Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)

1988-01-07 / 1. szám

6 NEWYORKÍ FIGYELŐ 1988 január 7. ASKENÁZ1 ERVIN: EMLÉKEZÉS A DREYFUS ÜGYRE FORR AI ESZTER: PÁRIZSI LEVÉL EGY FELEJTHETETLEN BALETTELÖADÁSRÓL... BALETT DU THEATRE KIROV - A PALAIS DE CONGRES SZÍNPADÁN —Kiállítás a newyorki Zsidó Múzeumban — A Dreyfus-ügy nem volt egyszerű per, mert ahogyan az Alfred Dreyfus elleni eljárás kihatással volt Franciaország egész közvéleményére, csak nagyon kevés esettel találkozhatunk a történelem folyamán. Hirtelen csak a newyorki Rosenberg-házas­­pár esete jut az ember eszébe — azzal a kü­lönbséggel, hogy miután a francia zsidó százados öt évig senyvedett az Ördögszige­ten, az ő ügye végül is happy end-del vég­ződött, míg Rosenbergéket kizárólag köz­vetett bizonyítékok alapján kivégezték. De még a Rosenberg-házaspár esete sem vert fel akkora port vüágszerte, mint Dreyfusé. Hogy egy ilyen átfogó, részletekre kiteljedő — több, mint ötszáz kiállítási tárggyal - kiállítás által ismét az emberek emlékezetébe idézze ezt a híres esetet, az a newyorki zsidó múzeum érdeme, ahol A DREYFUS AFFÉR: MŰVÉSZET, IGAZ­SÁG, IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS január 14-ig látható. A bőséges anyag 60 különböző for­rásból származik, mint az Egyesült Álla­mokból, Franciaországból, Izraelből,Svájc­ból, Hollandiából, Belgiumból, Kanadából és az valóban lenyűgöző: fényképek, fest­mények, rajzok, litográfiák, szobrok, kari­katúrák, levelek és dokumentumok ejtik bámulatba a látogatót. A kiállítást nagyon helyesen úgy ter­vezték meg, hogy a tulajdonképpeni témát Franciaország történelmével, illetve kultúr­történetével hangolták egybe. így az nem rögtön Dreyfus életével kezdődik, hanem előbb az antiszemita tendenciával szembe­sít bennünket, amely még a kapitány letar­tóztatása előtt, a még a poroszoktól el­szenvedett vereség csapásától befolyásolt Franciaországban virágzott. Láthatjuk Jrogy a zsidóknak a STÜRMER-szerű ábrázolása már az 1880-90-es években sem volt ritka­ság. Az alávaló, ocsmány rajz A ZSIDÓ HÚSVÉTKOR, amely 1885-ben aCourrier Francais-ban jelent meg, szövege megma­gyarázza, hogy a zsidók feszítették kereszt­re Jézust, ők uralkodnak a francia pénzpi­acon, majd felteszi a kérdést: - quand 93 de la race juive ? —(Ebben a francia forra­dalomra utal, amikoris 1793-ban a guillo­­tine-vérfürdő idején kiirtották a francia arisztokráciát.) A rajz Adolphe Willette-től származik, aki különben nem volt az egyet­len, aki antiszemita plakátokat rajzolt. Vi­szont meglepő, hogy Toulousse-Lautrac szintén ebben a társaságban található. Ilyenformán hangolják a látogatót magára a Dreyfus-perre, akit a németek ja­vára való kémkedésért, hazaárulással vádol­­tak.Miután elsőfokon bűnösnek találták, még nem csaptak olyan magasra a felhábo­rodás hullámai. De alig indult el Dreyfus Cayenne-i életfogytiglani száműzetésébe, olyan hevesen indult meg a vita a pro- és kontra-párt között, hogy az a francia értel­miséget valósággal két táborra szakította. A főleg 1894-ben a francia botrány­lapokban megjelent rajzok, amelyek min­den mocskot és hazugságot igyekeztek Dreyfusra összehordani, a kiállításon rész­letesen és szemléltetően jelennek meg. Láthatjuk, amint lassankint a Drey­­fus-pártiak is agresszívebbek lesznek, min­denekelőtt Emile Zola, akinek lángoló vád­irata a francia katonai hierarchia ellen bár egy évi fegyházat eredményezett (minek letöltése elől Angliába szökött), de ugyan­akkor a Dreyfus-per űrfelvételéhez veze­tett. A változott közhangulatra jellemző, hogy a vád fő terhelő tanúja, Henry őrnagy váratlanul öngyilkosságot követ el és egy másik törzstiszt, Picquart alezredes, bizo­nyítékokat talált, amelyek szerint egy Es­terházy nevű tiszt juttatta a kém anyagot a németek kezére. Mindennek ellenére a ka­tonai törvényszék Dreyfust ismét bűnösnek találja, de enyhítő körülményekre hivat­kozva büntetését tíz évi fegyházra csökken­ti. De tíz nappal később megkegyelmeznek neki, ami feljogosítja, hogy rehabilitálásáért folyamodjék. De nem kevesebb, mint hét évnek kellett még eltelnie, míg a legfelsőbb bíróság az 1899-ben hozott alsófokú ítélé­­letet megsemmisíti. Dreyfus ismét beléphet a hadseregbe, ahol őrnagynak léptetik elő, sőt a becsületrend nagykeresztjével tünte­tik ki. A Dreyfus számára sorsdöntő 12 év­nek csaknem minden mozzanata látható a kiállításon. A hadsereg próbálkozása, hogy egy zsidón keresztól az egész ország zsidó­ságát elitélje, csúfos kudarcot vallott. A híres BOLSOJ, moszkvai balett­együttes és a Mojszejev-táncegyüttes után végre felléptek a leningradi Kirov-színház szólistái is. A Palais de Congres óriási szín­pada felejthetetlen táncművészek birodal­ma volt a három órás műsor keretében. A CORSAIRE, LAC DE SIGNE, PAQUITA és EXTRAITS DE DANSE között válogat­hatott a néző. Nehéz volt helyet kapni, de eljutottam a legutolsóra. Mielőtt az elő­adásról szólnék, be kell mutatnom röviden a Kirov-szinház történetét. II. Katalin 1783-ban alapította a szín­házat, akkor még St. Petersburg volt a vá­ros neve. Itt mutatták be Glinka: Ivan Szo­­uszanyin-ját, Musszorgszkij, Csajkovszkij, Rimszkij Korzakov és Borodin műveit. Itt lépett fel először Saljapin is. 1842-ben a Giséle-t mutatják be, 1858-ban a Bayadere és a Paquitát, majd 1890-ben a Diótörőt. 1895-ben a Hattyúk tavát adják elő. Ilyen múlt után nem csoda, hogy a jelen virágzóan gazdag, A balettkar vezető­je Oleg Vinogradov. A francia Bejárt is résztvesz egy-egy koreográfia megalkotásá­ban. Idén, a műsorban több csodálatos ala­kítást láthatunk. Bejárt gazdag balett-kreá­ciója a híres Adaggio Albinoni zenéjére. Számomra ez volt a fénypont Faeouk Ro­­zimatov alakításában. A romantikus, klasszikus balett a CHOPINIANA, a fehér tütü és a légies, szinte röppenő ballerinákkal a mellékelt fotóról láthatjuk, mennyire álomszerű volt. Chopin zenéje méltó aláfestője volt ennek a koreográfiának. Igor Ivanov dekorációja elbűvölő varázsú — szinte álomvilágba ve­zette a nézőket. Külön említést érdemel a NOTRE FAUST, a modern balett remeke. Bejárt koreográfiája, Olga Tchentchikova, a szó­lótáncosnő óriási tapsot kapott. Az elő­adás Marius Petipa Paquitá-jával zárult. Minkus zenéje pattogó ritmusokkal pörget­te a fürge táncosnőket. A késő éjjelig tartó előadás mindig zsúfolt nézőtérrel - nem véletlen - a téli idény fénypontja. Már ezért is érdemes Pá­rizsba jönni... AZ AMERIKAI MAGYAR ALAPÍTVÁNY TEVÉKENYSÉGE Láthatjuk továbbá, hogy Dreyfus kapitány szimbólummá vált hazájában és a későbbiek során olyan szövetségesekre ta­lált, mint Anatole France, Georges Clemen­­ceau, Jean Jaures, Léon Blum, Emile Lou­­bet (a köztársasági elnöke, aki Dreyfusnak megkegyelmezett), Camüle Pissaro, Marcel Proust és sokan mások. Viszont ugyanak­kor a másik oldalon például Edgar Dégas a Dreyfus-afférből kifolyólag mindennemű kapcsolatot megszüntetett zsidó barátaival. Ehhez a társasághoz tartozott különben Cézanne, számos karikaturista és a törzs­tisztikar. Az utolsó kiállítási teremben olyan művek láthatók, amelyek közvetve vagy közvetlenül a Dreyfus-ügynek köszönhetik keletkezésüket. A kiállítás tulajdonképpen Dreyfus rehabilitásával végződik, de kár, hogy az ügy politikai kihatásait nem láthatjuk. Hiányoltuk továbbá, hogy sem a ki­állított tárgyakból, sem a 300 oldalas, kb. 200 reprodukciót tartalmazó pompás kata­lógusból semmit sem tudunk meg Dreyfus későbbi életéről. Alfred Dreyfus különben még 30 évet élt rehabilitása után és 76 éves korában még megérhette a náci-idők kez­detét. Ekkor természetesen az ő esete, egy személynek elpusztítási kísérlete, elhalvá­nyult milliók kürtása mögött. De legalább nem érte meg a francia antiszemitizmus újjászületését. Az Alapítvány legújabb körlevelében tájékoztatta olvasóit a Magyar Örökségi Központ építkezési munkáinak előrehala­dásáról. Ezideig 151 személyiség 450.000 dolláron felüli hozzájárulást adott az épít­kezéshez, amivel nevük bevésését a Center erre kiszemelt részén biztosították. Doráti Antal, a világhírű karmester, aki az Alapít­vány tb. elnöke, értesítette a tagokat, hogy ezideig több, mint 1.3 millió dollár folyt be és további 2.9 millió szükséges a követ­kező öt éven belül. Az Alapítvány a tagságnak számos intellektuális előnyt nyújt. Csatlakozás és egyéb kérdésekben tájékoztatás nyerhető az Alapítvány telefonján: (201) 846-5777. J.N. STORM WINDOW 46-20—16th Avenue, Brooklyn, N.Y. 11204 GDOOR CORP ALUMINUM PRIME REPLACEMENT WINDOWS Save Fuel Keep Your Home COOLER IN SUMMER! WARMER IN WINTER! • STORM WINDOWS STORM DOORS • Window Guards • Radiator Covers • Venetian Blinds Replaced Glass & Screens • Plumbing • Painting 851-9364 851-5125 CLOSED SATURDAY OPEN SUNDAY jooecooooooooooooooooooooooooo *A LEGOLCSÓBB BETEGSÉG - ÉS ÉLETBIZTOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEK! Lépjen érintkezésbe KLEIN BARBARA biztosítási megbízottal a Bnai Zion ] biztosítási osztályán. Tel.: (212) j 725-1211 Otthoni telefonja az esti órákban: (212) 933-3043 Tárgyal magyarul és angolul

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents