Newyorki Figyelő, 1984 (9. évfolyam, 1-16. szám)

1984-02-23 / 3. szám

1984 február 23. NEW YORK I FIGYELŐ 7 FIRST WORLD CONFERENCE OF HUNGARIAN SPEAKING JEWS July 9—12,1984 Jerusalem, Israel Forty years after the attempt to destroy us - Hungarian Jews are meeting in Jerusalem' • to remember our 1,000 year past • to celebrate the present • to look to the future In displays, exhibits and cultural programs, we will: Highlight the contribution of Hungarian Jews to ail areas of human endeavor. Transmit to future generations the ancient heritage of the Jews of Hungary Program Highlights Memorial service for Hungarian victims of the Naz; Holocaust at Yad Vashem in Jerusalem Lectures by leading Hunganan- Jewish thinkers. Field visits to inaustnes, educational institutions 3nd settlements, established by Hungarian-Jewish Israelis. Reunions of Hungarian-Jewish youth movements, scnools. sports clubs, and landsmannscnaften. l/we would like to join the conference Please send detailed information ?c: Name _______________________________________ Aad'esi............................................................................................... City _____________________ Sta-e _____________ Z:o Mail to: Hungarian Jews c u UNITOURS 60 East 42nd St.. Rourv 1941. New York. NY 10165 A VILÁGSZÖVETSÉG HÍREI (Folytatás a 2. oldalról) szervezett, amelynek első ülésére március 1-én kerül sor. Augusztus 5-én a Diaszpóra Háza (Beth Hatefutsoth) a telavivi egyetemen campusán meg­nyitja a magyar-zsidóság történetének és vészkorszakának bemutatására szentelt kiállítást. A Világszövetség női osztálya a szervezet működésének anyagi alá­támasztására ezideig még nem folytatott akcióba kezdett: sorsolást rendez olyan nagyértékű tárgyakra, amelyekre a szervezet egyes tagok áldozat­­készségéből tett szert. Egy-egy sorsolási jegy ára 20 dollár. 10 jegyből álló füzeteket bocsájt ki, amelyek értékesítésével a Szövetség aktiv tagjai fog­lalkoznak. A sorsolásra előreláthatólag májusban kerül sor, társadalmi dél­után keretében. Az ülésen megjelent Pearl Amsei, a közismert magyar-zsidó szobrász­­művész is, aki, mint ismeretes, a március 20-21. nemzetközi konferencia alkalmával rendezendő kiáiiítás résztvevője és a vészkorszak-intézet elő­adássorozatának március 7-i előadója. Weiss-Raymen elnökasszony ismer­tette Izrael Állam newyorki főkonzulátusának levelét, amelyben a leg­nagyobb elismeréssel nyilatkozik Pearl Amsei munkásságáról és egyben közli, hogy legközelebbi kiállítása Tel Avivban május 22-június 3 között lesz. A szobrásznőt a résztvevők melegen ünnepelték. FOGSOROK, KORONÁK ÉS HIDAK újszerű készítése EGY NAP ALATT ! ! ! Biztosítók tagjainak meghitelezését elfogadjuk Minden fajta fog- és idegkezelés Fogadás előzetes telefoni megállapodás szerint vasárnaptól péntekig Beszélünk magyarul, jiddisül és oroszul DR. ROBERT ADLER fogorvos 5824 - 14TM AVENUE BROOKLYN. NEW YORK 11219 T«L: (212)430440001 DR.SUGÁR LÁSZLÓ ÁLTALÁNOS ORVOS, BELGYÓGYÁSZ, NŐGYÓGYÁSZ Házasságkötési vérvizsgálat, baleseti ügyek. Elfogadunk: Medicare, Medicade és Con Edison insurance-okat Tel: (212) 737-7900 400 East 77th Street, New