Newyorki Figyelő, 1986 (11. évfolyam, 1-17. szám)
1986-03-24 / 4. szám
Voice of the American Hungarian Jewry XI. évf. 4. szám - 1986 március 24. - Ára 60 cent Az amerikai magyar zsidóság hangja UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK SZERVES RÉSZE-E A KÉMKEDÉS A DIPLOMÁCIAI TEVÉKENYSÉGNEK ? Természetessé vált, hogy az UNO keretében mindig kell, hogy nézeteltérés, öszszeütközés keletkezzék, különben az egész szervezet fennállása kerülne veszélybe és a diplomaták állástalanokká válnának. Mivel a belső politikai harcoktól fáradt Izraelt nem lehet állandóan fenyegetni és fenyíteni, az iráni-iraki háborúban pedig szemforgatáson kívül amúgy sem tud semmit sem tenni az ENSZ, tehát más okot kellett találni működésének biztosítására. Kurt Waldheim ügye erre nem volt alkalmas,annak további feszegetése az egész nemzetközi szervezetet igen kényes helyzetbe hozná,mert a jelöltek múltjának kivizsgálására szolgáló szervének működése kerülne tarthatatlan helyzetbe. Ezért az Egyesült Államok a legmegfelelőbb pillanatban hozta felszínre a Szovjetunió ENSZ-beli diplomatái számának aránytalanságát.Nosza, megnyílt a lehetősége azon kérdés vizsgálatának, van-e a vendéglátó országnak joga beleszólni más államok diplomáciai létszámának kérdésébe és igényelheti-e Amerika, hogy a Szovjetunió UNO-beli diplomatáinak számát 275-ről 170-re csökkentse ? Magától értetődően az UNO vezetői és a Szovjetunió küldöttsége azt állítja, hogy az alaptörvény ezt a követelést jogosnak nem ismeri el és Amerika követelése beleavat - kozás a Szovjetunió belügyeibe. Az amerikai hivatalos álláspont természetesen ellenkező és főként a szenátus kardoskodik amellett, hogy a vendéglátó országnak vitathatatlan joga, hogy nemzeti biztonsági okokból korlátozhassa az egyes diplomáciai missziók létszámát. Nem valószínű azonban, hogy a Szovjetunió a vitát kenyértörésig viszi. Közismert, hogy az amerikai közvélemény jelentős része a legszívesebben kiebrudalná a nemes szervezetet New Yorkból és ellenzi, hogy Amerika az UNO költségeinek 25 százalékát viseli és amellett eltűri a szokásos, fejéhez vágott sértéseket Izraellel való kapcsolata és az emberi jogok hangsúlyozása miatt. A kenyértörés azért sem fog bekövetkezni, mert a Szovjetuniónak nem volna kellemes, ha a kémtevékenység részleteit Amerika tovább feszegetné. Ezért nyilván egyideig még folyni fog a diplomáciai böllenkedés, aztán majd előkerül más valami, amin veszekedni lehet és akkor elfelejtődik a szovjet diplomata személyzet egy részének kényszerű elutaztatása. * A Szovjetunió és Amerika viszonyában - bármennyire is igyekszik Reagan és Gorbacsev a fegyverkezés csökkentésére irányuló egyezmény érdekében történő lépéseket megtenni, a gorombáskodás fenntartása már a látszat kedvéért is szükséges. Ez történt Genfben is legutóbb, mikor a szovjet kiküldött — minden átmenet nélkül — durván kitört az Egyesült Államok és Izrael ellen és elővette acionizmust a neonácizmussal azonosító trágárságot, nem feledkezve arról az érvről sem, hogy a zsidók segítették Hitlert hatalomra és pénzelték a nácik katonai erőfeszítéseit. Amerikát azzal vádolta a szovjet delegátus, hogy náci háborús bűnösöket rejteget, akik a Szabad Európa Rádiónak és a Szabadság Rádiónak dolgoznak. A nyugati delegátusok kijelentették, hogy ilyen nyelvezetet az UNO fórumán nem hallottak. A diplomáciai játék tehát változatlan erővel folyik tovább. 21st CENTURY HUNGARIAN PUBLISHING CO. 136 East 39th Street, New York, N. Y. 10016 1 ...erset Street Ne., Brunswick, NJ 08903 Ehe Wiesel, az U.S. Holocaust Memorial Council elnökének az Egyesült Államok szenátusa külügyi kapcsolatok bizottságának 1986. március 5-én tett nyilatkozata magyar fordításban Elnök Úr, Boschwitz és Dodd szenátor urak, nagyon köszönöm meghívásukat, hogy az Önök bizottsága előtt olyan témakörben tegyek vallomást, amely nézetem szerint életbevágóan fontos a mi nemzedékünk és az egész világ szempontjából. Nem mint jogtanár szólok Önökhöz - nem vagyok az -, nem is mint a politikai tudományok professzora - az sem vagyok —. Az irodalom, a kultúrtudományok tanára vagyok.Ebben a minőségben,az emberiesség nevében szólok és ennek a nevében sürgetem önöket, hogy hagyják jóvá az Egyesült Államok csatlakozását ehhez a nemzetközi szerződéshez. Mint amerikai szólok Önökhöz. Menekültként, hontalanként érkeztem, útlevél nélkül és ez az az ország, ahol menedéket, reményt és minden lehetőséget megtaláltam, amely egy fiatalember részére munkájához nyújtható, - hogy megkíséreljem igazolni