Newyorki Figyelő, 1989 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1989-03-27 / 5. szám
1989 március 27. NEWYORKI FIGYELŐ 5 TÓTH MÜLLER ÁRPÁD: ROHONC — Szemelvények hitközségeink történetéből — Nyugat-Magyarországon,a mai ausztriai Burgenlandban, Kismartonon és Nagymartonon kívül volt még egy város,amelynek hitközsége az ország legjelentősebbjei közé tartozott. Hatásköre jóval túlterjedt Vas és Zala vármegyén. Rohonc, németül Rechnitz, több, mint egy név: nagyoft jelentős pont az évezredes magyarországi zsidóság történetében. Nem csak Magyarországon, de Európában is kevés olyan hitközség volt,amelynek levéltára közel háromszáz éven át bántatlanul fennmaradhatott és így sok értékes adat áll rendelkezésünkre. A hitközség monográfiáját előbb dr. Zipser Mayer rabbi, majd a tudós szombathelyi főrabbi, a mártírhalált halt dr. Bernstein Béla írta meg. Különleges és egyedülálló volt a hitközség kegyszer-, Frigyszekrény- és Tóratakaró gyűjteménye is. A hitközség a 17. század elején alapult, s nemsokára már rendes imaházuk is volt, amelynek emlékét egy frigyszekrénytakaró őrizte 1649-ből.A temetőben a vészkorszak előtt a legrégebbi olvasható sírkő 1682-ből való volt. A 17. század közepén a község a Batthyányi grófi család kezére került, alattuk a zsidóság viszonylagos nyugalmat és védelmet élvezett. Az első védlevél 1673-ból, Batthyányi Kristóf gróftól származott, s azt fia, Ádám 1687 július 10-én kelt rendeletével lílbővitette. Ez utóbbi 36 családot sorolt fel, ebből állt a hitközség. Betekintést nyújt az okirat a zsidóság gazdasági függőségére is. Minden család 6 forint évi védpénzt fizetett, továbbá a hitközség a kereskedési jogért külön 20 forintot, aprómarha vágásáért 40 forintot. A hatalmas grófi védelem sem volt elegendő 1704-ben, amikor egy portyázó kuruc csapat megsarcolta a hitközséget. I. József császár az ottan: tonei lesség kérelmére kétévi fizetési halasztás. - ugedélyezett a fosztogatások miatt tönkrement rohonci zsidóknak. Ezután nyugalmasabb idők és nagy fejlődés következett. 1715-ben 38, 1720-ban már 66 házat bírnak. 1735-ben kelt összeírás szerint 325 lélek a közösség száma, amely a hatodik legnagyobb volt az országban. Az első imaház helyén, a 17. század közepén kis zsinagóga épült, amely grófi tulajdon volt. 1702-ig bért fizettek érte a földesúmak, amikor a bécsi udvari személyiség, Sámson Wertheimer 500 forintos kölcsönéből megváltották a templomot. A régi imaház azonban hamarosan szűknek bizonyult, s 1718-ban, a város közepén nagy zsinagóga épült a gróf támogatásával. Az építés ellen élénken tiltakozott a katolikus egyház, mivel a zsidó templom egy domb tetejénva város legjobb helyén, méreteivel meghaladta a katolikus templom nagyságát. A Batthyányiak azonban nem befolyásoltatták magukat. A zsinagógát 1855-ben renoválták. A kívülről nagy méretű, egyszerű épület belseje gyönyörűen volt festve bibliai képekkel, állatokkal, gipsz stukkó keretekkel. Páratlanok voltak a bronzcsillárok, művészi az Almemor. Faragott, fa munka volt a Frigy szekrény. Több értékes ezüst kegyszer volt a hitközség tulajdonában az 1718-as templomépítés évéből. A további évtizedekben is szép számmal akadtak adakozók. 