Newyorki Figyelő, 1986 (11. évfolyam, 1-17. szám)
1986-01-14 / 1. szám
8 NEWYORKI FIGYELŐ 1986 január 14. SUSANA RADO (RADÓ ZSUZSI): FIRST HUNGARIAN LITERARV SOCIETY UTAZÁS a veczet fele. (Folytatás) 323 EAST 79th STREET NEW YORK, N. Y. 1EU':. Tel.: 650-9435 Newmark Zoltán elnök Mautner Mimi alelnök Egy másik hideg téli napon, a munkából hazajövet, mindenki sorbaállt az udvaron a levesnek nevezett híg löttyért, amit osztottak a németek. Én véletlenül kaptam a tányéromba egy nagy csontot, amit levesbe szoktak főzni. Körémsereglettek és bámultak, milyen szerencsés vagyok. Boldogan vittem be magammal a blockba, de nem tudtam vele mit kezdeni, sok rágnivaló már nem volt rajta. Egyszercsak egy másik fogolynő, lengyel, állítólag orvos felesége, odajött hozzám és kérte, ha már nincs szükségem a csontra, adjam oda neki, ne dobjam el. Mondtam: szívesen, de mit csinál vele ? — Összetöröm a csontot apróra, porrá, ha tudom és megeszem. Ebben sok vitamin van, ami szükséges a szervezetnek. — Úristen, gondoltam magamban, milyen mélyre tud süllyedni egy kultúrember a nyomorúságba ni Egy intelligens, társaságbeli nő nem átallja elkérni a lerágott csontot, nogy ismét megegye. Milyen mély megalázása ez az emberi önérzetnek és szabadságnak. S még jobban gyűlöltem azokat, akik ilyen helyzetbe hoztak bennünket. Persze azonnal odaadtam, amit hálásan megköszönt. Közeledett az új év, 1944 vége. Ez is elmúlt. Januárban ebben az évben metsző hideg és hatalmas hó volt ezen a vidéken. A szabad szteppéken csak úgy süvöltött az északi jeges szél, valahonnan Oroszország felől, szinte képtelenek voltunk kimenni dolgozni. A németek is szótlanul, mogorván hajszoltak bennünket. Bizonyos, hogy többet tudtak a háborús helyzetről, mint mi. Az oroszok lassan közeledtek a szudéta vidék felé. Én, s ezúttal több lány is beteg lett, lázas, meghűlt. Nem tudtunk kimenni az erdőbe fát hordani. Bekerültünk — itt is volt — a revierbe. Ez még az auschwitzi reviernél is borzalmasabb volt. Istálló helyiség, nem más. A hatalmas küblik, amiket WC—nek használtak a betegek, borzalmas szagot árasztottak. Mellettem feküdt a szép kis vöröshajú Lujza, fiatal cseh lány, zenetanárnő. S itt találkoztam ismét Manci barátnőmmel, aki szintén ebbe a csoportba került. Nagyon megörültünk egymásnak. Sírva borultunk egymás nyakába, fájdalmasan emlegetve a múltat. Betegkezelés úgyszólván semmi sem volt. Csupán annyi, hogy néha kaptunk meleg teát és nem kellett kivonulni munkára. Aki erősebb volt, az meggyógyult, aki nem... azzal nem törődtek sokat. Az elfásult, sok halált látott emberek más! ként reagálnak a körülöttük tomboló halálra. Már több, mint tíz napja lehettem ottan, nem tudom bizonyosan, amikor bejött a doktornőnek kinevezett, aki valaha ápolónő volt egy prágai kórházban és így szólt: — Jól figyeljetek: tudomásom szerint a lágert kiürítik és visznek más helyre, beljebb az országba. — Kérdeztük, miért ? — Ezt nem szabad tudnotok — felelte — közeled nek az oroszok. Aki csak mozdulni tud, menjen ki innen, mert lehet, hogy a németek agyonlövik azt, aki itt marad. Nem akarják élve átengedni a foglyokat az oroszoknak. — Úristen — feleltem —, hogy tudok én menetelni 20 fokos hidegben, a beteg lábammal ? — Facipőket kaptunk, amelyekre minden percben magasan tapadt , és ragadt az utcán levő hó. Idegesen felelte: — , megpróbálod, ezt mindenkinek magának kell el! döntenie. Ha akarsz, itt maradsz és várod a sorsodat. — Mindenkin a borzalom és