Newyorki Figyelő, 1986 (11. évfolyam, 1-17. szám)

1986-06-25 / 9. szám

1986 június 25. NEWYORKI FIGYELŐ ASKENÁZI ERVIN: AZ ASKENÁZ ZSIDÓK KULTÚRTÖRTÉNETE — Megkapó kiállítás a Jesiva Egyetemen — New York Washington Heights nevű negyedében, a Jesiva Egyetem épülettömb­jében, a Mendel Gottesman-könyvtár hom­lokzatán kékszínű zászlót lenget a szél. A zászlón piros betűkkel világít angolul: ASHKENAZ és ugyanez sárga betűkkel héberül. A zászlón egy középkori épület oromzata, két renaissance tornyócskával. E modellnek az eredetije azután látható bent a könyvtárban az askenáz (német) zsi­dók kultúrájáról rendezett kiállításon egy vitrinben. Ez az üvegszekrény tartalmazza a kiállítás legértékesebb darabjait. A fenti épület-modellen kívül ugyanis itt van elhe­lyezve egy tizennegyedik századbeli Jóm Kipur Machzor,melyen az imák és illuszt­rációk egy szinte átlátszó vékony perga­­mentre kézzel vannak festve. ASHKENAZ: THE GERMAN JEW­ISH HERITAGE (Askenáz: a német-zsidó örökség) nevű kiállítás a maga nemében az első Amerikában és valószínűleg az egész világon. Vagy 900 kiállítási tárggyal a né­metországi és keleteurópai askenáz közös­ségek kultúrtörténetét és életét mutatja be egy ezer éves időszakon keresztül. A Jesiva Egyetem judaika osztályá­nak illetékesei, valamint az egyetemi mú­zeum vezetői öt éven keresztül karöltve szorgoskodtak a kiállítási tárgyak beszerzé­sén, történetük kutatásával, majd azok osz­tályozásában és a megfelelő kultúrtörténeti korszakba való helyezésükben. A lakás, a zsinagóga, az ünnepek, az élettartam és az emancipáció témakörökben vannak a kiál­lítási tárgyak besorolva és elrendezve. Köz­tük olyan ritka, megmentett dokumentu­mokat találunk, mintáz 1078 lapra teijedő FRANKFURTER MEMORBUCH (frank­furti anyakönyv), amelyben a frankfurti hitközségnek minden egyes születési, házas­sági és halálozási esete pontosan regisztrá­lásra került 1628-1907 között. Láthatunk továbbá ugyancsaki Frankfurtból származó templomi tárgyakat rituális kellékeket, ru­házati cikkeket, érméket és kézzel írott névjegyeket. Az utóbbiak között talán a leghíresebbek a Wilhelm von Rotschild bá­ró és bárónő által sajátkezűleg szignált névkártya. Annál is inkább, mert a fenti anyakönyv utolsó bejegyzése ennek a báró Rotschildnak halálozása 1901 január 26-án. Ezt a felbecsülhetetlen értékű dokumentu­mot, a fentemlített Jom Kipuri imakönyvet és a XVIII. században Halberstadtban nyomtatott Széfer Evronotot, az illusztrált naptár-almanachot az Izraeli Nemzeti Könyvtár kölcsönözte a Jesiva-egyetemnek a kiállítás tartamára. Ezekhez a kölcsöntárgyakhoz tarto­zik még egy 1665-ből származó, Kairóban (!) írott jiddisnyelvű levél. Ez a ritka darab annál értékesebb, mert azt bizonyítja, hogy a jiddist, az európai zsidók használati nyel­vét Egyiptomban is értették. A levelet egy fiú írta anyjának Jeruzsálembe, aki egysze­rűen a RÁCHEL, A PRÁGAI ÁBRAHÁM LEÁNYA névre hallgatott. Vagy ez a saját­ságos írásforma dívott annak idején, vagy pedig a papírral takarékoskodtak, mert a feladó fiú által nyitva hagyott részeket az anya kitöltötte és ugyanezt a levelet küldte vissza Kairóba. Ugyancsak egyedülálló története van a kiállítás másik, kétségtelenül legértéke­sebb darabjai egyikének. Ez a sok port fel­vert, a Sotheby-cég által elárverezett^najd bírósági döntés által a köznek visszaítélt, 1489-ben Prágában készült háromkötetes Biblia. Ennek a legrégebbi héber bibliának 922 oldala gótikus művészi kézírással író­dott. 84 lapja képekkel és illusztrációkkal van díszítve