Newyorki Figyelő, 1986 (11. évfolyam, 1-17. szám)

1986-05-20 / 7. szám

NEWYORKI FIGYELŐ 1986 május 20. KAHÁN KÁLMÁN ROVATA MAGYAR-ZSIDÓ HÍRESSÉGEK AMERIKA BOLTOZATÁN HENRIETTA SZÓLD - A HADASSAH VILÁGSZERVEZET MEGTEREMTŐJE Nincs mit csodálkozni tehát azon, -hogy Henrietta Szóld, aki egész életét a szentföldi jisuv jólétének, közegészségének önzetlenül áldozta — bár ezt csodálták és tisztelték benne, mégsem örvendett túlsá­gos közszeretetnek, sem a török uralom alatti, sem pedig a mandatáris Palesztina zsidó lakossága körében. A lakosok egymás között sem éltek példás harmóniában. A túlságosan valláso­sak, akik őseik földjén a „Szentföldön meghalni" jelszóval telepedtek le, a főleg Európában részükre perselyezés során gyűj­tött C H A L U K A - alamizsnát látták ve­­szélyeztetvea Hadassah népjóléti alapítvá­nyaitól. Bár az ő javukat is szolgálta, a hit­hű cionista mozgalom, a Mizrachi is gyak­ran szembehelyezkedett az ortodox rabbi nem szabadelvű leányával. A jisuv többsége azt sem bocsájtotta meg Henriettának,hogy barátságosan, bizonyos mértékben politikai azonosságról tanúságot tevő magatartást tanúsított a dr. Judah Mágnes professzor BRIT SALOM bi-nacionális állami moz­galmával. III. ságérmét Henrietta Szóidnak. Ennek képét múlt számunkban közöltük. A két ellentétes cionista felfogás kö­zött végül is létrejött némi egyetértés, amelyben Henriettának is része volt. Sike­rült neki kedvező kapcsolatokat létrehozni Sir Herbert Samuel-lel, Palesztina első brit főkormányzójával, aki bár cionista érzel­mű, de végeredményben angol főhivatalnox lévén, nem volt könnyű feladata a zsidó, arab és angol érdekek összehangolása. Utó­da Lord Palmer még inkább kedvelte Szol­­dot, akit elődjével együtt barátsággal hal­mozott el és nejük társaságában résztvettek a Henrietta tiszteletére Jeruzsálemben ren­dezett fogadásokon. A JEWISH AGENCY VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA ÉLÉN Az 1929 augusztusában, Zürichben tartott Cionista Világkongresszuson Weiz­­mannak sikerült megvalósítania régi tervét: a zsidó nemzeti otthon gazdasági fellendí­tésében érdekeltté tenni az amerikai nem­cionista gazdag zsidókat. A Jewish Agency égisze alatt háromtagú végrehajtó bizott­ságot választottak, ennek egyik tagja Hen­rietta Szóld lett. A kongresszuson világhírű nem-cionista személyiségek is résztvettek, mint Albert Einstein, Louis Marshall.Felix Warburg, Leon Blum, Sir Herbert Samuel, Lord Melchett és mégjónéhányan. A Jisuv­ban a gazdasági fellendülés jelei már mutat­koztak. Jelentős építkezések valósultak meg, így a Scopus-hegyi Héber Egyetem és a Hadassah-kórház, amikor az év végén be­ütött a végzetes newyorki tőzsde krach és a nagy depresszió. Az amerikai zsidók fel­ajánlásai erősen lecsökkentek. Párhuzamo­san a palesztinai arab zavargások közel 150 zsidó halálos áldozatot követeltek, sokszáz sebesülten kívül, akiket a Hadassah intéz­ményeiben kezeltek. Szóidnak igen nehéz körülmények között kellett gondoskodni ezek fenntartásáról. A BRITH SALOM BI-NACIONÁLIS TERV KUDARCA Dr. Mágnes rabbinak, az amerikai zsi­dó közélet egyik markáns egyéniségének oroszlánrésze volt a jeruzsálemi Héber Egyetem megszervezésében. Annak első el­nöke is volt a mandátum idején s egy zsidó­arab közös állam érdekében fejtett ki sajtó­propagandát. Három évvel élte túl