Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)
1985-08-26 / 11. szám
1985 augusztus 26. NEWYORKI FIGYELŐ SZABÓ LAJOS: ZSIDÓSORSOK MAGYARORSZÁGON 1919 E AZ OLVASD ÍRÁSA 3 Galiü-Gemeiner Ervin: AUSLÄNDER SÁMUEL TANFOLYAMAI AZ EMUKEZES 40. ESZTENDEIBEN Nagybacóni Nagy Vilmos a munkaszolgálatosok «védőangyala» Egy magát - szerénységből - a nyilvánosság előtt megnevezni nem kívánó olvasónk két cikket küldött szerkesztőségünkbe, amelyeket fontosságuknál fogva, közölni kívánunk. A cikkek a magyar zsidóság történetében fontos adalékot képeznek. A cikkíró neve természetesen költött. * * ★ i. Az első világháborút követő fehérterror legjellemzőbb motívuma a fékevesztett antiszemitizmus volt. A „honmentő ébredő magyar" *ben élte ki magát, ezzel ébredt, ezzel kelt. Tág lévén a lelkiismerete, ezzel töltötte „honvisszaszerző" mindennapjait. Ezzel tért nyugovóra is. Másnap kezdte élőiről. Az első világháború elvesztésének, a történelmi Magyarország feldarabolásának, minden ennek nyomában járó nyomornak, nélkülözéseknek okai, okozói a zsidók lettek. Ismétlődött, legfeljebb hevesebb és szervezettebb formában a történelem. A vezető réteg baklövéseire, melléfogásaira egyetlen gyógyír mutatkozott, az antiszemitizmus. Ennek megnyilvánulásában keresték a társadalom bajaira az orvoslást. Ennek a csőcselékbe való betáplálásával teremtették meg a nyilas söpredéket. Kétségtelen, az őszirózsás forradalom előkészítésében, majd az ezt követő zavarosban halászásban, sok zsidó származású egyén jutott jelentős szerephez. Ezek többnyire valami vélt,vagy valóságos sérelem, hiúság nyomán léptek erre az útra. Nagy részük azoknak a sorából került ki, akik vagy nem kaptak zsidónevelést, vagy nagyon hiányosan vértezték fel ezzel „von Hausf' őket. Madariaga, az Elysiumi mezők című klasszikus filozófiai művében leszegezi: ha egy zsidó csak kicsi zsidónevelést is kapott, nem lehet kommunista. Gondolom, adódhatnak kivételek is. Az azonban kézenfekvő, ha ez a nagy gondolkodó ezt a megállapítást deklarálja, meg van az alapja. A magyarországi fehér terror a Horthyrezsimmel, a MOVE-val, az Ébredő Magyarok Egyesületével, az egyetemek bajtársi egyesületeivel, a féktelenül úszító, véresszájú fajvédő sajtóval, Bacsó-Somogyi-féle gyilkosságokkal, Izsák, Orgovány, Siófok tömegvérengzéseivel, a Britanniával, Héjjas Ivánjaival, Prónayval, messze megelőzte Hitlert és hordáját, mintegy utat mutatva azoknak. Ezek a sakálok kóru&eli üvöltéseikkel, bikacsökkel, tiszti pisztolyaikkal, Mannlicherrel, kínzásokkal tartották rettegésen a haladó gondolkodású, általuk Iberálisnak bélyegzett elemeket. Teljes mértékben a zsidóság nyakába varrták az őszirózsás forradalom,a tanácsköztársaság létrejöttét. Innen már csak egy lépés volt, ezek következményeiként a a nyakába varrni a történelmi Magyarország trianoni mértékű megcsonkításának okait is. Kétségtelen — mint már írtam is — a baloldali mozgalmak köreben nem kis számban jutottak szerephez a zsidóság sorából származó egyének. Nem volt kisebb azonban azoknak a vértanúknak a száma sem, akik áldozatául estek a baloldal terrorjának. Most nem ezekről, nem a politikailag, gazdaságilag is exponált zsidó áldozatok sorsáról akarok korabeli képet adni, hanem egyszerű, mindennapi emberek tragédiájáról. ¥ ¥ ¥ A Monarchia „konszolidált:" antiszemitizmusában, az első világháborút megelőzően, viszonylag békésen élt a magyar zsidóság. Élvezte a Tiszaeszlár utáni konszolidációt. Erről az időszakról egy volt egyetemi évfolyamtársam kiváló és széles látókörű atyja, a két háború között, egy vacsorát követő