Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)

1988-12-23 / 16. szám

4 NEWYORKI FIGYELŐ 1988 december 23. SERES GYULA (Stockholm): SVÉD TOJÁSTÁNC YASSIR ARAFÁT KÖRÜL Egyszer egy ripacs színész kijelentet­te: - Nem bánom, mit írnak rólam a lapok, csak az a fontos, hogy írjanak. - Valahogy így van a dolog Svédországgal is, amely Eu­rópa térképén a kültelken fekszik cs a nagyvilág a Nobel-díj, Greta Garbo, Birgit Nilsson, Ingrid Bergman és még egy pár néven kívül alig vesz tudomást létezéséről. Tehát mi a teendő ? Hangoskodni kell, hogy a világ beszéljen róla. Ezt a taktikát először a meggyilkolt miniszterelnök, Olov Palme kezdte el,aki feltolta magát közvetítőnek előbb az Irán- Iráki háborúban, majd más nemzetközi konfliktusokban is. Így hát a világsajtó ka­pott írnivaló anyagot. Sten Andersson, a jelenlegi külügy­miniszter, szociáldemokrata párttitkár volt a legutóbbi rezsimváltozásig, amikor kevés­sel azután Olof Palme kinevezte külügymi­niszternek. Ebben nem volt semmi hiba, hi­szen ókori történelemben előfordult már, hogy Caligula császár is kinevezte lovát konzulnak, tehát Sten Andressont is meg­illette az új pozíció. Ugyanúgy, mint a fő­nöke, ez is Izrael hű barátjának vallotta ma­gát, amit be is bizonyított, mert egyik má­jus elsejei felvonulásra meghívta az izraeli munkáspártot is. Az izraeli küldöttség meg is jelent Stockholmban, ám a svéd párttit­kár - vagyis Sten Andersson, eltanácsolta őket azzal, hogy nem tudják garantálni a biztonságukat. Viszont a felvonuláson résztvevő kubai küldöttséggel más volt a helyzet, ők biztonságban voltak. Ezévben ünnepelte Izrael negyven­éves fennállását. A svéd zsidóság is — mint egyebütt — illően megünnepelte ezt az ese­ményt és a stockholmi városházán megtar­tott nagyszabású ünnepségre, külügymi­niszteri minőségében, meghívták Sten An­­derssont ünnepi beszéd megtartására, amit el is vállalt. Pár nappal előbb Tuniszban megölték Yassir Arafat helyettesét, ami a PLO köreiben nagy ribilliót keltett. Maga Sten Andersson is megdöbbent és erre te­kintettel lemondta a zsidó jubileumon aló részvételt. Ugyanakkor tartotta a szocdem párt ifjúsági tagozata PLO-gyűlését, de azon megjelent Sten Andersson, aki folyton azt szajkózza, hogy ő mennyire szereti Izraelt. Van itt egy kis analógia. Káin is nagyon szerette testvérét, Ábelt, mégis megölte őt. A nyáron Andersson Izraelben tar­tózkodott és ugyanakor terroristák megöl­tek egy anyát három gyermekével együtt, de ez nála más lapra tartozott. Mondta ugyanis, hogy ez sajnálatos dolog volt, de nincs mit tenni, mert az ilyesmi előfordul­hat. Ebben igaza is volt, de ő is ugyanolyan jól tudta, kik a tettesek, mint az egész világ tudta ezt. Közben történtek még más dolgok is. Amerika megtagadta Yassir Arafáttól a be­utazási vízumot azzal, hogy ő áll annak a terrorszervezetnek az élén, amely egy ki­ránduló hajóról a tengerbe dobott egy toló­székben ülő amerikai állampolgárt cvk azért, mert az zsidó volt. Ezenkívül a ter­roristák a nyáron Jeruzsálemben, egy szálk előtt dinamitos merényletet követtek el több sebesültön, és miután George Schultz amerikai külügyminiszter éppen ebben a szállóban lakott, így feltehető volt, hogy a merénylet ellene szólt. Az A1 Fatah vállalta ezt a merényletet és ezzel növelték statisz­tikájukat. Az arabbarát államok felhördül­tek ezen az amerikai intézkedésen