Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)
1987-07-24 / 9. szám
1987 július 24. NEW YORK I FIGYELJ 11 ALEX BONDY NAHARÍA - 1985 PÁRHUZAM — KISREGÉNY — Az ellenpont. „Érdekes” — gondolta a férfi — „a három utolsó mondatban — paradox módon — szinte egyszerre mutatott rá arra, hogy fogalma sincs kivel van dolga — már ami a múltat illeti — s hogy kísértetiesen — sőt jelen esetben — — a „sodrás” szó használatával „szószerint” és ugyanakkor - felismert jelenidejűleg. Az előbbit: — a tévedését megbocsátom, az utóbbit — soha. Nem szeretem, ha valaki ennyire belém lát, hogy a saját szavaimmal él és úgy ítél meg. ..” Nem volt felindulva és nem is hatotta mieg az ajánlat. Amit valóban értékelt — a nő bátorsága volt. Mert ha tévedett volna — ha ő most úgy bámulna rá, mint aki egy Mars-lakót lát — hát az ugyancsak megszégyeynítő helyzet lenne... Ehhez mérte a választ: „Úgy vélem felfogtam az adást, tisztán és kiszűrve jutottak el hozzám a hangok és az érzések — a megfelelő hullámhosszon. Mégis — már elöjáróban — ki kell jelentenem: — félreértésről van szó. Az igaz, hogy sodrodom — a hideglelésig helyes ez az észrevétel — de zárt gömbbe, mint a Piccardék harangja. De mig az övéket a tudásszomj — az enyémet a zene tölti mleg maradéktalanul. Én zenekari hegedűs voltam” — mondta a férfi és mikor itt tartott, alig észrevehetően elmosolyodott, mint akinek egy emléke megzavarta a gondolatmenetét, „— különböző karmesterekkel próbáltam Beethoven, Dvorak, Csajkovszki szimfóniáit. Egy őrült tönkretette az ujjaimat, soha többé nem foghatok hegedűt. De ha otthon ledülök az ágyamon, nekem nem kell lemez, rádió — semmi, partitúra nélkül végighallgatok egy szimfóniát háromszor egymás után — három különböző karmester betanításában. Ha most elfogadnám, vagy akár csak mérlegelném — a maga megtisztelő ajánlatát, ez a búvárharang, vagy úgy tetszik a zene-sztratoszférájában otthonosan mozgó gömb elpattanna. Túl sokat kíván tőlem. És még valami — ami elhomályosítja, közömbösíti a kisértcsl: — én már futottam azon a versenypályán, amelynek salakjára fel akar segíteni... Ha nem ismertem volna, könnyebb lenne a dolga — illetve nem lenne kilátástalan, lehetetlen.’ Karjára dobta a kabátját bejött, menni készült. A nő megfogta a karját: „Elfogadtam a visszautasítást, a kosarat. Nem is fellebbezek — ha azt tenném, nem az lennék, ami vagyok. Maga is mindezt azért mondta, mert meg akar maradni annak, ami. De... érti: — de ! én felépítettem magamnak egy világot — téglát téglára rakva — maga pedig egész egyszerűen : — menekül. Menekül a zenébe, az ágyra dobott testéből külön vál a lélek. Amikor így... muzsikál együtt egy egész láthatatlan zenekarral, különböző karmestereivel... Én nem menekülök és nem bomlok kettőbe...” — mondta a nő kis fölénnyel, lenézéssel a hangjában. A férfi félretolta: „Maga felépített magának egy világot. Az enyémet lerombolták. ” És kiment. Nem is köszönt. A nő végigcsinálta az evet. Aztán bejelentette, hogy tűikig van Ch.-val. A penészedés jeleit véli magán felfedezni. Elment. Erről az ügyről sem tudott senki... És mégis az évzárón.. . a diri odajött hozzá, szelíden, lemondással mondta neki: „Marha...” Szerettem volna úgy kommentálni — hogy nem is tud'a mire? De tudta ... Az a nő elvette volna tőle a „babaruhát". Az ő dédelgetett, kedvenc játékát... Soha többé nem látta a nőt. De mikor Aldo amerikai diadalútjáról hazaérkezett és televíziós riportot csináltak vele, elmondta, hogy Ch.-ból indult el és hogy ki indította útnak. Névszerint. Akkor kapott egy levelet, amelyen csak címzés volt, nem volt feladó, sem megszólítás, sem aláírás. „Mindig is biztos voltam benne — de most már tudom!, — hogy nem én tévedtem, — hanem maga. Aldo — a befutott Aldo — hangjából tudom. Nem volt abban egy szikrája a nosztalgiának, a hálának. Csak annyi volt benne: — Én félisten vagyok, bámuljatok, —* ahogy én bámulom őt, a névtelent ott Ch.-ban. Magának is ott lenne a helye — a napos oldalon. Úgy. ahogy én évekkel ezelőtt megmondtam. Nem éti tévedtem, hanem maga — felnőni képtelen kamasz!” Ez volt a levél. Egy szóval se több. „összetéveszti a reflektorfényt a napos oldallal", így reagált rá ő — és igazán megelégedett volt önmagával. Talán életében először — és utoljára... A kórházi ágyról nézi a televíziót. Van egy sorozat — az ifjúsági adásban — az a címe: — „Az idő alagút . Visszafordítják benne a történelem kerekét... Ki kellene próbálni... hogy hogy alakult volna az élete... a nő mellett... az biztos, hogy a efleklorok elé rángatta volna . de mi van ott? Egy kis festék? Szépítőszerek? Egy tehetséges fodrász? Smink? Az hiányzott neki? Úgy hiányzott neki. mint ez a tüdőrák . .. Pár héttel azután, hogy befeküdt állapították meg. A fiatal orvos nem volt szentimentális. Közölte vele nyiltan. kurtán. „Három hónapja van hátra...” A három hónap ugyan elmúlt — sokat gyengült ugyan de kifejezett rosszabbodás állt még be . . . ,,A maga csodálatos lelki ereje, kiegyensúlyozottsága teszi” — mondta az orvos — „ha korábban jön, ezzel a saját kémiájának a csodaszerével visszaadtam volna az életnek ...” Ez az elfekvő osztály — lent is van az alagsorban. Fél lábbal a sírban — s máris a föld alatt. Mosolyog. Vajon jó — vagy rossz tulajdonság ez, hogy élete válságos óráiban, talán legtragikusabb perceiben — de mindig — kísérte a mosoly, vagy még inkább: — ő tudta mosollyal kisemi mindezt. Ha így utánagondol — ez abból fakad, hogy nem volt gyors a felfogása, soha sem értékelte egy pillanat jelentőségét a történéssel egyidőben — csak jóidő elteltével, vagy’ — egyáltalán nem. Az is lehet, hogy magamagán mosolygott — hogy mennyire nem találja fel magát a kérdéses szituációkban. A fene — nem mindegy? ^ ^, . .. . ... (Folytatása következik) OQOPOOOOOOPOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOttOaOOOOOOOQC DR. ELISABETH GÖMÖRI belgyógyász, szívspecialista Affiliated with Beth Israel Medical Center Clinical Instructor at Mount Sinai School of Medicine Izületi bántalmak - speciális terápia Ultrahangos és minden más szívvizsgálat Amerikai és magyar biztosításokat elfogadok Rendelés előzetes bejelentés alapján BRISTOL MEDICAL BUILDING 305 East 55th Street, New York, N.Y. 10022 Tel.:(212)486-3950 I Dr. Péter J. Taryán Dr. Michael L. Flint New Yorkban végzett, magyarul beszélő ügyvédek FÜRST, WEIN & TARYÁN ÜGYVÉDI IRODA Állampolgárság—Családi jog—Fizetésképtelenség Hagyatékok—Ingatlan adásvétel—Névváltoztatás Üzleti szerződések—Vállalati jog—Végrendeletek Baleseti ügyekben ügyvédi munkadíj kizárólag sikeres ügyintézés után 245-EAST 81«t ST. NEW YORK, NY 10028 (212) 628-0119
