Newyorki Figyelő, 1983 (8. évfolyam, 1-18. szám)

1983-05-09 / 7. szám

983 május 9.

NEWYORKI FIGYELŐ

11

JACK HAHN:

A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ

— Nem felejtett el valamit ? — kérdezte Nali, a ezlonon ülve, miközben cipőjét kezdte levetni.-Mit? -— Hogy az éjszaka folyamán viselkedjék rendesen.

— Nem felejtettem el. -— Akkor miért nem mondta ? —

— Nali,jó éjszakát. Nagyon késő van. —

— Jó éjszakát, Piri. -Elmúlt több, mint egy óra, de Nali nem aludt. Piri >em. Nali nem hallotta, hogy Piri ébren van-e, mert az zajtalanul feküdt, de érezte, mint mindig, ha két fiatal test és lélek a természet kifürkészhetetlen törvényei szerint egymás felé jó érzésű villanyáramot fejleszt.

— Piri, akarja, hogy átjöjjek ? -— Nem, ...nem - jött a halk válasz.

— Miért nem ? —

— Nem ma, kérem. Ha újra fogunk találkozni,... akkor...akor igen, — mondta Piri és a fal felé fordult.

Nali a Beth Olim ablakából nézte a szürke, késő októberi eget. Minden olyan lassan, idegfeszítően bonyolódik le. A rettenetesen hosszú, étel és víz nélküli hajóút ás most a Beth Olim tétlen napjai olyan nehezek.

Az újságok tele voltak Hitler karikatúráival. Egész oldalas cikk jelent meg a bevándorlás problémájáról:

— Erecnek nincs szüksége újabb munkanélküliekre ! - fejeződött be az energikus cikk. A Rothschild Boulevard padjain úgy üldögéltek a munkanélk41iek, mint a verebek a fákon. Legtöbben magyarul beszéltek, mert erdélyiek, szlovákiaiak voltak. Megérkezett az angol rendőrség Ford-kocsija. Az engedély nélküli utcai árúsok ijedten kapkodták össze holmijukat, de elkéstek, összeszedték a gyümölcsös asszony kis kocsiját, mérlegét, batyuját. Az jiddisül kezdett jajveszékelni, de a közigazgatás folyamata nem állt meg.

A Beth Olim kapujánál a Talmudista köszöntötte Nalit. Elmondta, Bnei Brakban a ponevici jesiván él és tanul. Kap lakást, teljes ellátást, néha-néha kis zsebpénzt is.

— Honnan jön a pénz ? — kérdezte Nali.

— Legtöbbször gazdag amerikai, vallásos zsidóktól.

— Szeretsz tanulni ? —

— Csak az ökör nem szeret tanulni. Minden rendben van, csak a feleségem kezd nagyon hiányozni... —

Nali a sarki árústóL kapott egy ramat-gani címet, ahol munkaalkalom van. Gyalog indult el, mert csak aprópénze maradt már az ötfontosból. Munkát nem talált, de annál több politikai hírt kapott. Tel Aviv felé tartva, az egyik ablakból zongorahangok ütötték meg a fülét. Elszorult a szíve, eszébe jutott az otthoni Stingl-zongora, tisztán hallotta a Campanellát, amit Sztankay zongoratanár úr mindig eljátszott, ha Nali tudta a leckét...Eszébe jutott, amikor büszke kisfiú volt, hogy eljátszhatta Mozart Török indulóját.

Nali egyetlen óriási dologra vágyott: levelet kapni Pestről. Nem volt keserű érzése, csak az zavarta, hogy egyetlen pár cipőjének a talpa kilyukadt.

Másnap Schwartz Zolival találkozott. Nagyon örültek egymásnak. Zoli meghívta kávéra. Kijutottak az Allenby útra és betértek az Atarába. Nali örült Zoli választásának, mert viszontláthatta Pirit. Idegen pincémő jött az asztalhoz. Zoli két feketét rendelt. Elmondta, hogy második nap elhagyta a Beth Olimot és dolgozni kezdett.

Zoli elment az asztaltól, hogy cigarettát hozzon. Piri állt meg Nali asztalánál:

— Salom.Nali. -— Salom, szervusz, Piri. -Zoli visszaérkezett két vigarettaskatulyával és egy szendvicses tállal. Nali bemutatta őket egymásnak.

— Foglaljon helyet, — mondta Zoli Pirinek.

— Köszönöm, én itt dolgozom és egyébként is későn jöttem. -— Csinos lány, — mondta Zoli. - Érdekel ez a lány ? —

— A tiéd, - mondta Nali nevetve.

— Aludtál vele ? — kérdezte Zoli komolyan.

— Nem. —

— Hazudsz és játszod az úriembert. —

Zoli elbúcsúzott, de előbb megfogadtatta Nalival, hogy másnap újra találkoznak. Kezet fogtak és Nali egy tízfontos bankjegyet talált kezében, amikor Zoli eltávozott. Nali visszaült. Piri közeledett. Nali órájára nézett:

— Csak fél nyolc van. Mikor végzel ? —

— 11-kor. Megvársz, amíg készen leszek? Kérlek!Nali felállt: — Salom — mondta, anélkül, hogy

választ adott volna, visszajön-e vagy sem.

ÖTVENHETEDIK FEJEZET

Ha bátor vagy, de félsz, akkor nem vagy bátor.

11 órakor Nali várt Pirire, nem messze a kávéháztól. Piri lassú léptekkel közeledett, mint aki nem tudja, mi helyesebb: sietni vagy lassan jönni.

— Salom, Nali, - köszönt Piri.

— Salom, Piri, - válaszolt Nali, de nem mozdult. Piri egészen közel ért.

— Megcsókolhatlak ? - kérdezte Nali. Piri nyújtotta az ajkát. Nali megcsókolta:

— Piri, nagyon csinos vagy. Boldognak látszol. Történt valami ? -— Igen...Végre jelentkeztél. -Elindultak. Tel Aviv az éjszakai alvásra kezdett térni. Nali magához szorította Pirit.

— Félsz tőlem ? — kérdezte Piri anélkül, hogy megállt volna, — azért nem jelentkeztél ? —

— Minden éjjel veled aludtam, - felelte Nali.

— Akkor miért nem jelentkeztél ? Félsz tőlem? —

— Nem tőled, - magamtól félek. —-Miért? -— Mert te orvos leszel, én meg nem fogok tudni veled lépést tartani, - azonkívül menyasszonyom van Budapesten. -Piri mosolygott:

— Nekem is van vőlegényem Miskolcon, de vígan táncol minden este más lánnyal a Goldmark teremben. Másfél év alatt, ha akart volna, utánam jöhetett volna. Már régen vége lehetne a vele való viszonyomnak s minden éjjel egy ismeretlen pesti fiúra gondolok, akit egyszer láttam életemben s aki félt másodszor jönni... —

Leültek egy padra és cigarettára gyújtottak.

— Akarasz nálam aludni ? — kérdezte Piri.

— Akarok. S ha azt fogom kérdezni, jöjjek-e az ágyadba aludni, mi lesz a válaszod ? -— Hogy ne gyere, - felelte Piri és mélyet szippantott a cigarettából.

— Piri, most hogy jobban ismerlek, félek, hogy te képes leszel azt mondani, hogy ne jöjjek. —

— Az előbb azt kérdeztem, - folytatta Piri, - félsz-e tőlem. A valóság az, hogy én félek tőled. Félek, hogy komollyá válhatik a viszonyunk, mint minden olyan kapcsolat, amely nevetségesen kezdődik. Valóban orvos akarok lenni, elfoglalt leszek a tanulással a következő években, majd utána sem lesz semmire sem időm. Az a nő, aki hivatásbeli vagy üzletasszony akar lenni, ne menjen férjhez...Egyébként nagyon éhes vagyok, menjünk a Pincérek Clubjába. Az egész éjjel nyitva van, innen pár percnyire. Remélem, nem csak egy pohár szódát fogsz rendelni, mert én fizetem a számlát. —

Nem. Van pénzem és én fizetem, — mondta Nali.

— Honnan ? Talán betörtél ?

— Nem, csak úgy tudom megválogatni a barátaimat, hogy búcsúzásnál egy pár fontot nyomnak mindig a zsebembe. —

A helység légköre lehetővé tette Pirinek, hogy könnyű hangnemben folytassa a társalgást.

— Szóval nem akarom, hogy a mi barátságunk úgy bonyolódjék le, mint a többi ezer és ezer kapcsolat. Én mindig melegséggel a szívemben akarok rád gondolni. De most már fizess és menjünk, mert elsírom magam. —

Elhagyták a clubot, a tengerpartra mentek. Piri az órájára nézett. 5 óra volt.

