Newyorki Figyelő, 1983 (8. évfolyam, 1-18. szám)

1983-11-12 / 16. szám

NEWYORKI II FIGVSLO Tájékoztató VIII. évf. 16. szám — 1983 november 12. — Ára 60 cent Az amerikai magyar zsidóság hangja Az Egyesült Nemzetek közgyűlése szorgalmasan dolgozik. Az egyes bizottságok folyamatosan üléseznek. Az elhangzó felszólalások és határozatok természetesen kéz­zelfogható eredményt nem hoznak és csak azt szolgálják, hogy az eddig is jól ismert nézetek a világ közvéleménye elé kerüljenek. Az egyetlen határozat, amely lényeges, a Biztonsági Tanács egyes új tagjainak megválasztása volt. Az öt állandó tagon kívül tíz nem-állandó tag kerül - ötönkint felváltva - megválasztásra. Az új nem-állandó tagok közé Egyiptomot, Felső Voltát, Perut, Indiát és Ukrajnát választották meg. Egyiptom mellett az afrikai, a mérsékelt arab államok és az Egyesült Államok szavaztak. Lehetségesnek tartják, hogy az Izrael és Egyiptom között történt eltávo­lodás még erősebb lesz azáltal, hogy utóbbi a Biztonsági Tanács nem-állandó tagja lett. Ennek ellentmondani látszik az a tény, hogy Kimche, az izraeli külügyminiszté­rium igazgatója most van Egyiptomban és tárgyalásokat folytat az egyiptomi külügy­­miniszterium legmagasabb tisztségviselőivel újabb közeledés érdekében. ELŐADÁS AZ AMERIKAI NÁCI HÁBORÚS BŰNÖSÖKRŐL Érdekes dialógusra került a sor a Park East Synagogue/Minskoff Cultural Center továbbképző intézetében rendezett előadássorozatban Schneier Arthur főrabbi és Allan A. Ryan, Jr., az amerikai igazság­ügy minisztérium különleges nyomozó osz­tályának lg izgat ója között, aki utóbbi a Klaus Barbie-ügy Idgutóbbi hivatalos nyo­mozását folytatta az Egyesült Államok kor­mányának megbízásából. Az összejövetelt a Center igazgatója, Maré Schneier rabbi nyitotta meg, majd Schneier Arthur főrabbi tartott bevezető előadást, amelynek során ismertette Ryan igazgató tevékenységét a Klaus Barbie-ügy legutóbbi fejleményei kapcsán, valamint az általa vezetett hivatal eljárását az Egye­sült Államokban tartózkodó náci háborús bűnösök ellen folyó ügyekben. Közismert, hogy Ryan igazgató nyomozása, amely szá­mos országra terjedt ki, arra leleplezésre ve­zetett, hogy az amerikai kormány a máso­dik világháború után Barbiet saját szolgála­tára szerződtette, annak ellenére, hogy náci voltával tisztában volt és tudomással bírt franciaországi tömeggyilkos múltjáról. A háttér felderítése arra vezetett, hogy az amerikai kormány hivatalosan bocsánatot kért Franciaországtól ezen múltbeli eljárás miatt. Ryan leplezetlen nyíltsággal ismertet­te az ügyet és szólt az Amerikában lakó ná­ci bűnösök elleni eljárásról. Előadását kö­ve tőleg számos kérdést intéztek a hallgató­ságból a nagy népszerűségnek örvendő kor­mányférfi felé, aki fáradhatatlanul adta meg válaszait a kérdezőknek. Az igen érdekes ülést a Center elő­csarnokában fogadás követte. BELPOLITIKAI FIGYELŐ Az amerikai belpolitikában örvendetes tény, hogy a kormány belső berkeiben Schultz külügyminiszter ragadja magához az irányítást és egyidejűleg Jeane Kirkpat­rick UNO-fó'delegátus helyzete is megerősödött. Schulz most a nyílt és szilárd izraeli szövetséget propagálja és nem rejti véka alá annak felismerését, hogy Szíria veszedel­met jelent a világ demokráciáira. Kirkpatrick az Egyesült Nemzetekben nem fukarko­dik a megbélyegző szavakkal, amikor az álszenteskedés jelei ütköznek ki a felszólalók szavaiból. A grenadai akció is mutatja, hogy Reagan elnök Weinberger hadügyminiszter el­lenkezése ellenére Schulz álláspontját tette magáévá. A külügyminiszter most már az Izraellel való szoros együttműködés és szövetség feltétlen híve lett, mert józanul belát­ja, hogy az arabokat engedékenységgel nem lehet tárgyalásokra rábírni. íísl CENTURY HUNGARIAN PUBLISHING CGRfc 205 EÄST S5tli STREET HEW YGRK,KEW YCTRK 10028 Diplomáciai figyelő | A diplomáciai helyzet legfontosabb jellemzője az, hogy Amerika ébredezni kezd Csipkerózsika-álmából és a hagyományos naiv vonalvezetés hívei helyett az energikus diplomácia korszakába fog lépni. Természetesen sajnálatos, hogy az ébredés eléggé ké­sőn és akkor következett be, amikor a Lebanonban gyanútlanul rendfenntartó szolgála­tot tartott néhány száz tengerész terrorista bombatámadásnak esett áldozatul. Az ébredés jele elsősorban a grenadai akció volt, amelyet Reagan elnök minden teketóriázás nélkül rendelt el. Amire már az „alkotmányosan " gondolkodó és az em­berijogokat féltő liberális erők észbekaptak és tiltakozni kezdtek, addigra az akció már be is fejeződött. A nyugati szövetségesek bárgyúságig menő naivitására talán legjobban az jellemző, hogy az angol kormányzati körök, Thatcher Margit miniszterelnökasszony vezetésével felháborodtak az akción, amivel ugyanúgy bizonyságát adták fogyatékos emlékezőtehetségüknek a falklandi akció terén, mint a grenadai megszállást természe­tesen szintén elítélő Szovjetunió Afganisztánt. George F. Will, akit - amint már megírtuk - Amerika legvilágosabb fejű és leg­kiválóbb újságírójának tartunk, a Newsweek november 7-i számában alaposan meglec­kézteti kollégáit, valamint Walter Mondale demokrata elnökjelöltet. Utóbbi nem átal­­lotta nyíltan kijelenteni, hogy a grenadai invázió aláásta Amerika lehetőségét, hogy eredményesen bírálhatta a Szovjetunió afganisztáni akcióját. Az újságírók pedig — Will szerint — erkölcsi és alkotmányos jogot igényelnek a maguk részére — a felelőtlenségre. Will helyesen kifogásolja, hogy az amerikaiak mindig a jogszerűség kérdését teszik fel és ez a túlzott jogi alapon való nyugvás okozza, hogy a kormányzat energikus lépések megtételétől húzódozik. Az eléggé el nem ítélhető újságírói magatartás iskolapéldáit a New York Times két vezető tollnoka, a mindketten Lewis családi névre hallgató Anthony és Flora mu­tatják. Józan olvasók előtt megoldhatatlan rejtély, miért tanúsít ez a két zsurnaliszta kérlelhetetlen Izrael-ellenes álláspontot. Legutóbb például Flora Lewis Jeruzsálemből (!!!) kelt riportjának AN ACT OF WAR címet adta. A cikkben,amit büszkén lehetne arab terrorista iskolákban tankönyvi fejezetnek használni, az újságírónő megállapítja, hogy az amerikai és francia csapatok ellen elkövetett gyilkos merénylet nem terrorak­ció volt, hanem háborús lépés. Végkövetkeztetésében az újságírónő — miközben Jeru­zsálem megszentelt levegőjét szívta — oda lyukad ki, hogy az egész ügy alfája az izraeli visszavonulás. Mindaddig pedig, amíg Izrael nem vonul vissza, nem valósítható meg az egyébként jogos izraeli követelés, hogy Lebanon déli határsávját semlegesíteni kelLF.z Izrael visszavonulása után (!) lenne — Flora Lewis szerint — elérhető azáltal, hogy a lebanoni haderőt az Egyesült Nemzetek egységei segítenék a semlegesítés létrehozásá­ban. Ne keressen az olvasó egyetlen szót sem arról, hogy a tüzet szító Szíriának kelle­ne visszavonulnia és a világ hatalmainak erre kellene a Lebanon beolvasztására törekvő Szíriát rákényszeríteni. Ez Flora asszony szerint bizonyára nem képez gyakorlatias megoldást. Flora Lewis beállítottsága egyébként az Egyesült Nemzetek többségére is rá­nyomja bélyegét. Egy nyugati diplomata találóan jelentette ki, hogy Izrael lebanoni akciójának hatása alatt a Biztonsági Tanács számtalan elítélő határozatot hozott .Most, hogy az arabok különböző frakciói egymást ölik, az Egyesült Nemzetek nem látja szükségét, hogy összeüljön a világégéssel fenyegető háborúskodás megállítására. c3 August Molnár 177 Somerset Street aew Brunswick,JÍ.J.08903 Megh ívó Magyar Zsidók Világszövetsége 1983 november 19-én, szombaton este a HOTEL PIERRE (61st Street és Fifth Avenue sarkán) báltermében rendezendő NAGY BÁLJÁRA Részvételi díj 125 dollár személyenkint (adóból levonható) F ogadás 7 30 órakor Vacsora: 9 KK) órakor BENJI és zenekara. Meghívó- és jegyígénylés a Világszövetség irodájában UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK

Next

/
Thumbnails
Contents