Newyorki Figyelő, 1984 (9. évfolyam, 1-16. szám)
1984-09-26 / 13. szám
10 NEWYORKI FIGYELŐ 1984 szeptember 26. SERES GYULA (STOCKHOLM): ÉLMÉNYDÚS UTAZÁS EGY ISMERETLEN VILÁGBAN K I N A (6) Kamatoztassa Dollár-betétjét „Money Market Term Account” nyitásával a Central-European International Bank Ltd.-nél, Budapesten. Magasabb kamatot élvezhet, mint más amerikai banknál és élvezhet] a lehetőség egyéb előnyeit. A betétek 3, 6 vagy 12 hónapra köthetők le, folytatólagos megújításokkal és emelkedő kamat-feltételekkel. Kérjen tájékoztatót közvetlenül, vagy New York-i megbízottunktól: CENTRAL-EUROPEAN INTERNATIONAL BANK LTD.t V., Váci utca 16/B, Budapest, P.O. Box 170 H-1364, New York-i megbízottunk: Dezső B. Tóth 222 East 93rd St. Suite 37-C, New York, N.Y. 10123 Telephone: (212) 722-5949 Az érvényben lévő kamat-feltételekről a (212) 570-7089 telefonon, vagy megbízottunk ó(ján tájékozódhat. — Ne mulassza el e lehetőség kihasználását. A Central-European International Bank Ltd. az egyetlen nyugati részvénytöbbségű Bank Magyarországon, amelyre a magyar deviza-rendelkezések nem vonatkoznak. MOlfeS IS} V* OUT Of E6-YPT. BOT 00*. 0THC* T*AVet hAwoueo BY KOVÁCS TR íl-ofc BAOAOwAV ~ ELNIHUtttT, N* IIS13 J A fM| Int repüli és hajóctánaaágainak hivatalos irodája. Egyéai kfaro%*M« Okai. meghízható, pontos, fégi szakiroda. Fdkhjak a* (gyeimet arra, hogy a lapokban vagy egyealleti értesítőkbe* meghirdetett minden utazóra a jegyek a KOVÁCS-IRODÁBAN bkaphatók! TBUEFONi 3P* • USI-M99 «///////////////w///w////////////w///////w/,//«5 FORR AI ESZTER: Á Lecsókolja álmos szemét A leszálló félhomály A boában fehér abroszt lát S családi, ünnepi vacsorái — Két riadó közt mormol Ros hásáná imát Megáldja a csend Apja s anyja helyett Gépfegyver és ágyúzenén át, Szive meghallja A békét hirdető sáfárt... Végre rövid repülés után Pekingbe érkezik az ember. Azt mondják itt a bennszülöttek, hogy ezt a várost mindig Beijingnek hívták és csak a külföldiek nevezték el Pekingnek, mert az könnyebb volt kimondaniok. Öt császári dinasztia alatt Peking volt a főváros és Yung Lo császár 1420-ban magas fallal vette körül a fővárost, ám 1949-ben ezek a falak eltűntek, hogy helyet adjanak a mai széles utcáknak és magas épületeknek, úgyhogy a régi Peking városképe teljesen megváltozott. Ugyanakkor be is fásították az utcákat és parkokat. Maga a város a röptérről való beutazáskor lenyűgöző képet ad. Nagyon gyakori, hogy a nagy épületek oldalában egészen egyszerű, szinte nyomortanyák vannak,ami éles kontrasztban áll a mai valósággal, de ez senkit nem zavar. Itt a rendőrök—nem úgy, mint a többi városokban — már egészen elegáns uniformisokban feszítenek, tányérsapkában, karpaszománnyal és egyéb cicomával. Az ok valószínűleg az, hogy ide sok idegen jön és valahogy itt reprezentatívabbaknak kell mutatkozniok, mint másutt. Egyébként itt már megvolt az első divatbemutató is — nagy sikerrel, bár az öregebb vezetők nagyon morognak, hogy tönkreteszik a párt ideológiáját. Utunk első nap a panda állatkertbe visz, ahol óriási tömegek tolongnak. Ezek az állatok, amelyek egyébként az UNO természetvédelmi osztályának a jelét is képezik, csak itt léteznek Kínában szabadon a természetben és állandó probléma van velük, mert csak bambusz rügyekkel táplálkoznak, amit nem mindig könnyű előteremteni. Négy darab van belőlük és cammogásuk ellenére is nagyon játékos, kedves állatok. Itt is nagy az emléktárgy kereskedelem képekben, jelvényekben és játékmackókban, minden nagyságban. Még aznap elmegyünk a MENNYEI BÉKE TERÉRE, amely szinte végeláthatatlan térség és különleges alkalmakkor itt egymillió ember zsibonghat. Ott ünnepük a nemzeti ünnepeket nagy csinadrattával és tűzijátékkal. A térség egyik részében van MaoCse Tung mauzóleuma. Ez előtt kilométeres hosszú sorban kígyózik négyes sorokban a tömeg és a mauzóleumba bejutni gyakran órákat vesz igénybe. A turisták azonban előnyben részesülnek és így hamar bekerürülünk a terembe, ahol ravatalon, üvegkoporsóban fekszik a bebalzsamozott Mao Cse Tung. Fényképezni természetesen itt sem szabad, mert ezesetben halottgyalázásnak tekintenék azt. Az ember elmélázik afelett, hogy a nép vezére ily tiszteletben fekszik s ugyanakkor özvegye börtönben van hazaárulás címén, mert negyedmagával kezébe akarta kaparintani a teljes diktátori hatalmat. Ez a nő volt az, aki ármánykodással keresztülvitte a