolát, ahol a főtantárgy a rajz volt. Kiváló tanáraim voltak — Hajós professzor, akitől az akadémikus rajz alap­jait sajátíthattam el és Stäche professzor, aki ma már hetven fele jár, aki nem csak művészettörténetre oktatott, de arra is, ho­gyan kell látni a művészeti alkotásokat. Ta­valy jártam nála, bemutattam neki kiállí­tott munkáimról a katalógust — láttára sír­­vafakadt és úgy mesélte el nekem, hogy mindig hitt tehetségemben és legígérete­sebb tanítványának tartott - amiről nekem addig sejtelmem sem volt. — Kérdésemre, hogy kitől örökölte te­hetségét, — így válaszolt:- Nagyapám szobrász volt - bár in­kább bútorfaragással foglalkozott, de - ró­zsafából. Apám ugyan történelem-tanár volt, de valódi tehetség lakózott benne.A- nyám már tőle tanult és odajutott, hogy a temesvári egyetemen tanított pirogravurát,s amikor a románok felismerték ezen készít­mények értékét és exportálni kezdték, anyám csinálta hozzá a modelleket. —- Az öröklött hajlam tehát az otthon látottakkal párosult. — — Apám 65-ben meghalt és nevelé­semet anyám vette kezébe. Mondhatom: igen keményen, szigorúan. Ennek köszön­hetem, hogy 18 éves koromban már az é­­rettségin kívül diploma is volt a kezemben és tanárként működhettem.S zongoráztam, balletteztem — mindezt egy időben. Az utol­só négy év olyan volt, hogy nem szívesen gondolok rá. Hajnaltól-éjfélig elfoglaltság és éjjel a tanulás. Képzettség szempontjából tökéletes megoldás volt, de ára is volt: nem volt gyermekkorom.A fiamnak szép ifjú­ságot kívánok biztosítani. — — S hogyan alakult a továbbiakban élete ? — — 1970-ben jöttem Izraelbe. Tudva, hogy nekem a rajz nem elég. Felvettek az egyetemre - de feltételesen: — ha nem le­szek tizes eredményű — kidobnak. Az év végén nem csak tízesem volt, de bocsánatot is kértek tőlem a kezdeti bizalmatlanságért, sőt — elkezdtem tanítani már a második év­ben. Diplomám mellé a szobrászatot is ta­nulni kezdtem — és egy év után már a szob­rászatot is taníthattam. Hogy ez tehetség dolga ? Én mindig azt mondom a tanítvá­nyaimnak, hogy a tehetség fontos, de csak tíz százalékban játszik szerepet. A lényeg: reggel felkelni és dolgozni. Nem múzsa,nem ihlet — munka ! — Dolgozni, mint a cipész! Pontosan! (Bámulatos egyszerűséggel, s egyben nagy-nagy meggyőződéssel mondja, a.b.) A tehetség könnyebbé teszi a dolgo­kat, de nem old meg semmit! -— Technikát - sok munkával — min­denki elsajátíthatja, de a virtuozitást a te­hetség garantálja egyedül... — — Amit én vallók — pláne ma, hogy 50-60 éves tanítványaim is vannak, s én már nem tudom őket megváltoztatni-hogy felvázolom nekik a megmintázás közben fellépő problémákat - mert mindig adód­nak ilyenek - hogy oldhatják meg. Elsősorban minden szobor más. Ami az előző alkotásra jó tanácsnak bizonyult — értékét vesztheti a másiknál. A hozzáállás olyan kell, hogy legyen - lehet, magamból indulok ki - új munka kezdetén, hogy amit eddig tudtam, az előző szoborba fek­tettem be és minden új szobor újrakezdés, próbálkozás, újabb problémákat vet fel.Per­­sze itt meg kell jegyeznem, hogy sem a te­hetség, sem a tudás - a szobrászat esetében nem egyszerű tényező. Figyelembe kell venni, hogy - mondhatnám — minden té­ma már feldolgozásra került, sőt ki lett me­­rítva. Ugyanez áll az anyagra is, bár ma már nem csak a kő, fa, bronz áll rendelkezésre, hanem a géproncsok, a hulladék is és ma már vülany hegesztő vei és forrasztó pákák­kal dolgoznak egyes szobrászok. — — Tematikája ? — — Nincs. Nekem „meséim" vannak. Mielőtt elkezdem egy munkám, kialakul bennem egy mese. Ezekbe a mesékbe „be­építem" szobraim. A telavivi kiállításom közönsége úgy ítélt, hogy szobraim ,közel állnak" egymáshoz, mint egy folytatólagos mese. S ebben van is valami. De a szobraim a közönségé, — a mese az enyém. Talán el sem tudnám mondani őket, illetve elmon­dom a magam kifejezési módján — a szob­raimban. Nem vagyok ún. „elkötelezett mű­vész", a politikával egyáltalán nem foglal­kozom. Nem mondom — bizonyos dolgok, természetüknél fogva és nagyon is érthető­en, hatnak rám. Ha a féljem tartalékos szol­gálatban a libanoni Gidonvan — az érezhető munkáimban, sőt ilyenkor min­den ebből inudl ki. Vetülete érzelme­imnek, aggodalmamnak. -— További eredményei ? -— 1971-től asszisztensként és kisegítő tanárként dolgozom a haifai egyetemen, a szobrászati szakon, 1976-ban rajz- és szob­rászati szakot alapítottam a haifai Aba-Husi Kultúrházban, amelynek a mai napig a szobrászati szakon én vagyok felelőse, ta­nára. — — Kiállításai ? — — 1973-76 között számos csoportos kiállításon vettem részt a haifai egyetemen, 1977-ben a haifai Auditóriumban önálló, egyéni kiállítás, 1979-82:egyénikiállítások, szobrászat fában és rajzok. 