Izrael Állam kikiáltását s ezalatt nem győzte elég­gé tévedését bevallani, hogy nem bízott a zsidó állam közeli megvalósulásában és ezért javasolta ideiglenes megoldásként a bi-nacionalista államot. Henrietta Szóld is azok közé tartozott, akik egyelőre megelé­gedtek volna a mandátum alatti, apró nem­zeti otthon helyett egy jóval nagyobb ki­terjedésű közös állammal. A FUKAR AMERIKAIAK ÁRTATLAN KÉPVISELŐJE Sokan a keleti törzshöz tartozók és az orosz-lengyel zsidók közül, a gazdag.de fösvény amerikait látták Szóidban. A nincs­telenek nem kedvelik azokat, akiknek kö­­nyöradományára vannak ráutalva s így az „amerikai nőt" a fukar adakozók megsze­mélyesítőjének tekintették. Nem tudták, hogy Henrietta maga sem volt elégedett a szükségletekhez valóban nem arányló kö­nyöradományokkal. Nem rajta múlt, hogy a pénzgyűjtési kampányok, amelyeknek gyakran maga volt a főszónoka —alulma­radtak a szükségleteken. Annak idején a cionista érzelmű zsidók között kevés volt a milliomos. Szóld nagy érdeme, hogy a Ha­dassah köré tömörült asszonyok túltettek férjükön a szentföldi zsidó szociális célokra küldött pénzek előteremtése terén. SZAKADÁS A CIONISTÁK TÁBORÁBAN A keleteurópai pogromok, elnyoma­tás és mgalázó rendeletek elől elmenekült testvéreink képezték annak ideién a cionis­ta mozgalom élgárdáját. Vezérük a Bal­­four-deklaráció kivívásában döntő szerepet betöltött Chaim Weizmann professzor volt. A Zsidó Állam megalakulásáig Londonból irányította a Cionista Világszervezet tevé­kenységét, amikor Izrael első államelnöke lett. Az államalakulás előtti időszakban a szakadáshoz vezetett politikai ellentétek választották el az amerikai cionistáktól. Utóbbiak élére Amerika asszimilált, zsidó­üldözésektől mentes légkörében nevelke­dett Louis Brandeis került, aki az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának 23 éven át volt tagja.(Magyar vonatkozása: felesége Goldmark Károly Amerikában világrajött, egyik unokája volt.) TEREMTSEN RENDET A SZENTFÖLDÖN... Az amerikai és óvilágbeli cionisták közötti ellentétek a török igát angol kény­szeruralommal felváltott Palesztinában is kiéleződtek. Brandeis a már csaknem 60 éves Henrietta Szoldot — akinek előbb a cionista federáció főtitkári tisztét ajánlot­ták fel —rábeszélte, hajózzon 2-3 évre Jeru­zsálembe „rendet teremteni/' Henrietta nehéz szívvel hagyta ott egészségi és egyéb bajokkal küzdő, három húgát és ezek csa­ládját. Több, mint negyed évszázadon át, nem kielégítő egészségben, haláláig ott maradt. Közben nem egyszer kívánt végleg visszatérni szeretettel körébe, de csak rövid küldetésekben járt többször Amerikában. 70., 75. és 80. születésnapja alkalmával, pénzgyűjtési akciók keretében ünnepelték. Hasonló körülmények között nyújtotta át La Guardia polgármester New York szabad-A YOUTH ALIYA NEMTŐJE A Szentföld zsidólakta helységeiben akkoriban többezer elhagyott, árva gyerek és ifjú csatangolt. Mintegy tízezer nem is­mert iskolát, egészségi ellátásban nem ré­szesült — veszélyeztetve a közbiztonságot is. Ennek az égető problémának megoldása is Szóidra hárult. Közben Németországban már gyüle­keztek a viharfelhők a zsidóság feje felett. Recha Feier, berlini neves zenész és írónő, rabbi neje, előrelátva az életveszélyt, moz­galmat indított zsidó ifjak alijázására és Henrietta Szóld segítségét kérte. Elsősor­ban