Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)
1985-05-31 / 6. szám
6 NEWYORKI FIGYELŐ 1985 május 31. DR. ROSENFELD IVÁN (Frankfurt a.M.): SUSANA RADO (RADÓ ZSUZSI): MEDDIG SZABAD KÖZELEDNI ? UTAZÁS A VEGZET FELÉ... Dr. Rosenfeld Iván, nyugatnémetországi tudósítónk, a magyar-zsidó közélet vezető személyisége alábbi cikkében szókimondó, bátor stílusban vizsgálja meg a magyar-izraeli kapcsolatok kényes kérdését és fejti ki álláspontját. írása nyilván nagy feltűnést fog kelteni. A NEWYORKI FIGYELŐ érdeklődéssel váija olvasóink hozzászólásait, amelyeket a teijedelem szabta korlátokon belül, közölni is készek leszünk. * * * Volt 40 éves emlékünnepély Budapesten, Magyar Zsidó Világkongresszus Jeruzsálemben, műzeumnyitások a Dohány utcában és Rámát Avivban, túristák, kultúrcsoportok és küldöttségek jöttek-mentek: Magyarország közeledett az emigrált magyar zsidósághoz és viszont. Ennek a „koratavasznak" azonban sok a nehézsége és buktatója, nálunk is, náluk is. Lássuk csak, minálunk: — Minek ez a nagy magyar-szeretet, hát már elfelejtettük, mit csináltak ? — Nem láttam én az egész gettózásban és deportálásban Auschwitzig egyetlen németet sem, csak magyarokat ! - Egyetlen magyar ember nem állt ki akkor mellettünk ! - Raktak csak volna téged nyolcvanadmagaddal mindentől kifosztva egy vagonba három napra, másképpen gondolkodnál..! — Németország legalább vállalta és fizetett, Magyarország nem adott semmi kártérítést. - Nem őszinték ők most sem, csak a dollárok meg az amerikai zsidó lobby kellenek nekik és aztán megintcsak az ellenségeinket fogják támogatni... — És náluk: - Nézzétek, mi a szocialista táborba vagyunk szorosan beékelődve, Izrael meg, ugyebár, az Egyesült Államok vezette tábor közelkeleti éllovasa és bástyája és a nagyhatalmak vezette két tábor között az érdekek merőben ellentétesek.Ezenkívül, ugyebár, mi rá vagyunk szorulva az arab piacra meg olajra, így meg kell, hogy értsétek, bármennyire is belátjuk, hogy valamelyest felelősséggel tartozunk az emigrált magyar zsidóság felé, továbbá bármennyire is kéri tőlünk a magyar nép és főleg a fiatal értelmiség a közeledést, mi nem tudunk csak úgy, suttyomban, dugva, halkan, mert mit fog szólni hozzá az arab, a líbiai, a szír, vagy az I-ten szerelmére, az orosz !? ... -Ezek sajnos mind valóságok és valóság a két tábor közti ellentét, bizalmatlanság és az ebből eredő visszaesés a régi, kemény hidegháborús, megdermedt kátyúhoz, állandó konfliktusokhoz és óriási költségű pusztítóeszközök mindkét oldalon bolond módra való felhalmozódásához. Ebből a szempontból nézve, a mai „magyar út" főleg gazdaságilag és szerényebben - politikailag egy érdekes kísérletet jelenthet: egy megengedett liberalizáció, egy reformosított szocializmus, ami működik és reuzál és amely a szocialista tábor sok oldaláról jövő kritika és restaurációs vádaskodás ellenére, most éppen megerősítést nyert. A nyugati világ bizalmatlansága viszont annyira nagy, hogy nem is figyel erre eléggé fel. Ma sajnos, minden „közeledés^ „kapocs* .híd" vagy „békülékenység'" rögtön felforgató-aláásó-gyengítő gyanúba kerül itt is, ott is. Minekünk azonban, magyar zsidóknak, akik a valódi helyzet jó és érzékeny ismerői vagyunk mindkét oldalon, valami