Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)
1985-08-08 / 10. szám
8 NEWYORKI FIGYELŐ 1985 augusztus 8. SUSANA RADO (RADO ZSUZSI): FIRST HUNGARIAN LITERARY SOCIETY UTAZÁS A VÉGZET FELÉ... 323 EAST 79th STREET A LAGE RBEN A lager neve, ahova kerültünk, a „Cláger volt, egy ún. Vernichtungslager, vagyis olyan, amit megsemmisítése szántak. Folyamatosan válogatták ki az idekerülő embereket. Rendszerint egy-egy blokkot éjtszaka fogtak körül az SS-ek. Ilyenkor nem volt menekvés. Mindenkit a blokk előtt álló tehetautóra raktak és elvittek... — hogy hova, azt most már mindenki tudta — a krematóriumba. Az idekerülőket nem is tetoválták, nem égettek számot a bőrükbe. Akit tetováltak, az más lágerbe került, bizonyos funkciót kapott és általában Schutzhaeftling-nek hívták, bizonyos fokig védett fogoly volt, — legalább is egyelőre. Ezek közül kerültek ki a későbbi blockovák, lagerperancsnokok. Mosódéban, fürdőben, konyhán, stb. dolgoztak, vagy kijártak Auschrw'itzból Birkenauba, a közeli gyárakba dolgozni. Minden egyes lager magas szöges drótkerítéssel volt körülvéve, amelybe magasfeszültségű villanyáramot vezettek, ami rögtöni halált okozott azoknak, akik megérintették. Sajnos, sokan mentek öngyilkossági szándékkal a drótoknak és ott maradtak halva, feláldozva reménytelen életüket. Hátunk mögött volt a B-láger, a csehek lagere, amelynek likvidálása már javában folyt, hiszen a csehek, mint már említettem, sokkal régebben kerültek Auschwitzba és már régen „muzulmánok" lettek, vagyis élő csontvázak voltak. Egy későbbi időpontban, kb. két hónap után, egy napon Zaehlappelt állva hátrafordultam és láttam, hogy a cseh lágerből egymásután húzzák ki a meztelen, csontvázzá aszott holttesteket és rakják autóra. A biokova ránk ordított: — Nem hátranézni I — és mindenki szótlanul, lehajtott fejjel meredt maga elé. Visszatérve megérkezésünkre, mi, az újonnan jöttek a 30-as blokkba kerültünk, ahol mindkét oldalon hármas sorban, alulról felfelé fából épített, ún. KOJÁK voltak. Egy ilyen kojára kellett felkapaszkodni. Hét-nyolc nő szorongott egy fekhelyen. Kaptak egy pokrócot és rögtön le kellett feküdni. Olyan szorosan feküdtünk, hogy ha az egyik meg akart fordulni, az egész sornak megkellett fordulnia. Mély, önkívülethez hasonló álomba merültünk, éhesen, kimerültén. Egy-egy nő felébredt sikoltozva. Nem tudta, hol van és nem ismerve szomszédját, látva a sok kopaszra nyírt fejet, hirtelen azt képzelte, hogy férfiak közé tették. A biokova és még egy pár nő, aki segítségére volt, odaugrott és erőteljes pofonnal csitította le a hisztérikusan sikoltozókat. A kérdés-e, hogy mi történt szüléinkkel, vagy gyermekeinkkel - volt, akitől a lengyelek elvették a kisgyermeket -, az égre mutatott és a kívülről látszó füstölgő kéményekre, amelyek lángot és füstöt szórva szikráztak a hideg éjtszakában. — Ott vannak, akikről kérdeztetek. A füstben, a kemencékben. — Senki sem hitte el neki még akkor. Hajnalban ismét hangos kiáltozása ébredtünk. ZAEHLAPPEL, ZAEHLAPPEL I Ez volta réme mindenkinek. Naponta kétszer kellett kivonulni a lagerstrasse-ra, ötös sorba állni, míg a blokovák számot adtak a blokkjukban levő foglyaikról. Nem volt szabad sem hiányozni, sem létszámfelettinek lenni. Sorban hangzottak az átvett kimutatások: - STIMMUJE vagy NYE STIMMUJE- vagyis stimmel a számlálás. A nye stimmuje volt a réme a blokkováknak és nekünk is egyaránt. Ha a németek nem találtak valamit rendben, vagy valaki hiányzott a létszámból, bünteté±>ől órákig álltunk, az egész láger, kinn a hidegben mozdulatlanul, jéggé dermedve, míg megtaláltak valakit, aki nem volt a Zaehlappel-en. Előfordult, hogy valaki olyan rosszul volt, hogy nem tudott kimászni, vagy nem akart. Ilyenkor az egész láger bűnhődött, a biokova még jobban. Sokszor az egész láger büntetőitől térdepelt órákig a sárban. Zaehlappel után kiosztották a keserű kávénak nevezett löttyöt és a napi adag kenyeret, aki l-ten tudja, miből volt, de nem látszott kenyérnek. Az is rövidre volt szabva, pár nap múlva mindenki ráfanyalodott enni belőle, mert nem volt más. Sőt féltve őrzött vagyontárgy lett. Fejünk alá tettük éjtszaka, kimenéskor kisbajtliba, állandóan vittük magunkkal, mert bizony előfordult, hogy egy óvatlan pillanatban azt is ellopták tőlünk. Egy-egy szelet kenyér volta valuta .amivel lehetett valamit cserélni, ami nem volt. Vagy egy szál cérna és varrótű, vagy egy-egy rongydarab a fejre kötve, egy töredék szappan, stb. Az esti Zaehlappel után osztották a zulagot, ami egy-egy vékony kis margarinból vagy wurst-ból állott. Délben kijelöltek rendszerint erősebb fogolynőket, akik hivatva voltak a konyhára menni és elhozni az ún. ebédet, ami néha híg löttyből állt némi krumplival az alján. Ezért is tolakodás volt. Vagy az ún. dörg-geműze. Valószínűleg csalánból főzték, spenóthoz hasonlitott.de nem az volt. Én hónapokig nem tudtam lenyelni. Rendszerint egy barátnőmnek adtam az adagomat, aki mohón kanalazta. Irigyeltem érte. A jelszó volt: mindent lenyelni és megenni, hogy életben maradjunk. A blokk hátsó felében szintén volt kijárat. Küblik (vedrek) álltak ott és némi raktárhelyiségnek szolgált, amben a biokovák tartották a szükséges holmikat. Ide csak a kiválasztottaknak volt szabad bemenni. A blokkok között volt egy-egy mosdóhelyiségnek kinevezett cementes épület, a Waschraum, ahol néma, nem mindig, vékony csapon folydogált a víz, egy pár szappannal a csap alatt, RIF nevű felirattal. Mint később megtudtuk, a magas német technika a megölt zsidók csontjaiból főzte ezt a szappant. Páran haza is hoztak belőle a felszabadulás után és átadták az izraeli Jad Vasém múzeumnak. (Folytatjuk) NEVETŐ FIGYELŐ ECKSTEIN SÁNDOR: AFORI A holtomiglan-holtodiglan manapság nemcsak esküvői, de összeesküvői fogadalom is. Ha valakin segítettél, számolnod kell vele, hogy a megsegített még megneheztel rád, miért nem segítettél jobban. A legállandóbb divat mindenkor a köpönyegforgatás. Hogy mennyire bolond a világ,abból is látható, hogy milliók bebeszélik maguknak, hogy normálisak. Egy tengerész-sztrájk akkor szerencsés kimenetelű, ha vízbe esik. Bóvlin túladni nem könnyű dolog, kiváltképpen, ha azt egy házasságközvetítő sózta a nyakadba. NEW YORK, N. Y. ltu:. Tel.:650-9435 Newmark Zoltán elnök Mautner Mimi alelnök Rovatvezető: MAUTNER MIMI A nyári szünidőnek ugyan még nincs vége, de tagjaink és barátaink nagy rése jelenlétével bizonyítja, hogy New Yorkban is nagyszerűen lehet a nyári szabadságot tölteni, különösen azért, mert Egyesületünk vendégszerető helyiségei változatlanul nyitva állanak a látogatók résére, ahol finom kost és kellemes sórakozás, baráti légkör várja a vendégeket. Mindenkit sivesen látunk! ZMÁK Az ökör egy marha - a hatökör viszont egy ember. Korasülött az a gyerek, akinek az anyja még leány. Ne nagyon hangoztassuk az emberi agy fölényét, mert például egy kutya orra hamarabb old meg bűnügyi rejtélyt, mint a nagy Sherlock Holmes. Hiába, változnak az idők és velük az emberi gondolkodás is. Még nem is olyan régen ötventől, - manapság pedig mát hústól aggsüznek sámít egy nő. Az öregségről azt tartjuk, hogy az a betegségek egyik fajtája. Nincs kizárva, de a valódi betegségekkel semben az a hátránya, hogy nem ragályos. •M-1BOE lUrtetF-^ C*p. REAL ESTATE BROKERAGE MAMAOEMEMT . MOMTOAOE* JOHN H. MAUTNER tS4> THIRD AVENUE dr. V« - 77 Rra.l NEW YORK. N V. lOOtt ÍPÜSKI - CORVIN* Í HUNGARIAN BOOKS end RECORDS * S „ __________________■_ $ 251 East 82nd str.New York N.Y.10028 I TELEFON: 212, “38 SOKEZER MAGYAR KÖNYV, UJSAG 9 HANGLEMEZ,' HANGSZALAG. ifcKA ^ BEFIZETÉS S Látogassa meg boltunkat a new yorki magyar negyedben POSTÁN IS SZÁLLÍTUNK - KÉRJEN | _______ KATALÓGUST. y. yaHT^AMaMBBiMMa BORENSTEIN A LEGJOBB TÁRSASÁGBAN UTAZIK! 4* AZ ÖNÉBEN ! Élvezze a legkitűnőbb étkezést legközelebbi repülése alkalmával. Tegye ugyanazt, amit tapasztalt utasok tesznek állandóan ! Kérjen kóser étkezést! BORENSTEIN kóser ellátását. Több, mint 35 éve a Borenstein nevet azonosítják a legfinomabb étkezéssel és az <S> kóser ellátás legmagasabb minőségével. BORENSTEIN szállít kezdettől fogva minden EL AL- repölőút számára, amely a JFK-repülőtérről indul! Borenstein-koszt rendelésre is kapható. Szállítunk az ön hotelszobájába, kórházba, kereskedelmi üléstermekbe. A legfontosabb, hogy semmibe sem kerül, ha igényli cégünk reggeliét vagy ebédjét az ön repülőútján. Elegendő, ha utazási ügynökségét vagy repülőtársaságát felhatalmazza a Borenstein-koszt megrende- További tájékoztatásért és ingyen lésére. Ne felejts el a rendelést nevünkre feladni, mert enélkül minden egyéb csak egyszerű« írásbeli részletezésért hívja vagy telefonáljon: léd éticPTéc «79-29 ISXhfW.. iegi e ucezes. tf18) 656-36oo NY 1143«,
