Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)
1985-12-06 / 15. szám
8 NEWYORKI FIGYELŐ 1985 december 6. SUSANA RADO (RADÖ ZSUZSI): FIRST HUNGARIAN LITERARY SOCIETY UTAZÁS A VÉGZET FELÉ. (Folytatás) 323 EAST 79th STREET NEW YORK, N. Y. ltU J. Egy esemény azonban mégis reményt ébresztett és nagy izgalomban tartotta az egész lágert. A Sonderkommando tagjai, akik a krematóriumban dolgoztak s a hullák körül végezték a borzalmas munkát, levetkőztetni a halottakat és be a kemencékbe, összegyűjteni az aranyat, kiverni a hullák szájából is az aranyfogakat, — szóval ez a sonderkommando fellázadt és felrobbantotta a kemencéket. Nincs többé hullaégetés. Egész éjtszaka hangzottak a lövöldözések. Nem tudtuk, mi lett a sorsuk a földalatti mozgalomban erősen aktivált Sonderkommandonak. Egyelőre a gázkamrák beszüntették működésüket, a kemencék némák lettek és a kémények nem pipálták többé az égre az elhamvasztottak füstjét. Ez a nagy esemény mindenkiben halvány reményt ébresztett, de az élet egyhangúsága nem változott. Elérkezett ismét egy zsidó ünnep, — életem legszomorúbb ünnepe. Mások önkívületben imádkoztak, verték mellüket bűneikért,majd este összeültünk és szomorú dalokat énekeltünk jiddis, cseh és magyar nyelven, — ki mit tudott. Engem is felszólítottak, álljak a block közepére és énekeljek valami vidám dalt. Tudták, hogy otthon évekig tanultam zenét. Zongoráztam és énekelni is tanultam. Eleinte szabadkoztam.de nem hagytak békén. Végre engedtem a kérésnek. Nagyon elégedettek voltak velem. A blockova még egy extra zulagot is adott két szelet kenyér közepén.margarint éswurstot,a szereplés jutalmául. Most már igazán ősziesre fordult az idő. Október eleje volt sa lagerstrasse egyre néptelelenebbé vált. Az a hír járta, hogy ezt a lágert végleg kiürítik s aki tud, az menjen munkára, illetve jelentkezzék, mert ha itt marad, ...már tudjátok, mi lesz a sorsa. Barátnőim is szétszéledtek. Ki erre, ki arra, később némelyikkel Prágában hozott össze a sors, mások Svédországba kerültek felszabadulás után. Valahogy a sors különös kegye folytán az ötös fogatból, akik egy »rban álltunk a lágerben, mindenki megmenekült. Én nem mertem megmozdulni sántaságom miatt, tudván, ha észrevesz az SS, munkára alkalmatlanná válók és talán megölnek. SS Október húszadika volt. Jól emlékszem a napra. Borús, szeles, esős nap. Ismét egy csoport állt a lagerstrassén. Azt mondták, viszik őket munkára, más helyre dolgozni. Hirtelen elhatározással közéjük álltam. Előzőleg némán néztem az égre, keresve a felhők között drága szüleim képét, kérve őket magamban, adjanak jelet, mit csináljak, mitévő legyek ? I Általában minden nehéz helyzetben ők jutottak eszembe és hozzájuk fordultam szívemben segítségért. Tudtam, hogy nincs más választásom, bármi lesz a sorsom, így én is meneteltem a csoport között lassan és bicegve, de már nem kellett segítség. Kimentünk a lagerkapun. Ismét a rámpán, a nagy téren voltunk, ahol a fürdők állottak. Megint éreztem orromban a borzalmas szagot s mikor ismét betereltek a régi helyre, mindnyájan meg voltunk győződve, most megölnek bennünket. Ehelyett ismét csak fürödni hoztak, utána újabb rongyokat adtak és felállítottak a téren ötös csoportokban. Vártuk, mi lesz a sorsunk. Úgy álltunk egy éjjel és nappal már-már összeroskadva, mikor váratlanul jöttek a németek és betereltek a már elkészített vagonokba, mondván, hogy munkára visznek bennünket. Hogy hova, senki sem tudta. Adtak ezúttal kenyeret, a szokásos zulagot és kávét, ami kissé felmelegítette didergő tagjainkat. Megállás nélkül rohant velünk a vonat. Az idő összefolyt. Nem tudtuk, milyen nap van, meddig utazunk, hány az óra. Némán ültünk a keresztbetett fadeszkákon, amit számunkra behelyeztek a vaggonba. Néha kinéztünk az ablakon — itt már lehetett kilátni — és csodálkozva láttuk a falu vagy városok elsuhanó ablakkereteit, ahol emberek laknak és élnek olyan körülmények között, mint mi éltünk valaha. Függönyök voltak az ablakokon I Istenem, hát még ilyen is van ? — mondtuk suttogva egymásnak. Véletlenül csupa cseh és szlovák lánnyal kerültem össze a Felvidékről. Egy kis alacsony, gömbölyű nő, Schwartz néni Zsibóról volt köztünk. Lányát már régen elvitték és valahol blockova volt Auschwitzban. Ez később védelmébe vett. Igen okos, ravasz aszszony volt, tudott mindenki nyelvén beszélni. (Folytatjuk.) Egy súlyosan beteg asszony mondja a kezelőorvosának:- Doktor úr, attól félek, hogy elevenen fognak eltemetni.- Legyen nyugodt, asszonyom - feleli az orvos -, ha én kezelem, ez teljesen ki van zárva. * * * A tárgyaláson az ügyész ezt mondja:- Bűnösnek tartom betörésben a vádlottat, hiszen megtalálták nála a betörőszerszámokat.- Ha ez bizonyíték, akkor ugyanilyen alapon az ügyész úr házasságtöréssel is vádolhat - védekezik a vádlott. * * * A férj hosszú külföldi távoliét után hazajön, és megkérdi a feleségét:- Hű voltál hozzám?- Természetesen - feleli az asszony. Hosszan megcsókolják egymást, majd a feleség kérdezi:- Hát te hű voltál hozzám?- Egész idő alatt csak rád gondoltam. Lefekszenek aludni, és álmában az asszony felkiált:- Jaj, az uram! A férj felriad, és kiugrik az ablakon. Tel.: 650-9435 Newmark Zoltán elnök Mautner Móni alelnök Rovatvezető: MAUTNER MIMI Egyesületünk vezetősége ismét kiírta a szokásos évi választásokat. A jelölés, annak elfogadása, majd a közgyűlés és az azt követő ünnepi bankett a hagyományoknak megfelelően fog lefolyni. Amint már több ízben hangot adtunk véleményünknek, amelyet számos oldalról megerősítenek, - hogy Egyesületünk színvonalban, elismertségben és fontosságban az utolsó évben jelentősen emelkedett, ennél fogva alapos a reményünk, hogy az új vezetőség az Önképzőkör zászlaját még magasabbra fogja emelni és jövőbeli rendezvényeivel hírnevünket öregbíteni fogja. A választással kapcsolatos híreinket folyamatosan foguk közölni. W. DEUTSCH VÁRDA VERSEIBŐL ÁLOM Szeges drótokkal megvert szivemet Álmomban Isten vette tenyerébe S meglátta ottan a hat milliót, Kiket megöltek, merthogy az ő népe, Kiknek nem jutott sem sir, sem koporsó, Sem jiszgádál, sem búcsúszó, Megannyin ott leltek a szivemben helyet S mikor a Teremtő reájuk tekint, Akkor értük két nagy forró könnyet ejtett És Isten könnyétől feléledtek mind. MÁJUS Virágkoszorús, gyönyörű május Nem szerethetlek soha már, Befeketített sok hitvány véreb S az emlék fájni visszajár. EGY ALKONYAT (Károlyné, Deutsch Edit, az eldeportált drága rokon emlékének) Alkonyodon. Tűnő nap sütött. Virágok suttogták: élni jó. Egy régi dalt hozott egy rádió S a régi dal úgy szíven ütött. Egy hegedő emlék felszakadt És bánattal telt meg az élet, A régi dal gyászinduló lett És könnyes lett a nyári alkonyat. (1949 július) llg^L _ _ _ ^ ^ Kl RJÜK OLVASÓINKAT, HOGY HIRDETŐINKET TÁMOGASSA K VÁS ÁRLÁSAIK ALKALMAVA I Hi\ ATKOZZANAK LAPUNKRA BORENSTEIN A LEGJOBB TÁRSASÁGBAN UTAZIK! AZ ÖNÉBEN ! Élvezze a legkitűnőbb étkezést legközelebbi repülése alkalmával. Tegye ugyanazt, amit tapasztalt utasok tesznek állandóan ! Kétjen kóser étkezést! BORENSTEIN kóser ellátását. Több, mint 35 éve a Borenstein nevet azonosítják a legfinomabb étkezéssel és az ® kóser ellátás legmagasabb minőségével. BORENSTEIN szállít kezdettől fogva minden EL AL- repülőút számára, amely a JFK-repülőtérről indul! Borenstein-koszt rendelésre is kapható. Szállítunk az ön hotelszobájába, kórházba, kereskedelmi üléstermekbe. A legfontosabb, hogy semmibe sem kerül, ha igényli cégünk reggelijét vagy ebédjét az ön repülőútján. Elegendő, ha utazási ügynökségét vág}' repülőtársaságát felhatalmazza a Borenstein-koszt megrende- További tájékoztatásért és ingyen lésére. Ne felejts el a rendelést nevünkre feladni, mert enélkül minden egyéb csak egyszerű»TM« g eotezes. (718) 656-3600 írásbeli részletezésért hívja vagy telefonáljon:
