Newyorki Figyelő, 1983 (8. évfolyam, 1-18. szám)

1983-02-23 / 3. szám

NEWYORKI FIGvcLO , T á j é k o z t a t ó Vili. évf. 3. szám - 1983 február 23. - Ára 60 cent Az amerikai magyar zsidóság hangja UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK GYŐZÖTT A DEMOKRÁCIA - MEGBUKOTT A JÓZAN ÉSZ Ennek az írásnak látszólag semmi köze sincsen az Egyesült Nemzetek rovatához. Sajnos, ez nem így van. Ma a világ nemzetei Izrael elleni táma­dásokban egyesülnek. Semmiben sem értik meg egymást - egyetlen kivé­tellel, s ez Izrael Államának a bírálata barátok és rágalmazása ellenségek részéről. Ezért kerül e cikk ebbe a rovatba. A nemzetközi zsidó közélet jelenlegi legégetőbb problémája, hogyan viszonyuljon a diaszpóra zsidósága Izrael kormányának vonalvezetéséhez, a kormány és ellenzéke nézeteltéréséihez ? Ez a kérdés foglalkoztatta, többek között, jelentős mértékben a zsidó világkongresszus február elején összeült igazgatóságát. Az ülés keretében Mose Arens, Izrael washingtoni nagykövete és Edgar Bronfman, a zsidó világkongresszus elnöke nem rej­tették véka alá véleményük ellentétes voltát. A Bnai Zion országos végre­hajtóbizottsága február 9-én tartott ülést, amelynek középpontjában Ray­mond M. Patt jogtanácsos, az amerikai cionista szövetség újonnan megvá­lasztott elnöke nyitotta meg a vitát az alábbi címen: Az amerikai zsidó közösség eltérő véleménye - nyilvánosan vagy ma­gánúton hangoztassa-e ? A zsidó világkongresszus kiemelkedő vezetőinek nagyobb része élesen ellene fordult a Begin-kormány irányvonalának és a demokrácia megsérté­sének minősítette, hogy bárki meggátolja az ellentétes álláspont nyilvá­nosságra hozatalát. A Bnai Zion vitájában a felszólalók jó része azt hangoz­tatta, hogy a politikát azoknak kell csinálni, akik ott élnek és vérüket ad­ják az Államért. Az amerikai zsidóság viszont abban a kényelmes helyzet­ben van, hogy csak pénzt kell áldoznia a zsidó állam javára, tehát ne kriti­záljon, hanem adjon - s adjon többet, mint eddig adott. A heves vitákat az izraeli állami nyomozóbizottság írásműve koronáz­ta meg, amely megállapította az állami és katonai vezetők felelősségét a le­­banoni menekülttáborokban történt mészárlásban elkövetett hanyagságuk­ért, ami Sáron hadügyminiszter elbocsájtására vezetett. Megdörzsöljük szemünket és nem tudjuk, ébren vagyunk-e vagy ál­modunk ? Ami ma a diaszpóra zsidóságának életében történik, vészesen emlékeztet a korai 40-es évek Amerikájára, amikor annak zsidósága — a most már letagadhatatlan ténymegállapítások szerint - legalább is „lassú" volt az európai zsidóság sorsának felmérésében és azoknak a lépéseknek megtételében, amelyek európai testvéreik mentését célozták. A Bnai Zion vitájában a kérdés nem jó fogalmazásban tétetett fel. A World Jewish Congress Begin-ellenes szószólói olyanok, mint a sanda mé­száros: nem oda vágnak, ahova céloznak. Ma már ugyanis, minden tréfa nélkül, egyszerűbb kérdést lehet felvetni: Ki nagyobb amerikai hazafi : Ariel Sáron vagy Caspar Weinberger ? Hogy ezt az amerikai zsidó vezetők nagy részének megbotránkoz­tató kérdést alátámasszuk, foglalkoznunk kell az állami nyomozóbizott­ság jelentésével. Csodálatos, hogy senki sem gondolt eddig arra: a bizott­ság felállításának nem volt jogi alapja ! A józan ész ugyanis nem ellenez­heti, hogy tömegbűncselekmény elkövetése esetén a tettesek mellett azo­kat is felelősségre vonják, akik a szükséges előrelátást vagy felügyeletet el-Brlve hl J-0890^ A MAGYAR-ZSIDÓ KÖZÖSSÉG ÚTJA Irta: GÁTI N. NORMAN a Magyar Zsidók Világszövetsége amerikai elnöke A Magyar Zsidók Világszövetségének amerikai tagozata új vezetőséget választott. Közhelynek tűnik annak hangúlyozása, hogy a megtisztelő' megbízatást közéleti köte­lességeink fokozásának tekintjük, pedig ezt őszintén így érezzük. Közéletünket súlyos személyi problémák zavarták meg. Első feladatunk ennél­fogva az egyetemes magyar-zsidóság egységének és békéjének helyreállítási. Minden régi