Newyorki Figyelő, 1984 (9. évfolyam, 1-16. szám)

1984-08-20 / 11. szám

1984 augusztus 20. NEW YORKI FIGYELŐ 5 Galili-Gemeiner Ervin: Pálgi Jóéi ejtőernyős, aki a Gestapo oroszlánbarlangjába merészkedett... Az Erec Jiszráelből Magyaror­szágra érkezett három ejtőernyős, két évvel ezelőtt elhunyt utolsó­jával, Pálgi Joéllal a Kupát Cho­­lim tel-avivi központjában annak idején több alkalommal beszélget­tünk vészkorszakbeli küldetéséről. Pálgi (Nussbächer) Jóéi, aki mint ejtőernyős központi szerepet töl­tött be a Pusztulás korszakában (hogy kellő eredményt nem tudott felmutatni — nem rajta múlott) az államalakulást követően a ma­gyar jisuv egyik legszínesebb a­­lakja, sokrétű egyéniség volt, aki a legkülönbözőbb feladatokat töl­tötte be úgy az államaparátusban, mint nagy közintézmények élén. Hosszú és kalandos, életveszé­lyes küldetése, ismert része törté­nelmünknek. De talán egy-egy mondatát idézzük a „tanúvallo­másából”, melyet nekünk adott azzal, hogy a magyar-zsidóság tra­gédiájával kapcsolatos antológiá­ban azt közöljük. A teljes történet rövidesen megjelenik héberül. ★ „Máágán kvuca három tagját már régen mozgósították, hogy ellenséges országokban leszálltá­nak. Legjobb barátaim voltak, a­­kikkel közösen tettünk erőfeszíté­seket, hogy engem is behívjanak. „Most nem aktuális” mondották az angolok. Az ajkamat haraptam, a vér va­dul forrt ereimben: millió szám­ra pusztítják a zsidókat és nincs aki megtanítsa őket a legelemibb védekezési harcmodorra és nekik ez „nem aktuális”. Nap-nap után reszketve nyitot­tam ki az újságot, hogy mikor adják hírül: Magyarországot el­foglalták a nácik. Ha nem leszünk ott idejében, ők is gödröt ásnak maguknak, nem fognak fellázad­ni és nekimenni a gyilkosoknak. A millió magyar-zsidó között csak kevesen vannak, akik értenek a partizán-harchoz, s akik majd megszentelhetik nevüket az utol­só harcban”. A hadihelyzet, valamint a ma­gyar-zsidóságra zúdult vérözön úgy hozta, hogy az angolok végül is beleegyeztek a „küldetésbe”. Ilyen körülmények után Jóéi mint ejtőernyős, 1944 július 13-án, eve­zős csónakkal átkelve a Dráván, lépett Magyarország földjére. BUDAPEST 1944 Tíz órakor megérkeztünk a „Ma­jestic” szállodába a Gestapo ma­gyarországi főhadiszállására. Nagyon nyugodt voltam. Ez ugy­­látszik annak az erőpasztillának a hatása volt, melyet előzőleg bevet­tem. A Gestapo-tiszt szobájába lépve éreztem, hogy ő az az em­ber, akitől tartanom kell. Ha en­nek a gyanakvásait eloszlatom — győztem. — Megkért, meséljem el hogyan jutottéin Budapestre. Fel voltam készülve erre a kér­désre. Egy héttel ezelőtt — kezd­tem — indultam el Tel-Avivból autón Kairóba. Ott már minden készen várt: ruhanemű, katonai igazolványok és magyar iratok. Még azon az éjszakán felszálltunk egy utasszállító repülőgépre, mely ellátást vitt Jugoszláviába. Két napig várnunk kellett amig meg­érkeztünk Magyarországra. Utána ismertettem küldetésem célját. — Nagyrabecsülöm a bátorságát, hogy eljött Budapestre és felkere­sett bennünket. De nem gondolt arra, hogy mi elküldhetjük olyan helyre, ahonnét soha többé nem tér vissza? — kérdezte széles mo­sollyal a tiszt. — Tudom, hogy megtehetik, de miért tennék meg? Én üzleti ügy­ben jöttem önökhöz. Ha letartóz­tatnak, az ügy tárgytalanná válik. — Persze. Csak akartam tudni, hogyan fog reagálni erre. Az ajtóig kisért. Lementem a lépcsőkön és kiléptem a kapun. Az őrt álló katona „Heil Hitler”­­rel tisztelgett. A GESTAPO UTÁN A MAGYAROKNÁL ...Az asztalnál ülő őrmester vi­­gyázállásba vágta magát: Paran­csára főhadnagy úr! — Vegye át ezt az embert, mo­tozza meg alaposan, vigyázzon rá mint a szeme fényére. Angol ejtő­ernyős. Rádióval jött. Ezeknek a fattyúknak társaik vannak kint akik megpróbálják majd, kiszaba­dítani! Az egyik katona leugrott az ágy­ról s elordította magát: Bitang! Szóval te irányítottad a bomba­vetőket! Meggyilkoltad a lányo­­mot! — és már magasba emelte hatalmas öklét. Hol a társa? — kérdezte még. — Nem tudom, miről beszél. (Jóéi tudta, hogy ejtőernyős tár­sáról, Goldstein Perecről van