Newyorki Figyelő, 1984 (9. évfolyam, 1-16. szám)
1984-08-20 / 11. szám
1984 augusztus 20. NEW YORK I FIGYELŐ 11 JACK HAHN: A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ- Miért nem ? —- Nem érdeklik a fényképeim. -- Hát nincs bélyeggyűjteményed, amit megmutathatsz ? —- Van, de Edithnek félje van. —- Akit nem szeret. -- Igen, azt hiszem. -- Valóban nem szereti, vagy csak neked mondja így? -- A félj a kártyázásba szerelmes... — Edith kijött a fürdőszobából. Nali arra gondolt, hogy milyen jó lenne most egyedül lenni Edith-tel.- Sajnálom, gyerekek, - mondta Chava, - mennem kell Tel Avivba Fatimával, be kell vásárolnom a piacon. Ha éhesek vagytok, vegyetek magatoknak, amit akartok. Három előtt nem leszünk itthon, mert találkoznom kell Bob Kenwood-dal. Emlékszel rá ? —- Igen. Beszéltem vele pár nappal ezelőtt. —- Milyen kis világ- jegyezte meg Chava csodálkozva. - Részemre új és nagy világ nyűt ki. Megvetem Bob Kenwoodot és mégis barátságosan üdvözöltem, annak ellenére, hogy tudom, rabolja és zsarolja, ha lehet, az arabokat, a zsidókat, mert sok pénzzel akar visszautazni Angliába. Mit akartál tőle ? -- Útlevelet. Marcell barátom azt szokta mondani, hogy ha a szegény ember megtagadja elveinek megváltoztatását, - az fényűzés... -Chava és Fatima elment. Nah figyelmeztette Edithet, több, mint három órájuk van megbeszélni a jövőt. Edith vermuthot kért.- Ilyen korán ? -kérdezte Nah.- Igen - mosolygott Edith. - Most látlak először komolynak és ezen csak a vermuth tud segíteni. -- Akarod látni a fényképeimet ? - kezdte megint Nali. Edith válasz helyett ezt kérdezte:- Te együtt éltél Chavával ? -- Nem, de honnan veszed ezt ? -- Mert amikor kérdezted, látni akarom-e fényképeidet, arra gondoltam, hogy még vannak itthagyott apró dolgaid Chavánál. —- Ezt csak úgy mondtam, mint jövendő gyermekeim anyjának. Edith, én sohasem éltem vadházasságban Chavával - folytatta Nali, - de talán hozok egy újabb vermuthot és utána bátorságod lesz elmondani, hogy vadházasságban élsz-e Huberttel. —- Rendben van, elmondok mindent, de eleve figyelmeztetlek, Hubert miatt még sok bajod lehet. Még nem késő abbahagyni, maradhatunk jó barátok. -- Mindent hallani akarok - válaszolta Nali és újra töltött.- Ott kell kezdenem, hogy 1930-ban Görögországba vándoroltunk. Apám fivére ott élt. Meglátogatott bennünket és elmondta, hogy külföldről többet látnak az emberek, mint a német zsidók. Kétségtelen, hogy Hitler jön uralomra .Tegyünk mindent pénzzé és olyan gyorsan, ahogy csak lehet, menjünk Görögországba. 13 éves voltam akkor. Hamar megtanultam görögül. De állandóan sírtam. Maudi barátnőmre gondoltam, akit hátrahagytam Berlinben. A rádióban Lehárt, Kálmánt és Ábrahámot szerettem volna hallani, pedig Németországban a Papa állandóan ezeket énekelte nagy lelkesedéssel és én sohasem szerettem őket... Hiányzott a fiatal lányok részére készült Else Ury-sorozat is. — Edith nyugodtan beszélt és halkan. Néha helyzetet cserélt a karosszékben. Ilyenkor a könnyű pongyola félrecsúszott és látni engedte formás, csokoládébaránára sült combját.