Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)
1987-09-29 / 12. szám
ember 29. NEWYORKI FIGYELŐ 7 DR. SANDERS IVÁN PROFESSZOR BESZÉDE- Elhangzott a szeptember 20-i magyar-zsidó mártirünnepélyen — Amikor Farkas Ervin barátom megkért, szóljak néhány szót magyarul a mai megemlékezés jelentőségéről, kicsit zavarba jöttem: megtisztelve éreztem magam,de ugyanakkor alkalmatlannak a feladatra. Hiszen nekem személyes élményeim a vészkorszakról nincsenek. Én csakugyan ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely számára a háború, az üldöztetés, a magyar zsidóság nagy tragédiája immáron történelem. De azért valami elválaszt a háború utáni felszabadultabb generációktól, éspedig az, hogy a szó legszorosabb értelmében mégis túlélő vagyok, ugyanis én a vészkorszak évében: 1944-ben születtem. Gyér évjárat a 44-es. Köztudott, hogy ebben a vérzivataros esztendőben aránylag kevés gyerek jött a világra Magyarországon - kevesebb zsidó és nem-zsidó gyerek. Az én budapesti osztálytársaim legtöbbje vagy idősebb vagy fiatalabb volt nálam. És nem egyszer mondták nekem a felnőttek, iskolában, más hivatalos helyen, születési évemet hallván: Na, fiam, te is jókor születtél. Ez az ominózus évszám, s a tény, hogy a magyarországi vészkorszak minden évfordulói száma megegyezik életkorommal, nekem mindig is a megmenekülés esetlegességét, s ugyanakkor a megújulás lehetőségét jelentette. Nagy bátorság - vagy vak hit - kellett ahhoz, hogy valakiMagyarországon 44-ben gyermeket hozzon a világra. Az én szüleim, akárcsak minden akkor életet adó üldözött, kicsit olyanok voltak, mint az a halálraítélt tölgy a mártírköltő Radnóti Miklós egyik eclogájában, amely- tudja kivágják, s rajta fehérlik / bár a kereszt, melv jelzi, hogv arra fog irtani holnap j már a favágó, - várja, de addig is új levelet hajt. -Az élni akarás legyőzhetetlen. A lágerekben is születtek gyerekek. NÁNÁSI MIKLÓS KÖNYVHAGYATÉKA AZ AMERIKAI-MAGYAR ALAPÍTVÁNY RÉSZÉRE Nánási Jolié asszony, a Magyar Zsidók Világszövetsége női osztályának díszelnöke, a közelmúltban közölte, hogy megboldogult félje, Nánási Midós, akinek emlékét közösségünk híven őrzi és aki a Magyar Zsidók Világszövetsége díszelnökeként égés életében a magyar és benne a magyar-zsidó kultúrát szolgálta, — életében annak a gondolatának adott kifejezést, hogy értékes magyar nyelvű könyvtárát az American Hungarian Foundation-nak (Amerikai Magyar Alapítvány) adományozza, mint amely a legméltóbb hely a patinás magyar irodalom gyöngyszemeinek megőrzésére. Molnár August professzor, a Rutgers University (New Brunswick) keretében működő Alapítvány elnöke nagy megelégedéssel és köszönettel fogadta el a felajánlást. Ennek folytán a közeli napokban elszállításra került az Alapítvány székhelyére, ahol a most építés alatt álló épület könyvtárában, a Nánási Miklósról elnevezendő külön résben fog felavatása kerülni és az olvasók számára megnyílni. A könyvgyűjteményben a magyar irodalom és költését remekműveinek sorozatai és egyéb ritkaságok találhatók. A Nánási-házaspámak a magyar kultúra iránti megbecsülését és áldozatkésségét az Alapítványnak történt juttatásnál méltóbban nem lehetett volna kifejezésre juttatni. Külön örömünkre solgál, hogy az adományozás lebonyob'tásában seikestőnk aktívan réstvehetett és ezzel a maga részéről is kifejezésre juttathatta Nánási Miklós iránti megbecsülését éskegyeletét. — fedor -A KEGYELET JEGYÉBEN-Gordon János és Marianne Budapesten -43 évvel a katasztrófa után, a máig felmérhetetlen, felfoghatatlan veszteség után, miközben az áldozatok emlékének adózunk, megemlékezünk arról is, hogy a magyar zsidóság él — él Magyarországon, s él külhonban. S vészterhes történelmi hagyományok, traumák, elfojtások ellenére, a magyar zsidó szellemiség is él, s él