Newyorki Figyelő, 1989 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1989-04-19 / 6. szám
8 NEWYORKI FIGYELŐ 1989 április 19. ASKENÁZI ERVIN: PESZACH CSODALATOS ÜNNEPE ÉS A KESERŰ GYÖKEREK... DR. WILHELM GYÖRGY HALÁLA Peszach ünnepe a zsidó történelem legmélyebbre ható és legfontosabb eseményének van szentelve:az egyiptomi kivonulásnak és a rabszolgaságból való felszabadulásnak. Ez az esemény nem csak a zsidó nép megváltását idézte elő,.hanem az egész emberiség jövőjét is befolyásolta. Minden későbbi folyamat ugyanis csakis az Exodus által vált lehetségessé: a szináji törvényhozás, a Gondviselés által vezetett nép nemzeti önállósága, majd az Örökkévaló által ígért ország elfoglalása és betelepítése. Az Exodus olyan életbevágóan döntő eseménynek számított, hogy a Tízparancsolat elején az Örökkévaló magát nem mint a világ teremtőjét jelöli meg, hanem „Én vagyok Urad, I-tened, aki kivezetett Egyiptom rabszolgaságából." Az ünnep egyik legfontosabb parancsát Mózes második könyvében találjuk: — És meséld el fiadnak ezen a napon,hogy mindezt azért tartjuk, mert az Örökkévaló csodát tett velünk az Egyiptomból való kivonulásunk idején. — Soha ne felejtsünk és adjuk tovább a következő nemzedéknek a zsidó nép szenvedéseit, viszontagságait és szabadulását. Azaz ne csak az örömteli eseményeket adja tovább az apa gyermekének, a Tóra előírása szerint ugyanezt kell tenni, ha egy tragikus eseményről van szó. így Mózes ötödik könyvében találjuk: — Emlékezzél, mit tett veletek Amálék ... és soha ne felejts ! Ennek a parancsnak eleget tenni és a zsidó nép ellen elkövetett alattomos,gyilkos támadásokat nem felejteni, - arra három évezred leforgása alatt,sajnos, nagyon sok alkalom volt, utoljára a vészkorszak, nemzedékünk borzalmas tragédiája. De még fontosabb követelmény: emlékezni és emlékeztetni, hogy az Örökkévaló közvetlen segítsége folytán - Ő ÉS NEM MÁS — olvassuk a Hággádában — válhatott csak lehetővé az exodusi csoda. Ezért tanácsos, hogy a széderasztalnál ne csak az egyiptomi szabadulás csodáját meséljük gyermekeinknek, hanem a csodákat, amelyek velünk, a vészkorszak átélőivei történtek. így. amikor a MÁROR-t, a keserű gyökeret esszük az egyiptomi rabszolgaság emlékére (MÁROR ZE), akkor Maimonides a többesszám formáját (MÖRÁRIM ZU) „keserű gyökerek" használja. Más szavakkal: gondoljunk itt népünk többi keserveire is. A széderesti szokások és előírások jórésze arra szolgál, hogy a gyerekek érdeklődését felkeltse és arra ösztökélje őket, hogy kérdéseket adjanak fel, amelyeket aztán a házigazda, a Hággádá segítségével, elbeszélés formájában megválaszol. A Talmud azt is előírja, hogy ennek az elbeszélésnek a széderasztalnál kell lefolynia, amikor a pászka és a keserű gyökér előttünk van. Tudósaink nagyonjól tudták, hogy a gyermeknek kézzelfogható bizonyítékokkal kell szolgálni. Tehát ne séta közben vagy a nap más időpontkában meséljünk, hanem amikor a család együtt ül az ünnepi asztalnál és a széderi kellékek előttünk vannak. A Hággádá annyi vitára és kuriózumra ad alkalmat, hogy - még két nagy tudós, akik tökéletesen tisztában vannak a peszachi előírásokkal, azok is tegyenek fel kérdéseket egymásnak. — Mindezek ellenére a zsidók