Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)
1987-12-04 / 15. szám
1987 december 6. NEWYORKI FIGYELŐ 11 ALEX BONDY NAHARÍA - 1985 PÁRHUZAM — KISREGÉNY — Veres valósággá vált a távoli ige... ha hittem benne, ha nem... S a/ én szívemből csendült fel az álok... minő a mai napig büszke vagyok rá: - hogy nem magamért! Soha ilyen távol nem került tőlem az emberi önzés - felnyitottam volna az ereim, hogy megitassak a véremmel valakit, ha megmenthetem vele - egyidőben a jeges percekkel, amit a bezárt ablaktáblák előtt töltöttem el, melyek pont erről tanúskodtak... így még nagyobb lett bennem a hitetlenkedés, hogy nem akadt senki, aki segédkezet nyújtson, hiszen most könnyű és boldog lehettem volna, ha nem az ő lélektclenségük iszonnyú súlyával — hanem a megértés és segíteniakarással találtam volna magam szemközt... Ugyanakkor megszólalt bennem egy hang - s mintha cles kést döftek volna a szívembe, valóban úgy hatott — „Miért nem azokat átkoztad meg — akik az egész emberiségre rátörve, s mindenek előtt a te néped fiaira szabadították az elviselhetetlen szenvedést, mint ezekre ezt a kegyetlen próbatételt ?” Tudod — azon a ponton voltam — ahol egy rettenetes élemi csapás szemtanúja: - bármerre fordul megnyílik a föld és csak feneketlen, meredek szakadékkal találja magát szemben, amely elnyelni igyekszik ... Rám is átragadt hát ez a megmagyarázhatatlan eredetű feledékenység ? Idáig érve fennhangon, félőrülten tettem fogadalmat: — ugyanakkor meglepő tiszta fogalmazásban — én soha él nem felejthetem azt a bűnt, amit itt a Piazzán elkövettek és el kell fordulnom minden olyan alkalomtól, amit csak a jövő hozhat magával - ami elhomályosíthatja bennem ezt a tragédiát. Nem jöhet részegség, nem jöhet mámor, nem jöhet kéj és nem jöhet önfeledtség, amely feloldja bennem ezeknek a perceknek, ezeknek az óráknak keserűségét. Mert egyedül voltam ott. olyan egyedül — ahogy embernek nem szabad egyedül maradni... Látom szemedben az együttérzést, a megértést — látom és nem hiszem, de ez a hitetlenkedés már más, mint ami ott elfogott, mert te nekem most megnyitottad az ablakot; öregségem. szenvedésem, eltorzult testem is mosdatod, nem csak vizet nyújtasz ki lelked szélesre nyitott ablakán... Ez már más fajta hitetlenkedés — nem az emberségedben, nem az őszinteségedben, nem benned van a hiba. A hiba a valóságban van. Hogy számomra mindez valóság — számodra mindez mese. Ámulva és szájtátva álltam először szemben ezzel a felismeréssel, amikor egy fiatalon mártírhalált halt énekesnő kisirt szemű anyjának írtam le leánva végzetét. Ez az asszony megvakult sírásban — de ezek a könnyek a saját szenvedését adták csak vissza, amit leánya elvesztése felett érzett - a pokol, amin az keresztülment távolról sem érintette. El sem jutott a tudatáig. Akkor értettem meg — nem nehéz — egyszerűen : lehetetlen velünk érezni... Lázad már volt. Ha letörlőd egy lázas beteged homlokát — tudod mit érez. Gondolom hánytál is már — tudod mivel jár az öklendezés. A hidegrázás is ismerős lehet... De ezzel a harminckét se élő, se holt lélekkel mit kezdjek egyedül? Ha kisiklik ma egy vonat - helikopter száll fel az elsősegéllyel és még a televizió előtt ülők is előredőlnek - megmozdul bennük a segiteniakarás. Nevetséges... azt akarom, hogy elhiggyék, hogy nekem senki sem akart segíteni? Napról-napra valószinűtlenebb lesz — ami bennem napról-napra keserűbb. Ma már méreg - lelkemnek rákfenéje - és átokkal eltelve halnék meg... ha nem jöttél volna te... mert ez is napról-napra valószínűtlenebb — és bennem napról-napra édesebb...” Az asszony — pedig nagyon erős akart maradni - úgy felzokogott, mint egy tehetetlen gyermek ... „És másnap reggel — illetve a másik napon - elfelejtettem a fogadalmam, s a Piazzát. Ne ábrándulj ki belőlem - csak a felszabadulásig. Mert olyan események következtek, amelyekhez a Piazza csak előjátékul szolgált, felkészített rá - hogy úgy mondjam - idegileg... lelkileg... Már teljesen világos volt, amikor a tisztikocsi befutott. Most minden kíséret nélkül - az ezredes biztonságba érezte itt magát. Elől a sofőrje és mellette a hadnagy, hátul csak az ezredes ült Én a paraszt mellett ültem a járdán, akiből utolsónak távozott el a lélek, s láttam, hogy az ezredes nem vett azonnal észre — de keres... Felemeltem a kezem. Erre mosolygott. leállítottsa a kocsit, kinyitotta - személyesen az ajtaját — és kiszólt: ..Beszállni — művész úr.” Hihetetlennek tűnt. de mellé kellett ülnöm. Kézfejem, ruhám egy merő vér volt. Nem vett róla tudomást. Mosolyogva mondta; „Már megijedtem, hogy meggondolta magát és nem tart velem. Mert valójában teljes — a sző szoros értelmében — teljes kivételezettséget fog élvezni. Komoly terveim vannak magával és a legjobb barátom gondjaira fogom maeát bízni. Hamarosan meggyőződhet a saját szemével arról. hogv menynyire más lesz a sorsa, mint bármely más fogolynak. Élelmezés. ellátás szempontjából is. de ilyenkor - télidőben — a szinte létfontosságú fedezék szempontjából - maga nem fűtetlen barakban fog lakni, s kulturális igényei is ki lesznek elégítve...” Kedvesen, halkan, megnyugtatóan beszélt — csak az volt különös, hogy jóformán minden mondata után a két előlülő szemei gú^'osan összevillantak, mint akik már tudják milyen földi és kulturális javak várnak ott rám ... Közben bekapcsolódott a kocsink egy menetoszlopba — a németek tervszerűen kiürítették a körzetet. Egy nagyobb tó partján letértünk az útról, ideiglenes, kerekeken járó tábori konyha kéménye füstölt ott — a ragyogó német szervezés eredményeként - az egységek ott kaptak reggelit. Az ezredes kocsija mindenkit kikerült, megelőzött - már ittuk is a gyenge feketét, kaptunk egy darabka wurstot kenyérrel. Az ezredes a wurst adagját odaadta nekem, ő meg a táskájából valami jóillatú olasz sajtot halászott ki. azt tette a kenyerére - hatalmas szeletet. Jóétvággyal zabáit — minden kimértsége eltűnt az étkezés idejére. (Folytatása következik) DR. ELISABETH GÖMÖRI belgyógyász, szívspecialista Affiliated with Beth Israel Medical Center Clinical Instructor at Mount Sinai School of Medicine Ultrahangos és minden más modern szívvizsgálat Izületi bántalmak — speciális terápia Amerikai és magyar biztosításokat elfogadok Rendelés előzetes bejelentés alapján GRAMERCY HOUSE 235 East 22nd Street, New York, N.Y. 10010 Tel.: (212)779-1430 )Dr. Péter J. Tanyán Dr. Michael L. Fürst New Yorkban végzett, magyarul beszélő ügyvédek FÜRST, WEIN & TARYÁN ÜGYVÉDI IRODA Állampolgárság—Családi jog—Fizetésképtelenség Hagyatékok—Ingatlan adásvétel—Névváltoztatás Üzleti szerződések—Vállalati jog—Végrendeletek Baleseti ügyekben ügyvédi munkadQ kizárólag sikeres ügyintézés után 245«AST gift ST. NEW YORK, NY 10028 (212) 628-0119