és ennek következtében az UNO kénytelen volt az ülést , amelyen a palesztin kérdés napirend­re kerül, Genfbe áttenni, hogy meghallgas­sák Yassir Arafátot, aki mielőtt Genfbe utazott Algírban az arab naggyűlésen kiki­áltotta a „Palesztin államot" és elismerte, hogy azon a területen két állam létezzék,de Izraelt nem is említette és most már jogos államfőnek érezte magát. Stockholmban ezalatt a kormányber­­kekben lázas tevékenység folyt le, mert ki­derült, hogy Arafát a svéd kormány meghí­vására ide érkezik. A svédek kiegészíthettél volna a képet, ha meghívják egyidejűleg Kurt Waldheimet is. Az előkészületeket Sten Andersson vezette. Szállásul a királyi Haga-kastélyt je­lölték ki, ahol annakidején Hruscsov, vala­mint több más prominens személyiség is iakott, így hát Arafát kiskirálynak érezhet­te magát. Továbbá háromszáz rendőrt, helikop­tereket és egyéb tartozékokat szerveztek be. Mindezt a svéd adófizetők terhére. A kastély egész környékét lezárták és a rend­őrkutyák serege őrizte még a bokrokat is. A repülőtéren megjelent a kormány több tagja Sten Andersson vezetésével. Ingvár Carlsson miniszterelnök éppen Párisban volt, ahol Rocarddal és Mitteranddal volt találkozója. Ez utóbbival délután 4-kor kel­lett volna találkoznia, de Carlsson kérésére áttették délelőttre, hogy Carlsson hazamé hessen Arafát fogadására. A repülőgép,amely iráki jelzést vise,,. meg is érkezett a reptér egy elkülöníteti részére és abból szőrös képpel és széles vi­­gyorral kiszállt Arafát kíséretével, amely főleg Arafát épségére kellett, hogy vigyáz­zon. A svéd kormány furfangosa meghívott öt amerikai zsidó magánszemélyt egy Rita Hauser nevű ügyvédnő vezetésével, hogy azok képviseljék az amerikai zsidó „közvé­leményt" és hogy Arafáttal találkozzanak. Mikor Arafát kiszállt a gépből, Sten An­­derssonnal jól összecsókolództak, amihez sok gusztus kellett, mert Arafát ugyebár, nem kimondott Adonis. A reptérről két külön helikopter szállította be a városba és még aznap megkezdődtek a fogadások és bankettek. Másnap megérkezett Párizsból a miniszterelnök is. Újabb puszik és . ta­nácskozások" és bankettek következtek, amelyeken Arafát gondosan ügyelt arra, hogy ne csökkenjék a testsúlya, majd sor került az amerikai zsidó „vezetőkkel" való találkozásra. Ezek jól összebratyiztak Ara­fáttal, mert az kijelentette és írásba vette, hogy a PLO akceptálja Izrael létezését, mint egy államot a területeken és az ő szer­vezete elítéli a terrorizmus minden formá­ját, belefoglalva az állami terrorizmust is. Arafát mégis csökkentette a lelkesedést, mert még hozzátette, hogy ebben a doku­mentumban nem áll több, mint amit Algír­ban is leszögeztek. Ott elfogadták az UNO összes döntéseit, amibe beletartozik az is, hogy a cionizmus fajvédő. Ez volt Hitlerék ideológiája is. Sajtóértekezlet is volt, ahol feltették Arafátnak a kérdést: lehet-e úgy értelmezni a kérdést és azt mondani, hogy a PLO célja most már, hogy Izrael és egy palesztin állam békében létezzenek egymás mellett ? Erre nem válaszolt Arafát. A do­kumentum azt is leszögezi, hogy a PLO nen. azonosítja magát és elítél mindennemű terrorizmust ? — Ja, nem éppen. A palesz­tin népnek joga van harcolni minden esz­közzel. Ez azt jelenti, hogy minden marad a régiben. Arafát még leszögezte, hogy a stockholmi dokumentum teljesen azonos az algírivel. Sten Andersson teljesen elégedett