Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)

1987-03-25 / 4. szám

I Voice of the American Hungarian Jewry FIGVELO XH. évf. 4. szám — 1987 március 25. — Ára 70 cent Az amerikai magyar zsidóság hangja UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK A HÁBORÚS BŰNÖSÖK UNO-AKTÁI TOVÁBBRA IS TITOKBAN MARADNAK Az Egyesült Nemzetek szervezete ismét kitett magáért. Az alábbi ügy előzménye 1943-ra nyúlik vissza, amikor Londonban megalakult az Egyesült Nemzetek háborús bűnökkel foglalkozó bizottsága, amely 1948-ig nyomozott a tengelyhatalmak által elkö­vetett háborús bűncselekmények ügyében és 36810 aktát gyűjtöttössze különböző gyanúsítottakról Amikor a bizottság feloszlott aktáit az UNO vette át és csak „hivata­los UN-célokra" voltak betekinthetők, de nem személyek elleni vádak és gyanúsítások kivizsgálására. Ennek folytán az a gyakorlat alakult ki, hogy az UNO egyes tagállamai kérhetnek egyes ügyekben betekintést, de az adatokat kötelesek bizalmasan kezelni. Ezen az alapon nyert Izrael betekintést Kurt Waldheim aktájába. Most Benjamin Ne­tanjahu, Izrael UNO-fó'delegátusa hivatalosan igényelte, hogy a náci háborús bűnösök aktáit tegyék nyilvánossá és betekinthetővé a nyilvánosság számáraPerez de Cuéllar főtitkár arra az álláspontra helyezkedett, hogy ehhez az engedélyt a feloszlatott bizott­ság akkori tagállamainak kell megadni. Az izraeli nagykövet ezzel szemben azt a felfo­gást vallotta, hogy erre azért nincs szükség, mert a feloszlatott bizottságnak ebbe már nem lehet beleszólása. Az előző tagok ennek ellenére állást foglaltak és a 17 résztvevő nemzetből 16 el­lenezte az izraeli kívánságot. Egyedül Ausztrália szavazott mellette. A dolog érdekessége, hogy az Egyesült Államok szintén ellenezte az aktát nyilvánosságra bocsájtását, - nem hivatalos magyarázat szerint azért jiogy ezzel védjék meg az ártatlanokat, akik ellen a bizottság nem talált terhelő bizonyítékot. Ezt a diplomáciai huzavonát Netanjahu nagykövet érthetetlennek minősítette. Izrael eddig 300 ügyre vonatkozó aktába nyert betekintést és a napokban további 2000 akta megtekintését igényelte. Az izraeli szó­vivő szerint a megtekintett és betekintésre váró akták fontos tájékoztatást nyújtanak mind jövőbeli vádemelésekre, mind pedig a történelemkutatás számára. *----------- — - — - ---- —------­---------------------------------------------------------------------------------- ----- ~~ ~~ — — Legközelebbi számunkban megkezdjük dr. Jesurun Élijáhu illusztris munkatársunk eredeti cikksorozatának közlését az izraeli-arab viszonyról, múltjáról, fejlődéséről, jelenéről és jövőbeli kilátásairól. Ismeretes, hogy dr. Jesurun írói munkásságának legutóbbi elismerése az 1986. évi Roboz Károly-emlékdíj odaítélése volt. A díjban SZABAD­SÁGHARCOSOK című nagyszerű munkájáért részesült. Kétségtelen, hogy a cikksorozat feszült érdeklődést fog kiváltani. OCOQQQBQOOOOOQOQOOOOWWOOOgQOQGQOOOOqQC 50 ÉVES ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓ A ZSIDÓ GIMNÁZIUMBAN 1988 tavaszán rendezik meg az 1938 évben érettségizett diáktársak a Zsidó Gim­názium akkori évfolyamának 50. éves ta­lálkozóját. Ebből az alkalomból Várkonyi László Budapestről és Friedrich Wiesel bé­csi barátunk és olvasónk kereste meg a NEWYORKI FIGYELÖ-t, legyen segítsé­gükre alábbi volt osztálytársaik felkutatá­sában, akik, tudomásuk szerint, részben az Egyesült Államokban, részben Izraelben jjprruw '■’"’íAüLíN PUBLISHING GO­­J36 fist 3Sih Street, itew York, fcLY.lOQlS Dr. Dukesz Ferenc (Francis Dukes), orvos, Elfer Zoltán, Grossman Miklós, Zelenka Sándor. Kérjük olvasóinkat, akik fentiek hol­létét és címét ismerik, közöljék a NEW­YORKI FIGYELŐ szerkesztőségével ^mely ezeket Budapestre továbbítja. i V Prof. August Molnár tn Somerset Street New Brunswick, N. J. 0 890 3 WALDMAN ÉVA Az egyetemes magyar-zsidó társadalom osztatlan részvéttel értesült Waldman J. Tibor, a Magyar Zsidók Világszövetsége volt amerikai, majd központi elnöke nejének, Waldman Évának elhúnytáról. Waldman Éva hosszú éveken keresztül derekasan