Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)
1985-02-21 / 2. szám
1985 február 21. NEWYORKI FIGYELŐ 11 SUSANA RADÓ (RADÖ ZSUZSI): UTAZÁS A VÉGZET FELÉ. A GETTÓBAN (II folytatás) DR. KATZ JÓZSEF (Jeruzsálem!: BEVEZETŐ A HÍRES REINITZ-BÖN ÜGYHÖZ IV. Szóval így álltak a dolgok azon az ominó zus napon. Manci barátnőm éppen boldogan mesélte szerelmének újabb részleteit. A Zsidókórház egyik fiatal munkaszolgálatos orvosába, akit Pestről küldtek oda, volt szerelmes. Az érzelem kölcsönös volt és már-már komolyra fordult, tervezgették együtt jövőjüket. 1943 Szilveszterét még együtt ünnepeltük és bár az események beárnyékolták jókedvünket, mégis pillanatnyi veszély nem forgott fenn. Nem éltünk kívül az eseményeken,de az akkori hírek kissé kívülállóknak tűntek fel, vagy ahogy mondani szokás, még nem érintette <ö7vet|enül a bőrünket. Éjtszakánkint titokban hallgattuk a londoni BBC adását. A varsói gettó lázadása^ sztálingrádi események, a néme tek rugalmas visszavonulása,halvány reményt éb resztett bennünk, hogy talán mégis megússzuk é megmenekülünk a háború végéig. Minden, ami eltérített a valóságtól, jól ,on és mi örömmel kapaszkodtunk bele. Fiatalok voltunk és a fiatalság optimizmusának ereje és vágyai I« ' asen harcoltak a valósággal. M nt már említettem, Manci nagy szerelemben ,• it a pesti fehér karszallagos orvossal (fehér karszallagot viseltek azok, akiknek egyjk szülője keresztény volt és ők már kereszténynek születtek), de a nürnbergi törvények szerint mégis zsidóknak számítottak. Mindez azonban egycsapásra megváltozott Elszállt a kedvünk ésa vér megfagyott ereinkben, áiiia a németek bevonulását városunkba. Amikor Szlovákiában megkezdődött a zsidók deportálása, talán 1942 nyarán, sok „üldözött* igyekezett Szlovákiából átszökni Magyarországra, ahol még ilyen mérvű zsidóellenes intézkedések nem voltak. Akkor keresett fel irodámban egy Edelmann nevű kassai asszony, akit régebben valami kisebb ügyben képviseltem. Sírva mondta el, hogy egyik húga, névszerint Englaenderné, férjével és kislányukkal a szlovákiai Smolnikon laknak, de a férjet már néhány hónappal ezelőtt a Hl inka-gárdisták elvitték Németországba, állítólag „munkára." Azóta sem érkezett felőle hír, él-e vagy sem. Az asszony 8 éves kislányával együtt nem várta be, míg Smolnikon összeszedik a zsidókat, hanem egy éjjel egy parasztismerősük segítségével átszökött a Siiovák magyar határon. A hosszú gyaloglás utáni fáradtságukat egy erdei tisztáson akarták rövidebb ledőléssel kipihenni, persze már Magyarország területén, de még a határsávban. Nem sikerült, mert hajnal felé pihenőhelyüket a magyar csendőrség egy őrjárata felfedezte és őket igazoltatta. Englaenderné semmiféle irattal nem rendelkezett és azt adta elő, hogy kassai lakos, aki kiránduláson volt előző nap és este eltévedtek az erdőben. Kérték a katonákat, hogy engedjék hazamenni Kassára. Az őrjárat parancsnoka ezt a kérését elutasította azzal, hogy előbb be kell őket vinni a szepsii (Moldava n/Bodvou) szolgabíróságra, ahol ellenőrizni fogják a bemondott adatokat és döntenek majd további sorsukról. így is történt. Az ügyet maga a szepsii szolgabíró Bartalos Gyula vette kézbe és igen emberséges módon bánva a két nővel, rövidebb tagadásuk után megállapította a valóságot. Közölte velük, hogy az előírások értelmében nem fogja őket Magyarországon lecsukatni, hanem átadja őket hivatalosan a szlovák határőrségnek. Nem használt semmiféle könyörgés, sem Englaendernének az a kijelentése, hogy a Szlová- Englaendernének az a