Newyorki Figyelő, 1983 (8. évfolyam, 1-18. szám)
1983-05-31 / 8. szám
1983 május 31. NEWYORKI FIGYELŐ 7 DR. FÁBIÁN SÁNDOR: AZ APA LEVELE FIÁHOZ VÁZSONYI, A LEVÉLÍRÓ GYÖNGYSZEMEK A HÁTRAMARADT LEVELEKBŐL Előző cikkemben említettem, hogy kevés levél maradt Vázsonyi után. Nagyobbára a Baden bei Wien-ben levő GUTENBRUNN SZANATORIUM-ban írta a halál árnyékában. Ebben a híres gyógyintézetben keresett gyógyulást súlyos szívbajára és gyötrő idegbántalmaira. Az alábbi levelek csaknem kivétel nélkül az elhúnyta előtti hetekből származnak. Nap-nap után küldte pontosan beszámoló sorait a családjának. Feleségéhez, egyetlen fiához, testvéreihez, pártjának főtitkárához írt leveleiben önmaga részletezi élete utolsó idejének kritikus képeit. Ezek az izgalmas írások kommentár nélkül is elmondanak, feltárnak mindent, nemcsak a testi, hanem a lelki szenvedésekről is, amelyek a katasztrofális fordulatot siettették. AZ ELSŐ CSENGETÉS A szanatóriumból az első levelet a feleségéhez intézte. Ebben pillanatnyilag még felcsillan Vázsonyi áldott humora. Ebből a levélből néhány részletet lemásolok: — Jó órában legyen mondva, amióta elhagytam Magyarországot, nem volt attakom. A tejkúrával elzavartam. Igaz, második gyermekkoromat élem. Tej és tej. A változatosság kedvéért ebédre és vacsorára tojást és vajat kevernek bele. Türelmesen unatkozom és bizton remélem, hogy felgyógyulok. Az első csengetést nem kell mellreszívni. Legyetek ott nyugodtak és mulassatok. Eszem ágában sincs, hogy komoly beteg legyek. Azt hiszem, hogy hét nap múlva már szüret. És lön nappal és lön éjjel és íme: gyomrom gyáván elhallgatott. Nyilván megijedt a sok tejtől. így az ágyban, egészen egyedül, ne higyjétek, hogy ez csupa unalom. A magány néha jótétemény, különösen az olyan embernek, aki örökké emberek között van. Ezért bírom egészen jól ezt a tejes tortúrát. Gondolkodom, elmélyedek és sok mindent látok, ami rejtve volt előttem. És látlak téged, a legjobb és legigazibb barátom valódi értékben. Áldjon meg az Isten. Látod, már az Isten is optimista volt, amikor a világot alkotta, mert különben tervét abbahagyta volna. Az álmatlan, végnélküli éjszakák keserves óráiban felidézem az elmúlt évek emlékeit. Legtöbbet gondolok Rád. Felelevenítem életünket. Olyan volt a mi kis „birodalmunk" mint Spártáé: két király benne egyszerre és egymás mellett. Te voltál az én Napsugaram. Sietek meggyógyulni és mielőbb visszatérni Hozzád, hiszen Napsugár nélkül nincs élet... — A FIÚ MEGHATÓ SZAVAI APJÁRÓL Mielőtt folytatnám a hátramaradt levelek taglalását, illőnek tartom, hogy képet rajzoljak az illusztris szerzőről úgy, ahogyan szívemben él. Vázsonyiéknak egyetlen gyermekük született. Hivatalosan Jánosnak nevezték, mi JANI-nak hívtuk. Ha kettesben maradtunk otthon, Jani szívesen beszélt az Édesapjáról. Ha most híven akarom jellemezni, legilletékesebb,ha részleteket ismételek abból és ahogyan Janitól hallottam: — Soha nem mondotta ki, de mindig az volt a vágya, hogy révbe jutva lássa életemet. Amint a politikában is ellene volt minden zsarnokságnak, úgy nem ismerte ezt a családi életben sem. Hevülő és hirtelen természete miatt sokszor összeszidott, mint mindenkit, akit szeretett. Sokszor rám szólt, de csak szavakkal és mint rövidnadrágos gyermekhez se nyúlt hozzám egy ujjal sem. — A gyermekeket éppúgy szerette, mint a virágokat. Kis gimnazista korában a növénytan volt az ideálja és csak következetes maradt, amikor később a gyermeklelket, a romlatlanságot szerette.- Ellene volt a szigornak, mert mindig azt mondta, hogy az Isten képére formált emberrel szemben senkinek sincs joga a ködbeburkolt szigorúságra. Ha valakivel szemben megelégedett volt, azt nem szavakkal fejezte ki, de annál inkább éreztette, a szeméből sugárzó jóság, nyíltság elárulták benső érzelmeit. — Nem sokat beszéltünk egymásközt önmagunkról, annyira szerette az embereket, hogy nem volt ideje egoizmusra. Ezért hanyagolta el egészségét. Ezért nem szerzett vagyont, mert mindig csak két szempont lebegett előtte: a gyengék támogatása és a maga tiszta, önérzetes becsülete. A hátramaradt levelek visszatükrözik nemes egyéniségét. Jani szavai hű képet mutatnak. Érthető,hogy a mi szívünket mélyebben érintik, keményebben rázzák meg Vázsonyi levelei, mint Trumannak meg Rebecca Westnek az első cikkben hivatkozott és most publikált levelei. MAGYAR SZÜLÉSZ ÉS NŐGYÓGYÁSZ DB. MIKLÓS TÓTH Cornell-diplomás — New York Hospital Cornell Medical Center szakorvosa RENDELŐ: 104 Eut 74th Street, New York, N.Y. 10021 (cr. Park Ave) Telephone! (212) 249-8500 * PAP- TEST, • GENERAL CANCER-SCREENING * MEDDŐSÉGI PROBLÉMÁK * BELGYÓGYÁSZATI SZÖVŐDMÉNYES TERHESSÉGEK * ULTRAHANG VIZSGÁLAT RENDELÉS ELŐZETES BEJELENTÉSRE Születésnapján Badenből írta ezt a levelet: — Kedves Janikám ! Szeretettel ölellek. Nagyon meg vagyok elégedve veled. Úgy látszik, hogy sok tétovázás után megtaláltad magadat és készülsz az élet egyetlen okos céljára, hogy boldog légy. Nekem mindig több volt a mások boldogsága. A fellegek közt jártam és elvéreztem. Idegeim romjain ülök most. Nem mint Marius Carthago romjainál. Mert mi köze volt Carthagohoz ? Míg én azt látom idegeim mellett romokban, amiben hittem és ami egykor nekem drága volt. Rajtam kitanulhattad, mi a jó, mi a rossz. Kövesd, ami jó van bennem és ne kövesd hibáimat és gyarlóságaimat. Ha az ember kifosztotta önmagát, mit ér a büszke koldus öntudat, hogy senkinek se tartozik ? Én az életben csak egy embernek tartozom: ez az anyád. Neki köszönhetem, hogy még élek. Sose felejtsd el ezt. És szeresd őt szíved teljes erejével. Az egészségem még mindig döcög. Wengebach megvizsgált. Másfél órán át diskurált és azt mondta, hogy az utolsó négy év alatt nem igen változtam. Csak arra van szükségem, hogy gyakrabban pihenjek. A vizsgálatot azzal a határozott diagnózissal fejezte be, hogy — temetésről egyelőre szó sincs. — A világhírű professzor tévedett. Sajnos, végzetesen és katasztrofálisan tévedett. MÉLTÓ UTÓD A teljesség kedvéért megemlítem, hogy Jani apjának méltó utódává vált. Betartotta fenti levélben lerögzített kívánságait. Követte atyja jó tulajdonságait és nem követte hibáit, gyarlóságait. Apja hűséges kerülete, a TERÉZVÁROS képviselővé választotta. Kiváló publicista és elsőrendű politikus lett belőle. A németek bevonulásakor a GESTAPO az elsők között tartóztatta le. Mauthausenbe