és különleges Rási-kommentár­­ral van ellátva. A bibliát, amelyet a berlini szemináriumból sikerült a náciktól meg-QUEENSBEN ELŐSZÖR ! (718) 275-4995 FOREST HILLS DINÉ* V Hungarian & American Cuisine R 102-10 Queens Blvd., (at 67th Drive) * Forest Hills, N.Y. 11375 9 Andre's újonnan dekorált Diner - jében várja kedves S vendégeit magyar és amerikai, változatos és ízletes ételeivel ! Kitűnő paprikás csirke galuskával Fasirozott marha pörkölt galuskával Bécsi szelet Boíjú paprikás galuskával Frissen sültek és sok más ízes falat! ESPRESSO, CAPUCCINO és a legfinomabb magyar sütemények LUNCH SPECIAL: hétfőtől péntekig, 11-3 p.m. 4.95 dollár DINNER 7.25 dollártól Nyitva 7 napon át, reggel 6:30-tól éjjel egy óráig ! Take out food JÓ ÉTVAGYAT! menteni, egykor Moses Mendelsohn és Ab­raham Geiger, a reformmozgalom alapítói is buzgón tanulmányozták. A legtöbb kiállítási tárgyat még soha­sem mutatták be a nagy nyilvánosságnak. Ezek szinte élethűen mutatják be számos olyan zsidó településnek családi és hitköz­ségi életét, amelyek Németország határain 1 túl éltek szétszóratásban. A kiállítás szerves része továbbá egy 12 perces film, amely bemutatja, hogy az Észak- és Nyugateuró­­pa áskenáz hitközségeit hogyan tizedelték meg egy évezreden át az üldözések és jár­ványok. De azt is megtudjuk, hogy az erős életösztön és hagyománytudat a közössé­gek és családok közötti köteléket egyre szorosabbá fűzte. Ennek az összetartozásnak talán a legjobb példája maga a kiállítás létrejötte. A számos apró, magántulajdonból szárma­zó tárgy a szemlélőt nemcsak az askenáz kultúra tanulmányozójává, hanem szinte résztvevőjévé teszi. Láthatunk, többek kö­zött, ezüst kidus-serlegeket, böszámim-sze­­lencéket, sábbáti és chanukai gyertyatar­tókat, sófárt kézzel festett fatokban, egy 1784-ből származó állkendőt, egy XIX. századból származó Mezuzát kézzel fara­gott tokkal, amely egykor egy neckar-bi­­schofshofeni ház ajtófélfáját díszítette. XVIII. században. Ugyancsak az első ízben kiállított dokumentumok között láthatjuk híres csa­ládoknak, mint a Lehmannoknak személyi iratait, a Bernstein és Ettlinger családoknak gyűjteményeit. Időbelileg a legfiatalabb tárgyak 1938 novembere hírhedt KRIS­TALL NACHT-jának hamujából származ­nak, mint a mannheimi templom romjaiból megmentett kő, valamint a fuldai zsinagóga portáljának megmaradt fakerete. Minden kiállítási tárgyat gondosan felvilágosító feliratokkal láttak el. Részle­tes magyarázatok megvilágítják a különbö­ző témaköröknek történelmi összefüggését. Köszönet és elismerés illeti a Jesiva Egyetemet ezért a valóban érdekfeszítő és hézagpótló kiállítás megrendezéséért,mely­­nek során a látogató meghatottan és meg­rendültén szemlél egy letűnt kort az egy­kori askenáz zsidók kultúrájáról és a/ szá­mára maradandó emlék marad. AZ OLVASÓ ÍRÁSA J Az alábbi beszédet Lívia (Goldring) Sklar, a vészkorszak túlélőinek leánya,négy gyermek édesanyja mondotta el a Mt.Ver­non, N.Y. Emanuel Jewish Center-ében, a Pusztulás és Hősiesség Napjának megün­neplése alkalmával. A szívhez szóló, magas színvonalú felszólalás szerzője a Hadassah nevelésügyi alelnöke is egyszemélyber. Mindig úgy éreztem, hogy milyet, ál­dásos lenne gyermekek részére, ha még ed­dig nem tették volna, — hogy megköszön­jék szüleiknek, hogy világra hozták őket és életet adtak nekik. Számomra és a túlélők többi gyermekei számára a köszönetnek különleges értelme van. Hogy ez érthető legyen, vissza kell, hogy vezessem hallgató­imat a Románia és Magyarország közös ha­tárán fekvő