küzdött a végzetes kórral, amely végül is legyőzte. Waldman Tibor, a nemzetközi magyar-zsi­dó közélet köztiszteletben álló vezérférfia önfeláldozóan állt hitvese mel­lett ennek életéért folytatott reménytelen küzdelmében. Köztudomású, hogy Éva asszony rajongásig szerette férjét. Kétségte­len, hogy Waldman Tibor nem lehetett volna oly sikeres közéleti eredmé­nyeiben, ha nem állt volna mögötte odaadó hitvese. A gyászszertartás termét a barátok és tisztelők zsúfolásig megtöltöt­ték. A gyászbeszédet Marc Schneier, a Park East Synagogue rabbija tartot­ta, aki édesapja, Schneier Arthur főrabbi révén baráti kapcsolatban áll az elhunyt családjával. George Jelűnek, a jeles zeneirodalmi személyiség, a Megboldogult fi­vére mondott könnybefúló búcsúszavakat. A Magyar Zsidók Világszövet­sége nevében Gáti N. Norman elnök köszönte meg az elhúnytnak azt a se­gítséget, amelyet férjének nyújtott a magyar zsidóság érdekeiért folytatott harcában. Felelevenítette személyes kapcsolatait Waldman Évával, ame­lyek a közös amerikai bevándorlás során meleg barátságot alakítottak ki. A NEWYORKI FIGYELŐ baráti együttérzését fejezi ki az elhúnyt családjának, több, mint negyven éves baráti kapcsolat alapján. - fedor -TOBZÓDNAK AZ ELLENTÉTEK Sokszor szóvá tettük már, hogy a zsidóságban felszínre kerülő ellen­tétek milyen káros hatást váltanak ki mind a zsidóságon belül, mind pedig Izrael ellenségeinek táborában egyaránt. Természetesen ezzel nem azt kí­vánjuk kifejezésre juttatni, hogy a különböző oldalakról jelentkező észre­vételeket, ellenvetéseket el kellene fojtani csak azért, hogy kifelé minden szépnek és jónak mutatkozzék. Sokkal inkább az ellentétek kifejezésre juttatása és azok kezelési módja ellen van kifogásunk. Ismeretes például, hogy a „Ki a zsidó ? " kérdésében az amerikai konzervatív és reform-zsidó­ság vezetői odáig mentek, hogy Izraellel való szakítással, támogatásuk meg­vonásával fenyegetődznek. Legújabban a Pollard-ügy váltott ki olyan helyzetet, hogy az amerikai zsidóság felelős vezetői, az Elnöki Konferenciával élükön, népes küldött­séggel járultak Izrael kormánya elé, amelyben nyíltan kifogásolják az izra­eli hivatalos magatartást a kémkedési üggyel kapcsolatosan. Bár Izrael Ál­lamához való teljes kötődésüket folyamatosan hangoztatják, ez azonban nam akadályozza a felelős vezetőket abban, hogy küldöttségük személyes jelenlétével ne kísérelnék meg az izraeli kormányt, nyíltan, álláspont­jának megváltoztatására bírni. A nézeteltérések tisztázására a nyilvános fellépést mérhetetlenül ká­rosnak és csupán a valódi vagy látszólagos erő felesleges fitogtatásának tartjuk. Ebbe a témakörbe tartozik az amerikai ál-demokrata sajtó okve­­tetlenkedése, amikor kíméletlenül támadnak mindent, ami támadható,sőt azt is, ami józanul nem is érdemel támadást. Az iráni botrány kapcsán a sajtónak módjában volt dúskálni kritikai, ledorongoló cikkekben és ami­kor látták, hogy Ronald Reagan-nek sikerül ügyesen kivédeni a támadáso­kat, akkor a beállott témaszünetben a The New York Times szerkesztőségi oldalán megjelent két ismert újságíró tollából a tanács, hogy az Elnök vá­laszthat: vagy lemond és ezzel elősegíti Bush 1988-as esélyeit, vagy me­­neszti Shultzot. Felesleges mondani, hogy Reagan az önantiszemita, álde­mokrata és fél-fasiszta sajtónak fittyet hány. Viszont az izraeli kormány az Elnöki Konferencia küldöttségével nem teheti ugyanezt. Az a vélemé­nyünk, hogy a küldöttség sokkal többet érhetne el csendes politikával, - azzal, hogy az amerikai zsidóság felelősei — nem küldöttséget alakítva, ha­nem egyéni utazás keretében - dobpergés nélkül hívják fel Izrael kormá­nyának figyelmét az amerikai szempontokra. Azt a kárörvendést, amit a küldöttség utazása Izrael ellenségeinek táborában ébresztett, nem lehet azzal ellensúlyozni, hogy az amerikai zsidóságnak Izraelhez való változat­lan hűségét hangsúlyozzák. Sajnos, úgy fest, hogy igaza van a latin köz­mondásnak: Necesse est ut fiant scandala. (Szükség van botrányokra.) KŐVETKEZŐ SZAMUNK TARTALMÁBÓL:

Next

/
Thumbnails
Contents