szállították és ott mártírhalált halt. AZ UTOKOR EMLEKEZETE Az évek hosszú során át nem kaptam Vázsonyitól levelet. Erre nem is volt szükség. Mindig egymás közelében éltünk. Én velük laktam Bulyovszky utcai családi villájukban. Nem kellett levelet váltanunk. Amikor elutazott, rendszerint elkísértem. Ez a levél, amit most említek, nem tartozik a „hátramaradt" levelek közé. Ennek a históriáját alább elmesélem. Levél írására akkor került sor, amikor a jó Isten áldásos ajándékaként eljegyeztem Edithet. A boldog családi eseményt természetesen azonnal közöltem Vázsonyival. Terjedelmes levélben rögtön válaszolt. Szívből gratulált és mindkettőnknek a legjobbakat kívánta. A levél nincs meg. Mint már említettem: nincs a hátramaradtak között. Amit ezúttal idézek, csak emlékezetből teszem. Nem okoz nehézséget, hiszen százszor elolvastam. Minden szavát agyamba véstem. Vázsonyi levelét ekként kezdte:- Remélem, hogy ezzel a házassággal nem veszítjük el fiúnkat, Sanyit, hanem Isten kegyelméből Edith személyében édes leánygyermeket nyerünk. EGYETLENT. Imádni fogjuk. — Szeretném, ha nem igyekeznének magasra törni. Elégedjenek meg azzal, ha megelégedetten átölelnek egy kis családi kört. — A levelet HORATIUS örökké igaz szavaival így fejezi be: BEATUS ILLE QUI PROCUL NEGOTIIS. (Magyarán: Boldog az, aki távoltartja magát a közügyektől.) A fiához írt, fentebb hivatkozott levelében ezt írja: — Örülök,hogy készülsz az élet egyetlen okos céljára, hogy boldog légy. — Figyelemreméltó, hogy fiának nem jelöli meg, miként érheti el ezt a célt. Viszont nekünk határozottan megmutatja a követendő utat: távol tartózkodni a közügyektől. Sajátmaga azonban éles ellentétben a nekünk adott tanácsának: egész életét a közügyeknek áldozta. Alulról-felülről egyszerre égette, emésztette gyertyáját... Ez lett a veszte. Fiatalon a csatatéren maradt... ELFÚJTA A SZEL A krónikás nem hallgathatja el felejthetetlen élményét: Egy ízben megírtam már, hogy nászútunk során meglátogattuk Vázsonyit Badenben. Igen rossz állapotban találtuk. Felolvasta legutolsó versének, s melankolikus VÉGRENDELET-nek egyik strófáját. Aztán a beállott csendet megtörve, elmondta a sétapálca legendáját: K*RJÜK OLVASÓINKAT, HOGY HIRDETŐINKET TÁMOGASSÁK, vásárlásaik alkalmával HIVATKOZZANAK LAPUNKRA — A hithű zsidó mindig kézben tartja botját, hogy abban a pillanatban, amikor meghallja a hívó szót, azonnal elinduljon... — Majd az asztalon fekvő meggyfabotjára mutatott... Búcsúzáskor átölelt mindkettőnket, és megcsókolt. Nászútunk következő állomásán, Velencében értesültünk, hogy Badenből való elutazásunkat követő nap reggelén holtan találták. Megkapta a hívó szót. Isten nyugosztalja... (Folytatom.) Ezt a levelet Edith rámába foglaltatta és éjjeli szekrényem fölé szegezte. A nagy világégésben eltűnt. Hova került ? Ki tudja ? Mint minden egyebünket, ezt a legértékesebb ereklyénket is elfújta a szél. Gyilkos, gyalázatos fergeteg seperte el. Nagy kár, súlyos veszteség. BÚCSÚCSÓK A mostani kormányzat dicséretre és említésre méltó magatartással azt a házat, amelyben az egykori politikai ellenfél lakott, márványtáblával jelölte meg. EDITHNEK ÉS NEKEM ÍRT EGYETLEN LEVELE