belső érzés azt jelzi, hogy ez a kísérlet tulajdonképpen egy bimbózó-fakadó alternativa lehet a két tábor között (nem is merem szinte kimondani: egy harmadik út), olyasvalami, ami véleményem szerint, ha sikerül és hagyják, pár éven belül a kibontakozáshoz szükséges perspektívát mutathat és szabadulást a buta merevségből. S azt is tudni kell, hogy ez nem csalás és nem ámítás, mert szinte az egész magyar nép egyemberként áll mögötte, küzd és harcol érte (tulajdonképpen már 1956 óta) és ők már látják és érzik benne a perspektívát. Ez nem a 40 év előtti Magyarország. S még csak nem is a 30 év előtti (amitől megszaladtunk..), hanem egy merőben új nép és állam, amelynek rendkívül kifejlett valóságtudata van és amely az ott élő százezer testvérünkkel együtt hisz és küzd a cél érdekében. A magyar reformút és a szükségszerűen vele járó (követelendő) későbbi politikai liberalizáció, hozzájárulhat a két tábor közti feszültség enyhüléséhez, a fel- (és meg-)oldáshoz, a józan békülékenységhez és főleg a kölcsönös bizalom visszatéréséhez. Én innen úgy érzem, hogy mindennek ellenére, ha nem másért, de ezért fontos lenne a magyar-zsidó közeledést mindkét részről folytatni, támogatni, erősíteni és bővíteni. rrnrrri* ^■■v^-iruvtnjuT. SELA INSURANCE 104-35 Queens Boulevard Forest Hüls, N.Y.l 1375 (Tel.:(718)896-3333 Első helyen álló biztosítási ügynökség New Yorkban ! Mielőtt megújítja autóbiztosítását, hasonlítsa össze árainkkal! LIABILITY: Brooklyn $ 417.00 Manhattan $ 363.00 Bronx $ 327.00 Queens $ 297.00 Hivatkozzék a NEWYORKI FIGYELŐRE, ingyen ajándékot kap ! AUSCHWITZ FELÉ Egy-egy vagonba 70-80 embert zsúfoltak össze, öreget, beteget, síró gyermekeket és jajgató öregasszonyokat. Én Mával ésa picivel egy vagonba kerültem, szüleim a másikba. A vagon egyik sarkában állt egy hordó vízzel és egy lábas, — a testi szükségletek elvégzésére — gondolom.A szűk rácsos ablak olyan magasan volt, én ki sem tudtam nézni, csak ha kapaszkodtam, vagy más segített a vállán. Nem volt sokat mit nézni. Siralmas, üres szántóföldeken rohant a vonat keresztül, minden egyes állomáson német és magyar katonák csoportjai vették körül a kocsikat, a zárt ajtókon senki sem mehetett ki. Három nap és három éjjel rohant velünk a zárt vagon. Sokan elájultak, egy öngyilkos lett, vagy szívrohamban halt meg. Addig dörömböltünk a vagon ajtaján, míg végre kinyitották és kihúzták a holttestet. A többiek némán, apatkusan bújtak egymáshoz. Nem volt már ivóvíz sem, ennivaló is csak tördekékben. A kisfiú sógornőm karján, már sírni sem tudott szegény, csak elapadt, száraz torokkal nyöszörgött. Mindenkitől könyörögve kértünk egy kis vizet vagy innivalót a picinek,de már nem volt senkinek. A monoton, végnélküli utazásban egymásbafolytak a zárt, sötét vagonokban a nappalok és éjjelek. Órája nem volt senkinek: megmondták, akinél ékszert találnak, azt agyonlövik. Szegény sógornőm fájó szívvel dobta be a toiletbe utolsó éjtszakán a nászajándékba kapott aranyláncot. Nem merte magával hozni. A bátrabbak elrejtették valahol a csomagjukban. Akkor még senki sem tudta, hogy úgyis mindent otthagyunk a vagonokban, nem viszünk magunkkal semmit. Mikor a határon megállt egy kis ideig a hosszú kocsisor. Ha kinézett