Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)

1987-03-25 / 4. szám

8 NEWYORKI FIGYELŐ 1987 március 25. KESZNER-WEINBERGER ETEL: ÉS MINDEN IGAZ VOLT... I. RÉSZ GYERMEKKOR (Tizenkettedik folytatás) FIRST HUNGARIAN LITERARY SOCIETY 323 EAST 79th STREET NEW YORK, N. Y. 10021 Tel.:650-0435 JOHN MAUTNER elnök LESLIE ROTH alelnök Rovatvezető: MAUTNER MIMI Az Első Magyar Önképzőkör Egyesület vezetősége és tagsága mély megdöbbenés­sel értesült köztiszteletben és szeretetten álló tagja és barátja, WaldmanJ. Tibor nejé­nek, Éva asszonynak időelőtti elhúnytáról. Biztosítani kívánjuk szeretett barátunkat, hogy súlyos gyászában egyemberként állunk mellette és családja mellett. A Mindenható nyújtson írt fájdalmas sebükre. Húsz évig rakosgatott fillért fillérhez és boldogan szaladt a bankba. Teli reményekkel szemlélgette a bankkönyvet, amelyben lassan gyűlt a pénz álmai megvalósításához. Sokszor kí­nozta honvágy. Hazavágyott. De nem hagyta ma­gát legyengíteni a vágytól, hanem csitítgatta ön­magát: — Majd ha lesz saját üzletem, majd ha sok pénzem lesz. — Sok év múlva egy napon gondol­kodás nélkül kiygrott az ágyból, bőröndbe rakta ruháit. Sietve hagyta el pici sívár szobáját és do­bogó szívvel ment a vasútállomás felé. Nem volt senkije, akitől érzékeny búcsút vegyen és mégis könnyes volt a szeme a falusi kis állomáson, ami­kor megfogadta magában: — Soha nem térek ide vissza, otthon maradok Lengyelországban. — Egész úton színes délibáb kísérte. Szép, békebeli családi élet, polgári jólét, gyertyafényben ragyogó ünnepi vacsorák. Otthon csak titkolt bánatot és szomorúságot talált. Mielőtt 1914-ben elmene­kültek otthonról, házuk pincéjében elástak min­dent, amit értéktárgynak neveztek. Amikor a háború után visszatért a család, a porig égett falú­ban, az üszkös gerendák és kormos limlomok alatt megtalálták elásott vagyonukat. Új házat építettek és új otthont alapítottak. Rövid idő múlva ismét menekülve hagyták el otthonukat és elbújtak egy véres antiszemita hullám elől. Ami­kor ismét hazatértek, úí otthonukat kirabolva és megrongálva találták. Az agyobgyötört édes- és mostohaanya ezt nem élte túl. Fiatalon elköltö­zött az élők világából, idegbeteg apjukra hagyva gyermekeit. Szegénység és nyomor tanyázott otthon. S mindent betetézett egy szörnyű szeren­csétlenség. A legfiatalabb kislány, aki menekülés közben született, nem volt normális.Csendes őrült volt. A lengyelországi kis somorú ház már nem volt otthona a fiatalembernek,aki elhagyta a len­gyel határt és visszautazott Csehszlovák iába^hol még nem volt otthona. Ettől kezdve már nagyon lassan gyarapodott a pénz a bankkönyvben. A megspórolt pénz nagyobb részét a nyomorgó csa­ládnak küldte el Lengyelországba. Megismerkedtünk egymással és rövid idő múlva megtartottuk esküvőnket. Felvidéki kisvá­rosban volt férjem állásban, ahol picurka albérleti szobában lakott. Ebben laktunk házasságunk után is néhány hónapig. Azon törtük fejünket, hogyan kezdjük el az életet, hogy jövőnk szép és boldog legyen. Férjem szép, nagy faüzletre vá­gyott, autóra és saját házra. Én Palesztinába vágy­tam. — Mi kezdők vagyunk — szoktam mondani férjemnek — s ha Isten jót akar nekünk, azt Pa­lesztinában is meg fogjuk kapni. - Sikerült