kétségbeesés vett erőt. Fekvőhelyünkön feltápászkodva, zokogva, sikoltozva kértük az Istent, ne engedjen ismét elveszni bennünket, ha már kihozott Auschwitzból és a gázkamrákból. Manci barátnőm odasúgta, hogy ahogy csak lehet, ő segíteni fog velem menetelni. Úgy történt, ahogy a doktornő mondta. Másnap mindenki, aki csak mozdulni tudott, kiment a revierből, beállta sorba. Én is. Még kínzásból azt mondták a németek, ásót is kell vinnünk a vállon, mert ahova megyünk, ott ismét dolgozni fogunk. De azt már az első kilóméter után eldobtuk.Látták, hogy a magas hóval borított országúton alig tudunk menni, nemhogy még cipeljünk valamit. Persze, én végül elmaradtam a csoporttól. Leghátul bicegtem és cammogtam. Most már valóban nem tudtam menni. Bokám, a j beteg lábam beledagadt a facipőbe. Hátulról egy másik Wachtmeister állandóan rugdosott és fe nyegetett: vorwaerts, vorwaerts — előre, csak elő * re... Utolsó erőfeszítéssel tettem mega hár>alevő utat. Már sötét este volt, amikor megérkeztünk egy városszélen álló istállóba. Később megtudtuk, Wohlau volt a városka neve, ahonnan meg kitelepítették a lakosságot Lastwagen-ekben. Még csak január 20. volt, még volt hová menekülni. Ide tereltek be bennünket a vaksötétben. Félájultan lerogytunk a szalmára. Észre sem vettük, hogy még egy pár tehén is volt az istállóban. Arra ébredtem, hogy egy tehén bökdösött és csapkodott a farkával körülöttem. Hajnalodon. Kinyílt az istálló ajtaja, bejöttek mindketten, a Raportführer és Erika, a Raportführerin. A tiszt megszólalt: — Gleich müssen wir gehen, aber schnell. Es tut mir sehr leid, wer nicht gehen kann, wird abgescnossen I — Vagyis aki nem tud menni a többiekkel, azt agyonlőjjük. Az odajövő Erikának sírva mondtam, én nem tudok menni, dagadt a lábam, beteg. Mi lesz velem ? Du wirst krepieren I — Meg fogsz dögleni — felelte és otthagyott. Gondoltam, végül úgyis ez lesz a sorsom.én nem megyek sehova. De azért mégis kivánszorogtam a csoporttal a sötétben. Már nem volt semmi számlálás.minden felborult. A lányok, barátnőin, a kis zongoratanárnő, sírva borult a nyakamba és kérlelt: — Ne maradj itt Suzie, megölnek, gyere velünk. Mindenre a fejemet ráztam: úgyis mindegy, akár itt, akár az úton lőnek agyon. Közben feltűnt a csoport szélén régi kedves ismerősöm, az öreg Wachtmeister. Odamentem hozzá és kérdeztem, mitévő legyek ? — Als Rat sage ich Ihnen: versteckt euch, Kinder. Einige Tagen noch und die Russen sind da, und ihr wird frei — felelte. Vagyis: bújjatok el valahova, néhány nap múlva bejönnek az oroszok és ti szabadok lesztek. -Még felnéztem a ködös, sötét, hajnali, téli égre, keresve a távolban dárga szüleim képét, majd gyors elhatározással visszaszaladtam az istállóba és elbújtam a széna közé. A csoport elment, senki sem törődött már vele.hányan voltak és ki hiányzik.Nem is mertem megmoccanj egész nap. Csak késő este dugtam ki a fejem, mikor zizegést hallottam körülöttem. Egy lány dugta ki a fejét, egyre többen. Kisült, hogy másnak is ez volt az ötlete. Lassan összeverődtünk vagy 40-50 lány. Köztünk, nagy örömömre Schwartz néni sem ment velük. Másodszor szabadultam meg a halál torkából. Később, mint kiderült, elvitték a csoportot Bergen Belsenbe, egy másik híres haláltáborba, ahol tifuszbacillusokkal megmérgezték őket, vagy más módon pusztultak el. Az egész lágerből alig maradt egy pár lány életben. Mikor jóval később, májusban Prágába érkeztem, találkoztam egy akkori fogolytársnőmmel,aki összecsapta