az ablakon és szólt: — Végünk van, Zsuzsi, kivisznek az országból. — Addig az a halvány remény éltetett bennünket, hogy valahol az országban levő munkatáborba visznek dolgozni bennünket, — ahogy állandóan hangoztatták, eloszlatva a félelmet a bizonytalan sorstól. Annyira titokban tartották Auschwitzot és a többi haláltábort, a gázkamrát, hogy évek múltán sem akarta Amerika ésa külföld elhinni, hogy ez létezik. Hiába juttattak titkos felvételeket repülők által a koncentrációstáborokból ésa gázkamrákról,- nem hittek a kiszívárgó híreknek. Csillagos, meleg, már nyári éj volt, amikor végre,a hosszú utazás után megállt velünk a vonat Nem tudtuk, hol vagyunk, csak a nyers, hangos ordítozásra lettünk figyelmesek. A német SS-ek nyitották ki a vagonok ajtaját. A magyar csendőrök már eltűntek. Kiabáltak: —’’raus, 'raus, aussteigen I — Mindenki kapkodott csomagjai után, de bennünket durván félrelökve, elvették tőlünk és visszadobták a vagonokba. Csíkosruhás fegyencek — mint később megtudtuk —, lengyelek szálltak fel a vagonokba lerakni a millió és millió csomagot és batyut. Én könyökölve, sírva visszarohantam a vagonba megkeresni a kicsi takaróját, félve, hogy megfázik. Az egyik fogoly szánakozva nézett rám és szólt: — Te bolond, úgy sem lesz már rá szüksége. -Akkor még nem értettem a végzetes szavakat. Az egyik lengyel odament a sógornömhöz és el akarta venni a gyermeket a karjaiból. Ö sikoltozni kezdett, hogy nem adja oda. — Du mesüge— szólt jiddisül a lengyel és gyorsan elsietett, mert nem volt szabad beszélniök a foglyokkal. — Együtt fogtok meghalni, ha nem adod oda. — S már el is tűnt a többiek között. Az SS-ek gyorsan ötös sorba állítottak bennünket és egy hosszú, végnélkülinek látszó útvonalon meneteltünk a láger kapuja felé, ahol nagy betűkkel világított: ARBEIT MACHT FREI. A kapu előtt állig felfegyverezett magasrangú SS-tisztek állottak. Mint később megtudtam, köztük volt Mengele is, a híres orvos, aki annyinak okozta halálát kísérleteivel és vivisectioival. Elegánsan, mosolyogva, csizmáját csapdosva szép bőrostorral állt ott és — szelektált. Links, Rechts, jobbra, balra. Engem jobbra lökött, drága szüleim és sógornőm balra meneteltek. Még utánuk futottam. Anyámnak egy röpke percre oda akartam adni a szvetterem, mire azt felelte: — Majd holnap, kislányom... — Az a holnap sosem érkezett el többé. Utánuknéztem, ahogy egyre távolodtak tőlem. Ha kisfiával karján. Mentek, mentek a végzetük felé... Még egy percre Mengele elé kerültem, aki rátette kezét a fejemre, egy pillanatra: — Schöne Haare hast du, kleine Jüdin... —, majd erőteljesen jobbra lökött, a csoportba. (Folytatjuk) KÉRJÜK OLVASÓINKAT, HOGY HIRDETŐINKET TÁMOGASSÁK VÁSÁRLÁSAIK ALKALMÁVAL HIVATKOZZANAK LAPUNKRA 't * é é, é é é • ftM-ttO* HüHtttM-tjÜck Cnf. REAL ESTATE BROKERAGE MAMAOCMCNT - MOHTOAOM • JOHN H. MAUTNER IMS THIRD AVtNUl tsrr. ts • 77 m.i NSW YORK. N Y. IOO*I TERJESSZE LAPUNKAT! JPÜSKI - CORVIN) * HUNGARIAN BOOKS and RECORDS jj 251 East 82nd str.New York N.Y.10028 TELEFON: 212 - 879-8893 734-3848 SOKEZER MAGYAR KÖNYV, UJSAÖ s 5 hanglemez; hangszalag. iIlka S BEFIZETÉS Látogassa meg boltunkat a new yorki magyar negyedben POSTÁN IS SZÁLLÍTUNK - KÉRJEN KATALÓGUST._______ i
