Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)
1985-05-10 / 5. szám
1985 május 10. NEWYORKI FIGYELŐ 7 A BNAI ZION ÉS A MAGYAR ZSIDÓK VILÁGSZÖVETSÉGE HÍREINEK FOLYTATÁSA A 2. OLDALRÓL AZ AMERIKAI TAGOZAT HÍREI Newmark Gábor igazgatósági elnök elnöklete mellett az amerikai tagozat népes igazgatósági ülést tartott, amelyen nagy érdeklődés mellett kerültek a szervezetet érintő folyó ügyek tárgyalásra. Newmark elnök megnyitójában megemlékezett dr. Scheiber Sándor, valamint White József elnökségi tag elhúnytáról. Emlékükre, az elnök felhívására, az ülés néma felállással adózott. A pénztári jelentést és annak keretében a báli elszámolást Nánási László teijesztette elő. Többek hozzászólása után az ülés úgy határozott, hogy a részletes jelentést legközelebb az igazgatósági tagok rendelkezésére bocsájtják. A kultúrbizottság jelentését dr. Braham Randolph professzor terjesztette elő. Ennek keretében beszámolt arról a nagyjelentőségű teljesítményről, hogy sikerült beszerezni a 84,600 mikrofilmet tartalmazó történeti anyagot, amely felbecsülhetetlen értékű adalékkal szolgál a magyar zsidóság történetkutatói számára. A dokumentumok több példányban fognak másolásra és az Elie Wiesel vezetése alatt létesülő múzeumban elhelyezésre kerülni. Ránki professzor Magyarországról értesítette Braham doktort, hogy fiatal diákok lelkesen érdeklődnek a vészkorszak témái iránt és ösztöndíjak kitűzésével lehetne a tudományos kutatást fokozni. Végül beszámolt Braham professzor arról, hogy a vészkorszak történetét magában foglaló életművének példányait eljuttatta a szervezet a világ legfontosabb egyetemi könyvtáraiba és könyv eladásából befolyó öszszegeket ezen tiszteletpéldányokra fordították .Megjelent továbbá a magyar vészkorszak bibliográfiája saját szerzősége alatt, mihez a Világszövetség anyagilag nem járult hozzá, a de a.mű megjelenése elsőrendű fontosságú a kutatók munkájának elősegítésére. Weiss-Raymen Rita, a női osztály elnöke felvetette az 1985. évi Bál megszervezésének kérdését, amelyhez többeknek történt hozzászólása után az ülés elhatározta a Bál megtartását. A Pierre Hotel a Világszövetség részére ismét biztosította a kitűnő, november 23.- dátumot. A szervezés kérdéseiről Káldor István bizottsági elnök referált és lehetőségeket vetett fel a szervezés kibővítése érdekében. Ezeket külön bizottsági ülésen fogja az elnökség tovább tárgyalni. Brummer Sándor beszámolt arról, hogy az idei mártirünnepség időpontja április 28. Ismét a Park East Synagogue-ban kerül megrendezésre. A vendégszónoki tisztre sikerült dr. Tauber Lászlót megnyerni. A Bnai Zion és a Világszövetség amerikai elnökei fogják a szónokok sorát megnyitni és befejezni. Weiss-Raymen Rita női elnök felhívta még a figyelmet az április 28-án megrendezésre kerülő kártya-délutánra, amelyen a különleges sorsolás is megtörténik. lés után végre volt egy közbeeső leszállás, mégpedig az Egyesült Arab Emirátusban, egy Sashiah nevű helységben. Magából a helységből nem sokat láttunk, csak két távolból pislákoló olajkút lángot, ám maga a röptér épülete csodálatos alkotás volt. Bizánci stílusban épült, keveréke volt a múltnak és jelennek. Belül minden csak márvány volt, bőr és ébenfa bútorzattal. Nem volt nehéz kitalálni, hogy miből telt mindene .Mindenesetre a benyomás hatásos volt. További négy órai repülés után végre Ceylonban vagyunk. Mikor az ember kilép a gépből, forró levegő csap meg (kb. 35 fok), ami nem csoda, hiszen csak 60 km.-re vagyunk az Egyenlítőtől. A helység, ahol útunk véget ér, inkább nagyközség, mint város. Negombo-nak hívják. A lakosság itt csak halászattal foglalkozik elég ósdi módon és portékájukat nem a leghigiénikusabb állapotban, úton-útfélen árulják. A modern szállodák itt mindenütt a tengerparton feküsznek néhányszáz méternyire egymástól, de a köztük levő területen, valamint az út túloldalán végig nyomorúságos halásztanyák vannak fonott pálmalevél tetővel. Úgy festenek, mint az egykori hazai szalmatetős házak, csak itt a szalma az pálmalevél. Szinte természetesek a várható furcsaságok. Egyik ilyen az volt, hogy Az izraeli hadirokkantak rehabilitációs centere (BEIT HALOCHEM) Izrael Állam függetlenségének 37. évfordulója alkalmával nyilatkozatot bocsájtott ki, amelyben az amerikai barátok bizottsága nevében felhívják az egyetemes zsidó közösséget, hogy csatlakozzanak ahhoz az akcióhoz, amely Jeruzsálemben új rehabilitációs center építésére irányul. A Tel Avivban működó' első center, valamint az