munkámat kortársaim érdekében, ebben az országban és az országon kívül. Mint zsidó, az igazságban való hitben nőttem fel. Hordoztam magamban a tűznek és a szenvedésnek emlékeit. Megkíséreltem, hogy tegyek valamit ezekkel az emlékekkel annak érdekében, hogy csökkentsem a tüzet és korlátozzam a szenvedést. Mindenekelőtt azonban, Elnök Úr, mint tanú szólok Önökhöz, mint olyan, aki látta a tömeggyilkosságot munka közben. Ennél az asztalnál, minden előző felszólaló között, akiknek szerencséjük volt Önökhöz szólni, azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki a tömeggyilkosság eredményeit és működését láttam. Elmentem legutóbb C'ambodiába, hogy lássam, mi történik ott. Láttam a Miskito indiánokat és szenvedésüket. Viszont amit négyven-egynéhány évvel ezelőtt láttam, azt élő ember nem látta és nem is bírta volna ki. S ezért jöttem ma Önök elé. Negyven-egynéhány évvel ezelőtt történt, Elnök Úr. Bibliai kifejezéssel, amint Önök bizonyára tudják, negyven év egy nemzedéket jelent. Tehát egy nemzedékkel ezelőtt közösségek százait irtották ki, vér és acél fergetegében és hamvasztották el őket. Amikor az én városom zsidai megérkeztek a helyre, amely addig ismeretlen volt előttük: Auschwitzba, a halálgyárak tízezer embert semmisítettek meg naponta. Volt idő, amikor olyan sikeresek voltak, hogy az elpusztítottak száma magasabb volt: tizenhétezer és egy ízben történetükben huszonkétezret jegyeztek fel egy napi áldozataik számáról. Elnök Úr, én láttam a lángokat. Láttam a lángokat, amelyek az éjtszakai egekbe szökelltek. Láttam szülőket és gyermekeiket, tanítókat és követőiket, álmodókat és álmaikat és jaj nekem, láttam gyermekeket, akiket élve dobtak a lángokba. Láttam mindezt, ahogy éjjel eltűntek, egy terv részeként, egy programm részeként, amelyet bűnös agyak hajtottak végre, akik megrontották a törvényt, megmérgezték a szíveket saját országukban és azokban az országokban, amelyeket bűnös módra elfoglaltak. Azt akkor a VÉGSŐMEGOLDÁS-nak nevezték. Ma tömeggyilkosságnak hívjuk Elnök Úr, a mi országunk dicsősége, hogy háborút viselt - még hozzá milyen háborút, milyen hősies és nemes háborút ! -azok ellen, akik népgyilkosságot folytattak. Ifjú amerikaiak tízezrei adták életüket a nácik legyőzésére és háborújuk, a mi háborúnk nem politikai háború volt, hanem erkölcsi háború. S ezért ma is dicsérjük és magasztaljuk mindnyájan - igazolt büszkeséggel. Elnök Ur, barátaim, állítom Önöknek, hogy mai kérésem szintén erkölcstől ihletett és nem politikai megnyilvánulás, bár politikai és gazdasági mesterkedések eredményeként figyelmeztetéssé és óva intéssé válik, erőteljes felszólítássá a lelkiismeret felé és ezért sürgetem Önöket, hagyják jóvá a nemzetközi egyezményt, amely a tömeggyilkosság ellen irányul. Ha így cselekednek, ezzel kinyilatkoztatják mindenki felé, hogy egész népek elleni bűnök valóban elkövettettek. Ragaszkodom hozzá, Elnök Ur, mert ma olyan időszakban élünk, amikor erkölcsileg elferdült agyak az egész világon, még a mi országunkban is akadnak, felháborodásunkra és szégyenünkre, akik azt állítják, hogy nem történt meg, hogy a zsidó nép nem halt meg a gázkamrákban. S valóságban mit gondolnak ezek? Mi még itt vagyunk. Mi történt népünkkel? De mi történt szüléinkkel? Mi történt a városombeli tizenötezer zsidóval? S mi történt Keleteurópa tízezer városával? S mégis, ezek abba a tarthatatlan helyzetbe sodornak bennünket, hogy védenünk kell saját vallomásunkat és erősítenünk, hogy igenis, mindez megtörtént Nem tesszük szívesen, valóban nem ' Nem szeretjük sebeinket kitárni a nyilvánosság előtt. Tehát az egyezmény elfogadásával, Elnök Ur és barátaim, figyelmeztetést szolgálunk, megerősítjük tanúvallomásunkat, - igenis, mi igaz tanúk vagyunk s ez, Elnök Úr, az erkölcs megnyilvánulása lenne, amelyet mindnyájan teljesen és tökéletesen elismemők. Továbbmenőleg, az egyezmény elfogadásával Önök nemcsak megerősítik a meggyőződésüket, hogy valóban megtörtént mindez, de azt is, hogy ennek soha többé nem szabad újra előfordulni. A múlt felidézésével nemcsak az emberiség emlékét védik, de jövőjét is egyben. Védeni fogják gyermekeinket és azok gyermekeit további szégyentől és haláltól. Természetesen, bár humanista vagyok, nem vagyok túlzottan naiv sem, nem egészen addig a pontig, hqgy feltételezzem: bármilyen magasrendű is a törvény, tervezett tömeggyilkosságokat mégakadályozni tudna, de abban bizonyos vagyok, hogy ilyen törvények hiánya bíztatást nyújtana tömeggyilkosságoknak, amint azt a múltban tette. (Folytatás a 3. oldalon)