- Edith egészséges és kívánatos — gondolta Nali és akaratlanul összehasonlította Lilivel, Flórával, Pirivel, Magdával. Vannak szép lányok, akiknek minden testrészük tökéletes és mégis hiányzik valami. Ezt a „valamit " kapta Edith a két gyönyörű kék szemén kivül egy magas hatalomtól, mint egy megfizethetlen ajándékot. Edith kívánatos volt és a „valami" állandóan jelen volt lényében. Nali nem csak arra gondolt, hogy ölelni, csókolni akarja, hanem arra is, hogy mindezeken túl, ő legyen három fiának anyja. — 19 éves voltam, amikor megismertem Hubertet-Nalit ebben a pillanatban kellemetlen érzés fogta el. Először történt vele, hogy nem akarta hallani Edith múltjának e részletét. — Edith, mindig kértelek, mondj el mindent, de most arra kérlek: beszéljünk másról. — — Te csacsi, azt hiszed, valami csúnya dolog következik, azért nem akarod hallani. — Edith átölelte Nalit: — Ha egyszer arra fogsz kérni, fejezzem be a történetet, meglátod, hogy nincs okod rosszul érezni magad. A három futballistának nem kell szégyelnie anyját.Szenvedélyesen ölelték egymást. Mindketten tudták, hogy ez a heves, forró szeretkezés az első lépés lehet egy új út és élet megkezdéséhez. SZÁZTIZENEGYEDIK FEJEZET Ha szép szavakat hallasz, nem kell mindjárt elhinned. Úgy van ez, mint ha valaki összekulcsolja kezét: nem bizonyos, hogy imádkozik.. Chava hazaérkezett Fatimével. — Maradjatok itt éjszakára - kérte. — Köszönöm — válaszolta Edith, — de nekem este dolgoznom kell. —- Jelents beteget -adta a tanácsot Chava. Edith szót fogadott, felhívta a hotelt és beteget jelentett. Nalinak pénteken szabadnapja volt. Chava elmesélte, hogy megtudta Bob Kenwoodtól, Mihálynak meghalt a felesége és gyorsan feleségül vette Elvirát.- Nagyon jól érzem most magam - jelentette be elégedetten Chava. Este Nali és Edith Kálmánékhoz mentek látogatóba. Magda arca fehér lett, amikor Edithet megpillantotta. Érdeklődött, hol szálltak meg. Első pillanatban nem emlékezett Chavára. Nali emlékeztette a Nachalat Benjámin utcában levő ékszerüzletre, mire Magda megegyezte:- Aha! Az a finom nő, aki avval a magas gójjal Nali ingerült lett, de Edith gyorsan témát változtatott. Magda nem kínálta meg őket semmivel. Kari érkezett haza és azonnal beszélgetésbe merült Edith-tel a németországi élményekről, ami rögtön felébresztette Magdában az ellenérzést. Kari megkísérelte megakadályozni a veszekedést a vendégekre hivatkozással, de Magda nem türtőztette magát: — Csak nem fogsz egész este Németországról beszélni ? — — Nali felállt: Mennünk kell. —- Meddig maradnak ? - kérdezte Magda. — 2-3 napig. — Hazafelé menet Edith folytatta Huberttel kapcsolatos történetét. Szép estéket töltöttek együtt. Edith lelkesedéssel beszélt Athénről, de nem csillogott úgy a szeme, mint amikor Berlinről beszélt Karllal, akit búcsúzáskor — német szokásra hivatkozva - megcsókolt. — Ez a német összetartás — jegyezte meg Magda gúnyosan. — Lehet, hogy német, de szép — mondta Kari.- Miért mondtad, hogy 2-3 napig fogunk itt maradni ? - kérdezte Edith az utcán.- Hadd gondolja Magda, hogy itt vagyunk Rámát Ganban, de nem fontos, hogy újra meglátogassuk. — Lassú léptekkel mentek Rámát Gan felé. Chava házához értek.- Edith, a történetet holnap az autóbuszban kell, hogy folytassad - figyelmeztette Nali Edithet. Chava nyitott ajtót: - Ahogy a nagymama szokta mondani, Gut Sabesz. Jó híreket kaptam - folytatta,— a szicíliai partraszállás után úgy fest, hogy egész Északafrika angol kézbe kerül. -Chava beszámolt közös ismerősökről, majd Nali kérdésére elmondta, hogy Magyarországgal való levelelezése teljesen megszűnt. Nali arra gondolt, milyen jó lenne Lilitől levelet kapni, amelyben tudatja, hogy férjhez ment... * Az autóbusz gyorsan haladt Haifa felé. Chava gondosan elkészített az útra szendvicset és gyümölcsöt. Az utat két epizód is megszakította: előbb egy arab