szó, akit szintén letartóztattak, majd akit szintén letartóztattak.) — Mindjárt eszedbe fogom jut­tatni! — ordította a hosszú s va­lósággal tajtékzott a dühtől. Az asztalon megnyomott egy gombot, mire két nehézléptú, komor arcú férfi lépett be. Nyissátok meg a száját! — mondotta nekik. „A két ember nekem esett és gu­mibottal ütött-vert, ahol csak ért. Elhatároztam, hogy hallgatni fo­gok és nem kiabálok. Nem tudom, hogy percek vagy órák teltek el, amig csend lett. Egész testem csu­pa seb lett. Utána zsineget vettek elő. A kar­jaim és térdeim alá egy botot he­lyeztek úgy, hogy a meztelen lá­bam felfelé volt, a fejem pedig a padlót kocogtatta. Elájultam”. Egy újabb kínzási hullám után, amikor ismét elájult, cellájába vitték. Erről a pediódusról hálá­san emlékezett, egy idősebb foglár­ra, aki a verések és kínzó-tortú­rák után a legkritikusabb percek­ben ember maradt az embertelen­ségben. Amikor Jóéi megkérdezte tőle, miért teszi ezt a jóságot vele, az öreg így válaszolt: Magyar állam­polgár vagyok, de életem nagy ré­szét töltöttem Párisban, melynek megszállása után kénytelen vol­tam hazajönni. Most öreg népfel­kelő vagyok és őr ebben a pokol­ban. Az öcsém — Páger Antal — nagy nyilasvezér. Félek Isten bosz­­szújától. Jóvá akarom tenni öcsém bűnét azzal, hogy emberséges szót szólok azokhoz, akik a legjobban rászorulnak... ★ A repülőgépben nagyot lélegzet­­tem. Magam mögött a rémségek­kel a messzeségből hivott az én Erec Jiszráelem napjának ragyo­gása. Amikor a rákoskeresztúri fasor zsidó temetője fölé értünk, lenéz­tem. Hol van Chana sírja, akivel együtt indultunk a küldetésre?... ...Nem, nem fejeztem be küldeté­semet. Sohasem fogom befejezni, mrt nem lehet elfelejteni őket — sem a halottakat, sem az élőket... ★ Pálgi (Nussbächer) Jóéi, 1918- ban született Kolozsvárt. A „Ha­­bonim” erdélyi vezetőinek egyike. Alijázása után, 1939—41 között Ofakim kibucban kapta mezőgaz­dasági kiképzését. 1949-ig Máágán kibuc tagja. 1941-től az angol hadseregben, a nyugati sivatag­ban Líbiában harcolt. 1944-ben mint megemlékezésünkben irtuk, Jugoszlávián keresztül Magyaror­A háború után a koncentrációs táborok menekültjeinek repatriá­lásán tevékenykedett, majd a „He­­chaluc” központját alapította meg Magyarországon. Az első ,bricha” szervezésében, majd Olaszországon keresztüli alijájukban volt aktív. Úgy a Hagana, mint az alija kül­detéséből 1946-ban tért vissza az országba, ahol a „máápil” hajók küldéséért volt felelős. 1947-ben a Hagana küldetésében Délafrikába ment, hogy ott kato­nai múlttal rendelkező önkénte­seket toborozzon, valamint kato­nai, főleg repülő felszerelést sze­rezzen a Cahal részére. 1948-ban, őrnagyi rangban az első ejtőer­nyős iskola parancsnoka. Bevá­lasztották az első Kneszetbe, de mandátumáról katonai szolgálata végett lemondott. Megalakulásától, egészen 1960-ig h. vezérigazgatója az El-Al nemzeti repülőtársaság­nak. 1960—1963 között a közleke­désügyi minisztériumban a polgá­ri repülés igazgatója. 1963—66 kö­zött Izráel nagykövete Tanganyi­­kában valamint Zanzibárban, 1966 óta 2 évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig a Kupát Cholim központ­jának volt a tagja. szágra érkezett. FOGSOROK, KORONÁK ES HIDAK ÚJSZERŰ KÉSZÍTÉSÉ EGY NAP ALATT !!! Biztosítók tagjainak meghitelezését elfogadjuk Minden fajta fog- és idegkezelés Fogadás előzetes telefoni megállapodás szerint vasárnaptól péntekig Beszélünk magyarul, jiddisül és oroszul DR. ROBERT ADLER fogorvos H14 - 1 ATM AVENUE BROOKLYN. NEW YORK Ital* T«L:(112)USI«W01 aaa-taoa JUait*v-$Íkk Cnf. REAL ESTATE BROKERAGE MANAOEMENT - MORTOAOES JOHN H. MAUTNER 1S4S THIRD AVENUE «•■T. 7« - 77 RT«.I NEW YORK. N Y. lOOEl J.N. STORM WINDOW 46-20—16th Avenue, Brooklyn, N.Y. 11204 & DOOR CORP. Save Fuel ALUMINUM PRIME Keep Your Home REPLACEMENT WINDOWS COOLER IN SUMMER! WARMER IN WINTER! • STORM WINDOWS STORM DOORS • Window Guards • Radiator Covers • Venetian Blinds Replaced Glass & Screens • Plumbing • Painting 851*9364 851-5125 CLOSED SATURDAY OPEN SUNDAY

Next

/
Thumbnails
Contents