Newyorki Figyelő, 1984 (9. évfolyam, 1-16. szám)

1984-03-16 / 4. szám

1984 március 16. NEWYORKI FIGYEL« 11 JACK HAHN: A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ NYOLCVANNYOLCADIK FEJEZET Ha a diplomatának nincs két arca­­nem diplomata. Chaim ismét elővette a számára nagyon fontos témát: fiúk, menjetek katonának. Aki ide érkezett, a sápadt, gyenge európai zsidóból más emberré vált, köte­lességei vannak. Ez a te és Erec ügye - folytatta -,ebbe nem szólhatok bele, de valamit szeretnék elmagy arázni.­Nali közbeszólt: — Chaim, szeretném, ha megértenéd a helyzete­met és álláspontomat. Én Erecben boldog vagyok. Olcsó vaságyam rugói szúrják a derekamat, borotvapengémet tíz nappal tovább használom, mint kellene, néhány font tartozásom van, magyarországi leveleim cenzúrázva ér­keznek meg, minden bizonytalan, mégis boldog vagy de. 26 éves és kisfiú korom óta nem voltak mások, mint kö­telességeim. Egyedül pucdtam cipőmet, amikor a cseléd­lány az egész családnak pucolta. Többet kellett tanul­nom az iskolában, mint a keresztény gyerekeknek. 13 éves korom óta dolgoznom kellett, teljes fizetésemet hazaadtam és csak némi zsebpénzt kaptam vissza a Ma­mámtól. Mindezt azért, mert úgy éreztem, hogy ez a kö­telességem. — Nalit a sírás fojtogatta, amikor a múltról beszélt. Chaim megértette, hogy ez a hangulat nem alkalmas a téma folytatására és fáradtságra hivatkozva, aludni tért. Másnap reggel Nali indult a „smirára." A titkár ki­adta az utasításokat: — Ha világosodni kezd, dtsátok el a lámpákat. Minden piaszter számít. A konyhában állandóan van forró tea, a dobozban keksz. Két ember álljon a bejárat­nál, kettő a szobában. Minden két órában cseréljetek. Salom. Lajla tov. -Nali bemutatkozott partnerének. A másik így vá­laszolt: — Dr. Buxbaum volt bécsi ügyvéd, jelenleg taxi­­soffőr Tel Avivban. — Nevetett és kezet nyújtott. Ki­tűnt, hogy dr. Buxbaum szereti a zenét, accordeonon játszik - önmagának. Nalinak mindjárt az jutott az eszé­be, hogy a véletlen sodorta partnerét ide, hogy megoldja NaÜ accordeon-álmát. Az éjszakai levegő friss, finom volt. Megkérték a kívülálló örökét, hogy cseréljenek, amit azok szívesen megtettek. Nali és a Paul névre hallgató vdt bécsi ügy­véd a háborúról beszélgettek. Nali feltette a kérdést, mi a véleménye a katonáskodásról. Paul előbb megkérdezte, milyen véleményt kíván Nali hallani: az ügyvédét, a Hisz­­tadrut tagjáét vagy a cionistáét ? Nali a barát véleményé­re volt kíváncsi. - Az egyetlen okos dolog - válaszolta Paul — a várakozás álláspontjára helyezkedni. Az ügyvéd végül is meghívta Nalit házába gyako­rolni, mert — úgymond — kölcsön nem adhatja az accor­­deont, feleségének kell ugyanis néha-néha bécsi keringő­­ket játszania. NYOLCVANKILENCEDIK FEJEZET Áldottak legyenek az ünnepnapok: Jóm Kipur, Karácsony, Ramadan, Ros Hasam, Húsvét, - de a hétköznap sem egyéb, ha boldog mp. Nali jókedvűen ment haza. Ismét álmodni kezdett. Üj emberek, új álmok sorakoztak fel. Lili messze volt, kezdett tűnedezni. Piri sohasem volt olyan közel, hogy nappal is tudott volna álmodni róla. Zivia ide-oda lebe­gett, mint egy könnyű, színes függöny a reggeli szélben, ha nyitva van az ablak. Magda erős férfi mókára keresi a kiutat. Marcell barátsága talajt veszít, mert messze él és mindjobban a másik oldal, a süketnémák vüága felé hó­­zódik. Feri becsületesen küzködik. Nalit ismét megtámadta a malária. Zipora