új haifai központ széleskörű kezelést, fizikai és lelki támogatást nyújtanak a hadirokkantaknak és családjainak. Most a Beit Halochem amerikai barátainak bizottsága és a Bnai Zion Alapítvány bqelentik, hogy előteremtik a szükséges anyagi alapokat a harmadik, Jeruzsálemben tervezett center megnyitásához. A nyilatkozat aláírói között vannak a Bnai Zion részéről, Sidney Wiener elnök, Paul Safro, Herman Z. Quittman, Mel Parness és Joseph Landow, valamint Hon. Herbert Tenzer, aki a Center amerikai barátainak bizottságában is helyet foglal. Egyidejűleg egy másik nyilatkozatban arról értesítette az elnökség a sajtónyilvánosságot, hogy Theodore Bikel vállalta az akció elnökségét. A bizottságban többek között, helyet foglal Elie Wiesel, Beverly Sills, Leon Uris, Barbara Walters, Shelley Winter, Jack Lemmon és Azaria Rapoport is. FÉSZEK CLUB GÁLA ESTJE Csak a legnagyobb dicsérettel és elismeréssel emlékezhetünk meg a Fészek Club ' gálaestjéről, amelyet a Hunter College nagy színháztermében tartottak meg április 27. napján, szombaton este. A GÁLA-jelző több oknál fogva megérdemelt volt: A magyarországi színészgárda kiemelkedő tagjai vendégszerepeitek, mint Sinkovits Imre és Ágai Karola Kossuth-dijasok, Gombos Katalin, a Madách Színház és Vitai András, a Móricz Zsigmond Színház tagja. A magyar irodalom mindenki szivéhez közelálló darabjaiból és zenei müveiből állították össze műsorukat, amely magával ragadta a közönséget. Különleges szint adott az estnek Fellegi Teri fellépte, akit a közönség, egy emberként felemelkedve, hosszú ovációban részesített. Feyer György zongoraszámai ésHontváry Mihály dalai ékes bizonyítékul szolgáltak arra, hogy a magas színvonalú irodalmi és művészi műsornak New Yorkban lelkes, nagyszámú közönsége van. Carelli Gábor, a Fészek Club népszerű elnöke konferált és Zorándy Zoltán, a kiváló zongoraművész és zeneszerző kísért. A közönség lelkesedése nem ismert határt. Baráti szeretettel gratulálunk a Fészek Club vezetőségének nagyszerű vállalkozásáért. Az ünnepi vacsorán (jobbról balra): Naphtalie Lavie Izrael newyorki főkonzula, Arthur Markavich bíró. Alfonse D'Amato szenátor,kitüntetett,Sidney Wiener elnök,Ernest Zelig a lel nők. A State of Israel Bonds díszvacsoráján (balról jobbra): Mel Parnessüv. alelnök, Mrs.Nat Gelman, Max Brandman, Nat Gelman, a díszvendég, Sidney Wiener elnök és Yehuda Halévi izraeli tábornok, a vend ég szónok. j-fisrr -ri~.------------rrn------------------------■■■“•*.................................................................................................. utunkat a reptértől a szállodáig mindúntalan marha jószágok akadályozták. Csak ott álltak az út közepén és nem mozdultak. Csak a soffőr energikus tülkölésére cammogtak kényelmesen az út szélére. Istálló nincs, tehát ott ülnek vagy állnak a kunyhó házak előtt. A férfiak ázsiai módra szoknyát hordanak, olyannyira, hogy például buddhista templomba nem lehet shortban bemenni, hanem a templom előtt van egy kölcsönző és pár garasért szoknyát raknak az emberre. Jómagam is emiatt életemben első ízben viseltem szoknyát. Ezért nincsenek itt szoknya vadászok. A szoknyaviselés furcsa volt, de meg lehet szokni. (Folytatjuk) SERES GYULA (Stockholm): UTILEVÉL AZ ŐSERDŐBŐL Mit tesz az ember, ha egy társaságban beszélgetés közben véletlenül felmerül Vámbéry Ármin, a hírneves ázsiakutató neve. Jómagam hirtelen rádöbbentem arra, hogy bolyongásaim során még sohasem csatangoltam őserdőben. Ezt a mulasztást sürgősen helyre kell hozni. Mit tesz az ember? Átnézi a kezeügyébe eső térképeket és megállapítja, hogy a legközelebbi őserdő Stockholmtól „mindössze" küencezer kilométer távolságra fekszik és ez Ceylonban, azaz mai nevén Sri Lanká-ban. Nosza elintézni az adminisztratív, valamint profilaktikus jellegű kérdéseket és repülőre ülni, majd Kopenhágában átszállni egy dán magántársaság gépére, amely tizenkét óra alatt elvisz az őserdőbe. A Sterling-repülőtársaság, amely bennünket szállított, úgy látszik a gépet valamelyik múzeumból kölcsönözte, mert az ülései kb. 45 cm. szélesek voltak, tehát nem nagyobbak, mint egy egyszemélyes tyúkketrec. Mellém egy dán földmíves házaspár került és a mellettem ülő ténsasszony külalakjáról ítélve, erősen hasonlított egy angol szövetre, vagyis ő is duplaszéles volt, úgyhogy mint a kelt tészta, „átfolyt” az ülésen és az én szűk helyemből is ellopott egy részecskét. Node ez mind mellékes. A főcél mégis az őserdő volt, vagyis maga Ceylon. Nyolc órai repü-
