Newyorki Figyelő, 1983 (8. évfolyam, 1-18. szám)

1983-10-18 / 15. szám

1983 október 18. NEWYORKI FIGYELŐ 11 JACK HAHN: A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ- Megyek a fűszereshez. Akarsz valamit ? — kér­dezte Gyuri.- Igen. Egy kenyeret és egy kis csomag margarint, a párnám alatt van a pénzem. — Gyuri bement a pénzért és elment. Nali örömmel vette tudomásul, hogy Zipora csir­kelevesét, amit előző este hozott, magában tudta tartani. Csukott szemmel élvezte a napot és újra kezdte terveit szövögetni, ami a legtöbb embernél a boldogság titka. Az országútról felhallatszott a motorok zaja. Néha egy­­egy szekér haladt el. A lovak patái egyenletesen verték az út köveit. Gyuri visszaérkezett a két fűszercsomaggal és egy levéllel. Nali jó étvággyal harapott a margarinos kenyérbe Gyuri is kicsomagolt: zsemlét, szalámit, sajtot és csokolá­dét. Nali arra várt, hogy Gyuri megkínálja a finom éte­lekből. - Ha kérni is fog, nem fogom elfogadni, - gon­dolta. Gyuri azonban nem kínált fel semmit.- Gyuri nem tartozik nekem semmivel. Nem köte­lessége, hogy megkínáljon, de azért mégis vacak disznó — vélekedett magában Nali. Sugár Feri elhozta Nali postáját. Levél volt Marci-. tói. Amikor Nali kibontotta, egészséges, jó külsejű húsz­­fontos bankjegy esett ki belőle. — Ha felépülsz, gyere hozzám, Jeruzsálembe. Egy híres cégnél dolgozom. Két­szer annyit keresek, mint Tel Avivban. —- Jeruzsálem, — gondolta Nali - a Szent Város, amiért millió és millió zsidó imádkozik, hogy 2000 év után visszajusson. S én két órai utazással elérem. Je­ruzsálemben lehetek, ahol a Testamentum szereplői, a próféták, szentek, suszterok, földmívesek, kurtizánok, igaz és hamis emberek, dolgoztak, imádkoztak, hazudtak és eltűntek... -HETVENHARMADIK FEJEZET Időt vesz igénybe, amíg találsz egy barátot, de kifizetődik. Az eseményekre éhes embernek az utazás olyan, mint a morfium a kábítószer után vágyakozónak. Nali ré­szére a vonaton való utazás — természetéhez híven — számos múltbeli emléket ébresztett. Először a sivár terü­leteket figyelte, ahogy a vonat elfutott mellettük. Aztán az egyik vasúti kocsit figyelte, amelyből kiküldték a nő­ket, mert egy szakállas öreg úr az imaszíjjakat rakta fel s a többi vagonból jöttek, hogy résztvegyenek a reggeli imában. 9 órakor reggel a vonat nagy robajjal befutott aje­­ruzsálemi pályaudvarra. Nali azon vette észre magát, hogy elérzékenyült. — Jeruzsálem szent város, — mon­dotta a Talmudista legutóbb — olyan elpusztíthatatlan, mint a gondolat. Volt valami a levegőben, ami különös érzéseket váltott ki, - emlékezett Nali a Talmudista szavaira. 12 óráig még hosszú volt az idő. Letette kis kofferját a Ben Jehuda úti kávéházban, ahol a kedves pincémő megen­gedte, hogy a pult mögé tegye s bár még gyenge volt, de elindult ismerkedni a szent várossal. A nap melegen sütött, de a séta mégis kellemes volt, mert a város felett állandóan kis szél lengedezett. Minden nehéz terméskőből épült, még a kerítések is, amelyek körülölelték a magas házakat. Impozáns, de ne­héz látvány: kövek rendszerbe foglalva. A város szívében percenkint változott a kép: hol katolikus papokat, apá­cákat, hol kaftános, pajeszos zsidókat, hol pedig görög­keleti pópákat lehetett látni. Marcel pontosan megjelent.- Mit szólsz a szent városhoz ? - kérdezte.- Remélem, nem vagy olyan cinikus, mint a múlt­ban voltál, — válaszolta Nali.- Itt rengeteget imádkoznak, mindenütt, minden­féle nyelven, mindenféleképpen. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy aki sokat imádkozik, az tisztességes is. Lehet, hogy ezen a helyen, ahd mi most állunk, valami­kor győztesek vonultak és előttük üldözöttek rohantak kis csomagokkal biztosabb helyre, vagy egy kiátkozott gonosztevő állott itt. -Nali Piri után érdeklődött: - Láttad Pirit ? -kér­dezte. — Egyszer az egyetemi menzán. Szerelmes voltál belé ? — — Drága barátom, ha az ember éhes, nem tudja, hogy tényleg szerelmes-e, mert az üres gyomrával van elfoglalva. -Marcel Nalit hazaküldte azzal, hogy tegyen szobá­jában, amit jónak lát: aludjék, fiirödjék, olvasson, ő - Marcel — 5 óra után lesz otthon. Nali az egyszerű, tiszta szobában, amelynek egyet­len dísze egy öreg, szakállas zsidót ábrázoló kép volt, — tussolás után arra ébredt, hogy a szomszéd szobában a C-dur skálát játszotta valaki. Ez ismét gyerekkorát, Sztankay urat és a vele kapcsolatos emlékeket idézte fel benne. Aztán Marci hazaérkezett és rövid pihenés után elvitte Nalit vacsorázni az egyetemi menzára. Péntek este volt. A vacsora előtt egy fiatal fiú sapkát húzott a fejére és a Kiddust recitálta. Aztán a fiatalság kórusban rázen­dített héber dalokra, majd mindenhonnan a Sábbát Sálom ! kiáltás hangzott fel. Az ifjúság, ha Palesztinában is született, a világ minden részéről származott, de csak azt erősítette meg Naliban, hogy — a vér nem válik vízzé. HETVENNEGYEDIK FEJEZET Hamisan énekelni jobb, mint egyáltalán nem énekelni. Szombaton reggel, amikor Jeruzsálem újvárosában minden üzlet zárva van, Marci új élmény, az Óváros, a Szent Fal felé vezette Nalit. A szűk utcák két oldalán végeláthatatlanul üzletek sorakoztak. Hosszú ideig ha­ladtak, de még nem lehetett a „suk", a piac végét látni. Felmentek a bástyákra, hogy onnan lássák a völgyben épült, lapos tetejű házakat. Újabb lépcsők következtek, amíg el nem érkeztek a Falhoz, ahol hatalmas tábla an­gol, héber és német nyelven hirdette, hogy a férfiaknak fedetlen fővel, nőknek pedig fedetlen felsőkarral nem szabad közel lépni. Százak imádkoztak a Falnál és fana­tikusan csókolták a hideg köveket. Nem messze a Faltól egy kis, fából készült házikó előtt két angol rendőr állt őrt, tudatva a zsidó világgal, hogy: itt imádkozhatsz, de a British Empire az úr. Marci meglepetésszerűen megszólalt: — Csodálkozom magamon, hogy majdnem minden szombaton ide jövök. Érzem, tudok hinni a jövendő zsidó állam megalakulásában. Nem vagyok cionista, mert Európa íratlan törvényei erősebben élnek bennem, sem­mint hogy cionista lehetnék, de bízom a mostani cionis­ták harcában, bízom a mai fiatalságban, amely végre, év­ezredek után képes lesz megvalósítani Erec Jiszraélt. — Nali nem talált szavakat. Marcell így folytatta: — Figyeld meg, a számos, mélypontra süllyedt ná­ció: a svábok, cigányok, indiánok beolvadtak a leigázó nép közösségébe. Egyedül a zsidó maradt mindig zsidó. A német zsidó hitte egyedül, hogy először német, aztán zsidó. Történelmi szükségszerűségől jött Hitler és így eszmélt fel a német zsidó, hogy előbb zsidó s csak aztán német. — Hazaérkeztek. Marcell felhívta Nali figyelmét Jiogy a penzió tulajdonosa Nasa Sibi, Jemzsálem arab polgár­­mestere. Fiát a jeruzsálemi