rögtön meghallotta, hogy a láz dobálja Nalit a vaságyban és fonó teával sietett hozzá. Nali nem ihatta ki a poharat, mert hányinger támadta meg. Hidegrázás és forróság fel­váltva támdta meg. Lázas, önkívületi állapotában múltjá­nak és jelenének szereplői felváltva jelentek meg révüle­tében: Chava, a dob, az accordeonon játszott skála, dr. Buxbaum, az orvos, Sztankay úr zongoraleckéi: C,D,E,F, GAJH,C... Feri, Zipora, - Nalikám, a vér nem válik Víz­zé... Feri megtalálta a kinint a koffer mélyén. Két nap múlva felkelt az ágyból. Beretváatlan arcával 10 évvel öregebbnek látszott. Elfogyasztotta a margarinos kenye­ret, megitta a teát és nem kellett hánynia. Zivia jelent meg mosolyogva: — Megint hülyéskedtél a maláriával. — — Micsoda barát vagy te: fel sem dugtad az orrodat az egész idő alatt. — — Sokszor hoztam neked teát, de te nem tudtad, mert magas lázad volt. Egyébként borotválkozzál meg, mert nagyon csúnya vagy. — — Megborotválva tetszem neked ? — — Hagyd már a csúfolódást. Te túl öreg vagy hoz­zám. — — Ha megberetválkozom, adsz egy csókot ? — — A csókot már most megkaphatod. -— A csókot már most megkaphatod - válaszolta Zivia és megcsókolta Nalit. — Josef, a nagybátyám jött látogatóba. Bizonyos, hogy késő éjszakáig fognak vitatkozni a Papával. Mint tudod, Papám Mapájnyik, Josef pedig revizionista. Te mi vagy ? — — Ha a Papáddal beszélek, Mapajnyik, ha a nagybá­tyáddal, akkor revizionista. — — Komolyan, Nali, mi vagy ? — — Zivia, én nem értek a politikához. Megszerettem Erecet. A papád, a nagybátyád részemre egyszerűen zsi­dók. — Nali, új nőd van, hogy több éjszaka nem aludtál otthon ? -Nah megmondta a nevét: — Chava. — — Szép nő ? — — Nagyon szép. --Magyar? — — Igen. Na ebből elég, — fejezte be Nali. — Most megéheztem, hozz egy kis kenyeret meg túrót. -Hirtelen robbanások zaja jött Tel Aviv felől. — Azt hiszem, Tel Avivot bombázzák, - mondta Nali. - Menjünk az óvóhelyre. — Három olasz repülőgép szállt el felettük, nyomuk­ban az üldöző angol gépekkel. Röviddel ezután lefújták a riadót és az élet visszatért szokásos medrébe. Chaim jött meg és elmondta, hogy az olaszok hét bombát dobtak le. Egy a tengerbe esett, a többi, sajnos, a város szívét érte, sok a halott és sebesült. Sokan fognak Bnai Brakba jön­ni, mert az emberek félnek a támadás megismétlődésétől. Chaim elmondta azt is, hogy egy férfi hazaérkezett és la­kásának egyik oldala hiányzott. A padlón feküdt vala­mennyi családtagja — holtan. Az utcán egy nő gyerek­kocsit tolt. A bomba nem messze esett le. A nő elájult, az egész támadás alatt az utca kövezetén feküdt eszmé­letlenül. Amikor magához térítették, látták, hogy a gyer­mek egész idő alatt a kocsiban édesen aludt. — A háború csak most kezdődik — gondolta Nali. Háború volt 1914-ben, amikor születtem s háború van most is, amikor kezdek férfi lenni. Csak kenyéren, hagy­mán és paradicsomon élek és mégis azt mondtam Ziviá­­nak, hogy megszerettem Erecet. Miért ? Nincs válasz és mégis szeretem és az a legszebb. -Feri jött meg Kálmánéktól. Magda küldött süte­ményt, amit Nali megevett, a Feri által behozott pohár hideg teával és a kininnel együtt. Ismét a katonaság ke­rült szóba: — Te nem akarsz bevonulni ? — kérdezte Nali Fe­ritől. — Inkább kibucba mennék, ha lehetne. — — Be lehet jutni ? — kérdezte Nali. — Meg kell próbálni. Nem könnyű - felelte Feri. KILENCVENEDIK FEJEZET Az élet olyan, mint a golyó. Bármit