volt Arafáttal, mert most ő is államférfinek érzi magát, bár itt az a meggyőződés róla, hogy nem más, mint dilettáns, kontár po­litikus. A svédnek természetéhez tartozik, hogy mindig kíváncsi a technikai részletek­re és bizonyosra vehető, hogy a lapok „ol­vasói rovatában" többen majd megkérdik, hogy mibe került ez a komédia Arafáttal és azt ki fizeti majd: a szocdem párt, vagy az állam, illetve az adófizetők. Az ilyesmi telett a svéd nép nem tér napirendre. A ZSIDÓ VILÁGKONGRESSZUS HÍREI MIÉRT HIÚSULT MEG NOAH MINI-ZSIDÓ ÁLLAM TERVE ? A Zsidó Világkongresszus az egész világra kiterjedő, fokozott jelen­tőségű tevékenységet folytat az egyetemes zsidóságot érintő kérdésekben. A világszervezet 1988 decemberi bulletinjéből közöljük az alábbi szemel­vényeket: Edgar Bronfman, a Világkongresszus elnöke látogatást tett Kelet-Né­­metországban, ami az első kapcsolat felvételét jelenti és ezért történelmi jelentőségűnek minősül. Tárgyalt Erich Honecker kelet-német államelnök­kel és megkoszorúzta az ott felállított emlékművet, amely a vészkorszak áldozatainak kegyeletét szolgálja. Már beszámoltunk a világszervezet Mexico City-ben tartott köz­ponti igazgatósági üléséről, amely egyidejűleg folyt le a mexicoi zsidó köz­ponti közösség 50. megalapítási évfordulójának megünneplésével. Magas szinten folytak tárgyalások jugoszláv államférfiakkal. A latinamerikai zsidó kongresszus Uruguayban tartott ülést. Az ot­tani államelnök fogadta a megjelent küldöttségek vezetőit. A zsidó világkongresszust az UNO-ban a nem-kormányzati szerveze­tek pénztárnoki tisztségére választották meg. Dicker Herman magyar származású rabbit a zsidó világkongresszus Kelet-Berlinbe delegálta a nagyünnepi templomi szolgálat elvégzésére. Ronald Lauder, Amerikának volt ausztriai nagykövete, a Kristall­nacht emlékünnepélyét szervezte meg New Yorkban. A nagyjelentőségű kegyeleti esemény szónokai voltak Edgar Bronfman, O'Connor bíboros, Eli Wiesel és Edward Koch, New York polgármestere. Várkonyi Péter magyar külügyminiszter newyorki látogatása során, amely az UNO közgyűlésének 43. ülésszaka alkalmával folyt le, a zsidó világkongresszus vezetői találkoztak vele és tárgyalásokat folytattak. Lapunk 14. számában emlékeztem meg Mordechai Immánul N o a h -ról, az első amerikai zsidó diplomatáról, egyben első cionistáról, aki a Cionba való vissza­térés korai előkészítése érdekében, New York államban, a Niagara-folyam egyik szi­getén, miniatűr zsidó államot tervezett,azt ünnepélyes keretek között fel is avatta, de — zsidó honpolgárok hiányában... Nem írtam azonban meg a közel két évszázad előtti kudarc - Noah által előre nem látott — okait. Ezeket ezúttal pótlom: A volt párizsi főrabbi Noah-hoz írt válaszleveléből idézem az alábbiakat:- Ezennel kinyilatkoztatjuk, hogy hitünk értelmében egyedül a Jóisten tudja az időpontot, amikor sor kerül a zsidó nép megváltására. Isten fogja megadni a helyes jelt és ezért minden más kísérletet és politi­kai mozgalmat maga Isten elleni aktusként el kell ítélnünk... — Körülbelül hasonló indokolással uta­sították vissza Noah körlevelét a legtöbb, nagyobb zsidó hitközségek is, amelyekhez támogatás végett írásban folyamodott. Ma már természetesen elavult len-, a kérdést boncolgatni. Kahan Kálmán Edgar M. Bronfman elnök találkozása Sevarnadze szovjet külügyminiszterrel

Next

/
Thumbnails
Contents