soha nem mulasztották el, ha csak lehetőségük volt, hogy megünnepeljék a Peszachot. Csodákat mesélnek, hogy a koncentrációs táborokban milyen áldozatok árán igyekeztek megtartani az ünnepet. Sőt előfordult Auschwitzban, hogy lisztet loptak a pászkasütéshez. Ha ez nem sikerült, akkor legalább jelképesen ünnepeltek. Különösen tragikus Peszachot ünnepeltek 1943-ban, a varsói gettóban, a zsidók hősi lázadása idején. Az étkezés végén fogyasztják az ÁFIKOMÁN-t (utóétel, desszert), amit szokás szerint a gyerekek előzőleg eldugtak és az általuk kívánt ajándék megígérése után adják vissza a házigazdának. Ez a szokás is azért honosodott meg, hogy a gyermekek ébren maradjanak az étkezés végéig. Majd megtöltik Éliás próféta poharát és kinyitják neki a kaput, ezzel isjelképezve, hogy ez a LÉL SIMURIM (őrizet éjjele), amikor az Örökkévaló vigyáz ránk és nem kell nem-kívánatos elemek behatolásától félni. (Bár változnak az idők és a mai közbiztonsági viszonyok között, a szakasz elmondása után - ami biztos, az biztos - gyorsan ismét hétlakat alá zárják az ajtót.) Emlékszem gyermekkoromból a soha el nem felejthető széderestéken áhítattal figyeltük az ajtót, hogy mikor toppan be a Próféta . Nem vettük le szemünket a boros kehelyről és pontosan látni véltük, hogy miután belekóstolt a borba, az egy ici-picivel kevesebb lett. Élijáhu próféta látogatásának ezért is van nagy jelentősége, mert a legenda szerint ő foga megjövendölni a Messiás jövetelét. Valósuljanak meg tehát a Hággádá szavai: — Amint az Örökkévaló megváltott bennünket az egyiptomi rabszolgaságból, úgy fog bennünket újra megváltani és elküldi hozzánk Éliás prófétát, hogy jó híreket hozzon számunkra. — A Talmud beszámol, hogy a Bár- Kochba felkelés idején, 135-ben, rabbi Akiva öt rabbitársával (valószínűleg egy sziklabarlangba rejtőzve) annyira elmélyedt az Exodus feletti vitában, hogy tanítványaik figyelmeztették őket a virradatra. A Hággádá szinte teljesen hasonló történetet mesél öt rabbiról a római uralom idejéből. Évezredek óta ünnepli a zsidóság a Peszach ünnepét. Különösen a szent templom fennállása idején nem ismert az ünnepi lelkesedés határt. Ekkor az egész országból, sőt még a diaszpórából is érkeztek zsidók Jeruzsálembe, ahol minden család számára kitüntetés volt a vendégnek szállást adni. Díjazást ezért senki sem fogadott el, de hálájuk jeléül a Peszach-áldozat bőrét a házigazdának ajándékozták. Időszámításunk előtt 621-ben Josia uralkodása idején, 300 ezren gyűltek össze Peszachkor Jeruzsálemben és akinek nem sikerült éjjeli szállást találni, az sátort vert a városon kívül. Josephus Flavius, a római-zsidó történész becslése szerint a nagy háború előtti utolsó Peszachkor, időszámításunk után 70-ben, három millió zsidó zarándokolt Jeruzsálembe. A Gálutban különösképpen a középkorban kockázatos dolog volt a Peszachot ünnepelni. A keresztény országokban rémtörténeteket fundáltak ki, hogy a zsidók a pászkasütéshez keresztény gyermekvért használnak. Azt tévesztették, hogy a zsidók nem valódi emberek és emberi létüket csak úgy képesek bizonyítani, ha „valódi" embervérrel táplálkoznak. S ezek a vérvádak rendszerint mindig Peszachkor kerültek felszínre. Dr. Wilhelm György