Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)
1988-12-07 / 15. szám
1988 december 7. NEWYORKI FIGYELŐ 11 ALEX BONDY NAHARIA — 1985 PÁRHUZAM — KISREGÉNY — Mikor idáig ért a gondolataiban — már tudta is, hogy mit fog tenni... s mikor szobatársa kicsoszogott, hogy földi teendőit a mellékhelységben elintézze... nagy-nagy kínnal felkönyökölt és a golyóstollát meg egy jegyzetlapot kihalászott az éjjeliszekrényéből, egy boríték is akadt ott szerencsére... megcímezte Frau ■ X.Y.-nak... összeszedte minden némettudását ... „Asszonyom...” - kezdte élete legkülönösebb levelét — „ön ápolni jött egy minden emberségéből kivetkőzött gyilkost. Aki megvakitatott és megcsonkitatott embereket, hogy azután reájuk gyújtsa M.-ben azt a kórházbarakkot, melyben tettének szenvedő áldozatai - s egyben szemtanúi — a végüket várva, csont és bőrre lesoványodva utolsó perceiket élték. Mulhaus, Lucci és Holmann bentégtek — de az utolsó áldozat: — egy zenekari hegedűs — csodával határos módon életben maradt. A barrakk-beli budiba zuhant, s onnan a szivattyúzó nyíláson át — ki az égő barakkból - a szabad levegőre. Az ő végakaratát óhajtom teljesíteni — amit harminc éven át nem volt alkalmam — most, hogy az ég kihozta börtönéből, ahová nem ért el utána a kezem...” — ez állt a levélben. A zenész terve egyszerű volt, mikor Viki hazaviszi — ő megkéri a portást, hogy majd adja át az asszonynak — azzal, — hogy egy kis gyerek hozta a számára. Úgy számolt, hogy az asszony nem fogja itt Olaszországban megmutatni az ezredesnek a levelet, nehogy az megmásíthassa elhatározását... valószínűleg az akció is egy kis jutalommal jár... szóval nem lesz neki érdemes ezt megreszkirozni... s túl a határon, mikor biztonságban fogja érezni magát — a hatása is nagyobb lesz... S ez az asszony nem kis kéjjel fogja majd lesni a hatást... Hiszen minél többet tud róla — annál inkább a kezében van. Az ezredes pedig biztos lehet abban, hogy ez nem az asszonyának valami újabb ördögi tette - hiszen erről valóban csak annak az átkozott, örökkön mosolygó zenésznek lehetett tudomása. Márpedig — hacsak nem hisz a túlvilágról hazajáró lelkekben — akkor az él és bosszúra vár... ahogy ez a levél mutatja... vagy ő, vagy valami őrült követője, végrendeletének keresztülvívője... Mire az ezredes visszajött — a levél a megcímzett borítékkal már az éjjeliszekrény fiókjában pihent. A zenész mozdulatlanul feküdt az ágyán. Látta, hogy az ezredes az ablakhoz megy — s hogy szabadulásának gondolata szemmel láthatóan vegyes érzelmeket ébreszt benne, összeráncolt homlokáról a zenész tudni vélte, hogy most is a titokzatos „valami” foglalkoztathatja. A zenész arra a következtetésre jutott, hogy az csakis bajtársainak kijátszása — vagy esetleg éppen ellenük irányuló cselekedet lehetett, amelynek tudtával nem nagyon törekednének kiszabadítani, vagy pláne körükbe — az Óceánon túlra — átcsempészni; hagynák elrothadni az olasz börtönben. „Lesz mitől félnie, ha a levelem nem is jutna el hozzá...” — gondolta elégtétellel a zenész. „S egyetlen pillanatra sem érzem, hogy ez a bosszú lealacsonyitó 'enne, vagy hozzá hasonlóvá tenne — elég, ha Louise Krammerre gondolok, akit ő hajtott fel Lahr „tudományos kísérletére”. Késő délután jött érte Viki. Jelezte, hogy' már vár >s lenn a mentőkocsi, amivel hazaviszi magához. Hordágyra tették át és vitték fel a lépcsőkön, s a felvételi iroda előtt meglátta, hogy a fiatal orvos és az adminisztráció igazgatója várják. El akartak köszönni tőle — Viki szavaival élve: - mindörökre. Az adminisztráció igazgatója Aldo évfolyamtársa volt, nála tanult, jóformán minden nap bejött érdeklődni hogyléte felől. Mikor a két férfi előtt letették a hordágyat, az igazgató valami olyat csinált, amire csak olasz ember képes — a zenész legalábbis így gondolta el annak cselekedetével egyidőben — szépen leguggolt mellé, majdnem a földre ülve és hátrasimította a viaszsárga arcú ember ószesfekete, izzadtságtól nedves haját „Isten áldja tanár úr...” - mondta lágyan és bensőséges, szeretetteljes hangon — „...Maga volt az egyetlen tanárunk, akire nem csak szeretettel gondolok vissza, de akire úgy is emlékszem vissza, hogy mindig is szerettük. Igaz... az olasz zenekedvelő nép - jómagam a mai napig a városi kórus tagja vagyok és ki nem hagynék egy alkalmat, egy próbát sem, s akkoriban úgy is gondoltam, hogy ezért szerettük. De néhány éve fent voltam Rómában egy koncerten, amit a maga által felfedezett Aldo adott, s a koncert után beküldtem a névjegyem az öltözőjébe — hátha fogad? Szerencsém volt — látni akart. Ő mondta — s én ezt nagyon megjegyeztem — azért szerettük magát, mert maga hitt a Szépben. A nagybetűvel Írandó, a mindenek felett álló — az isteni szépben, ami az életet érthetővé* elfogadhatóvá, élvezhetővé varázsolja. Két olyan értékkel rendelkezett, amivel századunkban nem sokan: — fel tudta fedezni a Szépet és rá tudott mutatni úgy, hogy felismerhető lett és maradandó diákjai számára.” A zenész alig hallotta - fülében lüktetett a láz. De hálás volt, mert az elkészített levelet az utolsó pillanatban valahogy még sem merte a portásra bízni. Volt diákját kérte meg tehát, akinek azt is megsúgta, hogy kezelje a dolgot messzemenő diszkrécióval... Viki már jött is érte — szegényes bátyúját, egy használt öltönyét hozta a kórházi ruhatárból, szegényke nagyon cipekedett: — törülközők, pizsamák, ingek - a cipője és a házicipője — minden a karján lógott. De az arca ragyogott — mint aki e teljesen gyógyult kedvesét viszi innen haza... S ez nála nem volt áltatás... S a zenész - valahogy érezte is a „gyógyulást”... Nem - ez nem tréfa, megtévesztés, önámítás: - a Piazzán kapott seb begyógyult! Valóban Viki gyógyította meg! Nem a keserű szájizű - mindent: — a természetet, a művészetet, a csendet — csak nem az embert, a társadalmat szerető meghasonlott ember ő most; Viki az utolsó pillanatban visszaadta az emberekben való hitét is, amitől pedig — azt hitte - örökre elszakadt, eltávolodott ott, akkor... Csak ez a teljesen — ugyanakkor felfoghatatlan — vak szerelem tudta az utolsó órákat bódulttá — a morfiumnál édesebb hatással - könnyűvé, széppé tenni; a zenész valóságos álomba-merülten élte át az eseményeket... (Folytatása következik) DR. ELISABETH GÖMÖRI belgyógyász, szívspecialista Affiliated with Beth Israel Medical Center Clinical Instructor at Mount Sinai '' School of Medicine Ultrahangos és minden más modern szívvizsgálat Izületi bántalmak — speciális terápia Amerikai és magyar biztosításokat elfogadok Rendelés előzetes bejelentés alapján GRAMERCY HOUSE 235 East 22nd Street. New York, N.Y. 10010 97-30 64th Avenue Forest Hüls, N.Y. 11374 Tel.: (212) 779-1430 |Dr. Péteri. Tarján Dr. Michael L. Fftrtt New Yorkban végzett, m agya oil beszélő ügyvédek FÜRST, WEIN a TARYÁN ÜGYVÉDI IRODA ÁUantpolgárság—CstMdijog Hagyatékok—Ingatlan máimétól—Névoihoztatis Ozkti tzortőáhok—Vállalati jog—Végremdeletak BaUaati ágyakban Bgyoéái numkndf kixáfUmg sátoros ágyéuéoit ottbt 245-EAST SÍK ST. NEW YORK, NY 1W2S (SW ffMllf