férje­met rábeszélni a kivándorlása és írtunk drága Ida barátnőmnek, hogy próbáljon részünkre certifi­­kátot szerezni, amelyet akkor már adtak olyanok­nak, akik pénzzel akartak kivándorolni. Nem volt akkor háború, sem háborús hangulat. De valami volt a levegőben, valami ijesztő, fojtó némaság. S mi gondterhesen sétáltunk a gyönyörű hársso­­ros úton, amelyről azt mesélte házigazdánk, hogy egy osztrák káplár vigyázott a hadifoglyokra, amikor a hársfasoros utat építették. Grosznak hívják házigazdánkat, nagy cionista. Ő is szeretne kivándorolni. Nem tetszik neki, hogy Németor­szágban olyan nagy embert csinálnak abból a gyilkosarcú, feketebajuszos káplárból, akit ő jól ismert, mint a fogolytábor felügyelőjét. Grosz folyton politizál. Mi mosolyogva és unatkozva hallgatjuk. Nem érdekel minket a káplár ésa poli­tika, minket csak egy érdekel: boldogok akarunk lenni. Sohasem tudtuk meg, hogy Hitler azonos-e a Grosz által emlegeti káplárraLMástól nem hal­lottuk ezt.Csak azt éreztük, hogy félünk járni a szép sétányon, ahol árnyékként követ minket egy láthatatlan rém, utánunk lopakodik a lakáiia és elrabolja álmainkat. Számoltuk a napokat s izga­tottan vártuk barátnőm válaszát Palesztinából. De a válasz nem jött soha. Ida szegény akkor már halott volt. Megölte egy bomba, amelyet arabok dobtak egy utasokkal telt autóbuszra. 1936 volt. Hat hónapja voltunk házasok és három hónapos teherben voltam, amikor a tragikus hírt megtudtuk. S ez a tragédia megpecsételte sorsun­kat. Hamar lakást béreltünk, berendezkedtünk és egy időre elfeledkeztünk Palesztináról. Uj laká­sunk ugyanabban az udvarban volt, ahol albérlet­ben laktunk és házigazdánk továbbra is Grosz maradt. A Grosz-házaspár nagyon barátságos volt hozzánk. Szinte testvéri viszony fejlődött ki kö­zöttünk. Ugyanilyen viszonyt tartottunk fenn az udvar harmadik lakójával is, akit Horvát tanító­nak hívtak. Nagyon kedves, keresztény házaspár volt. Horváték és Groszék a hét legtöbb délután­ját nálunk töltötték. Kellemesen gondolok vissza ezekre a napokra. Ez abban az időben volt, ami­kor egy kor eltűnni készült Európa életéből. S ez a kor már soha többé nem térhet vissza. Groszné rajongó szeretettel beszélt Horvátékról ésbizony­gatta, hogy tízévi ismeretség után sem vett észre semmit, ami elárulná, hogy Horváték antiszemi­ták lennének. Mégis ésrevettem, hogy Horváték engem f igyelnek, az új ismerőst, hogy felfedezzék bennem a sok bűnt, amit a titkos propaganda már lövelt a zsidó felé. Sohasem fogom elfelejteni Horvát tanító szavait, amikor először látta meg új hálószoba-berendezésünket. Sajnos igazat mon­dott, de hangja nem baráti és tanácsadó, hanem kritizáló és ítélkező volt. Egy napon elmélyedve rendezgettem, díszítettem új lakásomat. Ábrán­dozásomat hangos, erőltetett kacagás zavarta meg. Amikor ijedten az ablak felé pillantottam, Horvát tanító állt ott karbatett kezekkel és neve­tett. Aztán ezt mondta: — Hej zsidók, ha maguk tudnák, amit én, elfutnának innét nagyon messzi­re és nem vásárolnának olyen cifra bútort. — El­mesélte, hogy egy klubba jár, ami névleg sport­klub, de valóságban titkos földalatti gyűléseket tartanak ott és új, zsidótlan Európáról beszélget­nek. — Én nem vagyok antiszemita, — szokta Horvát