Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)
1987-08-31 / 11. szám
1987 augusztus 31. NEWYORKI FIGYELŐ 11 ALEX BONDY NAHARÍA — 1985 PÁRHUZAM — KISREGÉNY — Jóidéig minden rendben ment. Anyja gyárimunkásnő volt. bírta az iramot tűrhetően keresett, volt egy kis otthonuk. A baj az első komoly udvarlójával kezdődött. Szerette a fiút. de valami buta... buta őszinteséggel el akarta mondani neki az eredetére vonatkozó adatokat... Ha elmondta volna - valószínűleg nem is lett volna semmi baj... Addigra már lecsillapodtak a kedélyek, a fiatalság egyébként is másképp viszonyult a dolgokhoz... Mintha nem is tudtak volna summit a múltról... De neki nem volt ereje elmondani: — „Anyám lefeküdt egy német katonával...” - úgy látszik ő maga szégyelte ezt... De... amikor ő... igen ő... szakított a fiúval... a többit már nem szégyeite... lefeküdni mindenkivel... ez a saját butaságába befulladt szerelem... eltorzította benne a szerelem fogalmát... különböző ágyakban és különböző férfiak karjaiban kutatta... de végleg elrontotta vele az életét... felborította szexuális elképzeléseinek teljes egyensúlyát... hihetetlen zavart okozott... Az emlékezetes „ágyazási” eset után kinyílt a férfinak, ami egyesegyed ül annak bámulatosan tapintatos hozzáállását igazolja — elmesélt mindent magáról... A férfi ezen egyáltalán nem csodálkozott. Nem lehet mondani, hogy — értette, de tudta, hogy neki jóformán ismeretlenül megnyílnak az emberek - ahogy — teljes nyugalommal az első alkalommal Aldo anyja felajánlotta magát neki, ahogy a tanárnő - első négyszemközti beszélgetésüknél - megkérte a kezét, s ahogy a diri azt mondta neki: — „Marha.” ő garantálja — évtizedeken át dolgozva a diri mellett, tehát jól ismerve őt — a feleségének sem juttatott az ilyen mélyről jövő. őszinte kinyilatkoztatást. A nő őrülten (ez a helyes kifejezés) beleszeretett. Ha éjszakás volt, másnap délelőtt beküldte az anyját — aki már nyugdíjba ment és mint ilyen jobban is illet a férfihez, mint ő maga - az meg elmesélte a férfinek, hogy azért kell itt ülnie, mert a lánya féltékeny a többi, fiatalabb ápolónők miatt. Ezt se értette - de ezt is tudta, hogy így van... De ezt legalább a nő megmagyarázta: „Már a gimnáziumban, volt bennem valami - ami elütött a többi lánytól - én rajongtam az Adoniszokért, a jómegjelenésű, daliás sportolókért, a sikerűitekért — akik után ájuldozva szédclegtek a többi lányok... Nem véletlen ez... Anyám tíz és százezerszer mesélte el szegény, élete egyetlen, de kiadós kalandjának történetét, ahol természetesen a központban, annak a sikorületlenségébcn is szeretetreméltó alaknak félénk, szenvedő figurája állt... Bclémszuggerált egy ideált... Tudod... ma már biztos — ezért is lettem ápolónő... megkerestem a szenvedőket... de ez sajnos nem volt eddig tudatos hennem... de egyébként is vannak nők — akik minden trauma és megpróbáltatás nélkül is... valami kiterjesztett anyasággal... érzik csak a szerelmet... mint én most veled, ez nem tréfa... te azt mondtad az anyád kinevetett... én abban a pillanatban éreztem meg a szerelmet, az abszolút vonzódást irántad, minden gondolatommal, érzékemmel és sejtemmel, amivel még sohasem találkoztam, te vagy a válasz - életem legnagyobb kérdésére... megspóroltam volna a sokszoros, mindig visszatérő undort, kiábrándulást felkelve az öntclt. önelégült, jóllakott férfiak ágyából — ha összehozott volna a sorsom egy elesett, egy gyámoltalan, cgv cgycscgyodiil csak rám szoruló alakkal, aki számára én vagyok az utolsó szalmaszál, mint