Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)
1988-03-04 / 4. szám
4 NEW YORK I FIGYELŐ 1988 március 4. HÍDVÉGI MÁTÉ: LÉLEKKÖNYVTAR — Scheiber Sándor emlékezete — Hídvégi Máté lírai hangvételű, szívbemarkoló emlékezését Scheiber Sándorról két részben, teljes szövegében közöljük. Büszkeséggel állíthatjuk, hogy az a kapcsolat, ami a felejthetetlen barátunk ésaNewyorki Figyelő között fennállott, párját ritkította. Ezért tekintjük fájó, de nagy megtiszteltetésnek, hogy a szerző nemesveretű írását, teljes egészében a NEWYORKI FIGYELŐ közölheti elsőnek. Otthonában vagyok, dolgozószobájában, íróasztala mellett, egy könyvcsp« vnak támasztva hátam. Az asztalon kéziratok, újságok, levelek — tűnődve fcl-felemelcm őket. Egy kivágott újságcikk akad a kezembe 1946-ból:—Hogyan gyilkolták mega n„cik Simon Dubnowot, a legnagyobb zsidó történetírót ? Irta: dr. Scheiber Sándor. Idézek belőle: — ...Dum.o uj mc nedékhelyül Rigát választotta. A nagy történész könyvtárakét tehetkocsit foglalt el, és 15 tonnát nyomott...Kéziratainak sorsáról nincs hír. Amidőn a rigai gettóban élt, rézládikót rendelt, s oda helyezte el azokat. Talán lakóházában vannak elrejtve, vagy eltemetve. Amikor 1941 júliusában elfoglalták a németek Rigát, Dubnowot kihajtották lakásából cs elpusztították hatalmas könyvtárát... — Jobbra tőlem, az egyik könyvespolc záródeszkáján, három bekeretezett fénykép van egymás felett. Alul Heller Bernáté, fölötte Scheiber Sándoré, legfölül Löw Immánuelé. Az íróasztalnál ülő ember, ha munkáját egy pillanatra megszakítva, karosszékében hátradől és felnéz, tekintete ezekre a képekre vetül. Löw Immánuel - amikor a 91 éves szegedi főrabbit a téglagyári átmenőgettóba hurcolták, kéziratait és könyveit a nyilasok dolgozószobája ablakán át kidobálták az udvarra. A szabad ég alatt feküdt hónapokon át a világhírű Löwkönyvtár, hullott rá az eső, belepte a hó. Budapesten vagyok, a Kún utca 12- ben, egy elárvult, legendás könyvtárban. Fél éve már, hogy emberkéz itt nem érintett semmit. Szétbontani jöttem a könyvtárt, mégsem mozdulok. Kezem, karom a polcon, fejem erre hajtom, hajam a könyvekhez ér, szemem lehunyva. Egyedül vagyok. A könyveit a pusztulás elől menekítő 81 éves Dubnow professzort látom: a teherautón áll, s szakálla lobog. A Löw-könyvek hófödte fehérségére gondolok, arra, hogy ezeknek a szent tudósoknak a szenvedése ma vigasztaló erő. Most, hogy ezeket a sorokat írom, egy év távolából, most tudatosul bennem, hogy ezt a csendet én már soha nem fogom elfelejteni. Ezt Scheiber Sándor könyvtárszobája adta utolsó látogat! ónak. JA. Könyvtárában minden kötetet ismert s mindegyikről tudta, hol találja. A polcokról még a port sem törölhette le más. Egyszer, mikor pár napra elutazott, felesége - kihasználva az alkalmat - letörölgette a dolgozószobában lévő, hatalmas könyvesállványt. Véletlenül fölcserélte két könyv sorrendjét. Hazaérkezése után férje — a „bűnt" azonnal fölfedezvén — tettetett megbántódottsággal állt családja elé: -Most már azon sem fogok csodálkozni, ha könyveimet legközelebb a folyósón találom, íróasztalomat pedig konyhában. — Ölűnk Bernáth Líviával a könyvtárban és semmihez sem tudunk hozzáérni. Ő