héber egyetemre járatja. A penzió barátságos, kis vendéglőjében szabadságos kato­nákkal barátkoztak össze, akik a meleg beszélgetés elle­nére felidézték a háború szellemét. Marcell Nalit sürgő­sen tussolni hívta. — Most pedig menjünk vacsorázni — jelentette ki Marci. - Akarasz arab vacsorát enni vagy igazi magyar házi ételre vágysz ? -— Nem mehetnénk az egyetemi menzára ? -— Pirit akarod látni ? — — Talán — válaszolta Nali. Útközben Nali ezt mondta: — Marci, nem hiszem, hogy ezeket a jeruzsálemi napokat valaha is el fogom felejteni. — Marci mosolygott: — Van egy kollégám a műhelyben, aki azt szokta mondani, hogy Jeruzsálemben, ha nem is vagy vallásos, akkor is vallásos vagy. — Nali így válaszolt: — Van egy barátom Bnei Brakban — Te is ismered, Talmudistának hívtuk a hajón -, ő szokta mondani, hogy nem elég, ha többször napjában imádkozol, hinni is kell abban, amit pár perccel előbb megfogadtál. — Piri közeledett: — Salom Nali, salom Marcell. — Nali megkérdezte: — Ez minden? Nálunk, ha régi barátok találkoz­nak, meg szokták csókolni egymást. -Piri így válaszolt: — Az igazat megvallva, meg akartalak csókolni, de félek, mert a barátom féltékeny . — Nalinak keserű lett a szájíze. — Lefogytál, Nali - kezdte Piri. — Beteg voltam, de beszéljünk Rólad. Hogy vagy ? — Állapotos — felelte Piri távirati stílusban. — Megőrültél ? — — Egyáltalában nem. — — Úgy látszik, nem mindenki olyan hülyén idealis­ta, hogy egész éjtszakát együtt tölt egy fiatal, szép leány­nyal, meg sem érinti, nem hogy állapotossá tegye. — — Szereted ? — kérdezte Nali, mert tudta, hogy Pirinek most szüksége van rá. — Talán — felelte Piri. — Hát akkor miért ? — — Sok műiden emlékeztetett Rád. Ha megcsókol, behúnyom a szemem s úgy érzem, Te csókolsz. És most mondd meg, Nali, ha bizonyos lennél abban, hogy ami­óta Te Tel Avivban megcsókoltál, senki nem közeledett hozzám, érdeklődnél utánam ? — — Igen. -— Nali, adj egy cigarettát... Vedd tudomásul, nem vagyok állapotos, senkivel sem volt dolgom, mert csak tanulok és néha-néha Rád gondoltam. Ha úgy érzed ,hogy mégis igaz, amit mondok, feljönnél hozzám ? — — Igen, de Piri, én semmit sem tudok nyújtani Ne­ked... — — Éppen azért... — Piri Nali kérésére eloltotta vülanyt. — Nalikám, most próbálj mindent elfelejteni és csak csókolj. Megígérem, hogy holnap, holnapután, vagy a következő évben már nem is fogsz emlékezni erre az éjtszakára... — Ez a lány különb volt Nali életében, mint a többi. Nem színészkedett és talán valóban szerelmes belé, kü­lönben miért ment volna vele, a Pesten keveset keresett dolgozóval, ágyba. Nali elmerengett a csodálatos estén és amíg Piri a konyhába ment kávét főzni, ismét emlékeihez fordult. — Mi van velem ? — kérdezte önmagától. - Lili szép volt, művelt, szűz. Flóra ártatlan, önzetlen, Magda komoly asszony, hajlandó elhagyni Karit és most Piri, aki művelt, bolondul utánam és mégis arra gondolok, hogy még mindig nem találtam meg, akit keresek. Én 26 éves vagyok már és gyerekeket akarok. -— Itt van a kávé -mondta Piri, majd az égre nézve, így folytatta: — Milyen szép kék az ég ! — Látod, Piri, ez a baj az emberekkel — válaszolta Nali. - Hosszú időt vesz igénybe, amíg rájönnek, hogy az ég kék, pedig az ég mindig kék. -Elbúcsúztak: - Nalikám, utazzál jól! -x (Folytatása köveiket*/

Next

/
Thumbnails
Contents