mondani, ha egy darabka szőnyeget vagy dísztárgyat vettem, — de a zsidóknak könnyen jön a pénz s könnyen dobálják. — Ha nem akar­tam velük kávéházba menni, akkor azt mondták: — a zsidók fukarok és csak bankba rakják a sok pénzt. — Sokszor sértett a hangjuk, amiért min­dig zsidókról beszélt s nem rólam, mint egy sze­mélyről. — Azt kérdeztem: — M iért könnyelműek a zsidók, ha én veszem a szőnyeget ? Én csak egy vagyok, senki nem felelős értem és én sem vagyok felelős másokért. — Horvát tanító zavarba jött és csak ennyit mondott: — Lehet magát heccelni, hisz én csak viccelek. — Groszné is észrevett furcsa változást Hor­váték viselkedésében és csodálkozva mondta: — Nem tudom, mi történt velük, hisz zsidóbarát, kedves emberek voltak. — Ennek ellenére tovább­ra is nagyon jó viszonyban voltunk és igyekez­tünk a szomorú előjeleket is hasonló viccekkel el­hessegetni, mint ahogyan nevettünk az első pla­kátokon, amelyek a bomba és gáztámadás elleni védekezésre oktatott. Emlékszem, a három család jókedvűen ült az udvaron, amikor két iskolás fi­úcska jött a kapun és egy plakátot adott át ne­künk, a gáztámadás és bomba elleni védekezésről. Én viccet csináltam belőle, mindnyájan nagyot kacagtunk, de Horvát, bár szeme nedves volt a nevetéstől, megjegyezte: — Csak nevessünk, még minden valóra válhatik... — (Folytatása következik) meue* BMI LAPUMÉBA! I ______ 1 rrwrnru-Lri_____________» rnvi1 ■■ ■ ■ * Peter J. Farkas MAGYARUL BESZÉLŐ ÜGYVÉD általános ügyvédi gyakorlatot folytat a magyar közösség szolgálatában, így: ingatlanügyek (vétel, eladás, bériét, ügynöki ügyletek) családjogi, házassági ügyek kártérítési ügyek, polgári perek vállalatszervezés, stb. 331 MADISON AVKNUE i llTH FLOOR NBW YORK. N.Y. 10017 •18-S70-M00 Ajrrmm &00 ne 870-eSM Tagja a floridai ügyvédi kamarának is, felek képviseletére Florida államban is jogosult! frrY---------i------------------- -------****** OSLO. — Az iráni nagykövetség hi­vatalosan elítélte az osloi Nobel-békedíj bizottságát, mert Elie Wieselnek juttatta a békedíjat. A döntést az irániak történelmi tévedésnek minősítették, azért mély sajná­latukat fejezték ki és elítélik. Az iráni kor­mány azt is követeli a hivatalos nyilatko­zatban, hogy a békedíj-bizottság adjon fel­világosítást, milyen alapon adta a békedíjat olyan személynek, aki támogatja a fajgyű­lölő kormányzatot, amely bitorolja és el­foglalva tartja Palesztinát ? ... WASHINGTON. — Az Egyesült Álla­mok kongresszusa biztonsági és európai együttműködést előmozdító bizottsága Alfonse D; Amato szenátor elnöklete alatt a Charter 77 elnevezésű csehszlovák cso­portot, amely az emberi jogok érvényesü­léséért küzd és szembenáll a cseh kormány­nyal, - javasolta az 1987 évi Nobel-béke­­díjjal való jutalmazásra. HAVANA. - Fidel Castro egy vene­zuelai rabbi kérésének eleget téve, öt kubai zsidónak engedélyt adott az ország elhagyá­sára, hogy családjukkal egyesülhessenek. Kettő közülük orvos, akiknek előzőleg nem volt szabad távozni, orvosi személyzet hiá­nyára hivatkozással. Cubában jelenleg 1500-nál kevesebb zsidó él. Az 1959 évi forradalmat megelően 12000 zsidó élt Cubában. BERN. — A svájci kormány megta­gadta a beutazási engedélyt Henri Roques és Piene Guillaume francia neo-náci