York (First Avenue sarkán) HOCH MÓSE: ÉS VÍGASZT NEM TALÁLSZ (Foivtatás) A BOCHUMI GYÁR ÉS EGY PURIMI EMLÉK Ismét összezsúfolt vonaton kuporgok, amely Németország felé rohan velünk. A vagon­ban két fegyveres SS katona vigyáz ránk, ládán ülve, fegyvereiket állandó készenlétben tartva. Mi a padlón ülhetünk összeszorultan, mert fek­vésre nincs hely. Három éjszakát és két napot töltöttünk a vagonban, mert sok helyütt oi. kel lett várni, amíg a mi vonatunk használhatta a vágányt. Az útra kaptunk egy egész kenyeret és pár darab sós kvarglit. A kvarglinak nagyon örültünk, mert az végre más ízt jelentett, mint a hetek óta kapott étel. Jó étvággyal falatoztunk, a kenyérrel együtt. Akkor még nem sejtettük, milyen szenvedéseket hoz ránk a kvargli, a finom sós ízével. De rövide­sen megtudtuk. Hamarosan szomjasak lettünk, s s akkor döbbentünk rá, hogy víz hiányában a kvargli is a kínzás egyik eszköszévé vált. A kvargli sós ízét szájamban őrizve, szom­jasan álmodok ismét. Megint Léván vagyok, ott­hon, a szép purimi ünnepre gondolok. Drága Anyám diós és mákos k ind I it, narancsot rak egy tányérra, s úgy szól hozzám, hogy Miskám, ezt viszed a Kellnerékhez, de iparkodj nekem, mert még több helyre fogsz vinni. Én boldogan és büszkén vittem a SLACHMÓNESZ-t, gyorsan jöttem és gyorsan mentem, hiszen az ismerősök az én tányéromra is finom falatokat raktak, s né­hol megtoldották egy pár krajcárral, amelyért go­lyót tudtam venni. De eszembe ötlik áletem első kis tragédiá­ja is, amely szintén Purimhoz kötődik. Hisz már akkor is mennyire gyűlöltek bennünket, csak mi, kis gyerekek nem láttuk ezt. A nagyok, a felnőt­tek nem akarták látni a gyűlöletet, amely béke­időben is lappangott.de nem mindig lehetett el­menekülni előle. Tehát ismét Purimot tartunk, én már jónéhányszor megjártam az ismerősöket, amikor az utcán elém áll három nagyobb gyerek és rámkiáltanak: — Mit viszel zsidó? Er, egy szót sem szóltam, csak telve tovább akar­tam menni, de ők elém álltak és nem engedtek tovább. Elvették tőlem a tányért, hiába ellenkez­tem, s megosztoztak a finom kindliken. Erre én sírva fakadtam, vissza akartam szerezni a tányért, mert jó Anyám szívemre kötötte, hogy vigyázzak rá. Erre ők nekem estek és jól összevertek, A tá­nyért egy kőhöz vágták. Én pedig rohantam ha­za, megalázva, megverve, sírva és kifosztva. Ott­hon apám várt és legidősebb bátyám. Visszamen­tünk a tett színhelyére, de csak a törött tányér szilánkjait találtuk meg. Bátyám csak annyit mondott, hogy disznó antiszemiták. Ekkor hal­lottam először a szót, hogy antiszemita. Egész úton faggattam Feri bátyámat, hogy mi az az antiszemita. Ö csak annyit felelt, hogy ráérek még megtudni ezt. De én nem nyugodtam bele, mindenáron tudni akartam, hogy mi az, amit nem kell még tudnom. Otthon addig faggattam apá­mat, míg végre elmondta. Még ma is emlékszem minden szóra: — Az antiszemiták, fiam, azok a zsidógyűlölők, akik mindig voltak és lesznek, mert minden időben bántottak és üldöztek ben­nünket. De miért haragszanak a zsidókra, hisze , semmi rosszat nem csináltunk nekik, kérdeztem apámat, de ő csak csóválta a fejét. Nehéz ez meg­magyarázni, fiam, magam sem