Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)
1985-02-21 / 2. szám
1985 február 21. /NEWYORKI FIGYELŐ 7 A FELSZABADULÁS 40. ÉVFORDULÓJA ASKENÁZI ERVIN: A HAIFAI HOH-BAN AHOL ÉLETREKEL A ZSIDÓ TÖRTÉNELEM A haifai Hitachdut Olej Hungária és a Bnái Brith Kauders Ben Cion-páholya közös rendezésében, telt ház mellett tartották meg Budapest zsidóságának a náci uralom alóli felszabadulása 40. évfordulóját. Az emlékest keretében megemlékeztek Komoly Ottó, a Magyar Cionista Szövetség elnökéről és mártírtársairól, valamint Raoul Wallenberg budapesti svéd követségi tanácsos önfeláldozó munkásságáról. Megnyitót Senháv Imre, a Bnai Brith elnöke mondott, míg a sikeres estét dr. Hard Jicchák, a HOH kultúr-felelőse vezette le. Dr. Jesurun Élijáhu (Szabó Ödön) történelmi visszapillantása egy évszázadig visszamenően mutatta be az egykoron du. só múltú magyar zsidóság alkotásait. Szamosi László, valamint Galüi-Ge meiner Ervin, Komoly Ottó és Raoul Wai lenberg áldásos munkásságának, valamint a magyarországi földalatti cionista mentőmunka vértanúinak állítottak emléket. Buskila Méir, Burger Erzsébet növendéke zongorázott, Goldschmidt Judith pedig szavalt. (galili) (Galüi-Gemeiner Ervin munkatársunknak az emlékesten tartott beszédét folytatásokban közöljük. Az első rész itt következik:) EMLÉKEZÉS A FÖLDALATTI MUNKA HŐSEIRE Összejövetelünknek hármas célja van: 40 évvel ezelőtt szabadult fel a pesti gettó. Komoly Ottó, a Magyar Cionista Szövetség elnöke, valamint Raoul Wallenberg szintén negyven évvel ezelőtt tűntek el. Komoly Ottó mérnök a maga nemében rendkívüli egyéniség, sokrétű, racionális gondolkodású, de ami a legfontosabb volt azokban a vérgőzös napokban, vezéri képességekkel megáldott ember volt .Amikor Magyarhonban a pokol földreszállt, hozzá hasonló, látnoki képességekkel felruházott férfi nem volt a kapitányi hídon, ahol mindenkinél legalább egy jó fejjel magadott ki. Nemcsupán a tragikus mát és holnapot, hanem a holnaputánt és az azutáni is előre meglátta s ennek értelmében gondolkodott és cselekedett. Az elmúlt napokban több alkalommal olvastuk naplóját, ahol percnyi pontossággal jegyezte fel minden egyes találkozását mind zsidó és cionista vezetőkkel, mind a magyar kormány nemhivatalos képviselőivel. A napló két héttel elhurcolása előtt, 1944 december 17-én végződik. A legkülönbözőbb nevekkel találkozunk itt, mint: Stem Samu, Kahan-Frankl, Freudiger, dr. Marton Ernő, Marton Ede, Salamon Mihály, dr. Kahan Niszon, dr. Geyer Albert, dr. Szabó Ödön (ma:dr. Jesurun Élijáhu), báró Weiss Edith, dr. Herskovits Fábián, dr. Gottesmann, dr. Jordán, Bisseliches Mózes, Weisz Arthur, Révész Perec, Szamosi László, s további többtucat nevet olvastunk a magyar zsidóság vezetői közül. A magyarok közül megemlítjük a naplóban talált nevek közül: Báró Kemény külügyminisztert, Szegedi-Maszákot, Nemeshonthyt, Bereczky Albert protestáns papot, a magyar ellenállási mozgalom tagját, Ambrózyt, Horthy kabinetirodájának főnökét, Lakatos Géza miniszterelnököt, Báró Rosner Ervint, mint sok zsidó iejte gc.őjét említi. Külön említést tesz Faragho tábornokról, a magyar csendőrség parancsnokáról, akit 1944 szeptemberében Moszkvába küldték, hogy fegyverszünetet kérjen ott. Számos magyar közéleti nagysággal találkozunk még Komoly Ottó feljegyzései között. Az 1944 március 8- feljegyzésében olvassuk, hogy Nemeshonthyval való találkozásukkor a munkaszolgálatosok ügyéről, a /sídók helyzetéről Magyarországon, vamim Romániából Magyarországra mene► liekről tárgyalt. Április 5-én feljegyezte: «ígi kivételezettségemet megkockáztathatnám a sárga csülag nem