Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)

1985-07-25 / 9. szám

NEWYORKI FIGYELŐ 7 1985 július 25. I ASKENÁZ1 ERVIN: GaliÜ-Gemeiner Ervin: „A ZSIDÓK HATALMA~- Egy német folyóirat antiszemita förmedvényei -A „bitburgi csúcs", ahogyan akasztó­fahumorral Reagan elnök és Kohl kancellár együttes látogatását a német katonai teme­tőben nevezik, nagy port vert fel mind a világ közvéleményében, mind sajtójában. A többmilliós példányszámban megjelenő QUICK című német képes hetilap a fenti találkozóra úgy reagált, amely a náci időkre emlékeztet és amely mögött a Völkischer Beobachter-nek, vagy a Stürmer-nek sem kellett volna szégyenkeznie. E magazin áp­rilis 25-i száma az elnök németországi láto­gatásáról öles betűkkel A ZSIDÓK HA­TALMA címmel számol be. Nem kérdőjel­lel, nem feltételes módban, hanem tény­ként. Ez pedig az antiszemitizmusnak oly formája, amit eddig ilyen hatalmas pél­dányszámban megjelenő sajtótermékben az utóbbi 40 évben nem igen tapasztaltunk. Mert A ZSIDÓK HATALMA volt Hitler és Göbbels jelszava, amellyel az európai zsidóság elleni gyűlöletet szították, amely végül is a tömeggyilkossághoz vezetett. Negyven évvel később a gázkamráktól meg­menekült zsidók ismét átvették a hatalmat és „bábként táncoltatják az Egyesült Álla­mok elnökét.." HAZUGSÁGOK ÉS FÉLIGAZSÁGOK A cikk hemzseg a hazugságoktól és olyan demagóg állításoktól, amit szükség esetén - legalább is részben — le lehet majd tagadni. így többek között olvashatjuk: - Az amerikai zsidó tömegek éles tiltakozását gigantikus sajtókampány kísér­te. Az újságok szüntelenül emlékeztettek az európai zsidóságnak a náciuralom alatti szenvedéseire. A nagy TV-állomások estén­­kint németellenes filmeket sugároztak. Színházak a zsidók viszontagságairól szóló darabokat tűztek műsorukra." Olvashat­tunk továbbá a „hírhedt zsidó lobby^-ról, hogy a három legnagyobb televízió-hálóza­tot, a CBS-t, az NBC-t és az ABC-t zsidó igazgatók dirigálják és számos újság, köztük a New York Post zsidó befolyás alatt áll. Lehet, hogy Bonnban vagy München­ben úgy képzelik, hogy az amerikai TV-tu­­dósítók hagyják magukat a zsidó igazgatók­tól befolyásolni. De mi, akik naponta az el­lenkezőjét tapasztalhatjuk, tudjuk, hogy ez mennyire nem így van.S hogy a New York Post már vagy egy évtizede az ausztrál, nem-zsidó Rupert Murdoch tulajdona, an­nak már igazán híre mehetett volna a Quick szerkesztőségébe is. Hogy pedig a színházak az aktualitás miatt „zsidó szenvedésekről szóló darabokat játszanak" - az a tudat­lanságnak és ignoranciának a csúcspontja. Amerikában ugyanis nincsenek repertoár­­színházak és ha már egy ilyen darabot mű­sorukra tűznének, a próbák hosszú heteket vennének igénybe és Bitburg addig régen el­vesztette volna aktualitását. Ami pedig a németellenes filmeket illeti, azokat nem egy bizonyos esemény miatt tűzik műsorra. Azok különben sem német-, hanem náci­ellenes filmek, amelyek szereplőivel egyet­len jóérzésű, demokratikus gondolkodású néet sem foga azonosítani magát - legfel­jebb a Quick szerkesztősége. MESE A ZSIDÓ SZUPERHATALOMRÓL Reagan elnök bergen-belseni látogatá­sához így reagálnak Quickéknél: — Hogy Reagan előzetes útitervét megváltoztatta és Bergen-Belsenbe is ellátogatott, abban biz­tosan ismét a legendás zsidó szuperhatalom befolyásolta, amely Washingtont és elnökét irányítja. Ezzel ismét feléledt a régi elmélet a zsidók politikai, pénzügyi és gazdasági be­folyásáról, különösképpen Amerikában. — Ezután a cikkíró igyekszik bizonyí­tani állításait. Kiszámítja, hogy az Egyesült Államoknak 215 millió lakosa van. (A való­ságban 235 millió.) A lakosságnak kevesebb mint három százaléka — azaz hatmillió — zsidó. — Ennek ellenére el van terjedve Amerikában is, hogy a zsidó egy kalmár­­fajzat, a zsidók uralják a Wall Street-etésa tőkét. - Ezután a cikkíró megnyugtatja olvasóit, hogy Amerikában sem szeretik a zsidókat, miközben igyekszik meghazud­tolni előbbi antiszemita kirohanásait, ami­kor így folytatja: -...egyes kivételektől el­tekintve a zsidóknak sem sikerült sem a nehéziparba, sem a nagytőkéhez behatolni. Mert ahol dollármilliókról volt szó, oda nem nagyon engedik be a zsidókat. Így az előkelő Country Clubokba a nagytőkének és nagyiparnak ezekbe a fellegváraiba meg­tagadják a zsidóknak a belépést. — Mintha az utolsó évtized nem létezett volna Quick­éknél. Ugyanis már réges régen tütja a tör­vény, hogy még privát klubok is bárki ellen diszkrimináljanak. A „ZSIDÓ" WEINBERGER A cikk ezután kitér Washington Izra­­el-barát politikájára. - A zsidó tanácsadók óriási befolyásának, elsősorban Weinberger honvédelmi miniszternek köszönheti Izrael, hogy Amerika végsőkig kitart mellette. — Reméljük, hogy ez a „súlyos rága­lom", miszerint Quick zsidóként bélyegzi meg, nem kerül Caspar Weinberger füléhez. Ő ugyanis az episzkopális egyház megbe­csült tagja, akinek már a szülei kikeresztel­kedtek, akinek a zsidósághoz semminemű kapcsolata nincs (sőt!) és aki legfeljebb a nürnbergi törvények értelmében számít zsi­dónak. Vagy talán a Quick szerkesztőségé­ben még mindig ez van érvényben ? Egy további valótlanság: a lap azt állítja, hogy az Egyesült Államokban élő 14.6 millió Hispano, sem a többmillió ír, olasz és német nem rendelkezik érdekszö­vetségekkel (A 26 millió feketéről nem tesz említést a lap, mintha azok nem is létezné nek). Az amerikai zsidóknak ezzel szemben többezer ilyen szervezetük van. Ezt meré­szeli írni az antiszemita német szerkesztő, amikor minden kisebbségnek van lobbyja, nemcsak Washingtonban, hanem minden egyes államban. CSAK NÉGYMILLIÓ... A végén a cikkíró mégsem akarja, vagy meri letagadni a zsidóknak a nácik által való elpusztítását, de mindenesetre két milliót lefarag belőlük, amikor négy millió zsidó halottról számol be. Nem mintha ez valami jelentőséggel bírna, de pontosan jellemző a lap, illetve a cikk egész beállítá­sára. Mert a QUICK semmiképpen sem a német-zsidó megbékélést akarta ezzel a för­­medvénnyel ápolni. Sőt negyven év távla­tában még a jobbérzésű németeknek is be akarta bizonyítani, hogy Hitlernek és Göb­­belsnek volt igaza. A Német Szövetséges Köztársaság de­mokratikus ország, ahol természetesen sajtószabadság van s ahol olyan úszitó anti­szemita cikket írhatnak, amilyen csak tet­szik. De a QUICK minden izraeli újságki­oszkban is kapható, ami azt jelenti, hogy Egyszemélyes Vészkorszakkutató Intézet Weinberger Jákov ülősztrájkot rendezett a meggyilkolt zsidó heftlingekből főzött és Naharián eltemetett szappan felett emelt emlékkőnél, Ronald Reagan ame rikai elnök bitburgi látogatása napján. A Munkácsról 17 éves korá­ban Auschwitzba került Wein­berger J. a Vészkorszakkal fog­lalkozó egyszemélyes intézmény. Az utóbbi két évben pedig, a­­mikor 25 évi banktisztviselőség után, egészségi állapotára való tekintettel — idő előtti — nyug­díjba ment, még intenzivebben foglalkozik a Vészkorszak meg­örökítésével. „SÉS” a címe, (a 6 millió vértanút jelképező számot adta címül) az évente kétszer megjelenő lapjának. — A „SÉS” általános kádis napján, és a Pusztulás és Hősiesség Napján lát napvilágot. A 20 oldalas, ké­pekkel illusztrált lapot Weinber­ger Jákov maga szerkeszti. Nahariai kis sikunlakása (Re­­chov S. J. Ágnon 17) egy való­ságos Vészkorszak-irattár. A tra gédiával kapcsolatosan különbö­ző sajtótermékekben megjelent és kivágott újságcikkeken kívül az e témakörrel foglalkozó leve­lek, könyvek tömkelegé töltik meg szalonját. Minden egyes té­ma más és más classerban van elhelyezve, úgyhogy könnyen jut a keresett dokumentumhoz vagy levélhez. A nála látott dokumentumok, levelek és könyvek között nagyon érdekes a pár hónappal ezelőtt Németországból érkezett „Das Warschauer Getto” e. könyv, melyet Joe J. Heydecker, egyko­ri Wermacht katona írt a var­sói gettó 1941-es borzalmas nap­jairól. Heydeckert a németek mint fényképészt küldték Varsóba, hogy ottani „hőstetteiket” örö­kítse meg. Mint „fegyelmezett” német katona a parancsot mara déktalanul teljesítette, emellett az őt több alkalommal megláto­gató feleségével haza is küldött a borzalmakat megörökítő ké­pekből. 40 esztendő után, 1981-bén előbb a brazíliai San Paulóban (ahol lakik) majd 983-ban Nyu­­gat-Németországban adták ki a 100 képpel illusztrált visszaem­lékezéseit. Elolvasása után, e könyvből vett át Weinberger Já­kov egyes részeket lapjába. A Németországban megjelent könyv előszavában Heinrich B51! Nobel-dijas író többek között a német kiadókat támadta, akik hosszú időn keresztül nem akar­ták kiadni a dokumentációs mű­vet. Szégyennek tekinti a Nobel­­dájas író, hogy a könyvet brazí­liai zsidók segítségével tudta csak kiadni Heydecker. Azóta a németen kívül, angolul, valamint portugezul is megjelent. De a leg nagyob sikert a német kiadással érte eL1 Látogatásunk befejezése előtt megkérdeztük Weinberger Já­­kovot, hogy a lapot, valamint a széleskörű levelezéssel járó ki­adásait miből finanszírozza? „Fő leg magánosoktól, akikhez közel áll a Vészkorszak tudatának el­mélyítése, kapok némi hozzájá­rulást. Intézményektől a Kibuc Locháméj Hágetáoton kiviül, mely a postakiadásaimhoz járult hozzá, semminemű anyagi segít­séget nem kapok. Sőt mi több, na valamelyik intézményhez fordu­lok bizonyos felvilágosításért, leg többször még csak nem is vála­szolnak” — mondja keserűen. Külön szerencséje ,hogy a Ro­­senheim-i lágert megjárt Adeln nevű lengyelszármazású felesége a Vészkorszakkal kapcsolatos mindennemű munkájában segít­ségére van Weinberger Jákov­­nak, akinek szüleit, valamim 4 fivérét Auschwitz gázkamrái nyelték el. Mielőtt elbúcsúztunk volna Weinberger Jákovtól, kimenten* vele a „RIF” szappan emlékkő­höz, amely külön vádirat az inti verzális európai kultúrát hírde tett Németország ellen ... Ezért jelentkezett Weinbeiger Jákov ezév április 29-én (egy héttel Reagan utazása előtt) * tel-avivi amerikai nagykövetsé­gen, hogy memorandumában tii takozzon az elnöknek a bitburgi temetőben eltemetett SS-katonák sírjánál való látogatása ellen. S amikor az elnök mégis elment a tömeggyilkosok sirjaihoz, Wein­berger a szappan sir mellett ren dezett ülősztrájkot. *. bőven akad a zsidó államban olvasója. Nem lenne-e rendjén, ha betiltanák ennek az an­tiszemita folyóiratnak izraeli teijesztését ? Vagy ha ez a demokratikus Izraelben nem lehetséges, akkor legalább lapterjesztők, illetve az olvasók bojkottálják és tűnjék el ez a magazin az izraeli újságárúsítók állvá­nyairól. Azt hiszem, ez a legkevesebb, ami­vel a hatmillió ártatlan mártir emlékének tartozunk.

Next

/
Thumbnails
Contents