teszel, mindig elgurul. Nali megkezdte az accordeonon való gyakorlást Paul házában, aki megadta az első instrukciókat. Nali csendben játszott, hogy Pault és feleségét, akik a kony­hában tartózkodtak, ne zavarja. Még gyenge volt a malá­riától és a sok kinintől, amit beszedett. Hátradőlt és be­­húnyta szemét. Felötlött benne Sztankay úr oktatása és arra gondolt, hogy a felsőbb hatalom ismét beleszólt az életébe. Előbb egy beteg barátot talált a négyezer lakójú városban, aki megtanította dobolni, most meg Paul ke­rült útjába, akinek accordeonja volt, amin gyakorolha­tott. Nali indult hazafelé. A bódékon kívül az üzletek bezártak már. Fiatalok álldogáltak a bódék előtt és cse­vegtek. A városban béke volt. A revizionisták elcsende­sedtek, a smirák megszűntek. A Hisztadrut épülete előtt arról beszéltek, hogy az olasz bombázásoknak 107 ha­lottja és rengeteg sebesültje van.. Ez a hír ismét össze­hozta az embereket. A Szochnut táviratot küldött Ro­­oseveltnek, segítséget kérve az orvtámadás miatt, mert Tel Aviv nyűt városnak számított. — Mit tud az amerikai elnök segíteni ? — kérdezte Lipi a hír hallatára. — Semmit, ha egyáltalán kézhez fog­ja kapni. A távirat valójában nem segélykérés, hanem til­takozás, ami már előrehaladás, mert itt legalább már til­takozhatnak, míg Európában mindegy, mi történt, be kellett fognunk a pofánkat. Chaim öccsének van igaza, ebben a világban csak az erőszak győz. Ha nem megyek katonának, — fűzte hozzá logikátlanul — két hét múlva megnősülök. — Lipi esküvőjére mentek, Petach Tikvára, a meny­asszony nővérének házába. Az udvaron állították fel a „chupát" és Lipit Chaim vezette a chupa alá. A szertar­tás után Gyuri és Elemér játszani kezdtek, a vendégek örömére. Felhangzott a Hava Nagila, Erec Jiszraél Chaj ! és sűrű Mazal Tov kiáltások. Iddogálás, tánc közben múlt az idő, majd Chaim beállt autóbuszával az udvarra és a sűrűn megtömött autóbusz ablakán keresztül foly­tatódott az ének hazáig, ami azt hirdette, hogy ezer év után mi, zsidók, ismét szabadok lettünk... KILENCVENEGYEDIK FEJEZET Nincs üres élet, csak ábránd nélküli emberek. A gazdag ember minél gazdagabb lesz, úgy fogynak álmai és csökken a boldogsága. íme, Lipi boldogabb, mint nagyon sok gazdag ember, mert jól öltözött lett, sikerültek az esküvői torták, sikerült neki két héttel az esküvő előtt szoba-konyhás lakást bérelni. Nali boldog volt, mert jól haladt a harmonika gyakorlásában, vélet­len folytán két héten át Lipivel együtt fát vágott, amivel kifizethette adósságát, levélpapírt, kottafüzetet, cigaret­tát, szappant tudott vásárolni, meg két pár zoknit is. Boldogsága csak fokozódott, amikot otthon négy levél és egy levelezőlap várta. Az elsőt Piri írta. Férjhez ment, rövidesen orvos lesz.Nali ne válaszoljon, ez a legokosabb. Minden jót kívánt neki és azt ajánlja: saját érdekében, a jövőben ne legyen olyan büszke... A második levél nyomtatott betűkkel készült és csupán ennyit mondott: LEGYEN ÓVATOS, HOGY MIT ÍR KÜLFÖLD­RE. EGY ISMERETLEN JÓBARÁT. Nali végig gondolta, kiknek írt külföldre levelet: Pestről kért dobot, Keller Erzsinek írt az arabokról, talán Lilinek az angolok arroganciájáról. Pepsáéknak csak any­­nyit, hogy boldog s ha lenne hangszere, minden rendben lenne. A levelezőlap dr. Gálfi Sándortól jött: A Daniella kávéházban játszik. Ha Nalit érdekli jó munka, keresse fel. (Folytatása köveiket it/

Next

/
Thumbnails
Contents