Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)
1988-12-23 / 16. szám
FIGYELŐ Voice of the American Hungarian Jewry XIII. évf. 16. szám - 1988 december 23. - Ára 70 cent Az amerikai magyar zsidóság hangja ÖNMAGUNKAT HAGYJUK CSERBEN Az alábbiakban megkíséreljük a lehetetlent, hogy a soha nem tapasztalt zűrzavarban szenvedő nemzetközi helyzet alapjait feltárjuk olvasóink előtt. Természetesen nem hitetjük el önmagunkkal, hogy álláspontunk legfelsőbb bírósági ítélet számba megy, de kétségtelen, hogy a megcáfolhatatlan tények még nem jutottak a mit sem sejtő közvélemény tudomására. A nemzetközi hangadók, mint közéleti vezetők, diplomaták és a tájékoztató szervek gondosan kerülik a puszta igazság feltárását, aminek az a következménye, hogy Izrael és a világ zsidósága közvetlen, súlyos veszélybe került. Ugyanakkor, amikor ellenségeink az erőszak, a terror eszközeivel dolgoznak, ugyanakkor mi kihasználatlanul hagyjuk az i g a z s á g és az egységre törekvés fegyverét. Ismert az a prófétai hasonlat, amelyet éppen Chanuka alkalmával olvasnak fel a templomban, amely akként szólítja fel egységre a törzseket, hogy olyanok, mint a gyenge faágak: egyenkint könnyen eltörhetők, de ha csomóba kötik, akkor eltörhetetlenekké válnak. Ma a tudatlanság és széthúzás tapasztalható nemzetközi közéletünk minden vonalán. Az amerikai zsidóság jelentős része odáig ment, hogy Izrael ellen fordult — olyan kérdésben, amely mondvacsinált ^melynek felvetése teljes hozzánemértést, tudatlanságot és — tegyük hozzá — egyéni érvényesülési vágyat tükröz. Olvasóink tudják, hogy a Ki a zsidó ? -problémáról van szó. Nem tudják azonban, hogy valójában a probléma nem is létezik és csak arra alkalmas, hogy egyes amerikai vezetők saját pecsenyéjüket süssék meg. A kérdés egyedül az ún. visszatérési törvény kapcsán merülhet fel, ami azt jelenti, hogy minden zsidónak joga van, Izraelbe való hazavándorlása esetén állampolgári jogainak elismeréséhez. Ezzel kapcsolatban merül fel aztán a kérdés, ki tekinthető a törvény alapján zsidónak. Ilyen eldöntendő eset évente talán csak egyszer vagy még akkor sem vetődik fel. A hazatérési törvény jelképes jelentősége ma már idejét múlta, mert nincs olyan személy, aki azért vándorol haza Izraelbe, mert tudja, hogy azonnal állampolgár lesz. Izraelnek ugyanúgy megvannak a maga demokratikus honosítási szabályai, mint Amerikának, Angliának vagy más demokratikus államnak. Az, aki Izraelbe letelepedés céljából, -haza-vándorol, lényegtelen, hogy a chaszid, reform, konzervatív vagy orthodox árnyalathoz tartozik, vagy akár arab, kongói, venezuelai vagy akár atheista,— egyformán lehet izraeli állampolgár, ha lefolyik az előírt honosítási eljárás. A Ki a zsidó-témának, illetve a hazatérési törvény fenntartásának tehát ma már csak annyi jelentősége van, hogy egymást marni lehessen. A másik téma, amely a zsidóság ellenségeinek malmára hajtja a vizet, az izraeli választások után előállott szégyenletes marakodás a bársonyszékekért. Miért kívánják ennek láttára egyesek, hogy Reagan elnök pápább legyen a pápánál és jobban védje Izrael érdekeit, mint maguk az érdekelt zsidó közéleti vezetők ? Amerika elnöke, aki minden valószínűség szerint azért rendelte el Arafáttal - alacsony diplomáciai síkon ugyan - a kapcsolatok felvételét elnöksége utolsó napjaiban, mert úgy akar bevonulni Amerika történetébe, mint annak legnagyobb, békét teremtő elnöke, - valójában nem tett mást, mint amit egyes izraeli vezetők és mozgalmak, valamint egyes amerikai szervezetek és azok nemzetközileg elismert vezetői helyesnek vallanak: megpróbálja a lehetetlent, hogy a PLO-val békét hozzon létre. Az izraeli kormány egymással hadakozó pártvezéreit Schulz levélileg igyekezett azonnal megnyugtatni és Reagan maga kijelentette a másnapi sajtókonferencián, hogy ha a terror tovább folyik, a tárgyalás megszűnik. UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK WALTERS