KULTURREVOLUCIÓT, ezzel mérhetetlen károkat de ózva Kínának. Este megnézzük a híres kínai operát, három és fél órát tart az előadás. Már láttam azelőtt kínai operát, de csak turnézó társulatot. Eredetiben azonban egészen más volt. Hirtelen megértettem az egész opera lényegét és eltekintve az éneklés nyugati fül számára kissé bántó hangvitelétől, mégis bizonyos fokig élvezhető volt kifejező erejével és meggyőző ábrázolásával. A szemet gyönyörködtető selyem kosztümökön kívül van még egy dolog, ami megfogja az embert. A kínai operák általában happy end-del végződnek. A császár papa elűzi az ármánykodókat és a fiatalok egymáséi lehetnek. Ennek örömére az előadás végén néhány szereplő a színpadon kiválik az együttesből és eszeveszett gyorsasággal akrobatikát csinálnak, saltókkal és ennek minden tartozékával. Valahogy nem tudtam ennek láttán elképzelni, hogy — mondjuk — Pavarotti vagy Placido Domingo egy Aida-előadás végén akrobatizálni kezdjenek, saltókkal és miegyébbel, pedig ez is opera, meg az is. A magyarázat talán az lenne, hogy Pavarottiék operái általában tragikusan végződnek, tehát örvendezésre a kínai formában — nincs ok. Maguk a pazar kivitelű kosztümök külön művészi tanulmányt érdemelnének. A zenekar is érdekes volt, mert három tagból állt, pengető hangszerekkel és a színpad jobb szélén ültek. Jómagam mégsem tudtam volna itt elképzelni egy Aida-el őad ást. Másnap megnéztük a TILTOTT VÁROST. Ezt azért nevezték el így, mert ott lakott a császár és idegeneknek tilos volt ott tartózkodni. Az egész városrészt külön magas fal vette körül.. 1924-ben, mikor a császárság megszűnt, a császári palotákat átalakították múzeumoknak, míg maga a császár lakosztályát meghagyták eredetibea Ehhez tartozott még egy szárnyépület, ahol a császár ágyasai laktak, mindegyik külön szobában. Ez azért volt így, hogy közel legyenek a császárhoz — szolgálattátelre. Ha ebből véletlenül gyerek is lett, azok megkapták a hercegi címet, úgyhogy szükségben többé nem szenvedtek. Még hátra volt a sláger, a kinai fal.Ez 74 km-re van Pekingtől. Vonat is megy oda és a tömegek ezt veszik igénybe. A mi csoportunk autóbusszal ment. Az úton gyakran meg kell állni a bivaly-fogatok miatt, de az út gyönyörű tájakon át vezetett, meredek szerpentineken. A kinai soffőr azonban nagyon ügyes vezető. Amikor megérkeztünk a kinai fal főbejáratához, az előtte levő tér a sok sátorárússal és nyüzsgő tömeggel úgy festett mint egy hetivásár valamelyik alföldi községben.A főkapun át kétfelé vezetett az út. A jobboldali út meglehetősen lapos, míg a baloldali nagyon meredek volt. Amikor Legutóbb Reagan járt ott, az újságokban láttam, hogy ő a lapos utat választotta, amin alig volt emelkedés. Maga a meredek úton mentem, mert szeretem a strapát, de kb. 300 méter után vissza kellett fordulni, mert az út a végtelenségbe vezetett. Onnan lejönni eléggé kockázatos volt az út meredek volta miatt, de szerencsére a fal belső részén karfák vezettek végig, ami az ember segítségére szolgált. Ha ilyen nem lett volna, könnyen legurulhattam volna, ami nem szerepelt a programmon. Aznap még a nagy árúházakat néztük meg. Mindenütt mindent lehetett vásárolni és mindenütt nagy embertömeg volt. Ez némileg érthető is, hiszen Pekingnek 12 millió lakosa van, akiknek mindig szükségük van valamire. Érdekes, hogy maga a szállodánk még szupermarkettel is rendelkezett, ahol mindenféle nyugati és kinai élelmiszert is lehetett kapni. Mi is mindenfélét összevásároltunk, mert másnap reggel három hét után vége volt a kinai kalandnak: A repülőtéren a bank visszaváltotta dollárra a megmaradt kinai pénzt, de az apró papírpénzt visszaadták, hogy tartsuk meg emlékbe. FIZESSEN KW LÁPUNKKÁ! A kinai gépre ültünk, amely hét óra alatt Moszkvába vitt. Ott várni kellett a svéd gépre kb. négy órát s ezalatt kitűnő orosz pezsgős vacsorát kaptunk. A moszkvai repülőtér nagyon szép, modern és tiszta. A tranzitó váromteremben sok tiszt volt szolgálatban. Arra gondoltam, mi lenne, ha az egyikhez hozzálépnék azzal, hogy szeretnék Raoul Wallenberggel találkozni, tegye ezt nekem lehetővé. Mégis letettem a gondolatról, mert két eset volt lehetséges. Vagy azt mondaná, nem ismeri Raoul Wallenberget, vagy pedig azt mondja: — Jó, elviszem, de nem bizonyos, hogy vissza is jön. — Ezt mégsem mertem megkockáztatni. Közben a mi gépünk is beszállásra kész lett. Irány: haza, Stockholmba. (VÉGE)