kijelentése, hogy a Szlovákiába való visszatoloncolásuk egyenlő a halállal, mert állítólag a zsidószökevényeket nem szállítják vissza a lakóhelyükre, hanem ott a határsávban lövik agyon. így hát már csak azt kérte, hogy Kassán élő nővérét láthassa, mert nem valószínű, hogy még találkoznak valaha isaz életben. A szolgabíró szinte „utolsó kívánságnak" tekintette ezt a kérést és beleegyezett abba, hogy az ő szobájából és jelenlétében telefonálhasson kassai nővérének, hogy mi történt vele, hol van és hogy okvetlen látogassa őt meg sürgősen a szepsii szolgabíróságon. Tényleg sikerült is a két asszonynak telefonon beszélni és a szolgabíró megengedte, hogy a kassai nővér oda Szepsibe azonnal lejöjjön a húgával való rövid találkozásra. Az időjárás is megfelelt lelkiállapotunknak. Nem volt tavasz egyáltalán. Nehéz, sötét felhők lógtak az ég peremén, minden percben felhőszakadással siratva ezt a megbolondult világot. Ráadásul még az ég mennydörögni is kezdett, versenyt dördülve a tankok észvesztő dübörgésével. Megállt a szívverésem...Úristen, mi lesz velünk ? Rögtön drága szüléimre gondoltam, akik úgy-ahogy már megalkudtak a helyzettel, viselték a sárga csillagot, amit rögtön a magyarok bevonulása után fel kellett rakniok, — de még csak nem is sejtve a borzalmas véget, élték tovább megszokott polgári életüket. Drága jó apám több cégnél volt ún. órás könyvelő s mivel nagyon jó munkaerő volt, a keresztény cégek titokban hazaküldték a könyveiket vezetni és mérleget csinálni és ha vesebbet is fizettek érte, ami járt volna, r ngis . k k ijöttü n k va la hogy. Drága jó anyám volt az örök optimista , c-/ádban, aki mindenkibe igyekezett lelket önteni. Most is, vasárnap délután lévén, elmentek a megszokott römipartira a helybeli Újságíró Clubba -kedvenc találkozóhelye volt a polgárságnak — és önvígasztalásul beletemetkeztek a játék izgalmaiba. Még ma is fáj, hányszor kritizáltam ezt a játékszenvedélyt, hogy nem való a mai nehéz időkben, pedig legalább éltük utolsó napjaiban elterelte kissé figyelmüket a szomorú valótól. A telefonbeszélgetés befejezése után Edelmanné azonnal hozzám rohant az irodába, hogy jogi segítségemet kérje ebben az ügyben és hogy eszközöljem ki, hogy smolniki húga kislányával együtt Kassán — Magyarországon maradhasson, illetve szerezzek be részükre itt-tartózkodási engedélyt. Edelmannéval közöltem, hogy nem tartom valószínűnek egy ilyen ügynek kedvező elintézését. Mindenesétre valamiképpen segíten akartam és ezért felkerestem Z.J. detektív isim - són et a Rendőrkapitányságon és előadtam ■z ngyet, kérve őt, hogy segítsen. Hosszabb gondolkodás után Z.J. azt javailia, hogy menjek ki azonnal autóval Szepsibe In annéval együtt és kérjem mega főszolgabíiót — akit ő is, mint liberális embert ismert — hogy ne toloncolja vissza a két nőt Szlovákiába, hanem adja át a kassai rendőrség politikai osztályának. Edelmannéval együtt rögtön kimentem taxival a szepsii főszolgabírói hivatalba, ahol legnagyobb örömömre a szolgabíró személyében Bartalos Gyulát fedeztem fel, akit, ha futólag is, de régebbről ismertem. És pedig abból az alkalomból kifolyólag, hogy előzőleg nemrégen az ő felesége és az én feleségem együtt feküdtek a kassai Bábaképző intézet nőgyógyászati osztályán és igen összebarátkoztak. Ott futottam én össze többszöri látogatáskor nevezettel, aki most nagy reverenciával fogadott és kérdezte, mi járatban vagyok. Elmondtam jövetelem célját, mire ő egy külön szobába vezette Edelmannét, ahol annak húga és unokahúga várakoztak. Közölte