propa­gandistáktól, akik tagadják a vészkorszak létezését. A tilalom három évre szól. A svájci kormány most készít elő törvényja­vaslatot a fajgyűlölet megakadályozására, amely következő hónapban kerül a parla­ment elé. JERUZSÁLEM. - A Héber Egyetem az Ótestamentum tanulmányozására irá­nyuló nemzetközi szervezet XII. kongresz­­szusát tartotta, amelyen 16 keleteurópai bibliatudós is résztvett, ami, szakértők sze­rint, a keleteurópai államok és Izrael közti viszony jelentős javulására utal. KELET-JERUZSÁLEM. - Dr. Geula Serouya, marokkói születésű fogorvosnő neve legendává vált a zsidók és arabok ki­békülésének elősegítése terén. Egy éve Nyugat-Jeruzsálemből a főváros keleti ré­szébe költözött és zsidóknak, kereszté­nyeknek és mozlimoknak egyaránt nyújt fogorvosi szolgálatot. Egymás iránt ellen­séges mozlim és zsidó frakciók legutóbb dr. Serouya házában tartottak összejövetelt és állapodtak meg fegyverszünetben. NEW YORK. — Az Anti-Defamation League és a Jack P. Eisner-vészkorszak ku­tató intézet közös gondozásában rendezi a newyorki második tanító-konferencia elő­adás-sorozatát A vészkorszak képei címen, filmvetítésekkel egybekötve. Négy film ke­rült, illetve fog kerülni bemutatásra: már­cius 24-én vetítették a vilnai partizánokról szóló filmet. Április 22-én, szerdán dél­után 4-6 és 6:15-8 órák között a varsói get­tó ellenállását és Auschwitz felszabadítását mutatják be a CUNY Graduate Centerben, Evelyn Becker és Randolph Braham pro­fesszor előadásával ( Room 1401, 33 West 42 Street, NYC). Részvételi díj 3 dollár. Március 31-én A segítés bátorsága (The Courage to Care) kerül bemutatásra, végül április 7-én d.u. 4-6 óra között a Shoah­­film vetitése következik. WASHINGTON. -Mint ismeretes, Reagan elnök Patrick Buchanan, a Fehér Ház lemondott tájékoztatásügyi igazgató­jának utódául John Koehlert kívánta kine­vezni. Ez ellen az Anti-Defamation League és az American Jewish Congress eredetileg tiltakozni akartak, mert Koehler 1940-ben a náci ifjúsági szervezetnek volt tagja Né­metországban. A zsidó szervezetek azon­ban eredeti tervüktől elálltak, mert Koehler ma 56 éves és náci tagsága 10 éves gyer­mekkoráig nyúlik vissza, ami az észrevétel komolyságát veszélyeztette volna. NEW YORK. - A Hazai Tudósítások című magyarországi, a külföld tájékoztatá­sára szolgáló kőnyomatos beszámol Fenyő Miksa, a GYOSZ (gyáriparos szövetség)volt igazgatójának, kiváló írónak bujdosónapló­járól, amelyet a Tények és tanúk sorozat­ban a Magvető Könyvkiadó újabban jelen­tetett meg. Az új kiadás méltó érdeklődést keltett a művelt magyar olvasóközönségben-NEW YORK. - A Public Broad­casting Service (PBS) nagy érdeklődésre számottartó programmot fog sugározni, The Nazi Connection címen. A tárgykör a náci múltú német rakétatudósoknak ame­rikai állami szolgálatba való bevonásával foglalkozik és Bower angol újságíró kuta­tásai alapján szolgáltat adatokat, hogy az amerikai kormány számos esetben elnézte vagy eltitkolta a szolgálatába fogadott né­met tudósok náci előéletét. Rudolph von Braun és más ismert német tudósok ameri­kai állampolgárságot is kaptak és magas ki­tüntetésekben részesültek az űrkutatási programmban való eredményes részvéte­lükért. KRÓNIKA

Next

/
Thumbnails
Contents