— Nali, én most boldognak, könnyűnek érzem magam.Csókolj meg. -Nali magához húzta:

— Látlak holnap ? — kérdezte.

— Sajnos nem, én holnap átköltözöm ajeruzsálemi egyetemre... —

ÖTVENNYOLCADIK FEJEZET

Nem lehet mindenki szerencsés, de mindenki reménykedhetik benne.

— Itt van a csinos pincémő ? - kérdezte Zoli másnap az Atarában.

— Nincs és nem is lesz itt, mert a jeruzsálemi egyetemre ment tanulni, - válaszolta Nali.

— Kár, - mondta Zoli, - nagyon kedves és csinos lány. —

— Palesztina kis ország, -vigasztalta Nali. - Jeruzsálem egy óra autóbuszon Tel Avivtól. —

— Nali, ha őszintén bevallód, hogy nem aludtál Pirivel és nem vagy szerelmes belé, akkor valóban csak egy óra távolságra van, egyébként százezer kilométerre és ennyit nem vagyok hajlandó utazni egy lány miatt, mert lusta vagyok. —

— Utazhatsz nyugodtan, Zoli, - volt Nali válasza,mert a távolság valóban csak egy óra. —

— Köszönöm, - mondta Zoli hálásan. - De most engedd meg, hogy elmondjam, mi a tervem veled. -— Virág Laci és én a Cafe Hungáriában játszunk minden este, hegedű-zongora kettőst. Véleményünk szerint kitűnő zenét adunk, de a közönségnek valami hiányzik. Táncolni szeretnének és a cigányzene, meg a könnyű klasszikus után, ha már ittak is egy keveset, mozogni szeretnének. A főnökség egyelőre még nem ébredt ennek tudatára, de bizonyos, hogy ez három hónapon belül megtörténik. Egyszóval,mőst neked el kell kezdened dobolni tanulni, hogy három hónap múlva eldobolhass egy valcert, foxtrottot, tangót és hurrát. -— Zoli, hogy jutottál te el a tánczenéhez, aki egész életedben klasszikust játszottál ? -Zoli elmondta élete történetének ezt a legfontosabb részét:

— Egy véletlen útján. Laci barátom, aki minden szombat és vasárnap este saxofonon és klarinéton játszott egy öttagú zenekarban. Kiöntöttem neki szívemet, hogy nem tudok 7-8 órát gyakorolni, akkor pedig nem juthatok semmire. Laci felvilágosított, hogy hiába játszom remekül klasszikust, amikor a tömegek tánczenét akarnak. Bevitt a híres Káldor József-zenekarba, ahova neki is csak hat hónapi fáradozás után sikerült bejutnia. Egy ízben megjelent nálam Laci és bejelentette, hogy zongoristájuk szívrohamot kapott, öltözzem feketébe és jöjjek próbálni. Kitűnően sikerült a debüm. Jó úton haladtam a siker felé. Egy ízben fontos személyiségek voltak a helység vendégei. Káldoron mindjobban elhatalmasodott az ital szeretete. Ezalkalommal is inkább a bárpult mellett, mint a karmesteri dobogón tartózkodott. Intett nekem, játsszam valami klasszikusat. A siker óriási volt. Nem akartak leengedni a pódiumról. Káldor, aki sohasem volt közvetlen irányomban, cigarettával sosem kínált meg, a „Schwartz" név sem tett rá észrevehetően jó hatást, - gratulált a sikerhez. Pár hét elmúltával közeledett az Erzsébet királynő indulási ideje. Előző napon felhívtam Káldor urat telefonon és megkérdeztem tőle, mi történik, ha egyik nap azzal fogad, hogy holnap ne jöjjek be dolgozni, mert nincs munka számomra. Csodálkozott, hogy ezt a kérdést délelőtt 11 órakor tartom szükségesnek feladni, de megadta az egyszerű választ: ez - azt jelentené, hogy a maga munkája véget ért. - Nagyon jó, - válaszoltam, - jobb tehát, ha én mondom megKáldor úr, keressen magának más zongoristát, mert holnap nem megyek be már dolgozni. — Micsoda ? - üvöltött fel Káldor. — Vegye tudomásul, maga mától kezdve sehol nem kap munkát, majd erről én gondoskodom, különben is, Schwartz, maga egy büdös zsidó. - Boldogan tettem le a kagylót. — Most pedig mennem kell, de ne szégyeld magad, írj a Café Hungária címére, ha valamire szükséged van és péntek estén kívül keress fel... -(Folytatása követkéz