Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)
1987-09-29 / 12. szám
NEWYORKI FIGVELO Voice of the American Hungarian Jewry XII. évf. 12. szám - 1987 szeptember 29. - Ára 70 cent Az amerikai magyar zsidóság hangja 5 748 ELÉ A történelem homokóráján ismét lepergett egy esztendő.A vallási rendszerünkbe foglalt lelki számadás napjaiban kétségek, megoldatlan problémák olyan halmaza ont el bennünket, hogy szinte úgy érezzük: zsákutcába kerültünk, ahonnan nincs kiút. A megoldatlan kérdések a közélet színpadán, - akárcsak statisztaszerepben is - forgolódó személyeket egyaránt megrohanják, legyenek akár a magyar-zsidó törzs, akár a világ zsidóságának felszínen levő ügyei. A magyar származású zsidóság szempontjából az elmúlt év jelentősen eredményesebb volt, mint bármikor is a múltban. A nemzetközi zsidó szervek felfigyeltek az eddigelé méltatlanul mellőzött magyar zsidóságra. A zsidó világkongresszus budapesti ülése történelmi jelentőségű volt, mert először fordult elő, hogy a vezetőség keleteurópai államban ülésezhetett. Ezen túlmenőleg, a kongresszus vezetőségének a Magyar Népköztársaság kormányának felelőseivel folytatott tárgyalásai a nemzetközi diplomácia i számos kérdésben hoztak kezdeti megoldást. A Memorial Foundation ezután következett budapesti ülése a magyar-zsidó kultúrális örökség fontosságának elismerését jelentette. A Magyarországon megnyílt Talmud Tórák és a pusztulásnak kitett zsidó temetők helyreállítására irányuló fáradozások kézzel fogható eredményeket mutathatnak fel. Kultúrális vonalon főként a magyar vészkorszakkal foglalkozó szakművek jelentenek előrehaladást a megörökítés munkájában. Ennél a pontnál azonban meg kell állnunk és szembe kell nézni az elénk tornyosuló negatívumokkal. Fájóan hat mindenekelőtt a magyar-zsidó közösség fokozódó közömbössége a vészkorszakot átélt nemzedék legfontosabb kötelességével, kul\ túrális örökségünk átmentésével szemben. A céltudatos munka továbbra is megköveteli a kétirányú szervezést: az anyagi alapok megteremtését és a j szakértők együttműködését a feladatok megoldásának sorrendjét illetően. Az oly sokszor hangoztatott lelki kettősség: a köz-és magánlélek szerepének felismerése ma fontosabb, mint bármikor ezelőtt. A vallási, erkölcsi és i érzelmi feladatok előmozdítása mindenkinek a magánügye és azt a túlélő nemzedék kötelességének elhomályosítására, háttérbe szorítására nem szabad indokul felhozni. Azokat a tudálékos, de valójában semmitmondó kifogásokat, hogy például a „könyveket senki sem olvassa", vagy gyermekeink, unokáink már nem tudnak magyarul", végre sutba kell dobni. A magyar-zsidó kultúrális örökség megőrzése és átmentése azért mindent megelőző feladat, mert a törzsünk emlékezete, eredményei csak úgy tudnak fennmaradni és átmentésükkel a zsidó jövő építésében szerepet játszani, ha mi, az utolsó nemzedék ezt a feladatot teljesítjük. Naivitás volna azt ! hinni, hogy múltunk elfelejtése érdektelen a jövő szempontjából. Azok pedig, akik arra hivatkoznak, hogy a megörökítés helyett „Izraelt akarják segíteni", üres szólamot használnak csupán és csak azért hangoztatják ezt az állítólagos érvet, hogy mindkétirányú kötelességük alól kibújhassanak. A magyar zsidó közösség nem nézheti tétlenül azt a küzdelmet sem, amely az antiszemitizmus világszerte történő növekedése ellen folyik. Ebbe a témakörbe szervesen illeszkedik bele a Waldheim-ügy, a Vatikán b13' gatartása és az amerikai zsidó vezetők nagy részének a szőnyegen levő kér»désekhez való hozzáállása is. A Vatikánnal való viszony témakörében szöges ellentétben állnak egymással a különböző zsidó szervezetek. Érezhető a hagyományos hozzánemértés a zsidó-keresztény kapcsolat felmérésében. A Vatikánba ellátogatott egyes vezetők fontosnak tartották a látogatást és az ezzel kapcsolatos nyilvános szereplést, de képtelenek voltak megérteni, hogy csak erkölcsi pofonban részesülhettek megjelenésükkel, mert bármit mondtak vagy érveltek, választ semmire sem kaptak. Meggyőződésünk, hogy Kurt Waldheim fogadása a nemzetközi zsidóságra mért, súlyos csapás volt, mert a pápának semmi szüksége vagy érve nem lehetett arra nézve, hogy miért részesítse Waldheimet a meghívás megtiszteltetésében — olyan időpontban, amikor ennek államelnöki helyzete észrevehetően megingott és remény volt arra, hogy lemondásával Ausztria visszanyerheti nemzetközi elismerését ? Az egyház egyszerűen nem adhatja fel alapelveit a zsidóság kedvéért és az a bíztatás, hogy két éven belül pápai enciklika fog nap-21 st CENTURY HUNGARIAN PUBLISHING CO. 136 feast 39th Street, New York, N.Y. 10016 UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK Ml VÁRHATÓ AZ EGYESÜLT NEMZETEK 42. KÖZGYŰLÉSÉTŐL ? Igazad van, kedves Olvasó: semmi!. Viszont, amint azt már annyiszor megállapítottuk, a diplomácia malmai nagyon lassan őrölnek. Érdemes összehasonlítani a mostani ülésre készült főtitkári jelentést az előző éviével és akkor bizonyos előnyösebb jelek mutatkoznak. Perez de Cuellar sajnálatát fejezi ki, hogy nemzetközi konfrencia megtartására nem sikerült az összes érdekelt felek hozzájárulását elnyerni és az ő (a főtitkár) fáradozásai eljárási kérdéseken hiúsultak meg. Tavaly a főtitkár globális megállapodás szükségességéről írt, amely magában foglalná a palesztin probléma megoldását. Mostani jelentésében olyan megállapodás létesítését látja szükségesnek, amely figyelembe veszi a palesztinek törekvéseit és jogai t. Továbbmenőleg leszögezi a jelentés.hogy a tervezett nemzetközi konferenciának a 242. és 338. számú határozatokon kell alapulnia és teljes mértékben számolnia kell a palesztinek jogaival. Mindezek — a főtitkár szerint — nem képezhetnek leküzdhetetlen akadályokat. Kétségtelen, hogy az Egyesült Nemzetek főtitkára tökéletesen beszél diplomáciai nyelven, de enyhébb hangja mégis nyújt némi reményt a nemzetközi helyzet egynhülésére. A 42. ülés-szak első napján a közgyűlés Reagan elnököt hallgatta meg, aki kérlelhetetlen őszinteséggel tárta fel a nemzetközi helyzet felborulásával fenyegető problémákat. Az Elnök figyelmeztetése — elsősorban Irán felé — délben hangzott el és este már amerikai repülőgép bombázta a Perzsa Öbölben Irán aknairakó hajóját. Mint mindig tehát, a jámbor szavak és a kegyetlen tények között áthidalhatatlan szakadék tátong. Az is kétségtelen, hogy a most megnyílt ülésszak ismét sok időt fog elvesztegetni Izrael-ellenes határozatokra és kígyóméreggel telített felszólalások áradata fogja a zsidó államot és a zsidó népet érni. A legnagyobb zavarban a Szovjetunió lesz, amikor ismét előterjesztik Izraelnek a közgyűlésből való kizárására irányuló javaslatot. Tavaly a Szovjetunió a javaslat elfogadása mellett szavazott. Az idén azonban nyíltan erősködik, hogy a nemzetközi konferencián, amelyet Izrael és az arabok között terveznek, részt kíván venni. Ha Moszkva a kizárási javaslat mellett foglalnak ismét állást, eltemetné azt a lehetőséget, hogy Izrael tárgyaló félnek fogadná el, ha ilyen konferencia a jövőben mégis létrejönne. Valószínűnek látszik ezért, hogy a 42. ülésszak Izrael kizárása kérdésében negativ szovjet szavazatot fog tapasztalni. Izrael viszont, az arabok hiábavaló berzenkedésének ellensúlyozására kíméletlen harcot fog javasolni a nemzetközi terrorizmus ellen és ennek alátámasztására egy újonnan összeállított könyvecskét fog szétosztani a közgyűlés tagjainak, amely mindazokat a terrorcselekményeket, azok részleteit, időpontját, stb., magában foglalja, amelyeket a múlt évben követtek el. Az izraeli szóvivő szerint, az Izrael-ellenes határozatok javára adott szavazatok évente tíz százalékkal csökkennek és remélhető, hogy ez a kedvező irányzat ebben az évben is jelentkezni foa. világot látni a keresztrefeszítés ügyében, - sovány vigasz az elcsattant erkölcsi pofonokra. Keserves tréfának hangzik az a megállapítás, hogy a zsidó delegáció rabbi-vezetőjének két képe jelent meg a pápai találkozásról a két vezető amerikai magazinban, a Newsweek-ben és a Time-ben. Az egyik képen a főrabbi úr nevet és hibátlan fogsora ragyog a színes felvételen, a másikon komoly arckifejezése nem láttatja fogsorát. A két kép összehasonlítása fogkrém-reklámra emlékeztet: használat előtt — és azután... A problémák halmozódása azonban nem áll meg az amerikai zsidóságban. A lesújtó ellentétek Izraelen belül is - mind a közéletben, mind pedig a kormányon belül is jelentkeznek. Izrael új washingtoni nagykövete Mose Arad beszédet tartott a National Press Club-ban. Az egyik kérdező felvetette, hogy Izrael kitűnő képviselője — eddigelé példátlanul — két ellentétes kormányálláspontot kénytelen képviselni. A nagykövet válasza nem volt kielégítő... A Ki a zsidó ? - kérdésében minden reményt fel kell adni a békés megoldás lehetőségére. A Kneszet tagjainak egyetlen főfontosságú gondolata, hogy az előbb-utóbb bekövetkező választások során újra megválaszszák őket és semmiféle javaslatot a kiegyenlítő megoldásra nem vetnek fel és nem fogadnak el. Jeruzsálemben a péntekesti mozielőadások megengedése miatt véres összetűzések folynak. A rendőrség könnygázt, vizes zuhanyt használ a vallásos tüntetőkkel szemben, de egyik fél sem gondol arra, hogy leüljenek egymással és addig ne keljenek fel, amíg valami egyezményre nem jutnak. Legyen 5748 imáink beteljesülésének esztendeje. — fedor —