beszélgetésen azt mondta: - Tudjátok gyerekek, milyen jó dolga volt a Monarchiában a zsidóságnak. — Ebbe a viszonylagos nyugalomba villámcsapásként ütött bele a sarajevoi merénylet, a világháború kitörése, az általános mozgósítás. Feltehető, ha a Habsburg-ház koronás feje nem nyolcvankétéves aggastyán, ha a Hohenzollernház uralkodója kevésbbé becsvágyó, ha a Romanow-ház cárja nem olyan pipogya, ha a franciák moszkvai nagykövetük révén nem keverik a reváns-vágy kártyáit, sok millió ember életben marad. Befejezésként még a trónok sem temetik maguk alá a kezdeményezőket és nem vetik el a magvait a még szörnyűbb, még több áldozatot követelő és a kontinens zsidóságának tragédiáját hozó második világháborúnak. Alea iacta est...a kocka azonban el lett vetve. Az öreg Ferenc Jóska mindent meggondolt, mindent megfontolt. Megtörtént a hadüzenet, eldördültek a fegyvereek. Auslaender Sámuel, egy kis kelet-magyarországi vasúti csomópont restijének bérlője is bevonult csapattestéhez, egy tüzérezredhez. A jó testi felépítésű, harmincötéves férfi mészárossegédből lépett elő vasúti vendéglősnek. Értelmes, ügyes, mozgékony ember volt. A tényleges katonai szolgálata idején, zsidó létére, szakaszvezetői rendfokozatot ért el. Ezt ritkaságszámba menő katonai karrierként könyvelték el a falujában és környékén. Ennek megfelelően, tényleges idejének letöltése után jól is nősült. Egy környékbeli tisztességes gazdálkodó-bérlő család nagyon szép lányát kapta feleségül. Szép summát kitevő hozománnyal. Ebből rendezték be a vendéglőt. Amikor az 1914-es világégés bekövetkeztekor újra magára kellett, 35 évesen, ölteni a csukaszürke egyenruhát, már hét gyereket számlált a kispolgári jólét örömeben ésgondjaban élő család. A több leányból, talán két kis fiúból álló gyereksereg orgonasípként maradt otthon, apa nélkül, az édesanyjuk gondjaira. A nagyon tevékeny, szorgalmas asszony a jó „jidische Marne" gondosságával látta el a család irányítását, vezette a nehéz háborús körülmények között az üzletet is. Nagybaconi Nagy Vilmos vezér ezredes, a munkaszolgálat legborzalmasabb napjaiban, 1942 szeptember 24-től, 1943 január 12-ig hadügyminiszter volt, a ezzel együtt a munkaszolgálatoaok „védőangyala”. „Ha arra a sok szenvedésre és megpróbáltatásra gondolok, melyet a munkaszolgálatos bajtársaknak el kellett szenvedniük, nem akarom elhinni, hogy az ember ily mélyre süllyedhetett, hogy ezt a szégyenfoltot olyan sokan elnézték... ... Én mint honvédelmi miniszter a nemzeti életnek csak egy részénél éreztethettem befolyásomat, de ott is olyan dolgokat láttam és olyan intézkedéseket kellett tennem, amelyek rendes körülmények között elképzelhetetlenek voltak... .». Amikor a honvédelmi tárca elfogadása mellett kellett döntenem,, egy igen magasállásu katona sok szerencsét kívánt bátorságomhoz és megjegyezte, hogy nagyon nehéz és súlyos terhet veszek magamra. Sok nehéz kérdés elintézése vár reám a miniszteri székben és ezek között a legtöbb nehézséget a „zsidó kérdés” fogja okozni. Tudtam, hogy igazat mond... ... Már néhány napi miniszteri működés után láttam, hogy a legnehezebb és a legrendezetlenebb kérdések egyike tényleg a munkaszolgálatosok kérdése, amely az 1942 XIV. te. és az azt megelőző „zsidótörvények” és önkényesen kiadott rendelctek következtében olyan állapotban volt, hogy annak rendezése már nagy nehézségekbe ütközött... Nyiltan megmondtam, hogy én e törvényt úgy értelmezem, hogy ember és ember között nincs különbség. Akármit is követelnek egyes politikai pártok, én a törvényt csak az igazság és az emberiesség szellemében