a magyar-zsidó kultúra is, ha nem is mindig virul. Nemrég egy Pesten élő gyermekkori barátom meglepett egy díszes, templomképekkel illusztrált zsinagógái naptárral, melyet Magyarországon adtak ki, első ízben a háború óta. Híres éskevésbbé hires magyarországi zsinagógákat látunk a felvételeken - természetesen a grandiózus Dohány-utcai főtemplomot, de a közel kétszázéves, műemléknek nyilvánított mádi imaházat is, amelynek megejtően egyszerű, parasztbarokk vonalai harmonikusan illenek bele a magyar tájba. És noha a kisérőszöveg írója: Raj Tamás megjegyzi, ezek csak töredéke a magyarországi zsinagógáknak, az is igaz sajnos, hogy sok azok között az elhagyatott, omladozó, méltatlan célokra használt volt szentély. Néhány elárvult nagy zsinagógát - így például a kecskemétit, a zalaegerszegit, a szombathelyit - értő módon, kegy elettudóan átalakították, és ma hangverseny termek, könyvtárak, művelődési házak - és ez tán némi vigaszt nyújthat. Csak a magyarországi zsinagógák tanulmányozója döbben rá igazán a 43 évvel ezelőtti vérveszteség valódi méreteire. Különös, álomszerű élmény. Az utazó bebarangolja a mai Magyarországot, s nagyvárosokban, kisközségekben, főtereken és eldugott helyeken Dávid csillaggal, kő táblával, sejtelmes kupolákkal, csipkézett homlokzatokkal kerül szembe. Egyetegyet, a maga idejében, tán túldiszitettnek, hivátkodónak is mondott volna, de az idő elmúlásával ezek a magasba meredő, magányos épületek maguk is emlékművé, óriássírkővé válnak. Minden mást elnyelt a föld. És ekkor az utazónak muszáj a sok ezer félbeszakított életre, be nem váltott ígéretre, elsüllyedt világokra gondolnia: s talán eszébe jut a magyar zsidó költő Kiss József régen irt verse is, melyben e tragikus beteljesületlenség érzését fejezi ki - szinte prófétikusan: Az én mezőmön nem értek kalászok, Az én aratásom egy marék virág, Az én gyönyöröm az álomlátások, Az én világom egy álomvilág. Beszélni kell az álmokról - az elvetélt álmokról, és azokról, melyek még megvalósíthatók. Beszélni, írni kell a magyar zsidó múltról, jelenről, jövőről. Én nem értek egyet azokkal, akik úgy érzik,hogy a magyar kultúra zsidó eredetű nagyjai elhallgatták, elkendőzték származásukat - irrelevánssá vált számukra ez a minőségük. A legnagyobbak, amikor kellett, nemcsak vállalták zsidóságukat: átérezték is annak jelentőségét. Füst Milán, a nagy modern, éppen ,A magyarokhoz ~ című hires versét ezzel a büszke, nagyvonalú, és mégis oly megrendítő intelemmel fejezi be:- Halld meg szavam ! /Én prófétáktól származom. -Az imént említett zsinagógái naptár utolsó lapján az újjáépített siófoki imaházat láthatjuk, amely az első új zsinagóga a háború utáni Magyarországon. És ott áll a kép alatt a prófétai ígéret és az óhaj: *2 pinán nsn rvsn 1122 n*rr Nagyobb lesz e kései szentély dicsősége, mint a korábbié volt. - (Haggaj, 2:9) A szebb jövő, a megbékélés jegyében kérjük a Mindenható áldását a megmaradt magyar zsidóságra és Isten minden békeszerető népére. Gordon János barátunk és olvasónk, a Magyar Zsidók Világszövetsége amerikai tagozatának igazgatósági tagja és neje, Marianne, Magyarországon tettek legutóbb látogatást, amint ezt az elmúlt években is megtették. Fájóan nélkülözték néhai dr. SCHEIBER Sándort, a Rabbiszeminárium felejthetlen igazgatóját, akinek ragaszkodó hívei voltak. A Gordon-házaspár, kegyeleti kötelezettségeik (sirlátogatás, stb.) közben meg látogatták Scheiber doktor sírját is,amelyről az alábbi fénykép készült. Köszönettel tartozunk a Gordon-házaspárnak, hogy e fényképet, közlés végett, rendelkezésünkre bocsájtották. Boldog ünnepeket, békét kíván a világnak, Israel államának ás •x egyetemet zsidó népnek GORDON JÁNOS és MARIANNE Boldog ünnepeket, békét kíván a világnak GORDON GEORGE és családja (London) I