1988-ban egyé­ni kiállítás Espace Piene Cardin-nál Párizs­ban. 1990: jelenidejű kiállítás az Eprat Ga­lériában, Tel Avivban. — — No-no, asszonyom, Párizson nem futhatunk ily egyszerűen át! — — Igaz. Párizs volt számomra a leg­jobb iskola. Pierre Cardin - maga is szob­rász, gyönyörű szobrokat csinál. Tulajdoná­ban van a Champs Elysée-n levő Espace Pi­erre Cardin Kultúrközpont: koncertterem, balett-bemutató és képzőművészeti galériá­val és egy teremmel, ahol a modelljeit mu­tatja be. A Galériában rendezett kiállításo­kért nem vesz pénzt. Akit megszeret és munkái megtetszenek neki, azok állítanak ott ki. Én egy barátnőm által jutottam el hozzá. Amit Cardin csinált nekem, az mesé­­beillő: háromméteres plakátokkal, amit mindenki láthatott az Operánál és a Louv­­re-nál. Ott volt a megnyitón és ő mutatott be mindenkinek. Megjött Ivaral, a nagy Va­­sarelly fia, maga is jelentős művész, édes ember, magyarul beszélt, mert beajánló barátnőm jól ismeri: — Te a Judit barátnő­je vagy ? Tudod, igazi művész vagy! Nem is gondoltam volna.... - Elképzelhető .mi­lyen boldog voltam. Ott volt Rotschüd fia, Yul Brinner lánya, beszélnem kellett az összes, általam ismert nyelven: angolul, spanyolul, franciául. Megismertem Edmond Newmannt, képzőművészeti szakkönyvek világhírű szerkesztőjét. Feltétlenül beszélni akart velem. Elmagyarázta a megnyitó je­lentőségét, a terem egy zúgába vonva en­gem: — Nézz szét, ezek az emberek — leg­alább 300-an voltak jelen — neked rangos nevükkel nem mondanak semmit, holnapra többségük nevét is elfelejted - hidegen hagynak. De ő k ismerik egymást! Mind­ezek, akiket itt látsz kiállításod megnyitó­ján, holnap ismét együtt lesznek London­ban egy opera bemutatóján, holnapután New Yorkban egy más kiállításon, egy hét múlva Monte Carloban egy koncerten és mindezen a helyeken társalognak egymással s ezáltal újra és újra felelevenítik párizsi ta­lálkozásukat is, amelynek felvillanó háttere a Te kiállításodat képező művek, mert nézz szét: mindegyikük simogatja egy-egy szob­rodat, kezük a Te munkádon nyugszik be­széd közben. Ez a lényeg! Ez lesz az emlé­keztető! Teremtsd meg hát szobraid egyéni légkörét! — nos,aki itt ma körülnéz: ez már megvalósult ! — azt foga mondani. —-Példaképei? —- Nem így tenném fel a kérdést. In­kább, kire nézek fel. Mert nem óhajtok kö­vetni senkit. Akad, akit nagyra tartok és itt Brancusira (1876-1957) gondolok, abszolút minimalista, mindent leegyszerűsít és így is kiközvetíti a dolgok vezérfonalát. S persze Giacometti (1901-1966), a másik véglet,aki már mozgás képviselője és mindent aprólé­kosan kidolgoz. Az izraeliek közül Dani Káfri, akit nagyon nagy szobrásznak tartok. Kifejezésmódja tömör, egységes, minden benne van. Nagyon remélem, hogy lesz egy­szer egy közös kiállításunk. Mélyen vallásos és nagyon közvetlen ember. -— Művészi hitvallása ? —- Nagyon egyszerű : a munka maga. Csodálkozom azokon a szobrászokon, akik műveik felől filozofálgatnak. Hogy ki mit lát szobraimban: a szemlélőre bízom. — — Müyen anyaggal szeret leginkább dolgozni ? — (A cikk befejezése a 12.oldalon) MJWUUUUUUUUBBBBBB^^mg DR. ELISABETH GÖMÖRI bdgyógyáK, szívspecialista Afflkted with Beth Israel Medical Center rih.ie«l Instructor at Mount Sinai School of Medicina Ultrkiangos és minden más modern sriwaagálat Izületi bántahnak - speciális terápia Amerikai és magyar biztosításokat elfogadok GRAMERCY HOUSE 235 East 22nd Street. New York, N.Y. 10010 97-30 64th Avenue Forest Hüls, N.Y. 11374 TeL: (212)779-1430 (Dr. Péteri. Tarján Dr. Michael L. Fttrtc New Yorkban végzett, magyarul beszéld ügyvédek FÜRST, WEIN ft TARYÁN ÜGYVÉDI IRODA Állampolgárság-Családi jog-Fizetésképtelenség-Hagyatékok-Ingatlan adásvétel-Névváltoztatás-Czleti szerződések-Vállalati jog- Végrendelet Baleseti ügyekben ügyvédi munkadíj kizárólag sikeres ügyintézés után UJ IRODAI CÍMEINK: 71-21 Austin Street, Forest Hüls,N.Y. 11375. Tel.:(718) 575-1244 empire STATE BUILDING OFFICE: 350 Fifth Ave,Suite 1814, NYC 10118 Tel.:(212)628-0119

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents