Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)
1988-03-04 / 4. szám
FIGVELO Voice of the American Hungarian Jewry XIII. évf. 4. szám - 1988 március 4. — Ára 70 cent Az amerikai magyar zsidóság hangja UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK Az Egyesült Nemzetek előkelő, zárkózott szervezete előzékeny lépést tett annak éltlekében, hogy kormányokon kívül álló, társadalmi szervezetek is résztvehessenek olyan témakörben folyó vitában, ami - úgy látszik - erősen nyomja az illetékesek szívét. Ez a témakör az általános leszerelés ügye. A tárgykör előzményei a következők: Az UNO közgyűlésének 42. ülésszakán elhatározták, hogy lefegyverkezés kérdésének megvitatására május 31 és június 25 között külön ülésszakot szentelnek. Ilyen külön ülésszakot már két ízben tartottak a múltban. Hogy egy harmadik ülésszak megszervezésére gondoltak, arra mutat, hogy világfelfogásra tekintet nélkül valamenynyi állam felelős tényezőinek hő vágya a fegyverkezés csökkentése, másrészt a téma a legveszélytelenebbnek mutatkozik abból a szempontból, hogy kormányon kívüli, tehát társadalmi szervezeteket is bebocsájtanak az ülésterembe, ahol nem csak hallgatásra vannak ítélve, hanem szóbeli és írott nyilatkozatokat is tehetnek. A lefegyverzés érdekében az Egyesült Nemzetek külön szakosztályt állított fel, amely időszakonkint bulletint bocsájt ki, a témakörben folyó viták, megbeszélések és egyéb megnyilvánulások közzétételére. Az 1988 januári kiadvány a hangsúlyt a közgyűlés azon határozatára helyezte, amely 1987 októberében sürgette a két nagyhatalmat - az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót - a közép- és közelhatású atomfegyverek kiküszöbölésére. Amikor ez Reagan és Gorbacsev között megtörtént, Pérez de Cuellar UNO-főtitkár lelkes hangú nyilatkozatot tett, amelyben reményét fejezte ki, hogy a szerződésnek igen pozitív hatása lehet a nemzetközi viszonylatok megjavítására. A fentemlített különleges ülésszak szervezésével megbízott UNO-szakosztály most meghívta a Magyar Zsidók Világszövetségét, hogy vegyen részt az ülésszakon. A szervezet igazgatósága a meghívást elfogadó válaszát a napokban küldi meg az UNübizott Ságnak. A Budapesten felállítandó magyar-zsidó mártiremlékmű fémből készülő leveleire kerülnek vésésre elvesztett szeretetteink nevei. Emlékük megörökítése mindannyiunk szent kötelessége. A vésés a jelentkezések sorrendjében történik. Egy-egy név vésése 125 dollár. Levélbeli vagy telefoni jelentkezés az Alapítvány alábbi cünén történik: EMANUEL FOUNDATION FOR HUNGARIAN CULTURE 97-45 Queens Boulevard Suite 614 Rego Park, N.Y. 11374 Tel.: (718) 896-8300 Az alábbi űrlap kitöltése és beküldése után az Alapítvány felveszi önnel a kapcsolatot a részletek megbeszélése céljából. Csekkek az Emanuel Foundation nevére állítandók ki. A közérdekű célra történő befizetések adóból levonhatók. Megrendelő neve Megrendelő címe Telefonszáma Mártírok nevei 21st CENTURY HUNGARIAN PUBL1 136 East 39th Street, New York, N.Y. Prof. August Molnár 177 Somerset Street New Brunswick, N. J.08903 VÁLASZ EGY OLVASÓNAK Egy hűséges keresztény olvasónk már néhányszor intézett hozzánk levelet, amelyet kellő cím hiánya folytán megválaszolni nem tudtunk.Most azonban, újabb levele folytán, megtudtuk helyes nevét és így alkalmunk van — az ügy közérdekű voltára tekintettel — nyilvánosan választ adni. Olvasónk sérelmezi, hogy lapunk és cikkeink irányvonala a feledés, megnyugvás megakadályozását mozdítja elő, túlzottan hangsúlyozva a zsidóság szenvedéseit és figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy nem-zsidó vallású magyarok ugyancsak szenvedtek, nélkülöztek, rokkantak meg és pusztultak el az átkos náci korszakban. Már a múltban is megkíséreltünk választ adni a lényegileg hasonló,sőt azonos ellenvetésekre, most azonban, olvasónk levele arra is alkalmat ad, hogy nem csak neki és a hasonló gondolkodású, kétségtelenül becsületes érzésű, keresztény magyaroknak, de az ellenkező póluson elhelyezkedő, zsidó vallású rétegnek is válaszoljunk, - annak a rétegnek, amely a nemfelejtés kötelességére hivatkozással teljesen szakítani kíván múltjával, gyökereivel. Az a csoport, amelynek felfogása lapunkéval egyező, azt vallja,hogy a múlt bűneinek elfelejtését és a történtekre több, mint négy évtized elmúltával fátyol borítását sem vallási, sem erkölcsi alapjaink nem teszik lehetővé. A történtek állandó szem előtt tartására mártiijaink kegyelete és a borzalmak megismétlődése, az újjáéledő antiszemitizmus ellen folytatott harc kötelez. Mindez azonban általánosítást nem enged meg, mert csak a bűnösöknek jár megtorlás és a gyáván meghúnyászkodóknak megrovás. Azokat, akik a vészkorszakban gyermekek voltak, vagy még meg sem születtek, a bűnösökkel egy kalap alá vonni nem szabad. Az utóbbi adja meg a választ azoknak, akik a mi oldalunkon a múlttal teljes szakítást és elzárkózást követelnek. A keresztény magyarság azon csoportjával szemben, amelyet levélírónk képvisel, egyéb válaszunk is van. Az olvasónk által említett, nemzsidó szenvedők csoportjának megpróbáltatásait nem lehet és nem szabad összehasonlítania zsidó üldözöttek mártiromságával és hatszázezer magyar zsidó áldozat elpusztításával. Utóbbiak kizárólag azért váltak a 20. századnak a világtörténelemben páratlan álló barbarizmusa áldozataivá, mert zsidók voltak és - fegyvertelenül álltak a harcmezőkön. - Az a keresztény ifjúság, amelyet akarata ellenére a náci uralom az ukrajnai hómezőkre vetett, fegyverrel kezében, és jobbadéra minden ellenállás nélkül, sőt igen sokszor lelkesen vált a fasizmus szekértolójává. Feledést propagáló, becsületes, keresztény magyar társaink tartsák szem előtt, hogy számos falu volt Magyarországon, ahol cigányzenekarral kísértették ki a halálba irányított zsidókat a deportáló vagonokba. Ne feledjék, hogy nem náci-német, hanem magyar katonák törtek be zsidó otthonokba és téptek le csecsemőket anyjuk melléről és vágták földhöz őket. Ne csodálkozzanak tehát, hogy a túlélők elkeseredése helytelenül bár, — de általánosításra késztet. Hű olvasónk hasonlítsa össze más országok lakosságának magatartását a magyar lakosság többségének viselkedésével. Vegye figyelembe, hogy a TEVÉKENY BÁNAT helyett a feledésre való felhívás uralkodik gondolatmenetükben. Nem a jóvátétel, az őszinte megbánás jelentkezik, hanem a méla csönd, amit aztán tetéz a nem-zsidók szenvedéseire való figyelmeztetés. Hű olvasónknak figyelmébe ajánljuk Adenauer nyugatnémet kancellár történelmi kijelentését, amely úgy hangzik, hogy a német nép egyetemlegesen felelős a náci korszakért, még azok is, akik ellenállást tanúsítottak. Hű olvasónk szálljon magába és egyedül döntse el annak az ellenállásnak a fokát, amelyet a magyarság tanúsított azon réteg megmentése érdekében, amely ugyanúgy Petőfit, Aranyt, Kiss Józsefet, Ady Endrét, Radnóti Miklóst vallotta kultúrája alapjául, mint ő. A magyarság többsége nem vallotta Kiss József szózatát: — Ne űzzetek el a szent koporsótól, hisz aki benn nyugszik, nekem is anyám. — Mégis a NEWYORKI FIGYELŐ és csoportja töretlenül halad az egyetemes magyar kultúra és szerves része, a magyar-zsidó kultúra megörökítése és az utódoknak való átadása újtán. Ez a válaszunk kedves, hű, nemzsidó olvasónknak. — fedor — KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Simon Tibor, kiváló cikkírónk és barátunk új novellájának közlését kezdjük meg: Kutyaidomítók címen.Eddig közölt írásai felé olvasóink részéről megnyilvánuló elismerés kétségtelenül fokozódni fog ezzel az írásával. Jack Hahn barátunk legújabb tárcája: Rádió címen kerül közlésre. Lapunk terjedelme nem teszi lehetővé, hogy előző írásaiért beérkezett olvasói gratulációkat közzé tegyük. Bizonyos, hogy közönségsikerét a közlendő új tárca növelni fogja.