és új vezető személyiségnek be kell látnia, hogy a közélet elsősorban szolgálatot jelent és csak másodsorban dicsőséget, ami attól függ, milyen eredményes volt az ön­zetlen szolgálat. A Világszövetség több, mint három évtizeddel ezelőtt a magyar-zsidóság érde­keinek képviseletére és megvédésére alakult. Ezen érdekek körébe tartozik erkölcsi örökségünk átmentése a jövő nemzedékek számára. Változatlanul valljuk, hogy mi vagyunk az utolsó nemzedék, amely ezt a feladatot megoldani képes. Gyermekeink, unokáink már nem lesznek ennek a szent hagyatéknak birtokában. Ezért támogat­juk teljes erőnkből a magyar-zsidó katasztrófa 40. évfordulóján, 1984-ben megnyi­tandó magyar-zsidó kiállítást a Diaszpóra Házában és ezért törekszünk a kiemelkedő tudósaink közreműködését megnyerni az előkészület stádiumában. A közéleti ellentétek elsimítására irányuló folyamat fontos megnyilvánulása az, hogy izraeli tagozatunk visszaállította alapszabályainkban meghatározott egységes szer­vezetét és kimondotta azt is, hogy újabb világkonferencia megvalósításáig régi alap­szabályaink maradnak érvényben, beleértve azt is, hogy a Magyar Zsidók Világszövet­sége központja továbbra is New Yorkban van. Ez a döntés fokozza teendőinket az­zal, hogy közösségünk egészére vonatkozó határozataink csakis valamennyi tagozat hozzájárulásával, egységesen szülét hetik meg. A múlténál erőteljesebben kell reagálnunk a fejét ismét felütő és világszerte je­lentkező antiszemitizmus ellen. Elejét kell vennünk azoknak a szemrehányásoknak, amelyek leszármazottaink részéről érhetnek bennünket, ha ezirányú kötelességeinket elhanyagoljuk. (Folytatása a 2. oldalon) mulasztották, tehát hanyagságuk miatt nem bújhatnak ki a felelősség alól. De jelen esetben a sajtó fennen hirdeti, hogy az arab államok, elsősorban Lebanon reakciója - a mély hallgatás volt. Hogy miért ? A válasz egysze­rű: attól tartanak, hogy egy ártatlan kisgyermek feltápászkodik járókájá­ban és megkérdi: Tessék mondani, a hanyagokat megdádázták, de volt el­járás a gyilkos bácsik ellen is ? A csecsemő kérdése, bizony, kellemetlen lenne az arab vezéreknek, Mubarak elnököt is beleértve. Henry Kissinger, amikor az amerikai zsidó vezetőkkel összhangban ünnepelte a bizottság jelentését, mint ami a demokrácia diadala, amelyről az egész világ példát vehetne, — bizonyára nyilatkozatának megtétele al­kalmával, nem fojtotta el mosolyát a demokrácia ezen diadala felett. Az amerikai zsidó vezetők pedig dicsérő jelzőikkel a zsidó önrombolás és tit­kos öngyilkossági komplexum tanújelét adták. A tudós professzor Adel­­son a Jewish Press hasábjain egyenes felhívást intéz az amerikai zsidóság­hoz a zsidó világkongresszus megreformálására. Ne legyen a kongresszus Izrael Államának vetélytársa a zsidók között és sohasem legyen Izrael ellensége ! - tanácsolja a tudós professzor. Mi pedig azt tanácsoljuk a zsidó vezetőknek: vitassák meg nyílt ülé­seken, mi szolgálja Amerika érdekeit és ne foglalkozzanak Izrael érdekei­nek illetéktelen védelmével. Természetes, hogy joguk van kritizálni izra­eli kormányintézkedéseket, mint ahogyan joguk van kritizálni más kor­mányok vonalvezetését, hogy mást ne említsünk: Kreisky PLO-barátsá­­gát, Olaf Palme svéd antiszemitizmusát, stb., stb., de elsősorban vizsgálják meg s a j á t kormányuk irányvonalát és azt lássák el dicsérő vagy korho­ló megjegyzésekkel. Vizsgálja meg Weinberger hadügyminiszterünk Izrael­­komplexének jogosságát, hogy miért tartja fontosabbnak Izrael kivonulá­sát Lebanonból, a Szíriáiénál és a PLO-énál, miért akaija terroristák helyett az izraeli telepesektől megszabadítani a nyugati partvidéket és miért nem emel kalapot a fenegyerek Sáron előtt, aki biztosította Amerika befolyását a közelkeleti térségben ? Ha az amerikai vezetők Izrael kormányának bírálata helyett saját kor­mányuk és önmaguk kritikájával foglalkoznának, hazafiasságukat sen­ki sem vonhatná kétségbe... Farkas Ervin

Next

/
Thumbnails
Contents