asszony szatyoijából elszabadult egy csirke és a rend csak akkor állt helyre, amikor valamennyi utas segítségével, az aszszony ismét betuszkolta a csirkét a szatyorba. A másik jelenet, amikor útközben megállt az autóbusz és két angol katona szállt fel ellenőrizni. Ez is baj nélkül múlt el. Végre Edith folytathatta Huberttel kapcsolatos történetét: — Hubert egy szép napon azzal állított be hozzánk, hogy a németek megszállták Szalonikit, a pireneusi kikötőben 30 hadihajóból és személyszállítóból álló angol konvoj áll, minden menekülőt felvesznek, fiatalokat azonban csak akkor, ha nősek. Megpróbálta rábeszélni szüléimét, de a Papám hajthatatlan volt azzal, hogy ő többet már nem fut. Engem viszont rábeszéltek az útra, hogy mint Hubert felesége szálljak a hajóra. Több, mint két hetet töltöttünk a hajón, mert a német tengeralattjárókat kellett kikerülnünk. A konvojnak két irányba kellett menekülni. Az egyik rész Egyiptomba utazott a helyzet tisztázódása után, a másik kikötött Haifán. A Beth Olimba kerültem. Hubert zsebében 7 font volt, az én övemben 3 gyémántkő, amiről Hubert nem tudott. Hubert első éjjel eltávozott a Beth Ohmból és ment éjjel üzleteket csinálni. Néhány nap múlva visszajött megmutatni az angol fontokat, amiket keresett. Rá akart venni, hogy költözzem ki a Beth Ohmból. A városban keresett lakást. Én elleneztem. Nem akartam hivatalosan is hozzámenni feleségül. Végül is talált olyan lakást,ahol külön szobában lehettünk. Hubert maga sem akart feleségül venni, mert öregnek tartott magához képest. Valóban maga sem tudta, mit akar, csak egyet nem akart: hogy elmenjek tőle. Kérdésemre, hogy mit fog tenni, feljelent-e, ha nem megyek vele, azt válaszolta, hogy nem tudja, megteszi-e.És már akkor éreztem, hogy te nemsokárajönni fogsz, akinek szülnöm kell három gyereket...— Az autóbusz megérkezett Haifára. Edith elindult kis poggyászával a Levan tin utca felé, Nah pedig a Tel Aviv Hotel irányába. Mindketten tudták a ramat-gani kirándulás után, hogy a szétválás csak ideiglenes, — lehet, hogy egy-két évig így marad a helyzet, de aztán boldog évek következnek, amikor Edith három gyereket szül majd Nalinak, aki futballozni és sakkozni fog a fiúkkal... Edith kopogott az ajtón: — Hubertet letartóztatták, mert fedezetlen csekket adott kártyaadósság fejében. — — Nyugalom — szólt Nali. Koffeijához lépett, feltörte a pénzgyűjtésre szolgáló szerencsemalacot és 300 fontot számolt benne össze. - Mennyi kell ahhoz, hogy Hubert szabadlábra kerüljön ? - kérdezte. - 400 font — — Ha csak 300-at adsz, akkor is kezet fognak csókolni. — Odaadta az egész pénzt Edithnek. Hubert másnap megköszönte a pénzkölcsönt és ígérte, hogy két héten belül visszaadja. — Hubert, beszélni szeretnék magával. -— Most nem, kedves barátom, mert a bat-galini kaszinóban fontos megbeszélésem van, de vigye el Edithet Feldsteinékhez ebédelni. — Edith elmondta, hogy Hubert a Wagschal-zenekarba akaija bejuttatni Nalit, ami Palesztina leghíresebb zenekarának számított. Hubert eleget is tett ígéretének, Nali bejutott a zenekarba, amely a bat-galini kaszinóban kezdett eljátszani. Nali még a Tel Aviv Hotelben lakott, de egy napon észrevette, hogy Winklemé többet számol el az elfogyasztott ételért, mint jogos lett volna. Szóvá tette, felírta az adagokat és bár a nő többet számított, csak annyit fizetett ki, ami jogos volt és másnap elköltözött a szállodából. Beköltözött Bat Galilban a Kohn-családhoz. (Fotytatdia hövetketk/