Newyorki Figyelő, 1986 (11. évfolyam, 1-17. szám)
1986-02-24 / 2. szám
4 NEWYORKI FIGYELŐ 1986 február 24 KAHÁN KÁLMÁN ROVATA MAGYAR-ZSIDÓ HÍRESSÉGEK AMERIKA BOLTOZATÁN A SZÁGULDÓ HADI FOTÖRIPORTER A LIFE-magazin haditudósítójaként, newyorki lakhelyéről is hol az egyik, hol a másik kontinens csataterén termett, muzeális értékűvé vált, híres kamerájával. A jelentősebb, de kevésbbé hadi jellegű eseményeket is fényképezte. A sajtóban megjlent híres felvételei pár évtized világtörténelmének képes okiratai. Teljes mértékben kiérdemelte tehát a kora leghíresebb hadifotóriportere kitüntető címét. Előzőleg már említettük a párizsi német emigráció első korszakát illusztráló, valamint a Spanyolországot két táborra szakított polgárháború, vagy a nácimegszállás küszöbén rettegésbe ejtett Nyugateurópa városaiból, továbbá a japán invázió során Kínából küldött felvételeit. Robert Capa - amerikai állampolgársága elnyerésekkor művésznevét hivatalossá tette - örökbecsű, egyben legmegrázóbb felvételei Amerikának a második világháborúba való beavatkozása során készültek és fennmaradnak az utókor számára is. AZ AMERIKAI PARTRASZÁLLÁSOK ELSŐ VONALÁBAN Az 1941-45 közötti háborús időszakban már hivatalosan is amerikai sajtókiküldöttként a haditudósítás egyik legtöbbet emlegetett híressége. Élvonalbeli politikai és más közéleti személyiségek, írók, művészek keresik barátságát, elismeréssel adóznak tevékenységének, becenevén BOB-nak szólítják és a LIFE-magazinon kívül más világlapok is magas áron fizetik. Népszerűsége nőttön-nő. Előbb az északafrikai frontokon követte közelről a harcok folyását. Az Egyesült Államok egyenruhájában résztvesz az US-haditengerészek algériai partraszállásában. Ugyanígy Szicília elfoglalásáról küld helyszíni képes tudósítást. Követi az amerikai haderőket Dél-Olaszországban, végig a Duce, majd a Führer térdrekényszerítéséig — a diadalmas győzelemig. A HADITUDÓSÍTÓK KIVÁLTSÁGAI ÉS - KOCKÁZATAI Az 1944 június 6- normandiai partraszállásról, a világtörténelmi nevezetességű D-DAY előkészületeiről is szenzációs felvételeket készít. Ezeket természetesen csak utólag továbbíthatta. Sikerült lencséje alá vennie a sztratégiailag döntő jelentőségű partraszállás prelúdiumát, testi-lelki gyötrelmeit. Nemcsak képfelvételekben, de írott szövegben is remekel: — A haditudósító — írja egyik riportjában — több italt, több leányt, jobb fizetést és mozgási szabadságot élvez, mint a harcos. Maga választhatja meg helyét is, sorsa saját kezében van. Hazardírozó lévén, az E századot választottam magamnak: a legelső hullámmal indulok... — A VÖRÖSSÉ VÁLTOZOTT PATYOLATFEHÉR ZAKÓK Bob megrázó részletességgel leírja a partraszállást megelőző, dús reggelit. Hajnali három órakor makulátlanul fehér, frissen vasalt zakkójú pincérek szolgáltak fel. Egy órával később kétezer harcossal, halotti csendben, a pirkadatra vártak a hajó fedélzetén, hogy a himbálózó rohambárkákba ugorhassanak. A továbbiak során azt a hangulatot érzékelteti, amely szószerinti hányingrt keltett a harcosokban. A „rendezőségé ezzel is számolt: mindenki plasztik zacskóval is el volt látva... Az első bárkák partraérésekor már derengett, úgy, hogy nekiláthatott a történelmi jelentőségű pillanatfelvételek elkattirrtásához. — Gyönyörű Franciaországom felszabaduló földje újrapillantásának örömét csak a német gépfegyverek halált szóró kattogása zavarta meg. Megrémült sebesült harcosok derékig vízben és vérben gázolva, kétségbeesetten törekednek visszaugrani a bárkákba. A jelenetek kitűnő felvételekre adtak alkalmat: halottak és megcsonkítottak hevertek körülöttem. A nedvességet álló lencsém bekormozódott, filmekből is kifogytam. Képtelen lévén újratölteni, elővettem Contax pót-gépemet.Súlyos veszélyek és akadályok árán sikerült visszajutnom a kiindulási hajóra. A kép, amely elébem tárult, szivettépő volt: a pár órával előbb még patyolat-fehér zubbonyok és keztyűk a sok vértől vörösre változtak... — A felszolgáló személyzet zsákokba rakta a hősi halottakat,a sebesülteket kötözgették. Egy héttel később Capa tudomást szerzett arról, hogy az ő inváziós felvételei minősültek a legsikerültebbeknek. TERJESSZE LAPUNKAT! JELENTŐS SZÉPMŰVÉSZETI KEZDEMÉNYEZÉS NEW YORKBAN Capa egyik hadiveszélyből a másikba vetette magát, de mindent megért számára, hogy „az Ő Párizsa" felszabadulásáról, a náciterrort átkínlódott lakosság örömujjongásáról, az elfogott OBERMENSCH-ek gyávaságáról és a kollaboránsaikkal szembeni, megvető, undor-megnyilatkozásokról küldhetett filmeket. Később ugyanilyan sikerült felvételeket küldhetett' a háború és a német megszállás okozta nyomorról, nélkülözésekről. Robert Capa Berlin megszállása és