most neked ...” Éjjeleket beszélgettek át. a nő betámogatta az ügyeletes ápolónőnek fenntartott szobába a folyosó végén, ledőltek az. ágyra és suttogtak hajnalig — ha az egyik abbahagyta, folytatta a másik. Szünetet nem tartottak soha. Aki beszélt - azt a másik simogatta, csókolta ... A férfi az utolsó harminchárom éve alatt nem beszélt annyit — mint élete utolsó harminchárom napján... ..Nem fogsz itt meghalni - ne félj. Az utolsó napokra hazaviszlek, melléd fogok feküdni...” — suttogta a nő — „csak azért, hogy a te emlékeddel térhessek nyugovóra mindörökre .,.” A nő szerette az ilyen nagy szavakat, mint ..mindörökre” vagy ..mindhalálig” - és az elmúlást hozó időszakában ezek a szavak hallatlanul jólestek a férfinek. Amibe soha. de sohasem kapaszkodott - most megszépült a felnagyított időhatározók környezetében... De a legjobban esett neki az - amit már nem is volt ideje átgondolni, s ami tényleg csak kevesek osztályrésze: - mellette nem ültek szorongó, aggodalmukat leplező, álvidám. erőltetve kedélyeskedő haláltlátők - mellette egy nő ült, aki tündökölt és ragyogótt egy most felismert — bár kétségkívül abszurd — szerelemben, aminek mindent elsöprő erejét nem tudta megzavarni még az sem, hogy Rómeó már nem tudott lábraállni... Vaksága olyan tökéletes volt — hogy a férfi nem kapott lélegzetet sem. nem hogy magára, helyzetére gondolhatott volna. „Ma éjjel...” — lihegte oda az ápolónőnek, aki a segédápolóval most távolítatta cl a fehér spanyolfal mögül az öreg lepedőjébe csavart testét, amire már a reggel érkező friss, fiatal orvos mondta ki a végszót és adta ki az utasítást - „Ma éjjel elmesélem neked az álmom... ami valaha veres valóság volt... és a folytatását is... ami még álomnak is sok.” „Akkor pihenj drágám, hogy legyen hozzá erőd...” — mondta — még maga számára is ismeretlen melegséggel a hangjában - lágyan a megszólított - .....hiszen ma éjjel ezzel voltam elfoglalva...” - s a fehér csomagra mutatott, amibe akár szennyes ágynemű is lehetett volna. „Most megyek és átöltözöm” - jött az ágyához a nő - „hazamegyek cs otthon jól kialszom magam, hogy éber legyek estére és egy szavad se veszítsem el.” Egyedül maradt — szundikált. Arra riadt fel, hogy a fiatal orvos áll az ágya előtt. Aki kimondta a halálos ítéletét: „Tüdőrák.” - Mintha azt mondta volna: „Papsajt.” „Idefigyeljen" — kezdte a fiatal orvos — „az új beteg a szomszédos ágyon egy német háborús bűnös lesz, aki egy közeli börtönben ücsörög vagy harminc éve és most megbetegedett. Ha a legkisebb ellenvetése van — berakom máshova. De így diszörséget garantálhatok az ajtajánál - két táboricsendőr éjjel-nappalra biztosítva van...” - nevetett teleszájjai. (Folytatása következik) DR. ELISABETH GÖMÖRI belgyógyász, aívspecialista Affiliated with Beth Israel Medical Center Clinical Instructor at Mount Sinai School of Medicine Ultrahangos és minden más modern szívvizsgálat Izületi bántalmak — speciális terápia Amerikai és magyar biztosításokat elfogadok Rendelés előzetes bejelentés alapján BRISTOL MEDICAL BUILDING 305 East 55th Street, New York, N.Y. 10022 Tel.:(212)486-3950 I Dr. Péter J. Tarján Dr. Michael L. Fürst \ [ New Yorkban végzett, magyarul beszélő ügyvédek . FÜRST, WEIN & TARYÁN I ÜGYVÉDI IRODA , Állampolgárság—Családi jog—Fizetésképtelenség V Hagyatékok—Ingatlan adásvétel—Névváltoztatás | Üzleti szerződések—Vállalati jog—Végrendeletek | Baleseti ügyekben ügyvédi munkáim kizárólag h sikeres ügyintézés után | 1245-EAST 81« ST. NEW YORK, NY 10028 1 I (212)620-0119 l