Nagyvárad nevű városhoz. Hallottak-e Önök valaha is Oradea, vagy magyar nevén Nagyvárad nevű város­ról ? Nagyvárad virágzó, élénk, 25 ezer zsi­dó lakost számláló város volt a második világháború előtt, zsidó közössége a legkul­­túráltabb és gazdaságilag aktiv volt Romá­nia és Magyarország városai között. Termé­keny héber nyomdákkal, előkelő zsidó új­ságírókkal rendelkezett, aki magyar lapok részére írtak. A cionista mozgalom tevé­keny ágai és a különböző politikai pártok hangadó támogatói laktak ott. Hagyomá­nyos orthodox zsinagógák, valamint neo­lógok is működtek. Két különböző chaszid rabbi követőit is meg lehetett találni a kö­zösség keretében. Számos zsidó intézmény tevékenykedett: kórház, néhány általános iskola, orthodox és neolog középiskola, hogy csak néhányat említsek. A háború későn érkezett meg Nagy­váradra, ahol szüleim laktak. Már 1944-et írtak s ebben a nyüzsgő városban úgy tűnt, hogy Hitler vereséget szenved, mielőtt a to­vábbi pusztítást befejezheti. Sajnos, nem ez történt. 1944-ben a német-magyar kor­mányzat gettót állított fel Nagyváradon és megkezdte lakóinak a haláltáborokba i aló szállítását. Szüleim részére, akik fiatal házasok voltak és újszülött fiúknak kellett, hogy gondját viseljék, az 1944-es Nagyvárad rém­álomnak tűnt. Otthonuk, az azelőtt barát­ságos város hirtelen börtönné vált. Az em­berek szökni kíséreltek, de egyik ajtó zá­rult be a másik után előttük. Szüleim elő­kelőek voltak, képtelenek alkalmazkodni a náci hadi gépezethez. De mégis túlélték és kieszeltek a maguk részére egy tervet. A zsúfolt gettóban találtak egy sötét helyet a rituális fürdő tetején. S így, amikor vala­mennyi nagyváradi zsidót a haláltáborba deportálták, szüleim, kb. tizenketted ma­gukkal, elrejtőztek ezen a kis helyen, ah< ’ nem tudtak egyenesen felállni. Kisdediket egy zsidó orvos gondjaira bízták. Még u né­meteknek is szükségük van orvosra - gon­dolták - s így azok nem fogják bántani az orvost és családját. Száraz kenyéren éltek őrkutyák révén megtalálták őket. A rend­őrök zavarban voltak, mert a haláltáborok­ba szánt szállítmányok elmentek, egyetlen zsidó sem maradt Nagyváradon. Ezért el­határozták, hogy szüléimét Magyarországra munkatáborba küldik. Távolról sem voltak túl a megpróbáltatásokon, de legalább túl­élték a haláltáborba való küldést. A háború befejezése után kb. nyolc­ezer zsidó tért vissza Nagyváradra.Legtubb­­jük közvetlen családtagjai elpusztultakigy mindkét ági nagy szüleim és a kisfiú is, akit természetezen az orvossal együtt deportál­tak. Én voltam az első újszülött gyermek az ismét megnyílt zsidó kórházban. Mindig csodálkozom, hogyan hatá­rozták el szüleim, hogy azok után, amiken keresztülmentek, gyereket akartak. Ré­szükre a gyermek annak megerősítése volt, hogy az élet még jó lehet. S talán az ellen­állás megnyilvánulása is, - hogy a zsidó nép túléli a megpróbáltatásokat a nácik ellenére is. Meglepődtem, hogy szüleimnek hi­tük is megmaradt, hogy elmennek a zsina­gógába és imádkoznak és orthodox módon gyakorolják hitüket. Természetesen nem az én feladatom elbírálni őket, mert hitük szerint cselekedtek, éppenúgy, amint ne­kem kell cselekednem az én hitem szerint. Egyben azonban, azt hiszem, megállapod­hatunk: gyermekeinknek meg kell tanulni­­ok, mi volt a vészkorszak, mi történt csa­ládunkkal és népünkkel, egyszerűen csak azért, mert zsidók. (Befejező rész a 7. oldalon.) »OÓWXMOOOOMOOÖO» KÉRJÜK OLVASÓINKAT, HOGY HIRDETŐINKET TÁMOGASSÁK. VÁSÁRLÁSAIK ALKALMÁVAL HIVATKOZZANAK LAPUNKRA’

Next

/
Thumbnails
Contents