Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)
1985-01-18 / 1. szám
1985 január 18. NEWYORK1 FIGYELŐ 5 / SZIMPÓZIUM A VÉSZKORSZAKRÖL MAGYARORSZÁGON Magyarországon nemrégiben tudományos szimpóziumot tartottuk a zsidóüldözés és a vészkorszak témakörében. A különböző élvonalbeli tudósok és írók hozzászólásai gyűjteményes munkában láttak napvilágot. A felszólalók között volt dr. Scheiber Sándor, a Budapesti Országos Rabbiképző Intézet tudós igazgatója is. Hozzászólását az alábbiakban közöljük: Scheiber Sándor hozzászólása Gondolkoztam azon, milyen címen foglalhatok helyet ebben a tudós grémiumban. Munkásságom okán semmi esetre sem, mert nem vagyok a holokauszt kutatója. Mint egy tudományos program irányítója, csupán kiadványaink sorába iktattam a nácizmus zsidóüldözésének bibliográfiáját, a „Vádirat a nácizmus ellen” című dokumentumgyűjteményt és a munkaszolgálatosokról szóló monográfiát. Évkönyveinkben helyet adtam memoároknak és részletkutatásoknak, amelyek beépültek az irodalomba. A túlélők egyikeként szólhatnék a felelősségről, amely bennünket terhel az ellenállás hiányáért. Testes munka jelent meg a zsidó történelemben tapasztalható ellenállásról. Magyarország nem szerepel benne. Szerepelhetett volna. Régebben összegyűjtöttem az arról szóló adatokat, hogy az 1848—1849-es szabadságharc készülő zsidóverései ellen fegyverkezés folyt. 1944-ben csak a fővárosban tudunk a bujkáló fiatalok földalatti szervezkedéséről. Vidéken nem volt ilyesmi. Hogyan szervezhettek volna ellenállást a vidéki gettókban fegyveresek ellen fegyvertelen öregek, nők és gyerekek, akik mellől behívták munkaszolgálatra a férfiakat és a fiatal fiúkat? Lehetnék az áldozatok hozzátartozóinak szószólója. Nem vállalkozom rá. A sebeit a testén, nem a ruháján viseli az ember. A hallgatás többet mond a szónál. A hallgatók egyike vagyok csak, aki hálával adózik azért az elmélyült munkáért, amellyel leásnak az okok és előzmények feltárásáért, és megírják a világ legnagyobb gyilkosságának történetét. Ez a tudományos ülés egy hosszú folyamat betetőzése. Kelet-Európábán Magyarország az egyetlen terület, ahol a felszabadulás óta szüntelenül jelennek meg versek, novellák, regények, színművek, memoárok, albumok a vészkorszakról. Az egyetlen terület, ahol irodalmi művek foglalkoznak a zsidó alakjával. Egy külföldre szakadt tanítványomnak feladatul tűztem ki, hogy könyvben dolgozza fel a zsidó alakjának és a deportálás élményeinek jelentkezését a magyar irodalomban. Mi a magyarázata a párhuzam nélküli jelenségnek? Talán ki akarják írni magukból szorító, nyomasztó emlékeiket és fájdalmaikat egyrészt, bűntudatukat másrészt? A problémával való küzdés maga is figyelemre tarthat számot. Tanító és nevelő erejű. Kiált a megkülönböztetés, a megalázás, a gyilkolás, a háború ellen. Minden ellen, ami az ember szabadságára és életére tör. Figyelmeztet arra: Ahol nem mindenkinek biztos az élete, ott senkinek sem biztos az élete. A zsidóság élőktől és holtaktól a béke szavával köszön el. A feltárt ókori zsinagógák mozaikpadlóin sűrűn kerül elő a felirat: Sálom ál Jiszráél: Béke legyen Izraelen! Mi hadd igazítsuk meg a szöveget: Béke legyen a világon! Ez a szimpozion tesz érette. Hála illesse előadóit és hallgatóit. STEINMETZ-SAMIR MÉIR ÚTJA MARAMÁR0ST6L - A GÁLI LÓN KERESZTÜL - AZ ALLAMTITKARSAGIG Irta: GALILI-GEMBEINER ERVIN A kormány Samir Méirt a klita- Ugyi minisztérium államtitkárává nevezte ki. Eddig a szűkszavú hivatalos saj tőjelentés. Mi, akik közelebbről jól ismerjük Samir Méirt, tudjuk, hogy ez esetben a megfelelő ember a megfelelő helyre került. Steinmetz-Samir Mléir nevé.vel a Galil, a Go Ián, a Keren Kajemet Fejlesztési Osztálya, majd az Állami