Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)
1985-08-08 / 10. szám
NEWYORKI FIGYELŐ 1985 augusztus 8. Sajtószemle 5 Az alábbi két írás az Új Kelet 1985 július 26-i számában látott napvilágot, Benedek Pál, illetve Mezei András tollából. A két cikkben foglaltaknak közérdekű jelentősége van és ugyanabban az eszmekörben mozognak,amelyet a NEWYORKI FIGYELŐ idei 9. száma első oldalán megjelent: A SANYARGATTATÁSOK KÖZEPETTE című cikk tükröz vissza. Itamár Jáoz Készt budapesti kitüntetése A magyar irodalmi élet számos vezető tagja jelenlétében adták át a budapesti PEN klubban Ita| már Jáoz-Keszt költőnek, müfor- Idítónak, a tel-avivi Eked kiadó Jő'/erkcsztőjének a klub diplomáját és emlékérmét — a közel múltban megjelent Csodaszarvas cimü, a magyar költészet legfőbb értékeinek héberre niüforditott kötetének kitüntetéseképpen. Az ünnepségre Budapestre érkezett New Yorkból Csengeri Imre, aki — mint ismeretes —, a kötet kiadását lehetővé tette, őt is melegen üdvözölte a PEN klub vezetősége. A kitüntetésről szóló diplomát Boldizsár Iván, a PEN klub elnöke adta át. A köszöntő beszédet Barth István iró, műfordító mondotta, majd Mezei András költő, müforditó ismertette a kitüntetett pályafutását, helyét a müforditás kultúrában-A magyarországi sajtóban számos interjú jelent meg, illetve hangzott el Itamar Jaoz-Keszttel, a héber-magyar antológia megjelenése alkalmából. Az Élet és Irodalom közölte egyik versét — Mezei András műfordításában. A rádió ,.Gondolatjel” cimü műsorában, amelyet főidőben, vasárnap délelőtt közvetítenek — megintem juvolták. . Felvették a rádióban egy ké-. sŐbb elhangzó egy órás interjumü sort is a héber és a magyar irodalom kapcsolatáról, és a müforditás problémáiról. Lakatos István költő, Kabdebó Lóránd kritikus és Mezei András költő beszélgetett Itamar Jáoz-Keszttel. A budapesti Európa kiadónál rövidesen megjelenik a „Csodaszarvas’' c. kötet ikerkiadása — a héber költészet válogatásának magyar müforditásgyüjteménye. A kötet anyagát nyersfordítás alapján Vas István, Lakatos István, Nemes-Nagy Ágnes, Csőri Sándor és más, élvonalbeli költők tolmácsolják magyarul. Bialiktól a héber irodalom tehetséges fiatal nemzedékéig — Odéd Peleg, Tánjá Hadár, Róni Szőrnek és mások versei szólalnak meg magyarul. Az Európa kiadó rövidesen ver Seskötetet ad ki Itamár Jáoz- Keszt müveiből „Kettős gyökér” címen. Dr. Randé Jenő, a Magyarok Világszövetsége nemrég megválasztott uj főtitkára — volt bécsi nagykövet — fogadta Itamár Ja- Oz-Kesztet. Üdvözlő beszédében nagyra értékelte az általa szerkesztett „Csodaszarvas” cimü kötetét és a népeink közötti kulturbarátság elmélyifpse terén, végzett munkájáért elismerését fejezte ki. A fogadáson jelen voltak még Mezei András, Beév Benczúr, a bécsi Közéleti Bizottság főtitkára és Csengeri Imre. A költő a héten hazaérkezett budapesti útjáról. (b- R,) Mezei András : A «CSODASZARVAS» Ha jobbról balra nyitom ki, magyarul olvashatom, ha balról jobbra nyitom ki, héberül olvashatom a Cvi Hápláot, vagyis a Csodaszarvas cimü Tel Avivban kiadott magyar költői antológiát, ezt a valóban nagy terjedelmű vállalkozást, amely Balassatól Bella Istvánig a ma gyár költéBzet szine-javát adja vissza héberül, a magyarul nem értő izráelieknek, de megengedi az első, a második és a harmadik generációnak is az összehasonlítást. A magyar vers izeinek Ízlelését az anyanyelven. — Mindez természetesen sarjad abból a „kettős gyökérből” ami a neves és közismert izráeli kői tő kivívott sajátja. Itamar Jáoz- Keszt, vagyis a szarvasi születésű Készt Péter azt mondta ugyan a tükörbe nézve vagy negyven esztendővel ezelőtt, hogy ez a Száj ezentúl csak héberül fog beszélni”, — igaz, hogy fogadalmat tett arra, hogy héber költő lesz, de az is igaz, hogy miután költővé vált Izráelben az a száj nem tudott mát csupán csak héberül beszélni, hanem legalább, még ha csukott szájjal is, de a magyar költészetet kellett mondania hé bérül. A magyar prózát kellett tolmácsolnia. Eredendően magyar versélményeit vinni tovább a magyar eredeti héber költészetbe is. Vagyis kettős gyökérrel állni meg úgy, ahogy számára rendeltetett. Alkotni és egyben missziót 'feljésiténi. Mert," hä van értelme annak az eltökéltségnek, hogy a kultúrák cseréje közelebb hozza egymáshoz a békeszerető embereket, — akkor Itamar Jaoz- Készt eltökéltsége értelmes, hasznos. Követendő. Példate remtő. Könyvkiadója, az Ekked nevű könyvkiadó is ezt teszi a sok kultúrából épülő uj kultúrában. Mi magyar költők pedig, akik mindig is továbbsarjaztattuk a magyar költészetben a Biblia költészetét, most jólesően forgatjuk ezt a könyvet, melynek megjélcnését az Amerikábán élő Csengeri Imre anyagi segítsége tette lehetővé. És itt is meg kell állni egy pillanatra. Mi Ügye ez szi- Jágysomlyói Csengeri Mihály fiának a magyar költészet ügye Izráelben? Hogy került Szilágy- Somlyóra Ady költészetének szelleme Csengeri Mihályhoz? A zsidó ortodoxia egykori elnökének fia most, elpusztult családja emlékének mivel adózik? — A válasz egyszerű: azzal, hogy a/.t mutatja fel magyarságából, amit semmi üldözés meg nem tagadhatott vele- Érdemes itt megállni: A magyar Írótársadalom nagyra értékeli Csengeri Imre gesztusát, azt a mecenatúrát amely az iro dalomra és csakis az irodalomra figyelmezve bízik a betű erejében. Bizik az, esztétikai értékben. A magyar Írótársadalom meghatottan veszi kezébe azt a könyvet, amely a Biblia nyelvén szólaltatja meg azt a magyar költészetet, amely a Biblia fordítás nélkül a mai formájában nem létezne, amit a Biblia ismerete nélkül pedig meg se lehetne érteni. Mi magyar irók Jólesően vesszük tudomásul az Izráelben megjelent magyar költői antológia kétnyelvűségét, mellyel Itamar Jáoz-Keszt vállalta (és vállalhatta) az ősz i szehasonlitást. A magyar kulturális közélet figyelmét mi sem fejeÄ ki Jobban, mint az, hogy Itatnai*Jaoz-Kesrt és Csengeri Imre mostani magyarországi látogatása előtt már számos kri tika jelent meg a Cvi Hápláot cimü Izráelben kiadott antolólógiáról napilapokban, és irodalmi folyóiratokban. A magyar Írótársadalom nagyra értékeli Itamat Jáoz- Keszt több mint negyedévszázados alkotó-munkáját mellyel a magyar kultúrát népszerűsíti választott uj nyelvén, Izráelben. (Átvéve a budapesti Új Élet-bői) A TÚLÉLŐ MEGNYERTE PERÉT A VÉSZKORSZAKOT TAGADÓ INTÉZET ELLEN Annak idején hírt adtunk arról jiogy egy Mel Mermelstein nevű, californiai lakos pert indított a magát Institute for Historical Review néven becéző, szélsőjobboldali intézet ellen, amely odáig merészkedett a vészkorszak tagadásában, hogy 50 ezer dollár jutalmat tűzött ki annak részére, aki a vészkorszak létezését hitelt érdemlően bizonyítani tudja. Közismert az a szélsőséges irányzat, amely az egész vészkorszakot tagadásba veszi és a 20. század bolondításának nevezi a vészkorszak létezésének állítását. Ez a szélsőségesen antiszemita, történelem-hamisító mozgalom olyan méreteket öltött, hogy külön „tudományost intézetet létesített Los Angelesben annak hirdetésére, hogy a vészkorszak létezését a zsidók találták ki, Németország elleni anyagi követeléseik alátámasztására és Izrael támogatására. Ismeretes az a nemzetközi vihar is, amelyet a North Western University-n működő kémia tanár könyve idézett fel, aki a vészkorszakot — műve címében is — a 20. század népből ondításának (Hoax of the 20. Century) minősítette. Az egyetem rektora a tanár eltávolítására irányuló követelésekre azt válaszolta, hogy teljes mértékben osztja a felháborodást, de az egyetemi szabadság elvénél fogva nem tehet a tanár ellen smmit,aki a kémiai tanszéken működik és hazug tanait nem katedráról és nem munkakörében hirdeti. A fentemlített intézet 1980 végén tűzte ki a jutalomdíjat annak részére, aki jogilag elfogadható módon bizonyítani tudja, hogy a nácik zsidó áldozatokat elgázosítottak a koncentrációs táborokban. A long-beachi (California) lakos Mel Mermelstein 1981 februárjában igényelte az 50000 dollár jutalmat azon az alapon, hogy hitelesített nyilatkozatokat csatolt olyan túlélőktől, akik tanúi voltak barátaik és rokonaik elgázosításának. Az intézet a bizonyítékokat elutasította és továbbra is állította, hogy a vészkorszak sohasem létezett. A bírósági tárgyalás végleges szakaszára július végén került sor a los-angelesi törvényszéken, ahol Robert Wenke bíró jóváhagyta a következő egyességet: Az alperesi intézet tartozik kifizetni Mermelsteinnek a kitűzött 50 ezer dollár jutalmat és ezen kívül 100 ezer dollárt lelki kártérítés címén, amelyet a jutalomdíj kitűzésével okozott a felperesnek. Ez utóbbi azonban, azonnali fizetés esetén, 40 ezer dollárra csökken. Gloria Allred ügyvédnő, a felperes képviselője, a tárgyalás befejezése után úgy nyilatkozott, hogy Mermelstein győzelme világosan érthető üzenet mindazok számára az egész világon, akik a történelmet meghamisítani és eltorzítani akaiják és ezzel a nácizmus túlélőinek az átélt szenvedéseken felül lelki kínokat is okoznak. Bár az egyesség bírói jóváhagyása a tényeket illetően kétségeket nem hagy maga után, Tom Marcellus, az alperesi intézet igazgatója továbbra is azt állítja, hogy a felperesnek semmiféle bizonyíték sem állt rendelkezésére, hogy zsidókat Auschwitzban elgázosítottak volna, mégis - állítása szerint - örül az egyességnek, ami nem jelent az intézet számára vereséget, mert amit fizetnek, nem egyéb, mint bocsánatkérés az auschwitzi túlélőktől azért a fájdalomért, amit a jutalomdíj kitűzése számukra esetleg okozott. (A cikk befejezése a 12. oldalon)