1732-ben Batthyányi Eleonora grófnő JUDENPOLIZEI nevű szabályzatot adott ki a zsidók számára,amit 1737-ben kibővített.Ez a rendelet a zsidók védettségi helyzetét, az uradalommal szembeni kötelezettségeit, de teljes belső életük szabályozását is magában foglalta. Egy 1740 körül kelt számla betekintést ad, hogy milyen terheket fizettek a hitközség tagjai a „védelemért": nagy mészárszékért 400 forintot, kis mészárszékéi 80 frt, fiatal marha vágásáért 40 frt, kóser bor méréséért 400 frt, baromfi vétele alól való megváltásért 75 frt,maga a védelmi díj 1116, régi kivetés átlag 200, egyéb 300 frt, összesen 3011 forint. Ezen kívül a kegyúrnak évi ajándék 13 arany, két süveg cukor, 4 font kávé,3 tucat narancs,3 tucat citrom, 2 lúd. A tiszttartónak 6 frt, 1 lúd. Az uradalmi Írnoknak 1 lúd, 1 font bors.Fizettek még a két keresztény papnak, a vásárbírónak, a kisbírónak, műiden céhmestemek, s még a községi juhásznak is. Ezek voltak a helyi hatalmasságok. De fizettek a rohonci zsidók még a vidéki uraságoknak: alispánnak, szolgabírónak, ügyésznek, a szombathelyi és kőszegi bíráknak, a kántornak orgonapénzt, s fizettek a toronyóra világításáért is. S mintha ez nem lett volna elég, 1749-től Mária Terézia elrendelte a Türelmi Adót, amit csak 1846-ban váltott meg az ország zsidósága 1.200.000 forintért. * A súlyos terhek ellenére is virágzott a hitközség, amiben jelentős szerepük volt az itt működött neves rabbiknak is. Rohonc első ismert rabbija, Aqe Jehuda Lőb,aki a 17.század végén működött. R. Izsák Prossnitz, aki csodatevő hírében állt. 1700-ban halt meg. R. Ábrahám Epstein Halévi kabbalista, aki szombatonkint fehér ruhában járt. R. Áron Sabbatai Prossnitz, a második rabbi fia, 1727-től. Az ő idejében rendezték a Chevra alapszabályait, új Béth Hamidrást építettek és bezáratták a magán imaházakat. Meghalt 1747-ben. R. Jehuda Lőw Stassow 1748-tól. Határozott, erős jellemű ember volt. hók küzdelmet kellett vívnia, mert azzal vádolták, hogy Sabbatai Zwi híve.Kény télén volt menekülni, majd visszatért, de csak a hívei fizették. 1767-ben halt meg. Ellenfelei még a koporsóját is megdobálták. R. Eleázár Kalisch a község legnevesebb rabbija volt. 1745-ben Kismartonban született. Nagyapja Maharam Asch volt. Tanácsokért, rabbinikus döntésekért szinte egész Európából felkeresték. 1782-ben húnyt el. őt követte R.Áron Holies Schönfeld. Két évtizedes működés után a Szentföldre ment és ott halt meg. R. Alexander Maislis kb. 1800-tól 1819-ig volt itt rabbi. 1822-ben R. Gavriel Engelmmann Hakohént választották rabbivá. 29 évig volt a község rabbija. Az ő idejében élte meg a hitközség fénykorát. 1851-ben halt meg. 1854-ben jött Rohoncra dr. Mayer Zipser, aki nagytudású, sok nyelven beszélő tudós volt. Támogatója volt az 1868/69-es kongresszusnak. 1869-ben húnyt el. Ekkorra már nagyon kicsire fogyatkozott a hitközség lélekszámajnert a tagok nagy része a nagyobb városokba költözött. Az utolsó rabbi Ehrlich Mór volt 1925-ig. Utána már csak hitoktatók végezték a szükséges feladatokat. A népszámlálási adatok szerint a zsidóság lélekszáma a következőképpen alakult: 1880 1890 1900 1910 1920 628 479 311 261 170 Ez a nagymúltú, jelentős hitközség már 1938-ban áldozatává vált a fasiszta barbarizmusnak. Széthordták az évszázados levéltárat és kegyszergyűjteményt, amelynek egyes darabjai azonban felbukkannak aukciókon, a világ minden pontján. A zsinagóga átvészelte a vészkorszakot és romokban talán még fennáll. Felhasználására több terv is felmerült, de pénz hiányában ez mindeddig meghiúsult. A második nemzedék számom.a mindig érdekes témakör. Az ifjúságukat elvesztett, sok szenvedést átélt szülők gyermekei az Országban csodák-csodájára úgyszólván mindent megkaptak, bármily küzdelmes élet jutott is ki szüleiknek. Interjú alanyom ezúttal Noémi, a közismert, Roboz-díjas Gondos-házaspár leánya, akinek jónevű ügyvédi irodája van édesapja haifai könyvüzlete közelében. Nos, hogy a dologra térjek: emlékszem, éveken át Gondos Noémi volta kékre-zöldre vert asszonyok (battered women) patrónusa, védőügyvédje. — Az ügy megszállottja — mondja —, voltaképpen Marcia (Masa) Friedman volt, akihez barátság fűzött. Az ő kérésére vállaltam volt a szerencsétlen asszonyok védelmét. -Elmondja, hogy a brutális férjek kategóriájában minden törzs és társadalmi osztály tagjai, szegények és gazdagok, vallásosak és világiak, értelmiségiek és primitiv elemek képviselve voltak. Gyakran előfordult, hogy behatoltak a menhelyre és még ott is bántalmazták feleségüket. Ez utóbbiaknak sok esetben nem volt más választásuk, mint visszatérni otthonukba és tovább szenvedni... Mindez főleg szociális tevékenység volt,ami nemigen hozottá konyhára, dehát - úgymond — nemcsak kenyéren él az ember.—Hála Istennek, mindig akadnak ügyesbajos ügyek, szerződések és „normális" válóperek, ahol az egyezkedés és vagyonelosztás törvényes alapra fektetése a munkám. — Kuriózumként elmeséli, hogy kliensei között akadnak 80-plusz évesek is, akiknek most jutott eszükbe elválni. De hetvenen felüli korántsem ritkaság....Kérem Noémit, de ijesztgessen, mondjon valami szépet is. Ugyanis szeretném hinni, hogy „Szép esténk lesz, ha egyszer megöregszünk"... A széppel, a művészettel anyám foglalkozik— mondja Noémi. (Édesanyja, Gondos Margalit nemcsak írónő, de a keramikának is kiváló művésze.) Visszatérve a főtémára, Noémi hangsúlyozza, hogy a közvélemény téved, amikor azt hiszi, hogy a rabbinátus nem védelmezi kellőképpen az asszonyokat. Ellenkezőleg: Noémi úgy véli, hogy a férfiak ügyét jóval nehezebb védeni a rabbik előtt...Bontóperekben persze a kiegyezés a legideálisabb megoldás. Minden esetben a rabbinikus bíróságon megértést és igazságot találok ! -Noémi kedves, közvetlen teremtés, modorában semmi ügyvédi póz. Hálás, figyelmes szüleihez. Szeretne nekik többet, magasabb életnívót, mindenből szebbetjobbat nyújtani. Nem tudja megérteni, hogy ő, aki annyit kapott tőlük a nehéz időkben, miért nem revanzsálhat most,amikor rajta van a sor. — Én mindezt megértem, Noémi... A szülő csp1' adni szeret... — (Ezt az üzenetet Süssmann Edit adta elő a Bne Brith Raoul Wallenberg-páholyának nahariai gyűlésén.) Teremtőnk ! Add, hogy mindnyájan, akik a Bnai Brith szövetségéhez tartozunk, - testvéreknek érezhessük egymást. Add, hogy szivünket a béke és szeretet uralja. Hogy még itt, a földön, megtanuljuk szeretni egymást és elnézők legyünk testvéreink hibái iránt. Minden éhezőnek adj kenyeret és a hitetleneknek - hitet. Add, hogy elfelejtsünk viszályokat és gyűlölködést. Ne engedd, hogy a kísértés keményítse szivünket és szabadíts fel minket az egoizmus rossz tualjdonságától. Testvéreink ! Emelkedjünk fel lelkileg és lássuk minden embertársunkat egy nagy családban egyesülve. Teremtőnk ! Adj szeretet és jóságot szivünkbe, hogy testvéri szeretetben folytathassuk munkánkat a közösség javára. Tudjunk felemelkedni egyéni kicsinyességeken, népünk és testvéreink javára. Adjunk hálát a Mindenhatónak, mert jó és az Ö szeretete végtelen. HA MEGVERSZ IS. IMÁDLAK ÉN ? SCHNAPP LEA:
