Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)

1985-12-06 / 15. szám

NEWYORKI FIGYELŐ 1985 december 6. 3IMON TIBOR: A TITOK KÚTJA (I. Folytatás) DR. FEUERSTEIN EMIL: VÁRNAI ZSENI Egyik este működésbe lépett a kávé­házi alvilág maffiája. Éppen benyitott a he­lyiségbe, amikor egy kemény kéz elvonszol­ta Breslauert a kirakatok fényéből. Véde­kezésre nem is gondolt, amikor a szakállas siheder ráemeli öklét és figyelmeztetijiogy többé ne meije betenni lábát a kávéházba. Az ököl nem csapott le, de az őt ért sére­lem felért egy ökölcsapással. Napokig még a környéken sem mu­tatkozott, de ellenállása hamarosan meg­tört, egyszerűen a lábai sodorták akarata ellenére a kávéház irányába. De hol volt itt már akarat ? Milyen kétségek, dilemmák gyötrik, micsoda fluidum áramlik felé, ami­óta először Méirt megpillantotta ? Ki tud­ja ? Breslauer az életveszélyes fenyegetés­sel mit sem törődve, ismét ott ül megszo­kott asztala mellett, szórakozottan megtör­­li a szemüvegét, majd körülnéz és — vár. Újabb hetek múlnak el, amíg Joszéf, a pincér úgy irányíthatja a dolgok menetét, hogy Méirt Breslauer asztalához ültesse. A kávézó éppen tele van, — a fiú társasága még nem érkezett meg. Joszéf azt is tudja, hogy egy nemzetközi futballmérkőzésre vonultak ki testületileg és legalább egy fél­óra eltelhet, amíg beérkeznek. Méir nem veszi észre a csapdát, Joszéf indítványára leül az egyetlen szabad helyre, Breslauer asztalához. Végre... A társalgás aránylag könnyen megin­dul. Breslauer kérdéseire Méir közömbösen, de korántsem tiszteletlenül válaszol. El­mondja, hogy az egyetemen kémiát tanul, elég nehezen, mert egy fordító irodában is dolgozik három órát,ebből fedezi a tanul­mányi költségeket. Breslauer alig képes leplezni nagy örömét. Méir hangja...hiszen ez lehetetlen, — mormogja magában. Nyugalmat, sőt ki­tűnő kedélyt erőszakolva magára, közli a szembeülővei, hogy ő, Jacob Breslauer,Prá­gában szerzett kémiai doktorátust és szíve­sen felfrissítené ismereteit, ha ezzel egy harmadéves egyetemi hallgatót tanulmá­nyaiban elősegíthetne. Különben is korlát­lanul rendelkezik az idejével, éppen ezért készséggel felajánlja szerény otthonát, ahol együtt átismételnék a téziseket. Hasznos tudományos könyvtárát is a rendelkezésére bocsájtaná csakis azért, hogy bevezesse őt a szerves kémia mérhetetlen, egzakt világá­ba, a halottnak tűnő anyagok és számok rendkívüli, élő összefüggéseire, az analízis és a szintézis félelmetes, monumentális igazságaira. A titok kútjára — tette hozzá mosolyogva. A prágai vegyészdoktor úgy kínálja fel ennek a kissé lányosképű Apollónak tudományos tapasztalait és hírnevét, mint a tönkrement vásári árús, aki hitvány por­tékáját hangos és színes jelzőkkel aggatja körül és mindenáron túladni kíván rajta, mert a családnak otthon nincs mit ennie. Valóban: szemeinek várakozó, izzó parazsá­ból egy koldus könyörgő tekintete türem­­lik elő.- Persze nem erőltetem a dolgot, - mondja hamis közvetlenséggel, - én úgyis naponta itt iszom meg a délutáni teámat, ráér tehát dönteni, fiatal barátom, amikor akar, mondjuk..Jiolnapután ? - * KÉR/ÜK OLVASÓINKAT, HOGY HIRDETŐINKET TÁMOGASSÁK. VÁSÁRLÁSAIK ALKALMÁVAL HIVATKOZZANAK LAPUNKRA Ó, azok az eték...! Méir Jároni élete során, amikor ő maga is doktor lesz, még sokáig fog emlékezni ezekre a meghitt talál­kozásokra, az élmény sűrűn fog visszakísér­teni. Borzongva eszmél majd életútja szaka­­dékos, feszültséggel teli, de ugyanakkor csodálatos időszakára, ami lényegében alig több, mint egy esztendőre szorítkozik, — a Breslauer-estékre gondol, amik időnkint felgyújtják képzeletét, a titokra, ami azt a házat körülvette, a mágiára, amelynek meg­fejtésére doktori címe sem fogja képesíteni. Méir gyakran keresi fel Breslauert otthonában. Kapcsolatuk hőfoka egyre meghittebb, bensőségesebb lesz. Az okta­tónak elég, ha csak átfutja az egyetemi hallgató jegyzeteit, hibátlanul oldja meg - eljátszik - a nehéznek tűnő vegytani képle­tekkel. Méir érdeklődése, fogékony szelle­me szárnyakat kap, értelme egyre jobban tágul és uralkodik a tananyagon. A kémia tudománya már nem bevehetetlen vár töb­bé, — a vendéglátó magyarázatai alapján újabb és izgalmasabb meglepetést tartogat számára. Jacob Breslauer fürdik a boldogság­ban. A tanulást követő félórát még rendsze­rint együtt töltik. Hilda, a személytelenül tevékeny házvezetőnő kitűnő vacsorát tá­lal, utána Méir begyújtja a motort és haza­robog. Vissza fog emlékezni arra is, amikor egy este Breslauer végig simított a fiú hul­lámos haján, majd egy másik alkalommal szokatlanul sokáig tartotta Méir kezét az övében. Egyszer, vacsora közben így szólt hozzá vidáman: - Fogd rendesen a villát, fiacskám ! — Ebben nem érzett semmilyen bírálatot, ellenkezőleg, valahogy meleg gyöngédségnek tűnt ez a rendreutasítás. Egyik este kisebb kölcsönt ajánl fel Méirnek. Jelentéktelen összegről van szó, valamilyen, a szakirodalommal kapcsolatos könyvek vásárlásáról. Méir elfogadja, de a későbbiek során egyre gyakoribbá válnak az ajándékozások: egy finom toll, karóra, hanglemezek, fényképezőgép... Egy alka­lommal, amikor nem sikerül beindítani a törpemotort, Breslauer habozás nélkül dönt: a Vespát kicseréljük egy újjal. És így tovább. Méir mindezt hazárd módon elfo­gadja, anélkül, hogy tudná, vagy kombiná­cióba venné, mi lehet az ő részéről az ellen­érték ? De a szülők sem alszanak. Már koráb­ban észrevették a fiún végbemenő változá­sokat. Amíg könyvekkel megrakodva érke­zik haza, megbocsájtják az egyre gyakoribb késéseket is, de Méirnek pénze van, mind mélyebben bonyolódik bele különböző vásárlásokba. Amikor az új motorral haza­érkezik, már kitalált történettel lép elő: otthagyta állását és más, jövedelmezőbb munkahelyet vállalt. Könnyelmű kijelentés volt, a szülők aggodalommal állapítják meg, hogy az állást valóban felmondta, de az „új" munkahelyen nem ismerik. Tehát már hazudik is. A Jároni-szülőknek szárnyű sej­telme támad: a fiú rossz társaságba került, talán - szentséges Isten ! - egy betörő­bandába...? Lapunkban szívesen adunk he- Ijret közérdekű vagy érdekes írisok­­nak. Nem közölt .kéziratokat nem küldünk vissza. Kivételesen nagytehetségű költőasz­­szöny, aki a század minden viharával dacol­va két tucat verseskötet, regényeket, me­séket, az első magyar kórus-költeményt és két autobiográfiát ajándékozott a magyar­zsidó, illetve a magyar irodalomnak. Való­ban felesleges és mindegy így, hogy hová és milyen szavak kíséretében értékeljük ezt a ragyogó és napjainkban is egyedülálló köl­tőnőt. Egy bizonyos: viharzó korunkban az ő költői hanga csendült ki igen harsányan a magyar irodalom kórusából és az is két­ségtelen, hogy nagyon kevés költő volt olyan hatóerejű, mint Várnai Zseni. Több kritikus hangsúlyozta, hogy csaz igen na­gyok említhetők meg mellette e tekintet­ben és például Petőfi és Ady volt csak olyan elementáris hatással kortársaira és méltán mondhatjuk, hogy hozzájuk sorako­zik nagyon szorosan értékben és hatásban egyaránt, a magyar-zsidó költőasszony. Egész élete folyamán a legfontosabbról énekelt, az emberek sorsáról, a nyomor em­berpusztító erejéről, a háború szörnyűsé­géről. Működését értékelték is, mert két­szer nyerte el a József Attila-díjat. Több, mint fél évszázadon át olvasták verseit, amelyek rendkívüli népszerűségnek örvend­tek. Költő-asszony volt, ami a magyar iro­dalomban valamivel kevesebb, mint költő, hisz köztudomású, hogy Ady Endre így bó­kolt annak idején Kaffka Margitnak: — Maga nagyszerűen ír, maga úgy ír, mintha nem is volna asszony, drága Margit­ka ! -FOHA SZ A HŐSI HALOTT AKÉR T Sírok domborulnak, nap,mint nap szüntelen, ifjakat temetnek minden temetőben. És mi sajgó szívvel tekintünk az égre, onnan várva vigaszt a szörnyű jelenségre. Hol vagy, merre jársz, Istenünk, A tyánk ? Ifjaink vére, nem hallod, hogy kiált ? Anyjuk kebeléről épp,hogy elszakadtak, életük hajnalán miért kell, meghaljanak ? Hat millió mártírt már áldoztunk áfáidért, és most is vér öntözi, minden egyes rögét. Könnyek garmadából már iá tenger lehetne, anyák sikolyai döngetnek a mennybe. Sírnak a fák, gyászolnak a felhők, fájón rezdülnek a susogó szellők, mert if jakkal teltek 7 végtelen temetők. Mennyi ábránd, álmok, szerelmes sóhajok, meg nem született gyermeki kacajok, vesznek a ködbe, nem marad irmagjuk. Istenünk, Urunk, Hozzád kiáltunk, Mennyit kell még a földért áldoznunk ? Fordítsd felénk orcád, add reánk áldásod, küldd hozzánk a békét, legyen végre nyugtunk! FRIDLAND MAR GARIT Várnai ráadásul még szocialista is volt és természetes, hogy ezért sok évtizeden át mellőzték. Hogy mégis népszerű költőnek számított, annak az oka az volt, hogy ala­posan kidolgozta saját kifejezési eszközeit és nagyon őszintén tudott verselni. Bölöni György a legnagyobbak közt jelölte ki he­lyét. Kosztolányi Dezső a század első évei­ben olyan elismerő recenziót írt róla,amely­nek érvényessége vitathatlan. — Várnai Zse­ni nem vállal magára nagyobb feladatot, mint amennyi tehetségéből futja, ezért kerülnek közel hozzánk a versei — írta Kosztolányi. NYUGTALAN MADÁR című leg­utolsó kötetében, új verseket tartalmazó gyűjtemény után, verses életművének első szakaszát kínálta olvasásra, az 1943-as láto­­másos verssel záruló IDŐ HEROLDJA, amelyet követett második, teljességre tö­rekvő összefoglalás, a felszabadulástól nap­jainkig. Verseknél a tizenötezres példány­szám bizonyítja, hogy a költő-asszony so­kak kedvence. A korai versek sora pedig azt bizonyítja, hogy a sokakhoz szólás képes­sége kezdettől meg volt benne. Neves kriti­kusok hangsúlyozták, hogy a századunk­nál kerek tíz esztendővel idősebb költőnek az a tartós készenlét adatott, hogy egyaránt biztos kézzel nyúl „az emberi haladás nagy kérdéseihez", „ugyanazzal a mohó érdeklő­déssel és odaadással (a kezdés ihletével), mint annakidején..." December 1-én igen sikeres társadal­mi összejövetelt tartott a BnaiZion egyesí­tett egri-debreceni csoportja. Kellemes meglepetésül szolgált a vendégek jelentős száma, annak ellenére - amint ezt Farkas Iby elnökasszony üdvözlő szavaiban emlí­tette-,hogy az egyes csoportok eseményei egymást követik és egy jelentős közéleti ve­zető családi ünnepségén való részvétel aka­dályozott számos támogatót a megjelenés­ben.. A zenét az utolérhetetlen Moshe Katz burg szolgáltatta, aki egymaga kitii­­nőbb hangulatot teremtett, mint egy sok­tagú zenekar. A vendégek nagy része tánc közben elfeledkezett arról, hogy kártya­szoba is rendelkezésre állt. Bőséges bazárral kedveskedtek az olcsó áron eladott, rendkívül értékes árié val. Az étkezés végén a hatalmas népszerű­ségnek örvendő TOFUTTI-fagylalt került tálalásra, a vendégsereg nagy örömére. Az odaadó lelkesedéssel működő ve­zetőség, a siker láttára, már újabb rendez­vény előkészítésén kíván fáradozni. moth j <uwtfwwyyAfiJimmm Előfizetek a NEWYORKI FIGYELŐRE Egy évi előfizetés 20 dollár díját r~l csekkben mellékelem rT kérem számlázni Név---------------------------------------­Cím (Folytatása következik) (Folytatása következik) AZ EGER-DEBRECEN CSOPOR. NA G YSí KÉR Ű DÉL UTÁN JA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents