Newyorki Figyelő, 1984 (9. évfolyam, 1-16. szám)
1984-05-24 / 7. szám
I 1984 május 24. NEWYORKI FIGYELŐ 3 A világ magyar zsidóságának élete ELIEZER EVEN (JERUZSÁLEM): A MAGYAR ZSIDÓSÁG ÉS A JAD VASÉM A második világháborúban elpusztult hat millió zsidó, köztük hatszázezer magyarországi zsidó. Az ember, mint biológiai lény elpusztult, de mint szellemi alkotó, mint kultúrák megalapítója soha nem pusztul el. Az épületek romba dőlnek, de a tűz, a romok alatt megmaradnak könyvtárak, szentkönyvek, bölcs mondások kis, elsárgult lapokon, s tovább élnek a filozófiai munkák, az énekek, a költemények. Erec Jiszráel zsidósága ezekből épített fel egy emlékművet, egy hatalmas múzeumot. A Jád Vásém-ben minden zsidó hitközség megtalálhatja történelmi múltját. Zsidó falvakat, zsidók által lakott városokat, nagy és parányi hitközségek emléktárgyait, kegyeleti tárgyait. Képek, díszítések, könyvtárak itt születnek újjá. Híres művek, régi iratok beszélnek hozzánk. A Jád Vásém élő történelem minden zsidó számára. Az idelátogatók nemcsak a múltat ismerik meg, de a múltban tett utazásukat követően egynek érzik magukat egy hatalmas közösséggel. A Jád Vásém emléktáblája minden zsidó közösséget felsorol, amelyek elpusztultak a második világháború alatt. Ez az egyedüli hely a világon, amely fiainknak, unokáinknak megmutatja, mit alkottak az ő szüleik és nagyszüleik az idegen országokban, a galut összezsugorodott világában. Feltűnő tanulság, hogy az ősök a bezártság ellenére mindig szabadon akartak élni és alkotni. Irodalmi, filozófiai, vallási művek hosszú sora tanúskodik a kiemelkedő szellemi alkotásokról. A Jád Vásem felépít egy olyan nagy emlékművet is, amelyen minden elhúnyt emlékére emlékkövet helyeznek el és minden hitközséget megörökítenek. Az emlékmű neve: BIKÁT K'HILLOT. A magyar zsidóság számára is kötelesség, hogy gazdag közösségi múltját itt megörökitse. Nem szabad elfelejtenünk a „gyökereket^, szüleinket, tudósainkat, nagy orvosainkat, az irodalom, a természettudományok kimagasló képviselőit, a zenészeket, festőket. Ezért minden volt hitközségnek gondoskodnia kellene arról, hogy emléküket megőrizze egy emléktábla. Ebben az ügyben ne legyünk zsugoriak. A magunk számára és a Jád Vásemnek meg kell mutatnunk, hogy volt és van áldozatkész magyar zsidóság. Fel kell építenünk az emlékművet — a jövő nemzedék parancsolja ezt nekünk. Ha soha nem felejtjük el a múltat, akkor építhetjük a jelent és a jövőt. nőj ÉS NEFttEJTS! $aU«»Nzemle DR. VADÁSZ ALADÁR HALÁLÁRA Száz éves lett volna néhány nap múlva, de a sors másként rendelkezett. Két héttel ezelőtt kaliforniai otthonában örökre elaludt. Vadász Aladár fivérével együtt a fiúárvaház növendéke volt már a múlt században. Már fiatal korában feltűnt éles meglátásával. A fiúárvaház vezetősége továbbtaníttatásáról is gondoskodott: ügyvéd lett. Pályáján is kiváló és a pesti zsidóság körében közismert volt, olvasottságával és a közügyekben való részvételével. Magas, délceg alakjával mindenütt kitűnt. Mint jólmenő ügyvédi iroda tulajdonosa, földbirtokot is vásárolt, ahova nem egy árvaházi növendéket hivott meg vendégül. Birtokát előbb a zsidótörvények értelmében kobozták el, s azt természetesen később sem kapta vissza. Társadalmi munkássága sokirányú volt, a Magyarországi Szabadkőműves Nagypáholy munkájában tevékenyen vett részt és annak Eötvös Józsefről elnevett páholyában aktiv tag volt. Kóbor Tamás halála után a fiúárvaház Vadász Aladárt kérte fel a tanügyi elöljárói tisztségre, amelyet ö odaadóan töltött be. Maradandóan örökítette meg nevét a Vészkorszak idején, amikor segítő kezet nyújtott az intézmény igazgatóságának a gyermekek megmentésében. Fiát már a háború előtt Londonban taníttatta. Az ötvenes évek elején Bogotába, Columbia fővárosába vándorolt ki, ahol leánya és ennek családja élt. Onnan jött át Amerikába feleségével együtt, aki önfeláldozóan ápolta. Dr. Vadász Aladár idős kora dacára mindvégig megtartotta szellemi frissességét. Mint a fiúárvaház legidősebb volt növendékének emlékét kegyelettel fogja megőrizni a fiúárvaház volt növendékeinek egyesülete, AZ ÁRVAVÁR Emlékezés 1944. március 19-re a MIOK székházéban Hazánk történelmének gyászos napjára, 1944. március 19-re, az ország német megszállására emlékeztek héttőn este a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének Síp utcai székházában. A Budapesti Izraelita Hitközség elnöksége rendkívüli közgyűlést hívott egybe, az oly sok fájdalmat. szomorúságot, szenvedést, gyászt, s végső soron 600 ezer magyar zsidó mártírhalálát előidéző tragikus nap 40. évfordulója alkalmából. A részvevőket Héber Imre. a Budapesti Izraelita Hitközség elnöke üdvözölte. Megnyitójában Hőbbek között hangoztatta: — 1944. március 19-e örök memento marad mindanynviunk számára. Bizonyítja, hogy a barbarizmussal, az embertelenséggel soha nem lehet kiegyezni, a fasizmus olyan métely, amelyhez hasonló még nem Volt a világon. Nekünk, akik túléltük a rettenet éveit, kötelességünk, hogy soha ne feledjük mártírjainkat, azt. hogy mi, hogyan s miért történt. A teljesen be nem gyógyuló sebeket nincs szándékunkban felszaggatni, nem kívánunk újból senkinek fájdalmat. szomorúságot okozni, de egyet mindenképpen akarunk: azt. hogy ami történt, soha többé meg ne ismétlődhessék — mondotta. Ezután Karsai Elek történész professzor idézte fel emlékbeszédében az 1944. március 19-ét megelőző és az azt követő idők eseményeit. Szólt a német megszálláshoz vezető történelmi körülményekről, a magyar uralkodó körök nemzet vesztő politikájának jellemzőiről. A magyarországi református egyház lapjában jelent meg az alábbi figyelemreméltó írás, ami bizonyítéka annak, hogy az A VILÁG ZSIDÓSÁGA MÁRCIVS 19—19-EN — naptáruk szerint adat 14 —15-én — ünnepli Purimot annak emlékére. hogy a Perzsa Birodalomban az t. e. V. sz.-ban a zsidók megmenekültek az ellenük tervezett pogrom elöl. Nehezen képzelhető el. hogy bibitaolrasó ember létére valaki is ne ismerné e történetnek Eszter könyvében regényes izgalommal megírt elbeszélését, arról, hogy miként mentette meg Eszter királyné, nagybotja. Mardokeus közbenjárására a birodalomban a zsidókat Hantán tervezett bosszújától. A bibliát tradíció szerint a szabadulás emlékére rendelték el Mardokeus és Eszter Purimnak a zsidóság körében való mindenkori megünneplését. Az ünnepről írásos formában első alkalommal az i. e. III. sz. táján keletkezeti Eszter könyve tudósít, de a hagyomány ennél határozottan régebbre nyúlik vissza Az ünnep keletkezési helyéül nagy bizonyossággal a keleti Perzsa Birodalmon belüli zsidó diaszpórát jelölhetjük meg. kb. az t. e. IV. sz. közepével kezdődően. Bizonyosnak vehető, hogy i. e 161 előtt ismert volt már Palesztina területén is. A BIBLIAI TRADÍCIÓ SZERINT PÓRIM. az eredetéül szolgáló események tragikus karaktefe ellenére is az öröm. a derű és a vidámság napja, hisz az valójában az Izrael által mindig megtapasztalt isteni szabaditás szimbóluma. Nem véletlenül hozzon egyes kutatók párhuzamba a bibliai exodus (kivonulás) történettel, s hangsúlyozzák, hogy alapgondolata ugyanaz a teológiai meglátás: Isten szabaditása. Ez tükröződik abban is. hogy helyenként nemcsak egy Purimot ismernek, de a zsidó közösség egy különleges, helyi jellegű szabadulási élményének emléknapját is nevezhetik Purimnak. Eszter könyvének rendelkezéseihez híven előzi meg Purimot az egynapos böjt, Áldott legyen Mardokeus! Eszter böjtje. Hisz nemcsak ő, de Susa (a birodalom fővárosa) minden zsidó lakosa is böjtölt mielőtt a királyné Ahasvérus elé járult volna, hogy Hámán gonosz tervét leleplezze. Az ünnep első napjának estéjén és reggelén a zsinagógában az Eszter könyvét tartalmazó megilla = tekercs kerül felolvasásra. Amikor az elbeszélésben felhangzik Hamán neve. akkor egyes hagyománytrrilletékén (nálunk már kihalt ez a gyakorlat) a hallgatóság lábával dobbant a padlón, tradíciótól függően a fiatalabbak Hámán-kereplövel vagy Hámán-kulapáccsal keltenek zajt (ez az ún. Hámán-verés). mintegy a Hámán szimbolizálta magatartás elutasításaként A hangulatot kevésbé a mély áhítat, mint inkább az öröm hatja át, hisz Purim van. Ünnepi keretben folyik le a másnapi étkezés (egyes helyeken speciális, födött babból és borsóból készített purimi ételt fogyasztanak), melynek egyik elütő tartozáka. hogy a bőr nem csupán liturgikus elem. mint egyébként, hanem az evéshez szánt ital. Sőt, az egyik tanító, Rab szerint Purimkor inni kell. mégpedig addig, amig „már nem tudsz különbséget tenni az ’áldott' legyen Mardokeus' és az- 'áldott legyen Hámán' között". Innen fakad bizonyára Purimnak egy Palesztinában szokásos profán megnevezése is: ad-delo-jada, vagyis „amikor már nem tudod”. HOGY PURIM MENNYIRE AZ ÖRÖM NAPJA, jól érzékeltetik a vele járó karneválszerü vonásokat viselő szokások i*: a purimbál; a purimi felvonulás, adott helyeken farsangi öltözetben; a Középkor óta ismertek a különféle purimjátéknk. a purim-paródiák. amelyekben Hámán a negatív szerep’ö. Eszter élőit hódolnak, Mardokeus: pedig a fenti ,.áldot• legyen" jelzővel illetik: az un. ..Purim-Tóra”. ami egy az Eszter könyvéből réti részletek travesztált (átfoga’mazoti) változata. Nem szóltunk eddig még Pvrim talán legkarakterisztikusabb szokásáról, amit Eszter 9,22-ben így olvasunk: ..Tegyék azokat — Purim napjait — az evésírás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek.” Sajátságoson zsidó, a zsidó vallásos hagyomány diktálta egyik legszebb emberi gondolat : hogyan is uralkodhatna házadban az öröm és a vigalom, ha abból nem részesül más. ha vannak akik öröm nélkül élnek? A talmudi hagyomány úgy igyekszik segíteni az önzésnek, individualizmusnak oly könnyen áldozatul eső gyenge embert, hogy határozottan körvonalazza is az Eszter könyvében levő követelményt: Purimkor vigyél két ajándékot egy felebarátodnak, két adományt pedig kél szegénynek. Az ajándék általában étel és ital. Van egy különleges purimsütemény. a Hámán-táska Nálunk főként a diós vagy mákos töltésű kinöli ‘és a mákból, dióból és almából tésztává’ készített flódni ismert. Nagyon érdekes az az egyes történészek által képviselt vélemény, hogy a Perzsiában élő zsidóknak már Purim iinnevlése előtti időben is volt egy — úgy is mondhatnánk, hogy a diaszpóra (szétszórótás) helyzet megkövetelte különös szolidaritás megnyilvánulásaként értelmezhető —, eredetileg profán jellegű ünnepnapjuk, melynek fő jellemzője a kölcsönös ajándékozás volt. Felteheiö'eq az ajándékozással áll összefüggésben a Purim név is. Ennek a zsidó népért belüli régi gyakorlatára utal többek között az is. ahogy a Perzsiában élt Ezscrás és Nehémiás intették a népet a Törvénykönyv felolvasása után: ..Menjetek egycek jó falatokat, igyatok édes italok«', és juttassatok be'öle azoknak is akiknek nincs.” (Neh 8 10) OROMEVEl Es VÍGASSÁGÁVAL EGYÜTT Purim azonban intenzív ti’takozást is jelent a ..hámánológia” e’lrn. Éppen ezért Pii-ir- ünnepe számunkra. keresztyének vek elsősorban is súlyos ‘igyelmeztetés arra. hogy az Abraham, Izsók és Jákob Istenében hívők számára zsidogyülölet nem lehet hiteles magatartás. mert az Üt nemzedékről nemzedékre harcolni fog Hámán őseként szdmontartott Amálekkel (2 Mózes 17.16). Mi korc’-zlycnek akik 2000 esztendőn át meghatározó szerepet játszo1t,’nk a zsidók ellen pooron ok eszme• -íde’aozásában. akik könyörtelen teolóoizólasvnkkal. a zsidóságró’ való hamis kával kőtárunkkal oly sok millió zsidó testvérünk életéért vagyunk felelősek, enu ioen személyes kérdést is meghallhatunk Pwim- Icbr: kinek tartjuk mi Hámánt? — Méa ma is értesülhetünk a hámán; magatartásnak mcg-megúiuló feléledéséről még mindia nem mentes nyelvezetünk, gondolkodásunk. — de még szószéki prédikác’ós gyakorlatunk sem a zsidóságot szinte kivétel nélkül csak itéletes és negativ jelzőkkel- elhalmozó felfogástól. Ebben a miViöbcn világos és félreérthetetlen szavakkal szól Eszter könyve arról. hogy Isten sohasem engedi győzni hámánt. Legyen ezért zsidó testvéreink purimi öröme a mi örömünk is, s mondjuk vele együtt” Áldott legyen Mardokeus!’’ Majsai Tamás I ottani egyházak között szemmellátható törekvés fedezhető fel a felekezeti békesség és együttműködés érdekében. (ÚJ ÉLET, BUDAPEST)