velük, hogy legfeljebb egy félórát engedélyez a beszélgetésre. Velem közölte, hogy ennek megtörténte után a két nőt visszatoloncolja Szlovákiába, ahol - sajnos, ő is tudja — igen szomorú sors várakozik rájuk. Mentegette magát, hogy így kell tennie, dehát a törvény szerint kell eljárnia. Hosszabb érvelésem és emberi jóindulatára való hivatkozással és végül azzal, hogy ha átadja a két nőt a kassai rendőrségnek, ezzel legfeljebb egy eljárási szabályt sért meg, de végeredményben egyik hatóságnak egy másik hatóság őrizetébe adja át őket, hajlandónak mutatkozott kérésemnek eleget tenni, annál is inkább, mert bizalmasan közöltem vele, hogy én már előzőleg elintéztem az átvételt. Aszolgabíró feltétele azonban az volt, hogy az elszállításnak még aznap kell megtörténnie, mert éjszakára nincs hol a nőket elhelyezni. Rohantam vissza Kassára Z.J.-nek ezt megmondani, aki azután azonnal autóba ült és kiment Szepsbe. Ott Bartalos főszolgabíró Englaendemét és lányát a detektivnek tényleg átadta, aki behozta őket Kassára és elvitte a nővérnek. Az áldozatok feleségei a nyomozók rendelkezésére bocsájtották férjeik fényképeit, amelyeket a telefonos kisasszony előtt kiraktak,azonosítani tudja-e a telefonálót. A gombaszedő nőt is megkérdezték, felismeri-e az erdőben látott személyt. Mindkettő bizonytalanul nézegette a képeket. Ezt néhányszor megismételték velük. Az áldozatok feleségeit ismételten kihallgatták. Az egyik most arról emlékezett meg, hogy férje említett előtte egy nevet, úgy emlékszik: Rejti, Recsei, Rettegi, ilyesféle volt, R-betüvel kezdődött. Felsoroltak előtte sok R-betüvel kezdődő nevet, de egyikre sem emlékezett. Újból behívták és a telefonkönyvben szereplő R-betüs neveket olvastak fel neki. A nő, amikor a Reinitz nevet hallotta, felemelte fejét és a nyomzóra nézett. Az többször felolvasta előtte a nevet. — Azt hiszem, ez az, ezt a nevet említette megboldogult férjem, — szólt a nő. Döntő bejelentés volt ez. A nyomozás ekkor kezdett jó úton előrehaladni. A telefonkönyvben szereplő Reinitz-házat megfigyelés alatt tartották. Reinitzet észrevétlenül követték az utcán. Egy alkalommal betért a telefonközpontba. Éppen az a kisasszony volt szolgálatban,akit már kihallgattak. Az egyik nyomozó megkérte a szolgálatos telefonost, hogy vegye csak jól szemügyre ezt az embert. S a nő ráismert a zsebkendősre. A nyomozó felírta a számot, akivel beszélt és kikereste a nevet. A kiszemelt áldozat lakására mentek, igazolták magukat és a feleségét kikérdezték, meg tudná-e mondani, hogy a férje néhány órával előbb kivel és milyen ügyben beszélt telefonon. A nő rövid tétovázás után elmondta,hogy annyit tud, hogy a férje holnap délelőtt elmegy és csak késő délután jön vissza. A nőt megkérték, hogy a férjét ne engedje a találkozóra. Reinitznek sejtelme sem volt, hogy a hurok szorul a nyaka körül. Kiment a találkozóra, egyik erdei tisztáson leült egy fa alá és várakozott. A nyomozók favágóknak öltözve, baltával a vállukon álltak lesben. Reinitz egy órai várakozás után visszaindult a városba, a „favágók" óvatosan követték. A város végén három detektív várakozott és meglepetésszerűen, a „favágókkal* együtt hirtelen körülfogták és bekísérték a rendőrségre. Lakásán házkutatást tartottak, előzetes házkutatási engedély alapján. Egy könyvben, a belső fedőlapon Edelmannénak a lakására mondván neki, hogy «Ifőzzenek el, de legcélszerűbb lenne Kassái ól egy más nagy városba, leginkább Budape-. • e menniök. Persze szerezzenek be valamilyen Írató kát,hogy magyar állampolgárok és nem zsidók. Ezután engem keresett fel Z.J. és közölte, hogy a két nőt szélnek eresztette és a többi már az ő dolguk, — ő pedig az ügyről egy egész rövid fellegyzést fog csinálni és azt majd az irattárban a 'éqi iratok közé elhelyezi, hogyha esetleg kid érül■ ? eset,fedni tudja magát.Ez nem voltvalószímert csak úgy történhetett meg, ha a két .iö liio lebukik. Bartalos nem fog az ügyről sehol ■fc..1 beszélni, miután tudatában volt annak, hogy nem egészen helyesen járt el az ügyben. neveket találtak felírva, köztük két áldozat neve is szerepelt. Letartóztatását a bíróság határidő nélkül hosszabbította meg. Reinitzet Váradra kísérték és ott zárták fogházba. Itt került ügye Fersigan bíró kezébe, akinek lebilincselő, érdekes elbeszélését hallgattam végig és amelyet ezen írásomban rekonstruálok. Már vártak az irodába na Nagyvárad .Nagyváradi Napló, Friss Újság és Esti Lap, a Brassói Lapok, a Keleti Újság és a szatmári Friss újság munkatársai. Kértek, hogy adjam le nekik a Fersigannal történt hosszas beszélgetésemet, — mert a vizsgálóbíró a vizsgálat alatt nem nyilatkozhatik. Fersigannal egy hét múlva egy sarokasztalhoz ültem. Ebéd közben rátért az ügyre. Reinitzet bezárták és másnap délig ki sem nyitották a zárka ajtaját. Ott gubbasztott a vaságy szélén, hagyták, hogy magába szálljon. Egyszer hirtelen felpattant az ajtó és három detektív rontott be hozzá. Felállt, de nem mutatott semmi meglepetést. Nyugodtan állt és nézett szembe a detektivekkel. Barátságos modorban kezdték meg a vallatását. Érdeklődtek egészségi állapota iránt és barátságos terefere után hirtelen rácsaptak: — mit keresett az erdőben ? — Megingathatatlanul állta a sarat, minden kérdésre megvolt a logikus válasza. Poharat, egy kancsó vizet, tésztát és újságokat tettek az ágyára és magára hagyták. Egy kis szünet után ismét elővették. Nem húztak ki belőle egyetlen beismerő szót sem.Nem lehetett megtörni se jó, se rossz szóval. Kiutaztak vele a szatmári erdőbe, odarendelték a gombaszedőnőt, a favágó férjet és szembesítették vele A városba visszatérve egy vendéglőbe é tek be ebédelni, amikor egy ember toppani f- - M megszólította Fersigant: — Bíró úr, közölhetem-e itt, amit el akarok mondani ? — — Egy sarokasztalhoz ültem le vele ésa bírósági jegyzővel, — meséli Fersigan — az ember odaállt Reinitz elé és így kezdte el elbeszélését: — Ezt az embert láttam néhányszor az erdőben kóvályogni, azt hittem keres valamit. Egyszer csak látom, egy kalapácsot szed elő egy bokorból. — (Vége következik) Később felkeresett Edelmanné és közölte velem, hogy a húga és kislánya részére sikerült még másnap itt Kassán beszerezni hamis személyi iratokat és azokkal Englaenderék egy éjszakai személyvonattal szerencsésen fel is jutottak Pestre és ottani rokonaiknál helyezkedtek el. Aztán még később néha véletlenül találkoztam az utcán Edelmannéval, akitől örömmel hallottam, hogy húga fizikai munkásnő, a gyerek iskolába jár és megvolnának, ha nem gyászolnák apukat, aki Németországban egy gyári robbanásnál meghalt. (Folytatása következik) (Folytatjuk) xi-DR. GASKO MIKLÓS ÍRÁSAIBÓL (Folytatás) HATÓSÁGI KÖZEGEKNEK IS VAN SZÍVÜK - NÉHA SELA INSURANCE 104-35 Queens Boulevard Forest Hills, N.Y. 11375 (Tel.: (718) 896-3333 Első helyen álló biztosítási ügynökség New Yorkban ! Mielőtt megújítja autóbiztosítását, hasonlítsa össze árainkkal! LIABILITY: Brooklyn $ 417.00 Manhattan $ 363.00 Bronx $ 327.00 Queens $ 297.00 Hivatkozzék a NEWYORKI FIGYELŐRE, ingyen ajándékot kap ! Aznap este boldogan haj ó * n fej* nra.