tudom. Semmi rosszat nem tettünk nekik. Haragszanak ránk és gyűlölnek, mert zsidók vagyunk. Akkor még nem értettem, hogy miként gyűlölnek bennünket ok nélkül, de a gyűlöletet azóta sokszor megtapasz­taltam és megértettem az okát is. Itta vagonban végleg megértettem és megláttam, hogy a sok év­vel előtte történt purimi eset nem véletlen volt, mint ahogy vagonbeli szenvedésünk is csak foly­tatása annak, amit gyerekkoromban éltem át. A vonat pedig rohant a sötét éjszakában, vitt Németország felé. Még kellettünk a náci ha­diipar számára. Clasz és orosz foglyoktól tudtuk meg. hogy Bochumban vagyunk. Elmondták, hogy a munka nehéz, napi 12 órát kell dolgozni. De a koszt eléggé tűrhető, amely látszott is rajtuk —ők nem voltak olyan rossz bőrben, mint mi. De rövidesen ismét csalódnunk kellett. Mi nem részesültünk azonos elbánájoan a keresztény foglyokkal. Az adagjaink kisebbek voltak, hoz­zánk nem jutottak el a Vöröskereszt csomagok. Viszont dolgoznunk ugyanúgy kellett. E megkü­lönböztetett bánásmód rövidesen megtette a ma­gáét, s alighogy beköszöntött a tél, úgy hullot­tunk, mint a legyek. Én egy hatalmas teremben dolgoztam, itt gyártották a srapneleket és a leghatalmasabb ágyukhoz szolgáló hüvelyeket. Minden izzott, pi­­roslott, ahogy a kazánok tüzeltek, az emberek pe­dig olyan feketék voltak, mint az eleven ördögök. Valódi pokol volt. De az igazi szenvedésnek az éjszakai műszak bizonyult. Éjféltájban természe­tesen majd leragadtak az ember szemei a nagy melegtől, a súlyos munkától. Az éhségtől úgy el­gyengültünk, hogy szemeink önkéntelenül lera­gadtak, néha pillanatokra állva is elaludtunk. És az elalvásért súlyos büntetés, verés járt. Az ötö­dik éjszakán én is elaludtam Szalag mellett dol­goztam, a kohóból kijövő srapnelek hüvelyeit kellett kirántanom egy hotoggal. Állandóan jöt­tek az új darabok, megállás nem volt. De egy idő után már nem tudtam tartani magam. Akárhogy is küzdöttem az elalvás ellen, ez képtelenségnek bizonyult. Az ember azt érezte, hogy lágy karok­ba kerül, megkönnyebbül és vége mindennnek: a sok verésnek, éhezésnek, szenvedésnek, a mega­láztatások sorozatának. Az álom megszabadított minden bajtól —egy pillanatig úgy tűnt, örökre. De igen hamar jött a durva ébredés. A munkave­zető rúgására ébredtem. Aztán olyan pofonokat és verést kaptam, hogy azt amíg élek nem felej­tem el. Ütötte a fejemet, rúgott, ahol csak ért, s ordítozott: —Piszkos zsidó szabotáló! Aztán összeestem ésakkor abbahagyta. Elvánszo­rogtam a sarokba, mint a véresre vert kutya nyö­szörögtem. Lassan összeszedtem maradék erőmet, s az esetet végiggondolva még hálás lehettem a né­metnek, hogy maga intézte el a verést és nem je­lentett fel. Hiszen volt helyettem elég zsidó rab­szolga... * 4 4. * 4 * 299-1209 288-196? HhtuUw-fllck C"p. REAL ESTATE BROKERAGE MANAGEMENT • MORTGAGES JOHN H. MAUTNER 1349 THIRD AVENUE (SET. 76 - 77 ST#.) NEW YORK. N Y. 100*1 MAGYAR FOGORVOS Or. Gerd Juäkh 240 Central Park Sooth 2 G. cím alatt rendel hétköznap este 5.30—9-lg T szombaton egész nap. Áraim közismert biztosítási árak, minőségi munkáért Hívjon appoint mentért (212) PL 7-2882_____

Next

/
Thumbnails
Contents