bevándorlási certifikátokra volt szük­ség. Etekintetben az angolok rendkívül fu­karok voltak. Az angol helyi kormányzat 1932 elején létesített ellenőrző hivatal (Probation Office) tiszteletbeli vezetőjévé nevezték ki a 72 éves, szívbeteg, de napi 12 órán át önfeláldozóan tevékenykedő Miss Szoldot. Hitler már Németország kancellárja volt 1933 őszén, amikor a köz érdekében sokat utazgató Henrietta résztvett a német zsidóság sorsát tárgyaló értekezleten, majd Berlinbe utazott, az ottani zsidó vezetőkkel való tárgyalásra. Jeruzsálembe visszaérkez­vén, közölték vele, hogy Arthur Rupin, a Jewish Agency elnöke kinevezte a német ifjúsági alijaosztály élére. Meggyőzték, hogy az egyedül alkalmas, nem-politikai személyiség, aki megfelelő az életbevágóan fontos hivatal vezetésére. A CIONIZMUS TÖVISES ÚTJÁN IS TEREMNEK RÓZSÁK... Két év múlva, a 75 éves matróna vé­giglátogatta a közben létesített ifjúsági te­lepeket, amelyekről a luzerni Cionista Vi­lágkongresszuson számolt be. Hetenkint kétszer, felváltva látogatta azokat. Mindent személyesen ellenőrzött: konyhától kezdve az oktatási munkáig, egészségi intézmé­nyeket, hálótermeket, stb. A kongresszuson, miután meghall­gatták beszámolóját, Weizmann elnök beje­lentette, hogy a Negevben ifjú német kibuc létesült: KFAR SZÓLD néven. Egyben ha­talmas, piros rózsacsokrot nyújtottak át ne­ki a hallgatóság mély meghatottsága köze­pette, ezzel a felirattal: MISS SZÓLD, BIZONYÍTANI KÍVÁN­JUK, HOGY A CIONIZMUS TÖVISES ÚTJÁN IS TEREMNEK VIRÁGOK... Elhatározták azt is, hogy a Youth Aliyát kiterjesztik Lengyelországra és a környező államokra. A NÉMET ZSIDÓSÁG VAKSÁGA Németországban az első hitleri idő­szakban nemcsak engedélyezték, de sürget­ték a zsidók kivándorlását. Adolf Eich­­mann annak idején felelőségre vonta a cio­nista vezetőket, amiért nem telepítenek több zsidót Palesztinába. Ennek oka a né­met zsidók rövidlátásán túlmenően pénz­ügyi természetű volt. Az ottani zsidó va­gyonok a harmincas évek közepén sokszo­rosan felülmúlták a jisuv fellendítéséhez szükséges összeget. 1939 decemberében. Szóld Henrietta 79. születésnapjára már a zsidó világ min­den részéből érkeztek ajándékok. A Youth Aliya virágerdővel halmozta el a SOKEZER GYEREK ANYJÁT, aki szívbetegen, pne­­umoniából alig felépülve állt a köz önzetlen szolgálatában. Munkájának eredményeként 80 országból, különböző utakon át érke­zett ifjak száma meghaladta a 155 ezret. Sokezren közülük jelentősen gazdagították Izrael mezőgazdaságát, önvédelmi képessé­gét, művészetét és kultúráját. (Folytatás a 12. oldalon) — A zsidók maguk a leg­nagyobb antiszemiták I — Az abszurdként hangzó kijelentés egy korántsem zsidógyűlölő katolikus olasz aj­káról hangzott el, zarándokúján a mandá­tum alatti Szentföld felé, 1920-ban. Hen­rietta Szóld útitársa volt a hajón, akivel az amerikai cionisták palesztinai megbízottja sokat társalgott a fedélzeten, amint kezdet­től fogva vezetett naplójában idézi. A kont­­roverzális állítás nem kevés igazságot tartal­maz a vallási, politikai, törzsbeli és egyéb ellentétek, torzsalkodások, testvérharcok tükrében. Ezzel szemben áll az a tény, hogy egyetlen nép sem tanúsított oly szo­ros szolidaritást ve szélyek idején, mint az üldözött zsidóság. TISZTELIK,DE NEM NÉPSZERŰ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents