Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)
1987-05-29 / 6. szám
10 NEWYORKI FIGYELŐ 1987 május 29. PÁRIZSI LEVEL DR. JESURUN ÉLIJÁHU: AZ , JGAZHlVöK " ÉS A ZSIDÓK Mohamed hite, akárcsak a kereszténység, zsidó eszmékből fakadt és a próféta csak később tért el azoktól tudatosan, haragból, számításból. Ugyanis Mohamed azt képzelte, hogy a zsidók elfogadják az ő új vallását, beolvadnak az arabságba és akkor nem lesz, aki emlékeztesse a világot, hogy miként jutott arra a gondolatra,hogy „egy az Isten és Mohamed az ő prófétája/ Azt remélte, hogy a zsidók beolvadásával elfelejtődik, hogy mint tevehajcsár, majd mint utazó kereskedő a karavánszállásokon a tábortüzeknél figyelmesen hallgatta zsidó barátai, kollégái beszélgetését Istenről, hitről, Bibliáról, bűnről és bűnhődésről. Elfelejtődik, hogy ezeket összegyúrva törzse hagyományaival diktálta tanítványainak a Koránt, mely az iszlám bibliája lett. De számításaiban csalódott. Arábia zsidóit nem zavarta volna az, hogy Mohamed kikiáltja magát népe prófétájának, de azt nevetségesnek tartották, hogy őket, akiktől eszméit tanulta, akarja megtéríteni ez a ravasz, okos, de írástudatlan, epileptikus mekkai polgár. Igaz, hogy ne nevettek volna rajta, mikor Koránjában az erkölcsi közhelyeken túl ilyen mondatokat találtak, mint: És szólt fáraó vezérének, Hámánnak: építsd fel Bábel tornyát! Az egyébként széthúzó zsidó törzsek és klánok egyek voltak abban a hitükben, hogy a pogány arabság nem fogadja el Mohamedet prófétájának. Azt meg elképzelhetetlennek tartották, hogy 80 évvel az alapító halála után a kalifák meghódítják a fél vüágot. Mint ahogy a német zsidók sem tudták elképzelni, hogy a művelt német nép vezérének ismerje el és tüzön-vizen keresztül kövesse Hitlert, az „őrült mázolót." Mohamed kegyetlen bosszút állt az őt kigúnyoló és „megtérési" ajánlatát elutasító „tévelygőkön." Jatrib (Medina) város dúsgazdag zsidóinak vagyonát, gyönyörű pálmaligeteit koldusszegény híveinek ígérte a győzelem után. Mellesleg megjegyzendő, hogy ezek a medinai zsidók voltak az egyetlenek, akik mellé álltak, segítették, mikor Mekkából menekülnie kellett a pogány arab előkelőségek haragja elől. Medina három héber törzse nem egyesítette erejét Mohamed ellen. Mindegyik azt hitte, hogy ha semleges marad és nem segít testvéreinek, akkor őt magát nem éri bírj. így Mohamed egyenkint bánt el velük. Prédaéhes serege megtámadta erődítményeiket. Mikor a hősiesen védekező zsidók látták, hogy sehonnan sem jön segítség, megadták magukat azzal a feltétellel, hogy szabadon elvonulhatnak.A győztesek a Bené Kainukáá és Nadziv törzsekkel szemben megtartották szavukat. Azok, minden vagyonuktól megfosztva Erec Jiszraélbe és Babilóniába vándoroltak. Az óriási zsákmányból Mohamed újabb csapatokat szervezett és megtámadta a Kureita törzset. Ezek hosszú ideig állták az ostromot, majd, mikor ledőltek erődítményeik külső falai — megadták magukat. Mohamed ugyanazokat a feltételeket szabta meg valük szemben is, mint a két másik törzzsel, de már a menlevél aláírásakor tudta, hogy nem fogja betartani ígéretét. Mert példát akart mutatni a félsziget pogány törzseinek, arab testvéreinek, hogy mi vár reájuk, ha nem térnek meg az ő hitére. A lefegyverzett Kureita törzs férfiait bilincsbe verette és börtönbe vetette, aszszonyaikat és gyerekeiket pedig szétosztotta harcosai között. A város piacán hosszú és mély árkot ásatott és — megkezdődött a tömegmészárlás. A korabeli arab költők részletesen leírták az eseményeket és— meg kell mondani - tisztelettel adóztak a legyőzőiteknek. A hatszáz férfi között egy sem akadt, aki, hogy életet nyerjen, átállt volna Mohamed táborába. Húszasával vitték le a piacra a nemzetség férfi tagjait, akik, akárcsak a börtönben várakozók, nem tudták hogy mi lett családjukkal és hogy mi v? rájuk. A piacon az önként jelentkező hók rok, köztük maga a próféta, lefejezték a dozataikat és a tetemeket az árokba lökték. Pár év alatt egész Arábia elismerte Mohamedet. Hódításai nyomán több tartományban is találkozott nagyobb zsidó közösségekkel. Államférfiúi bölcsessége abban is megnyilatkozott, hogy, emlékezve a Kureita törzs halált megvető hithűségére — nem kényszerítette többé a zsidókat az iszlám elfogadására. (Ázsia és Afrika keresztény népeinek túlnyomó többsége rövid idő alatt áttért Mohamed hitére.) A Mohamedet követő kalifáknak pedig kifejezetten szükségük volt a zsidókra. Mivel az arabok kezdetben műveletlen kisebbség voltak a meghódított országokban — a zsidók adták a hátországokban a megszálló csapatokat, segítettek a birodalom adminisztratív rendjének megalapozásában és a gazdaság fejlesztésében. Mohamed elvi síkon is le akart számolni a „tévelygő" zsidókkal és ezért sokat változtatott vallása zsidós, biblikus jellegén, amellyel kezdetben az iszlám felvételére akarta csábítani a „Könyv népét." így a szombati nap helyett a pénteket választotta a heti szent napnak, de a hívőnek csak a mecsetben való közös imádkozás tartama alatt kellett a munkát abbahagynia. Jeruzsálem helyett Mekka felé fordult az imádkozó, Jomkipur helyett Ramadan hónap nappalain volt kötelező a böjt, míg a tisztátalan állatok közül csak a disznóhús élvezete lett megtiltva az igazhívőknek. Mohamed a Koránt is megtűzdelte zsidóellenes átkokkal és kifejezésekkel, megtiltva híveinek, hogy a zsidókkal barátkozzanak. így lett a zsidógyűlölet kötelező vallási parancs. A későbbi kalifák alatt egyre szaporodtak a népünket sújtó rendelkezések, amelyeknek egyetlen célja a megszégyenítés volt. így a zsidó ember háza nem lehetett magasabb, mint muzulmáné, tüos volt lovon közlekednie, a járdáról le kellett térnie, ha mohamedán jött vele szemben és megkülönböztető ruházatot vagy jelvényt kellett viselnie. A zsidó súlyos adót így például öt százalékos vámot, míg a muzulmán kereskedő csak ennek a felétMindezekben a rendelkezésekben az iszlám 2- 300 évvel megelőzte a középkori egyház antiszemita végzéseit. Zsidó történészek sokat írtak az ún. fénykorszakokról, amelyekben a spanyolországi, egyiptomi, iraki zsidók is élvezték a békés, gazdag, kultúrális együttműködést az arabokkal, mikor is virágzott a héber kultúra és nagyvezérek, főiskolai tudósok és tartományfonökök lehettek népünk fiai. Juda Halévy, a Rambam (Maimonidesz), Smuél Hanagid, Ibn Ezra és sok más név fémjelezte ezeket a boldog emberöltőket. S a történészek nem hazudtak. De az ilyen fénykorszakok nem korlátozódtak arab országokra. Darius, Nagy Sándor, Julius Caesar .Mátyás király JCazimir lengyel király, II. Sándor orosz cár, vagy Nagy Szulejman idején is és csaknem mindig, mikor egy nemzet gazdasági és katonai szempontból fénykorát élte — eltűrték a zsidót. Sőt, nemcsak FORRAI ESZTER: SAUDEK VILÁGA ... (A cseh fotóművész gyűjteményes kiállításáról a Musée d art Moderne de la Vilié de Paris termeiben) A Csehszlovákiából származó, zsidó fotóművész neve már nem ismeretlen a francia nézőközönség előtt, ugyanis 1983- ban már szerepelt néhány művével a Centre Pompidou-ban. Most újra viszontláthatjuk 250 művét a MÁM. termeiben. Ki ez a nagy tehetséggel megáldott művész ? Szaudek 52 éves, apját, aki banktisztviselő volt, a Reich munkatáborában megölték. Szegénységben nőtt fel. Nehéz fizikai munkával kereste kenyerét. Autodidakta festő, majd fotográfus lett. Témáit a mindennapi életből meríti: A család, a születés, a halál, az öregedés, a szerelem, utcai életképek. Néző és látó művész, akinek lencséje humorral és humanizmussal telített. Minden fotó fekete-fehér - eredetileg s ezt színezi kézzel, aquarellel. A XIX. századra jellemző, kicsit barnás, sötét színek dominálnak ezeken a képeken. Mintha Fellini olasz neorealista filmjéből léptek volt ki a képek, a dúsidomú hölgyek és az agyonfestett bohóc groteszk figurák. Saudek különleges szemszögében a születés, az élet, a halál ellenpólusa él, már az újszülött is az első ráncaival az öregedés folyamatába lép. 10 év alatt asszonnyá vált süldőlányokat fotóz s rajtuk keresztül mutatja be az idő romboló hatását. Minden képen ez a folyamat érződik, szinte gyászolja az idő „áldozatait^ a virágcsokor halott szirommá válik, a harctérre induló katona sírgödör előtt keresztrefeszített figura lesz. Az apa képe, a sárga csillaggal a zsidó temetőben - a .himnusz" a halott apához - akinek sírja sem maradt — az őszi lehullott levelek között dereng alakja a halovány borús tájban. Saudek fotói festőiek. A humanizmus szelleme hatja át műveit, s néha túlfűtött fantáziájával, az erotika bátor, nem-mindennapos hitelességével mutatja előttünk az élet abszurditását, tűnő, libbenő rövidségét. Költőiek ezek a fotók, mint törékeny, sziromgyenge testét öleli magához az izmos férfi. Meglepő a gyengédség, ahogy Saudek a születés pillanatát elénk varázsolja. Sok fotókiállitás volt az ősszel és télen Párizsban, de azt hiszem, ez a legszebb - legalább is számomra - itt éreztem leginkább, hogy a fotográfia - művészet, s egyben költészet is. ____ ^ A MY-I HUNGARIAN THEATRE AND ART ASS. INC. RENDEZÉSÉBEN JÁSZAI itt ARI BESZÉL < A MEGKOSZORÚZOTT) KOCSIS ISTVÁN erdélyi író színpadi alkotása kerül bemutatásra két részben 1387 június 14-én vasárnap délután 3 órai kezdettel A 344 East 69-es utcai Kossuth-Hallban HELYÁRAK: $ 12. - és $8. Jegyek elővételben: Puski-Corvin: (212) 873-6893 Molnár Utazási Iroda: (212) S3&-3G81 OOQeoaflOBOOOCOOflOOQOOBOQQgOOCOOOQOQOQOQP eltűrték, de beengedték az állami adminisztráció és a nemzeti kultúra sáncai mögé is, hol a zsidó adott és kapott. Csakhogy .vesztünkre, az emberiség történelmében milyen sokszor volt borús az ég és mily ritka volt a szép, napos idő ! S mind a keresztény^nind a muzulmán világban, vereségek és még válságok idején egyik napról a másikra fordult a kocka és a zsidó volt az örök bűnbak^ akiről Petőfinek Megy a juhász című verse jut az eszünkbe: — elkeseredésében mi telhetett tőle (már mint a befogadó néptől) — nagyot ütött botjával a szamár fejére. — Van olyan vélemény is, hogy az arabság csak azért tudta elviselni a török, angol, francia uralmat, mert volt egy népréteg, amelyen időnkint ő is elverhette a portjia nagyon fájt neki az elnyomás. De ha ilyen körülmények közt el is tűrte a zsidó létezését, ahhoz semmiesetre sem járult hozzá, hogy az felemelt fővel jáijon, fegyvert viselhessen és hogy egy független zsidó országról álmodozzék — arab területen. De még ha ebbe is belenyugodnék, azt, hogy még ha ebbe is belenyugodnék, hogy viselné el a kétmillió főre nőtt menekült tábor gyűlölet nélkül azt, hogy elhagyott földjén, házában, üzletében a minap még megvetett zsidó uraskodjék és megakadályozza, hogy ő, a palesztin, visszatérhessen házába, hazájába? !