az előbbi történetet meséli és sír. - Mit szólna Sanyi, ha látná, hogy hozzányúlunk könyveihez ? ! - Azt válaszolom, kérjen jelet, szabad-e ? Scheiber professzor nem volt misztikus, inkább racionalistának mondhatnók, bár jól ismerte a kabbalisztikát és a középkori misztikát. S történtek vele különös dolgok...Amikor például halott mestere megmentette az életét.... de erről később. Most nézzük egy másik történetét: Amikor ez játszódik, már több éve igazgatja a Rabbiképző Intézetet. De egyszercsak hoztak egy rendeletet, hogy váltott igazgatást kell bevezetni, így le kellett mondania az igazgatói székről és utóda — nevét nem írjuk ki — tudatosan kezdte lerombolni azt a szellemi építményt, amit ő addig létrehozott. Scheiber Sándor lelkileg teljesen összetört, mire egyik barátja, Komlós Ottó elvitte egy akkoriban híressé vált spiritiszta médiumhoz. Tudni kell, hogy Scheiber professzor nem hitt az ilyesmikben, de azért — talán kíváncsiságból is — elment. A médium - akinek fogalma sem volt arról, hogy látogatója kicsoda - megkérdezte tőle: - Van-e neked valakid, akinek a csuklóján egy seb van ? Mert ő nagyon törődik a te sorsoddal. — Scheiber főrabbi azt válaszolta, hogy nem tud senkiről. A médium tovább folytatta: - Tőled elvettek valamit. - A professzor bólintott. Erre a médium előrenyujtotta két kezét és így szólt: — Azt a valamit, amit elvettek, tálcán fogják visszaadni neked. — Ebben a pillanatban villant eszébe Scheiber Sándornak, hogy édesapjának volt szavajárása ez: - tálcán fogják a legjobb állásokat kínálni - s ahogy édesapjára gondolt, rádöbbent hogy csuklóján — egy operáció nyomaként — élete végéig meglátszott egy forradás nyoma A Schciber-könyvtárban vagvok és csak hallgatom Bernáth Líviát, aki tériéről mesél. Utolsó közös külföldi útjukat idézi, hogy elvesztette azt a száz dollárt, amit azért vitt magával, hogy tétjének titokban vegyen rajta ajándékot. Közben a könyvespolchoz lépek, s kezdem megbontani a könyvtárt. Az első köteteknél tartok, s ahogy kinyitom az egyiket, száz dollárt látok benne. Átnyújtom a nyitott könyvet: óanyi bácsi küldi. — A Scheiber Sándor 1913 július9-én született Budapesten, Scheiber Lajos főrabbi és Adler Mária házasságából. A szülők a korán meghalt anyai nagyapa, Adler Sándor nevét adták fiúknak. A nagyapa Pakson volt rabbi, ahol előtte a csodatevő hírében álló Unger Joel működött haláláig. A híres Adler Illés főrabbi Scheiber Sándor anyai nagybátyja volt. A Scheiber szülők és a gyerekek Pesten éltek, a Kún utca 12-ben. Scheiber Sándor mesélőkedvű édesapjától tanult meg írni és olvasni. 1932-ben érettségizett a Rabbiképző Intézet alsó (gimnáziumi) tagozatán. Rabbiképzős diákok akkoriban más egyetemre nem járhattak .egyedül sémi filológiát hallgathattak a Pázmányon (a mai ELTE-n). Scheiber Sándorral azonban más volt a helyzet. Iskolatársával és barátjával, Hahn Istvánnal 1932-ben indultak az országos tanulmányi versenyen és mindketten nyertek. Hahn történelemből, Scheiber magyarból. így - a numerus clausus-on belül - automatikusan felvették őket a Bölcsészkarra. Négyöt szemeszterük már megvolt, amikor az egyetemről — még az akkori törvények szerint is igaztalanul - kidobták a két fiüt. Scheiber 1937-ben doktorált sémi filológiából Horváth Jánosnál, akit sokra tartott és szeretett. Rabbivizsgáját 1938-ban tette le, majd - tudományos kutatásokat végezniegy évre Angliába utazott, elsősorban az ottani genizák miatt. A szülei által - akiknek a Padovában orvosi egyetemre járó másik fiút, Lipótot is támogatni kellett - küldött havi tíz fontból élt, pontosabban éldegélt. Nevetve mesélte, hogy általában a hónapok második harmadától kezdve a házinéni minden reggel megkérdezte, hogy hány óra van, s amikor ő már úgy válaszolt, hogy - körülbelül hét -, a házinéni felkiáltott: —Jaj, a rabbi úr órája már megint a zálogházban van ! — Egyik angliai levelében írja, milyen fájdalmas látni a sok magányos embert, a menekülteket, mennyi riadt szemű fiatal férfi és lány megy el egymás mellett az utcán, s nincs senki, aki megfogná a kezület: próbáljátok meg együtt. Évtizedek múltán talán ezért vált — a munka mellett — legkedvesebb időtöltésévé,hogy az egymáshoz ülő fiatalokat összehozza a Rabbiképzőben tartott legendás péntek esti előadásain. Cédulái között, névjegyére írva találtam asztalán ezt az üdvözletét: - Házasságkötéstekhez Isten áldását kérem. A boldogság két ilyen kitűnő ember, üyen kiváló jellem és komoly életszemlélet esetében biztosítva van. Soha ne éljen benneteket bánat és csalódás. Sok-sok szeretettel és barátsággal: Scheiber Sándor. — 1939 augusztus 31-én indult haza Angliából. A háború kitörésének éjszakája az elsötétített Párizsban érte, ahol egy kórházban húzódott meg, az ott orvosként dolgozó egykori osztálytársánál, Grünwald Armandnál. Másnap továbbutazott, de a német határt — származása miatt — már nem léphette át. Vissza kellett mennie Angliába, ahol az egyik zsinagóga nagyünnepi kántora lett. Az így keresett pénzből a Simplon-ezpressz lezárt vagonjában - 0- laszországon át — hazatért. Először hitoktató lett.majd 1941-ben dunaföldvári rabbi. 1942-ben feleségül vette Bernáth Líviát, Bernáth Miklós zúglói főrabbi leányát. A Dohány utcai zsinagógában rendezett esküvői szertartást a két apa végezte. 1943- ban behívták munkaszolgálatra. Egy mohácsi századba került, de pár nappal elindításuk előtt feleségének sikerült kimentenie a gyűjtőtáborból. Félje életét óvta meg, mert ez a század lett az ukrajnai télbe veszett mohácsi halálszázad. Ha az ember Scheiber Sándor életén tűnődik, sorsát gondolkodva szemléli,egyszerűen lehetetlen, hogy ne azt vegye észre: ez az élet, ez a sors - az első perctől az utolsóig - a szeretet kezében volt. Mint a fiát tanító apa mellette áll, vigyáz rá.Grünwald Armandnak hívják egy háborús éjszakán, Bernáth Líviának a mohácsi halálszázad árnyékában és egy életen át, Bálint Sándornak az ötvenes- és hatvanas években, Scheiber Máriának, leányának, 1970 januárjában és Heller Bernátnak és Schwarz Palikának 1944 márciusában. 1944 március 19-én — azon a vasárnapon, amikor a németek megszállták Budapestet -volt Heller Bemát professzornak a Rabbiképző Intézet tanárának sírkőavatása. A szertartás elvégzésére a család Heller professzor legkedvesebb tanítványát, Scheiber Sándort kérte fel. A Scheiber házaspár a vasárnap reggeli vonattal akart Pestre indulni. Élt Dunaföldváron egy család, akik szintén Pestre utaztak, de ők a szombat éjszakai hajóval mentek. Ehhez a családhoz tartozott Scheiber legkedvesebb kis tanítványa, Schwarz Palika. Ez a hatéves kisfiú a péntek estéket Scheiberéknél töltötte tanulással, ahol szinte saját fiúkként szerették. Palika kikönyörögte-sírta szüleinél, szerezzenek jegyet „Sanyi bácsiéknak" is a hajóra hogy együtt utazzanak. 1944 március 19- én délben a Budapestre érkező vonatokat SS-ek fogadták, s a vidékről érkező zsidókat azonnal lefogták. A dunaföldvári rabbi elkerülte őket. Reggel érkezett hajóval. Scheiber Sándor főrabbi keleti és zsidó tárgyú könyvei ma már a Magyar Tudományos Akadémián vannak. A Keleti Gyűjteményben - Kaufmann Dávid könyvtára mellett - alakulóban a Scheiberkönyvtár. Scheiber professzor özvegyével, dr. Bernáth Líviával két hét alatt bontottuk szét a könyvtárt. Három-négy naponkint teherautó érkezett, s a kiválogatott anyagot elszállították. Egybefüggő könyvtár volt Scheiber Sándor otthona. Varázslatos egyéniségéhez illő környezet, mely a hebraica tudományának zarándokhelyévé vált. Az anyag két fő vonulatahebraica-judaica-orientalisztika és magyar irodalomtörténet-nyelvészet-néprajz. Utóbbiakon belül, díszhelyen, a Ráth Mór-féle Arany kiadás sorozata, fölötte a teljes Mikszáth-életmű. A dolgozószobát uraló, csavartoszlopú, méltóságteljesen hatalmas könyvállvány középső részén álltak a Kisfaludy Társaság és az Akadémia kiadványai. Ezektől jobbra - Ady- és Babitskötetek mellett — kedves gyűjtemény sorakozott: Bálint Sándor szeretettel dedikált dolgozatai és könyvei. Mellettük a ma is alkotó szegedi polihisztor, Péter László munkái. S rengeteg egyéb kötet, közöttük ritkaságok. A könyvállvány bal oldalán volt a Scheiber-könyvtár egyik különlegessége: az emlékkönyvek gyűjteménye, benne az általa szerkesztettek, a Löw Immánuel- és a Heller Bernát-Festschrift. Az emlékkönyveket, azaz egy-egy nagy tudós vagy művész tiszteletére összeállított köteteket szenvedélyesen gyűjtötte. Szinte nem volt olyan antikvárium Budapesten, ahol, ha ilyen könyvet szereztek, azt először ne Scheiber professzornak tegyék félre. Például Bordáék, akiknek hangulatos üzletét nagyon szerette s akiknek katalógusára cikkeiben gyakran hivatkozott. Az egyik kötetben a Ráday Levéltár kedves dedikációját találtam:-Scheiber Sándor professzornakjnert tudjukjiogy gyűjti az ilyeneket.Scheiber Sándor ex 1 i b r i s - eit Eisler László és Farkasházy Miklós készítették. Utóbbin bibliai táj, szentély men«' rával. előtérben tóratekercsek, öreg könyvek: EX LIBRIS ALEXANDRI SCHEIBER. íróasztala kaotikus volt: kéziratok, cikkek, könyvek, fényképek, cédulák, füzetek borították Mindig.Semmit sem dobott ki, azért aztán felhalmozódtak a radírok, a kifogyott tollak, golyóstollbetétek,címkék, borítékok, őrizte noteszeit, feljegyzéseit. Gyűjtötte a vékonyan író tollakat. Legendás kézírása olyan, mint egy középkori, miniatűrét készítő szerzetesé. íróasztalát is könyvek vették körül. Keze ügyében — hatalmas talmudkötetek alatt — az IMIT-évkönyvek teljes sorozata, melynek 1943-ban megszakadt ívét, negyedszázad múltán, ő rajzolta tovább. (Folytatás a 12.oldalon)
