Newyorki Figyelő, 1990 (15. évfolyam, 1-15. szám)
1990-04-20 / 6. szám
NEWYORKI FIGYELŐ 1990 április 20. 4________________________ KŐBÁNYAI JÁNOS: JÁKOB SÁTRAI, GLASER ÚR BOLTJA Glaser urat, a zsinagóga egyszemélyben gabéját, rosekolját és sameszét (a templom, a közösség vezetőjét és szolgáját) már a nyár derekán — amikor az üdülési szezon miatt amúgyis nem egyszer előfordul, hogy a hiányos létszám miatt nem lehet elővenni a Tórát — menetrendszerűen elfogja a szorongás, vájjon legalább az őszi nagyünnepekre képes lesz-e egybeterelni ismét az egész Izrael népét megtestesítő tíz zsidó férfit. Legalább amikor a szent tekercs és az azt őrző szekrény is fehér gyolcsba öltözik, ne kelljen idegeskedni, telefonozni, taxihoz rohangálni, elszalajtani valakiért a szomszéd zsinagógába (de ott sincs kölcsönadni való ember, mert éppenhogy „kivannak"), vagy a villamosról leráncigálni egy arra utazó gyanútlan zsidót. A megbánás fohászai legalább most a szívből, s ne az aggodalomból repülhessenek föl az örökkévaló szívét ostromlandó. Innen, a zsidóság e szerény, de annál fontosabb végvárából, a Teleki tér 22-es számú bérháznak a földszinti sarkából. S idegtépő várakozás nélkül lehessen belefogni a talán e helyen kissé eufémisztikus megállapításba, tudniillik, hogy „Mily szépek a sátraid, Jákob..." Ezekkel a sátrakkal jó darab ideje nincs minden rendben Magyarországon. A szépségükkel sem, na meg az Istennel történt küzdelme emlékére az Izrael nevet elnyert pásztor népével sem. Ezek a sátrak üresek, elhagyottak, vagy jó esetben bántóan megtépázottak. Egyre kevesebb áll már közülük. S ha állnak is: hogyan? Látogatóik híján sorozatba kell bezárni őket,hogy aztán a lakat ajtajukra kattanása után sietve emléktelen pusztulásba enyésszenek. Népehagyottan az Örökkévaló sem mentheti meg őket. Miért is tenné? Ha e helyeken megszűnik a hajlandóság, hogy vele újabb nemzedékek nyilatkoztassák ki a szövetség megújításának szándékát. Glaser úr a nyár vége felé lelkemre köti: — Ünnepekre hozzon két embert ", — s amikor már itt kopogtatnak a nagy napok, már megelégedne eggyel is. De hiába nagy a szájam - hogy mennyi kitűnő, a zsidóságát visszaperlő fiatalembert ismerek, találkozom velük hétközben —, még senkit sem sikerült rávennem arra, hogy átlépje végre ama sátor küszöbét. (Végszükségben csak az MTK-pálya minjanének oszlopos tagját, atyámat lehetett taxin riasztani, nem egészen szabályos módon, vagy a még kilencéves ártatlan unokaöcsémet, akit négy héber betű felismerésével, nem egészen szabályosan be lehetett számítani tizediknek, hogy a Teleki téren a sófár azért megszólalhasson.) Pedig eközben gyülekezik, rajzik egy új nemzedék (jelenségét zsidó reneszánsznak mondják), amely ismét Jákob népének vallja magát, s kívánkozik a sátor melege, hagyománya után. Sőt ha rákérdeznek, hogy miért, még hivatkoznak is az ősapával összekötő folyamatosságra, de a sátrak függönyét mindeddig még nem lebbentették föl. A sátrat csalódottan, hitevesztetten atyáik hagyták el, s fiaik úgy akarják viszszaszerezni Jákob elprédált örökségét,hogy hajléka küszöbét mégsem lépik át. Lehetséges ez ? Majd meglátjuk — mondatja a türelem, a kíváncsiság. Nem lehet — mondja a logika. Hiszen nem lehet valamit örökbe venni, amit nem ismerünk, amihez nincs pozitív v iszonyunk. És mégegyszer nem, mondatja az aggódás (Glaser úr szorongása), hogy addigra eltűnik minden birtokba vehető, míg rájönnek arra, hogy ama sátrak melege, hagyománya, közössége nélkül nem részesülhetnek abban a melegben, hagyományban, közösségben, ami felé a bennük atavisztikusan dolgozó vágy hajt. Ma az örökkévaló és nép külön-külön él. Mindkettő magányosan. A szövetséget — ki kezdte ? erre senki nem adhat felelősen választ - fölbontották. Viszont az már nem metafizikus tény hogy a zsidóságot népként a zsidó vallás, a zsinagóga (e görög szó a héber bét-ha-kneszet és a bét-há-midrás, azaz a gyülekezet, a tanulás házának a fordítása) tartotta fenn. Azaz a szövetség, vagy megragadhatóan: a szövetség érvényébe vetett hit. E z működött. Eredménye: mindaz az egész emberiséget meghatározó gazdaság, amit a zsidó nép alkotott. S mindennek nincs egyetlen olyan szegmentuma, amely elválasztható lenne a zsinagógától, amely nem élt, élne szerves kapcsolatban vele, amely ne onnan indult volna el, vagy ne tért volna vissza oda. Erről az igazságalapról és evidenciáról lemondással minden belőle fakadó felszínessé sekélyesedik-szürkül, s előbb-utóbb elhal. A zsidó vallás, a központja (vagy központi metaforája) az Örökkévaló, más vallásoktól eltérően egy meghatározott, önmagát a hitével meghatározó népé. Az Ö- rökkévaló és a vele kötött szövetség: maga a nép. A zsidó nép, amely örökkévalóságát sorsával, történelmével, küldetésével, létével - az európai kultúra egyetlen ókori népeként - látványosan is bebizonyította. Aki nem hisz benne, az nemcsak Istenben, de a zsidó nép létében, folytatása szükségességében sem hisz. Szintén más vallásoktól eltérően, a zsidó vallás nagyon is evilági cseleked e t v a I I á s. Nem a megvallás, a semmire sem kötelező kinyilatkozás (és gyónás), hanem a konkrét embert, a konkrét népet, s ezen keresztül az egész világot építő-jobbító (megváltó) cselekedet áll a központjában. A cselekvés lehetősége és felelőssége most egy új nemzedék kezébe került. Egy nemzedékébe, amely újra zsidóként határozza meg önmagát, Ezt az új, felemelő és pozitív szándékot ma az árnyékolja be, hogy a zsidóként meghatározás zsidó fogalma mögött nem áll semmi, vagy nagyon is kevés. (Leginkább a környezet negativ, diszkriminatív, tehát k ívűiről jövő dobozolása, de belülről csupán a Holocaust több nemzedéket is megjelölő stigmája identifikál.) A hit, a tartalom, az értékek nélküli önmeghatározás nemcsak sekélyes, de rendkívül veszélyes is. Nemcsak a népet csenevészesíti el végleg,de magát az e m b e r t is. A közvetlen környezetét, a zsidó és magyar (sorrend tetszőleges) népet, társadalmat és az egész világot felelősen a sorsával alkotó embert. Akinek nincs múltja, annak j ö - v ő j e sincs. A múlt a zsinagógában van. Nem biztos, hogy a ceremóniákban,az imák szövegében és rendjében, a titkukat nehezen kiadó furcsa betűkben és nyelvben. Persze azokban is. Hanem az ott található, életük összegezésének idejébe jutott, elárvult emberekben. A szemük barna bogarából megnyíló mélységesen mély idők kútja hívásában. A csak tőlük elsajátítható még élő történelemben, értékekben. S mind emögött valami nehezen megragadható másban, amit kénytelen az ember metaforikusán Isten jelenléteként megfogalmazni. Ha muszáj. De nem muszáj. Itt lenni, megállítani a pusztulás folyamatát, tehát cselekedni: muszáj. Átadni magukat az érintésnek, a beavatásnak, s elfogadni a — lehet metafizikus -szükségszerűséget„hogy Jákob sátrainak az idők végeztéig (a Messiás eljöttéig) állniuk kell. Nélkülük pedig nem fognak állni. Nélkülük a múlt nem szolgálja a jövőt,ezért mihamarabb birtokba kell venniük. S nélkülük Glaser úr szemében sem gyúl fel Jákob csillaga, nem fénylik föl a szívet melengető elégedettség, mint ősatyjáén, amikor nyájjá, néppé szaporodó juhait, kecskéit és családja tagjait számolgatta, s nem dörzsölheti össze a kezét boddogan felsóhajtva az imaház legalább negyedéig megtelt padsorai láttán, hogy: — Jól megy a bolt. —-X (Részlet Kőbányai János MAGYAR SIRATÓFAL című könyvéből, amely az 1990-es könyvhétre jelenik meg Budapesten, június elején.) oao»* A MIOK SZERETETKÓRHÁZA ÜJ SZÁRNYÁNAK MEGNYITÁSA Április 22-én tartotta a MIOK Szeretetkórházának igazgatósága és a MIOK elnöksége a kórház új 50 ágyas szárnyának megnyitó ünnepségét. Az egyetemes magyar zsidóság számára jelentős eseményen a megnyitó beszédet dr. Losonci András igazgató főorvos, a MIOK v. elnöke tartotta, akinek felszólalására legközelebb visszatérünk. A felszabadulás óta ez a közel egy millió dollár értékű új alkotás jelképezi a poraiból feltámadt magyar zsidóság intézményeinek fenntartására és fejlesztésére irányuló, törhetetlen akaratát. Az eredmény létrehozása részeseinek szerencsekívánatainkat küldjük. FIZISSCN ILÖ A NEWYORKI FIGYELŐRE ÉVI 30 DOLLÁRÉRT 21 st CENTURY HUNG. PUBL. CO. 136 East 39th Street NEW YORK, N.Y. 10016 Előfizetek egy évre a Newyorki Figyelőre. Mellékelem az előfizetési díjat: 30 dollárt. FELHÍVÁS! Az egykori nagybányai KMSZ (kisegítő'munkaszolgálat) X/1. alakulata május 8-9-én megtartja Natanyán (Izrael) a hónapokkal ezelőtt, sajtóban és rádióban meghirdeteti: baráti világtalálkozóját. A mai napig sikerült felkutatnunk kb. 70 túlélő testvért (a hajdani 360-ból). Teljes cím hiányában, sajnálatos módon, nem tudtunk minden érdekeltet értesíteni. Reméljük, ez a felhívás is előre viszi mély gyökerekkel bíró, baráti ügyünket ! Türelmetlenül és sok szeretettel várjuk a további jelentkezéseket. A szervező bizottság nevében: Kleinmann Aharon, Rh. Sokolov 28/5 Natanya. Schönberger Alexander, Nahlat It. 30, Tel Aviv. Dauer T. Andrei, Rch. Schapira 1014/15, Askelon. Telefon: 051/31-41-6. MAGYAR UROLÓGUS Dr. George Klein Comell-diplomás, urológus szakorvos ___________________RENDELŐK:____________________ 120 East 79th St., 110-45 Queens Blvd., New York, NY 10021 Forest Hills, NY 11375 Mindkét office telefon: (212) 744-8700 • Prosztata problémák • Vasectomy • Húgyúti fertőzések • Impotencia • Vesekő • Vese- és kófyagdagamatok 24 ÓRÁS DÍJTALAN TELEFON-KONZULTÁCIÓ Medicare-t és Btae-Cross/Biue-SkieU biztosítást elfogadnak.