UTÓDA: PICKERING Az Egyesült Nemzetek amerikai missziójának vezetésében — éppen úgy, mint a hivatalba lépő Bush-kormány személyi összetételében változás áll be: Walters tábornok utódául Bush, jövő elnök Thomas R. Pickering eddigi izraeli nagykövetet jelölte ki. A kinevezés reakciója, mint általában a diplomáciában és hazai politikában egyaránt szokásos —színes volt. Az új fődelegátusról a sajtó elmondja, hogy 1959 óta van külügyi szolgálatban. Carter elnöksége alatt helyettes külügyi államtitkár volt, majd Kissinger külügyminisztersége idején a végrehajtó titkárság vezetője. 1984-ben San Salvadorban volt amerikai nagykövet. A szenátusban ekkor legnagyobb ellensége az ultra-konzervativ Jesse Helms volt, aki azzal vádolta, hogy a jobboldali jelöltek ellen beavatkozott a helyi választásokba. A szenátus kozvervativ tagjai nyilván csalódottak a kinevezés miatt. A 70-es években Jordániában töltött be nagyköveti állást és Husszein messzemenő dícséretét vívta ki magának. Izraeli körökben kritikus megjegyzésekkel kísérik kinevezését. A Likud egyik vezető tagja egy baráti állam ellenséges nagykövetének minősítette ezév elején. Ugyanakkor az amerikai zsidó vezetők és politikai személyiségek messzmenően dicsérik. Solarz képviselő például a külügyi szolgálat „superstar'kjának minősíti, Morris P. Abram, az Elnökök Konferenciája elnöke nagy szakembernek tartja, aki hűen tudja szolgálni c* államelnök vagy külügyminiszter által sugalmazott politikát. •• í'iésbbé megnyugtató, hogy a Conservative Caucus elnöke, Howard Philip;, úgy iát;? hnriy Pickering kinevezése az UNO-fődelegátusi tisztség fontossága csökkentésének minősül. Ha ez valóban igy lenne, akkor az Egyesült Államok önként szállítj? le egy fontos nemzetközi támaszpontjának jelentőségét. Mindazonáltal reméljük, hcgv Pickering beváltja majd a hozzá fűzött reményeket. Régi bánatunk, hogy az izraeli közvélemény-felvilágosítás egyáltalán nem működik. Régóta javasoljuk, hogy Izrael kezdjen vitát az ENSZ ben u történelmi igazságok feltárása érdekében, hogy az „elfoglalt területek" kifejezése, a palesztin nép fogalmi zűn ara, az arab államok területeinek a nyugati partvidék népsűrűségéhez viszonylag való néptelensége, stb., a világ elé táruljon. Nem vagyunk olyan naivak, hogy az Egyesült Nemzetek meg fog hajolni az igazság kényszerítő ereje előtt, de legalább a világ közvéleménye kerüljön tisztába az únos-úntalan hangoztatott történelmi és diplomáciai hazugságokkal. Különösen elszomorító az a jelenség, hogy az amerikai közvélemény kétségbeejtő tudatlanságról tesz nagy általánosságban tanúságot. Amikor Izrael támogatásának megvonásával fenyegetnek, felidézik a második világháborúban kialakult szellemet, amelyet David Wyman református egyetemi professzor kiemelkedő művében:THE ABANDONMENT OF JEWS — az európai zsidóság amerikai testvérei által való cserbenhagyásának minősített. A két helyzet között a különbséget abban látjuk, hogy a vészkorszakban az amerikai zsidóság hagyta cserben az európai testvéreket, ma pedig a világ zsidósága magatartásával - önmagát hagyja cserben... — fedor -★ ***★**★★*★★★★★★*★★★★★★*★★★★*★** »»* ' 21 st CENTURY HUNGARIAN PUBLISHING CO. 136 East 39th Street, New York, N.Y. 10016 GOOOOOOOOOOOqffOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOlXtOQOQOOf**' A NEWYORKI FIGYELŐ kiadóhivatala örömmel jdfhii, hogy University of Utah Press könyvkiadóvállalat megbízásából felvesz rendelést DR. PATAI RAPHAEL: APPRENTICE IN BUDAFFST Memories of a World That Is No More című művére. (526 oldal, 19 fényképpel,index, kemény kötésben), ára 29.95 dollár, amihez 1.05 dollár postaköltség járul. A szerző életének első 22 évét írja le, de művébe belefoglalja a magyar zsidóság történetét az 1933-at megelőző években Munkáját ismert tudósok és irodalmárok nemcsak kiemelkedő műnek, de a magyar zsidóság története és kultúrája fontos forrásmunkájának is minősítik. NEWYORKI