Földhatóság egyet jelentettek. Alig pár hónappal azután, hogy Pészach Gruper akkori földművelésügyi miniszter — Jichák Samir akkori miniszterelnök szavai szerint a kormány legnagyobb sajnálatára — leváltotta Samir Méirt, mint az Állami Földhatóság vezérigazgatóját, a nemzeti egységkormány most klitaügyi államtitkárrá nevezte ki. Másfél évitizekeden keresztül alkalmunk volt öt, úgy a Galil hegyvidéki településein, mint a Golán fennsík akkor még új településein újságíróként kísérni, igy tehát közelről ismerjük nem mindennapi munkatempóját. Fels&GaÜl, valamint a Golán fennsík már akkor több mint egy tucat új településének lakói mint atyjukat tisztelték Steinmetz-Samirt, aki Máramarosszigetrői indult el az egyre felfelé Ívelő karrierje felé. Édesapja, Reb Cvi Steinmetz, aki mintegy két évtizeddel ezelőtt húnyt el Klar Szaban, fakitermelő volt Szigeten, anyai nagyapja pedig Reb Eizik- Léb Feutwerger a szigeti Chévra Kartlscha vezetője voR hosszú éveken keresztül. Hogy a még Temesváron megkezdett cionista munkásságát megvalósítsa, alijjája után a Jeruzsálem! hegyekben levő Sores mosávban telepedett le, később pedig a szintén magyarnyelvű chalucok úttal lakott felsö-galili Söár Jásuv munkáéialuhoz csatlakozott, melynek pénztáritok« lett. A hegyvidéki gazdaságokban szerzett tapasztalatait felismerve a Szoohnut települési osztályához vették, ahol előbb (ofáti székhellyel) a galili körzet aligazgatója, majd 1962-tól igazgatója lett. 1967 júniusáig ,.mindössze“ más fél millió dunám töld tartozott fennhatósága alá, a hatnapos háború után egy valóságos „birodalom" koronázatlan feje lett. Ugyanis a Golán fennsik további másfél millió dunammal gyarapította „birodalmát”. Ehhez tudni kell, hogy külön miniszterelnöki dekréttel (amit előbb Levl Eskol, majd Golda Mélr irtok alá) lett kinevezve a Golán fennsik új településeinek polgári vezetőjévé. Még a 'hatnapos háború előtt sikerült Samimak megvalósítani a Ginoszár-völgyében elterülő Kurazim, majd három évvel későbben, „A Galil zsidók által való benépesítése“ terv keretében a Biranit körzet, valamint a Ohazon-heífl’ betelepesitését. 1965-ben Elefántcsontpartra küldték, ahol hál hónapon keresztül segített n*u~ gazdasági problémák megoldásaban. Ezt követően különböző európai országokban járt tanulmányúton. 1971-ben a Keren Kajemet fejlesztési osztálya — jeruzsálemi székhellyel — igazgatójává neveztek ki. Közel tiz évet töltött ezen a felelőségteljes poszton, ahol előtte nem kisebb egyéniség, mint Jászét Weisz a KKL „nagy örege” töltött be. E munkakörével párhuzamosan 1975 óta a Cionista Világszervezet települési osztályát is vezette. Három évvel ezelőtt, amikor Ariel Sáron akkori földművelésügyi miniszter (a nem a pártjához tartozó) Samir Méirt ajánlotta az Állami Földhatóság (Mekarkaéj Jiszráél) vezérigazgatójául, már sfnki sem csodálkozott amikor a kormány erre a posztra kinevette. Most pedig a kormány — ismerve Samir Mélmek az olékkal kapcsolatos szervezési képességeit — a klltaügyl minisztérium államtitkárává nevezte ki a most 57 éves Samirt. Samir Méir sikeres előrehaladását a legmagasabb tisztviselői csúcsig beárnyékolja Arik fia hősi halála, aki 1971-ben, 21 éves korában, mint főhadnagy-századparancsnok helyettes a Jordán mellett lelte halálát. Ugyanazon a helyen lévő Arik-hld viseli fia nevét. Középső fia, a ma 28 éves Odéd, alezredesi rangban volt Arik Sáron hadügyminiszter számysegédje, ma pedig Sáron kereskelemi miniszter miniszter főtanácsosa. Együtt barátaival, és ismerősei nagy táborával, mi is további sok sikert kívánunk Samir Méiraek magas beosztásához. 'Ahogyan ismerjük, biztosak vagyunk abban, hogy itt is — mint- a múltban — Jól megállja majd a helyét...