kezeit: — Mein Gott, die Suzie lebt ? I — vagyis életben vagyok. Meg voltak győződve, hogy engem agyonlőttek a németek és mindenki mást, aki ott maradt. így vált a beteg lábam megmentőmmé. Ha nem, talán én is velük megyek a biztos halálba (Folytatjuk.) Rovatvezető: MAUTNER MIMI A BEIKTATÁSI ÜNNEPSÉG DÁTUMA: JANUÁR 2 0 ! Előző számunkban közöltem az újonnan megválasztott tisztikar névsorát. Most örömmel jelenthetjük, hogy a szokásos ünnepélyes beiktatás január 20-án, hétfőn este fog lefolyni Egyesületünk helyiségeiben. Tagjaink és vendégeink szórakoztatasuról és ellátásáról gondoskodni fogunk. A zenét kitűnő cigányzenekar fogja szolgál tatni. A művészi programmban nem kisebb művészi személyiségek fognak szerepelni, mint Dukász Anna és Apatini Gyük, akiket nem kell külön bemutatnunk olvasóinknak. Tagjainkat és vendégeinket okvetlenül elvárjuk a gyönyörűnek ígérkező összejövetelre. UJ ÉTTERMI SZINFOL T FOREST HILLSBEN Többször említettük a Forest Hillsben levő Tower Club-ban rendezett társadalmi összejövetelek kapcsán, hogy a pompás étkezésről Sima Éva és Anyukája gondoskodott. Híradásainkkal azonban az új gasztronómiai színfoltról nem mondtunk eleget.A Tower Club ugyanis Erzsiké (A- nyuka) és Éva leánya vezetésében a hozzájuk forduló közönségnek kitűnő főztükkel bármikor rendelkezésre állanak. Kétségesen magánházaknál is gondoskodnak az ételszolgáltatásról, vagy a Clubban rendezik meg az összejövetelt és nyújtják a legfinomabb ételeket. Maga a Club pénteken és vasárnap déltől van nyitva kártyapartik részére,amelyek természetesen a kedves háziasszonyok gasztronómiai művészeti szolgáltatásaival köthetők össze. A hét más napjain a Club helyiségei magánösszejövetelek számára bérelhetők. A Tower Club címe: 104-20 Queens Boulevard, Forest Hills, N.Y. Telefonja: (718)275-3137. Előfizetek a NEWYORKI FIGYELŐRE Egy évi előfizetés 20 dollár díját f~71 csekkben mellékelem [—3 kérem számlázni Név---------------------------------Cím BORENSTEIN A LEGJOBB TÁRSASÁGBAN UTAZIK! ^ Peter J. Farkas .c/m-Hftf a»/ (trtrmte/í'f »f A* MAGYARUL BESZELŐ ÜGYVÉD általápos ügyvédi gyakorlatot folytat a magyar közösség szolgálatában beleértve: ingatlanügyek (vétel.eladás,bériet. ügynöki ügyletek). családjogi, házassági ügyek, kártérítési ügyek, polgári perek, vállalatszervezés, stb. :m MADISON AVEsva tlTH FLOOR XEW YORK. N.Y. '0017 *1*370-8400 tm> 5<00 PM 370-9*08 Tagja a floridai ügyvédi kamarának is, telek képviseletére Florida államban is jogosult! «5*, AZ ŐNÉ BEN ! Élvezze a legkitűnőbb étkezést legközelebbi repülése alkalmával. Tegye ugyanazt, amit tapasztalt utasok tesznek állandóan ! Kéijen kóser étkezést! BORENSTEIN kóser ellátását. Több, mint 35 éve a Borenstein nevet azonosítják a legfinomabb étkezéssel és az ® kóser ellátás legmagasabb minőségével. BORENSTEIN szállít kezdettől fogva minden EL AL- repülőút számára, amely a JFK-repülőtérről indul! Borenstein-koszt rendelésre is kapható. Szállítunk az ön hotelszobájába, kórházba, kereskedelmi üléstermekbe. A legfontosabb, hogy semmibe sem kerül, ha igényli cégünk reggelijét vagy ebédjét az ön repülöútján. Elegendő, ha utazási ügynökségét vág)' repülőtársaságát felhatalmazza a Borenstein-koszt megrende- További tájékoztatásért és ingyen lésére. Ne felejts el a rendelést "a ,rásbeli ré“le,ezésért h,vja va9v nevünkre feladni, mert enélkül minden egyéb csak egyszerű SrKKsSSc\Aai ÁiVgx'wÁc 179-29 150th Rű Jamaica. NY 11434 iegi eucezes. Í7i8) 656-3600