hajtom végre. ;< .». Miután magam mindenütt nem lehettem jelen és a visszaélésekről is csak akkor szerezhettem tudomást, ha a munkaszolgálatosok hozzátartozói felkerestek panaszaikkal, rendeletem végrehajtásának ellenőrzésével a harctéren Tanító Béla vezérőrnagyot, a hátországi alakulatoknál pedig Röder Jenő vezérőrnagyot bíztam meg. Ezeknek az ellenőrző tábornokoknak megjelenése mindig komoly figyelmeztetést jelentett a munkásalakulatok parancsnokai Számára, de megnyugvást a munkaszolgálatosoknak is, mert érezhették, hogy nincsenek elhagyatva és védtelenül kiszolgáltatva a hatalmukkal visszaélő parancsnokoknak, vagy az embertelen keret, legényeknek” — írja 1946 novemberében a „Te vagy a tanú!” (Ukrajnától Auschwitzig) című visszaemlékezés-antológia előszavában nagybaconi Nagy Vilmos. (Az antológiát Pór Dezső és Zsadányi Oszkár szerkesztették), * —w.«Tm—p Hogy mit mondott a magyar munkaszolgálatosok „védangyala”, az 1947-ben kiadott könyvében miniszteri tárcájáról való lemondásával kapcsolatban? „Egy ízben Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök arról értesített, hogy a német hadvezetőség újabb magyar hadsereget követelt, valamint tízezer munakszolgálatost a bori rézbányába. Azonnal tiltakoztam és megmondtam a vezérkari főnöknek, nincs joga ehhez, ez kizárólag a honvédelmi miniszter hatáskörébe tartozik. Ennek ellenére teljjpsitették a németek követelését. Ezért kellett lemondanom, majd a náci megszállás után letartóztattak. Megjártam Sopronkőhidát, majd Melket és végül a tanni koncentrációs tábort, ahol a felszabadulás ért. Végül meg kell mondanom, hogy engem boldogtalanná tett, hogy Horthy visszavonta kiáltványát és átadta Szálasinak a hatalmat. Ehelyett inkább a halált kellett volna választania”. ¥• Nagybaconi Nagy Vilmos hadügyminisztersége alatt nemcsupán a zsidó munkaszolgálatosokkal való bánásmódot, beleértve testi fenyítések alkalmazását, antiszemita tisztek és a keretlegények által, különböző' értékeik elkobzását, esetleg finomabb formában való „megvásárlását” (természetesen ingyen) tiltották meg, ezenkívül rendeletileg utasítottak valamennyi hadtestparancsnokságot a papi és papjelölti kedvezményben részesült zsidó hadköte lesek ügyében. Az utasítás, mely a „Sürgős” feliratot viseli a „Papi és papjelölti kedvezményben részesült zsidó hadkötelesek (rabbik, rabbi jelöltek) mikénti kezelése” részletes utasításában rá mutat a miniszteri rendelet részleteire. E rendeletet, amelyet részletesen * Karsai Elek történész szerkesztésében 1962-ben megjelent „Fegyvertelenül álltak az aknamezőkön ^Dokumentumok a munkaszolgálat történetéhez Magyarországon” c. könyvében olvastuk), Nagy Vilmos előbb vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes-vezérkari főnökhöz juttatta el. Fenti rendeletből is láthatjuk, hogy Nagy Vilmos figyelme jóval túl a testi könnyítéseken a lelkiekre is kiterjedt. Amikor a „Népek Jámborainak” magyarországi származású nagyon is gyér névsorát olvassuk, felhívjuk az illetékesek figyelmét, hogy ha elkésve is, de itt az ideje, hogy nagybaconi Nagy Vilmos vezérezredes, honvédelmi miniszter is nyerje el a „Jád Vásém” Kegyeleti Emlékhatósástól „A Né pék Jámbora” kitüntetést. Iapunkban (Folytatjuk) ...........■‘M SELA INSURANCE 104-35 Queens Boulevard Forest Hüls, N.Y.l 1375 (Tel.:(718)896-3333 Első helyen álló biztosítási ügynökség New Yorkban ! Mielőtt megújítja autóbiztosítását, hasonlítsa össze árainkkal! LIABILITY: Brooklyn $ 417.00 Manhattan $ 363.00 Bronx $ 327.00 Queens $ 297.00 Hivatkozzék a NEWYORKI FIGYELŐRE, ingyen ajándékot kap !