viselésére, de ezt nem teszem. Május 2-án ezeket írta: Az alijával kapcsolatos lista összeállítása folytán állandó fáradtság, úgyszintén az izgalmak rendkívül megviselnek. Nem bírom az emberek állandó rohamát s a kiválasztással járó elkerülhetetlen igazságtalanságot. E pontnál még hozzáteszem, amit lánya, Fürstné mondott nekünk a negyvenedik évfordulón: 1944 júniusában édesapámnak is felajánlották, hogy csatlakozzék az ún. Bergen-Belsen csoporthoz és meneküljön. Ám ő úgy látta, hogy tehet mf'g valami a magyar zsidóság érdekében — hamarad. Ezért csak lányát küldte el. t. maga mleségével, a ma Rámát Ganban eio Lilla asszonnyal - akit egyébként többször említ naplójában - maradt. - Nem léphetnék emelt fővel Erec Jiszraél földjére — mondotta —, ha posztomat elhagynám. És mint kapitány a süllyedő hajón, posztján maradt, amíg elhurcolták. Lányával, Leával való beszélgetésünk aiapján, egy mar ifjú korától hivatott Vezér alakja bontakozott ki előttünk. (Folytatjuk) MB-ltOB >••-imi l^éHttner-fŰdt REAL ESTATE BROKERAGE MANAOEMENT - MORTOAOES JOHN H. MAUTNER KÉRJÜK OLVASÓINKAT, HOGY HIRDETŐINKET TÁMOGASSÁK. VÁSÁRLÁSAIK ALKALMÁVAL HIVATKOZZANAK LAPUNKRA 1341 THIRD AVENUE (■■T. 71 - 77 Bra.) NEW YORK. N Y. 100*1 Lapunkban szívesen adunk helyet közérdekű vagy érdekes írásoknak. Nem közölt kéziratokat nem küldünk vissza.-Látogatás a newyorki zsidó múzeumban-A világhírű newyorki .múzeum mértföldön", az Ötödik Avenue és a Kilencvenkettedik utca sarkán előkelő helyet foglal el a Zsidó Múzeum impozáns épülete. A múzeumot még 1904-ben alapították a Zsidó Teológiai Szeminárium könyvtárában, meglehetősen szerény keretek között. De ajándékok és hagyatékok által a különböző judaika kincsek gyűjteménye annyira megnőtt, hogy új helyiségek után kellett nézni. A történelem kiszámíthatatlan iróniájaként kell elkönyvelni, hogy bizonyos áramlatokat gyakran ellenáramlatok igyekeznek törvényszerűen kiegyenlíteni. Így amikor Hitler emberirtó gépezete megsemmisítéssel fenyegetette az európai zsidóságot, pontosan akkor kezdődött a newyorki Zsidó Múzeumnak új, kiemelkedő korszaka. Ugyanis 1944-ben történt, hogy Warburg Félixné, született Frieda Schiff, családi otthonukat, a kastélyszerű Warburgvillát a Zsidó Múzeumnak ajándékozta. Ez a múzeum ma a legnagyobb zsidó kultúrális intézménynek számít Amerikában, amely elsőrendű feladatául tűzte ki négy évezrednyi zsidó élet mindennemű megnyilvánulásával összefüggő tárgyak és művek gyűjtését, tanulmányozását és kiállítását. 1944-ben Mrs.. Warburg a művés/eti stílusban épült házat a következő szavak kíséretében adta át rendelkezésének:- Amikor családi villánkat a Zsidó Múzeum rendelkezésére bocsájtom, ezzel tanúságot teszek a zsidó hagyományokba vetett szent hitemnek. Boldoggá tesz, hogy a féljem által 36 évvel ezelőtt épített ház a zsidó család és közösségi élet propagálására fog szolgálni az eljövendő nemzedékek számára. - A házat 1947-ben nyitották meg a nagyközönség számára és azóta valóban a zsidó művészet és kultúra Mekkájának számít. Az 1907-ben épült művészi épületben a célszerűség és a szolid elegancia ideálisan egyesül. Minden emeletet akár vándor-, akár állandó kiállítás céljára lehetséges akár 34 kisebb galériává átalakítani. Az egyik emeletről a másikra vezető lépcsőfeljáratok nagyvonalúan fából vannak megkonstruálva, ami intim melegséget és barátságos atmoszférát kölcsönöz az épület belsejének. Állandó gyűjtemények, valamint változó kiállítások mutatják be a legkülönbözőbb gyöngyszemeket, s így szemléltetően világítják meg a mai látogató számára a zsidó történelem különböző periódusai közötti összefüggést. így az archeológiái osztályon egy a vaskorszakból származó temetkezési hely látható oltárral és föníciai pénzérmékkel. A Neolit korból legfinomabb üveg- és cserépmunkák vannak kiállítva. Látható továbbá egy kairói Tóra tekercs, imaterítők, arany és ezüst gyertyatartók, imakönyvek a tizenharmadik századbeli Itáliából és még sok, sok műkincs, amit itt lehetetlen felsorolni. Az állandó Judaica-gyűjtemény a legnagyobb az Egyesült Államokban és a harmadik legnagyobb a világon. Az időleges kiállítások, mint A KÉT VÁROS TÖRTÉNETE: ZSIDÓ ÉLET FRANKFURTBAN ÉS ISZTAMBULBAN 1750-1879, vagy KIRÁLYOK ÉS POLGÁROK: A DÁNIAI ZSIDÓK TÖRTÉNETE, sok ezer látogatót csalt a múzeumba Nagy sikere volt a vándorkiállításnak, amelyet a prágai zsidó múzeum kölcsönzött A 4 hónapig tartott kiállítást (amely azután folytatta útját az ország különböző városaiba) tízezrek látogatták. E sorok írója órákat töltött ott és nem tudott betelni a látottakkal. E kiállításon a legrészletesebb formában láthattuk a zsidó életútját a bölcsőtől a sírig. Löw rabbi „altneuschul -jától Franz Kafka Prágájáig, valamint a szomorú végig a cseh-morva zsidóság egész történelme elvonult a látogató szeme előtt. Látható volt többek között a vüághírű Landau rabbinak, a NODA BIJHUDA reszponzumgyűjtemény szerzőjének, CION LENEFES CHÁJÁ (CLACH) című Talmudmagyarázatának első kiadása, Landau rabbi sajátkezű írásával. Kegyszerek, ünnepi imakönyvek a világhírű hitközségek maradványai. Láthattuk egy zsidó asszonynak héber betűkkel, de tökéletes németséggel (nem jiddisül, hanem „hochdeutschul" ) írott mosócéduláját. Láthattunk továbbá Kafka-kézíratokat, végül a halálraítélt theresienstadti gyerekek sajátkészítményű rajzait, menoráit és szédertálait. Ez a kiállítás maradandó emlék marad minden látogató számára és az bizony hű volt nevéhez, mert valóban PRECIOUS LEGACY - DRÁGA ÖRÖK SÉG volt. De a múzeum semmiesetre sem ki vánja kizárólag a múltat feleleveníteniMert ugyanúgy találkozhatunk olyan modern zsidó művészek, mint Max Weber, Ben Shahn, Chaim Gross, Jack Levine és Maurice Golobov retroszpektiv kiállításaival. Láthatjuk tehát, hogy a zsidó történelem életbentartása, valamint a zsidóság kultúrtudatának megőrzése, amelyet az alapító Frieda Warburg célul tűzött, mindmáig megmaradt a múzeum igazgatósága irányelvének. Mert a múlt művészi kifejezési formáját éppenúgy szem előtt tartják, mint a jelenét. így tavaly ősszel például az izraeli építészeti stilust mutatták be, majd ezt követte A zsidó örökség az amerikai népművészetben című kiállítás. A legeklatánsabb példája volt a múlt és jelen találkozásának a múlt év végén párhuzamosan futó két kiállítás. Az egyik 160 tárgyból állt és ezer évi történelmet ölelt fel Dávidtól Herodesig (üvegedények, ékszerek, cserépkészítmények a bibliai időkből). Ugyanakkor egy másik emeleten Larry Rivers A PÁSZKA LEGENDÁJA: A ZSIDÓK TÖRTÉNETE című triptichonját leplezték le. Három hatalmas vásznon Larry Rivers, a festő és jazz-zenész, korszerű, „popművészeti" stílusban mutatja be a zsidóság háromezeréves történetét. A fentiekkel azonban még egyáltalán nem merült ki a pompás intézmény tevékenysége. Országszerte propagandát fejtenek ki csoportos látogatások megszervezésére, amelyek keretében szakértők irányításával, gyakran filmelőadások keretében ismertetik népünk történetét. Ezzel pedig jelentősen túllépik egy konvenciális múzeum kereteit. Mert ez a múzeum kultúrforrás, falnélküli tanterem, ugyanakkor színház, egy egész kis világ, amelyben bőségesen gondoskodnak róla, hogy minél többen minél többet merítsenek a zsidó történelem óriási panorámájából.