a harcok befejeződése után visszatéu New Yorkba. Több ismertnevű fényképésszel — köztük volt öccse, Cornell, aki szintén felvette a Capa nevet — megalapította a MAGNUM PHOTOS fényképészeti szövetkezetét, amely később nemzetközi jelentőségű művészeti kezdeményezéssé vált. Száguldó fotóriporteri tevékenységéről azonban nem mondott le. TÁRGYILAGOS KÉPEK A SZOVJETUNIÓBÓL ÉS IZRAELBŐL John Steinbeck, a hírneves haladó szellemű írót 1947-ben elkísérte a Szovjeunióban végzett tanulmányútjára. Elöljáróban megírták, hogy nem Sztálinnál, vagy a 2-es számú szovjet vezetővel kívánnak találkozni, hanem az egyszerű emberekkel. Ezt is cselekedték — a helyzethez mérten teljes sikerrel, — tárgyilagosan. Izrael Állam megalakulása után az ősúj zsidóország vajúdását, létéért való küzdelmét, a világ csodálatát kiváltó önvédelmi háborúját és békés építő csodatetteit örökítette meg. Robert Capa 1948-50 között bejárta, illetve végigfényképezte Izrael legfőbb „érdekességeit" Nem egyszer életveszélyes első vonalbeli pozíciókba merészkedett. Sok-sok olyant látott meg, ami kollégái figyelmét nem kötötte le. Erről tanúskodik Izraelről szóló és méltó elismerésben részesült képeskönyve is.- A MÁGIKUS OLTALMAZÓ ERŐ CSERBENHAGYTA ... -Bob utolsó, önként vállalt haditudósítói megbízatása az akkor - 1954-ben még francia fennhatóság alatt állt Indokinába repítette. Az ottani életet, főképpen pedig a lakosság függetlenségi háborúját szándékozott vázolni a LIFE-magazin részére. Alig pár nappal a frontra érkezése után, pontosan 1954 május 25. reggelén, legendává vált kockázatvállalásához híven, gyalog igyekezett Thai Birth falu felé. Útközben jól álcázott aknára taposott: így ért véget élete delelőjén, 41 éves korában, legendák dicsfényével övezett karrierje. Felismerhetetlenségig darabokra szaggatott testrészeit hazaszállították New Yorkba. Magasrangú hősi halottaknak kijáró tisztelettel helyezték örök nyugalomra. A LEGHÍRESEBB HADIFÉNYKÉPÉSZ temetését napokon keresztül a TV-állomások is közvetítették. Vakmerő bravúrjairól is érdemlegesen emlékezett meg a hírközlő media. — Amitől állandóan rettegtünk, bekövetkezett, — írta öccse, Cornell. — A mágikus erő, amely eddig óvta, - cserbenhagyta... — A LIFE-magazin és az OVERSEAS PRESS CLUB, Robert Capa emlékére, — aki mint a díjkitűző határozat írja: 18 év alatt öt háborút fényképezett — díjat alapított BOB CAPA AWARD néven, azon kiemelkedő fényképészek javára, akiknek munkája rendkívüli bátorságot és vállalkozó szellemet igényelt. Capa jelentős felvételeiből a Grossman Publishers gondozásában, 1964 május 25-én kiadott mű került forgalomba.amelyet saját összegyűjtött írásai egészítenek i • » CORNELL CAPA ÁTVESZI BÁTYJÁTÓL A FÁKLYÁT Capa rövid, nem több, mint két évtizedes sajtófényképészi karrierje elismeréseként sok amerikai és más országbeli kitüntetésben részesült. A francia kormány halála után adományozta neki a Francia Hadikereszt pálmakoszorús fokozatát. 1966-ban Cornell Capa, bátyja, valamint kötelességteljesítés közben elesett, két más, neves hadifényképész, Werner Bischoff és David Seymour (CHUM) emlékének megörökítésére létrehozta a Fifth Avenue-n az International Club of Photography fényképészeti nevelési intézetet és múzeumot, amely valósággal fotóegyetemmé nőtte ki magát. A legelső kiállítást Robert Capa műveinek szentelték. Az ICF-nek szakkönyv üzlete és könyvtára is van. Igazgatója Cornell Capa, aki szintén Budapesten, 1917- ben született. A fotóművészetet magas szinten elsajátítani kívánók tapasztalatcsere és találkozó központja. Helyiségeiben megtekinthetők olyan okmányok is. Mint Bob számos illusztris barátjának visszaemlékezései, főként a ROBERT CAPA EMLÉKKÖNYV lapjain. Ezek között van Pablo Picasso — Párizsban sokan hősünket a nagy festőművész fogadott fiának tekintették —, Ernest Hemingway, Irwin Shaw, Louis Aragon, John Steinbeck megemlékezései. A könyvtárban található Cornell Capa, a szintén neves öccs néhány saját írása, mint a SALOM, SALOM V'ÉJN SALOM (Béke, béke, de nincs béke) című. (Folytatás a 12. oldalon) ÖRÖKBECSŰ KORKÉPEK - A TÖRTÉNELEM SZÁMÁRA Ezidőszerint homály fedi még a szaktudósok napirendjén szereplő problémát: létezik-e emberi lényekéhez hasonló élet a földtekénken kívüli bolygókon ? Ha a válasz igenlő, vájjon ott is irtják-e egymást háborús, forradalmi vagy ellenforradalmi és más eredetű jelszavak „jogán" ? Egy bizonyosra mi Földünkön néhai Friedman Bandi alias Robert Capa korszakában, századunk derekán, a száguldó iramban fejlődő civilizáció és technikai előrehaladás jellemezte érája alatt, a legendás, száguldó hadi fotóriporternek nem kellett kibőjtölnie a vérzivataros konfliktusokat.