Belgiumban, néhány héttel ezelőtt, visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Pastor-Mayer Magda, közösségünk nagy tiszteletben álló tagja, fivérét gyászolja az elhúnytban. Dr. Wilhelm György a vészkorszak legszörnyűbb hónapjaiban a zsidó ellenállás és mentőmunka legendás harcosa volt.Munkásságáról emlékezünk meg az alábbiakban, Rádi István barátunk, az elhunyt harcostársának közlései alapján. Magyarország náci megszállása után néhány prominens zsidó férfiú, az arany vitézségi érmes Stella Adorján újságíróval élükön, ruhagyűjtő századot szerveztek, amelynek célja az volt,hogy az orosz frontra vezényelt zsidó munkaszolgálatosoknak, akiknek a hadsereg semmiféle ruhaneműt nem adott, összegyűjtött ruhaneművel segítsenek helyzetükön. E század parancsnoka Ocskay László volt. Dr. Wilhelm György ismerte a nemzetközi Vöröskereszt budapesti megbízottját. Born Frigyest. Összeállított egy 25 tagú csoportot, amelyet sikerült a Nemzetközi Vöröskereszt védnöksége alá helyezni. Ennek a csoportnak létezését az akkori magyar hadügyminisztérium hivatalosan el is ismerte. Dr. Wilhelmmel az élén, ez a kis csoport számos emberéletet mentett meg. Legkiemelkedőbb ténye egy több ezer főre menő embermentés volt. Az óbudai téglagyárban gyűjtöttek össze egy ízben többezer nőt deportálás céljából. Wilhelm doktor a csoport két másik tagjával, hamisított hadügyminiszteri parancscsal, kihozott több, mint kétezer nőt és megmentette őket a biztos haláltól. A másik nevezetes életmentés az Abonyi utcai zsidó gimnáziumhoz fűződik. 3000 nő, gyermek és idősebb férfi élt ott meglehetős biztonságban a Szálasi-féle nyilas hatalomátvételig, amikor a nyilasok ezeket deportálni akarták. Wilhelm kérésére Ocskay László, aki barátságban volt egy Weber nevű német ezredessel, telefonon lépett utóbbival érintkezésbe, aki aznap éjjel Budapestre repült és öt páncélos tankkal megállt a Benczúr u.16.sz. ház előtt, felvette Wilhelm Györgyöt és csoportjából még néhány személyt, velük együtt kiment -az Abonyi utcai gimnázium épületéhez. A nyilasok addigra már összeszedték az ott élők értékeit. Weber parancsára minden értéket vissza kellett adniok, majd Weber kiutasította őket az épületből azzal, hogy oda nem tehetik be a lábukat, mert a házat a német katonaság őrzi. Ez a csoport — amint Rádi István, annak volt tagja a továbbiakban elmondotta— naponta szállított élelmet a körülzárt gettóba. Később Weber ezredes a Benczúr utcai házhoz német őrséget is adott, hogy engedély nélkül oda ne léphessen be senki. A szovjet hadsereg bejövetele előtt Raoul Wallenberg, aki jól ismerte Wilhelmet, kért ott menedéket Az oroszok bevonulása után onnan szállították el néhány magasrangú orosz tiszt kíséretében. Pár nap múlva orosz kísérettel visszatért irataiért és búcsúzóul ezt mondotta: — Nem tudom, vendég vagyok-e vagy fogoly ? — Az életét számtalan esetben kockáztatott Wilhelm György áldozatos munkája örökre emlékezetes marad és fontos adalékot képez a magyar zsidóság történelme legszörnyűbb korszakához. Nyugodjék békében ! — fedor — 71a 97SL4401 A LEGNAGYOBB VÁLASZTÉKOT KAPJA A LEHETŐ LEGALACSONYABB ÁRONI INGYENES FELMÉRÉS, TANÁCSADÁS. BESZERELÉS NAGY SZAKMAI GYAKORLATTAL HÍVJA ÁRPÁDOT.
