Newyorki Figyelő, 1983 (8. évfolyam, 1-18. szám)
1983-10-18 / 15. szám
NEWYORKI FIGYELŐ 1983 október 18. SZÓMBA TI SA N POR svájci levele A nemzetgyalázó 6________________________________________________ történet Brüsszelben indult. Jós van Scltoor, a híres kameraman, aki számos filmem képeit alkotta, úgy találta, hogy az esőkabát, amelybe bújtan a londoni Hyde parkban gondolok forgatni, nem elég foiogénikus. magyarán: mutatós. Márpedig ő mindig ügyel arra, hogy a televízió képernyőjén jól fessek. Elvem, hogy az ember minden országban azt vásárolja, amit a helybeliek a legjobban csinálnak. Nyári ruhát Olaszországban, vagy Kaliforniában, ahol tudják, hogy mit kell a melegben hordani, hócsizmát Münchenben, ahol kemény a tél, esőkabátot pedig Angliában, ahol az emberek nemigen panaszkodnak a szárazságra. Különben is az esőkabátot egy Thomas Burberry nevű. széps/akállú angol úriember találta ki. Eredetileg gabardin-nak nevezte el, míg őfelsége Edwárd király egyszer azt találta mondani: "Kérem a Burberry met..." így nőtt össze a fogalom ezzel a névvel, mint ahogy a jégszekrényt is *h'ridzsider"-nck mondják világszerte és egy bizonyos sötét limonádéiétól "kók"-nak. Való tény az, hogy a vízálló kabátok között ma is, 125 esztendő után, a feltaláló névé} viselő ruhadarabok a leghíresebbek, legkedveltebbek. A patinás cég a Haymarkelen van, nem messze a Piccadilly Circustól, tehát a város szívében. Oda igyekeztem, rögtön megérkezésem után és az első percben felfedeztem azt a kabátot, amelyet másnap, a szabad téri forgatásnál hordani szándékoztam. Meglátni és megszeretni pillanat müve volt. nem volt nehéz a választás. A kabát a kirakat egyik sarkában húzódott meg, fehér volt, mint a frissen vasalt selyeming. Semmi hasonlót nem láttam addig. S mivel a hiúság bennünk van, akár szemünkben a szín, az engem fogadó, igen méltóságos eladót megkértem, adná ide a fehér kabátot, azt akarom megvenni. — Sajnálom, mondta, a: a modell elfogyott, de sok másszinű kabáttal szolgáiba Iuhk. uram... Az ajánlatot udvariasan bár, de határozottan elhárítottam. Erösködleni; hogy a fehér kabáthoz ragaszkodom, feltétlen szükségem van rá a másnapi filmezésnél. Az eladó újfent sajnálkozott: ha csak egy órával előbb jöttem volna, az enyém lehetett volna az utolsó darab. Persze nem jöhettem, mert akkor még a repülőtéren várakoztam arra, hogy a "Bevándorlási liszt" útlevelembe nyomja az egyhónapos tartózkodásra való jogosítást. Mivelhogy nem tudtu.nk zöldágra vergődni, az eladó odahívta az igazgatói, akinél. nosszu vita után elértem, hog eladja nekem a kirakathat kiállított mintapéldányt. Boldogan hagytam el a patinás céget, mint aki fontos csatát nyert Meg kell még jegyeznem, hogy másnap olyan melegen sütött a késő augusztusi nap, hogy a fehér esőkabát Jellépésére a legjobb akarattal sem kerülhetett sor. * 73 filmezés befejezése után * Cicnfbe repültem, ahol a Nemzetközi Pen Club választmányi ülésén az egyik belga kiküldött voltam. A szálloda halijában tucatnyi delegált, csoportba verődve beszélgetett, a megérkezés utáni első közös ebédre készültek. Csatlakoztam hozzájuk. A város egyik legjobb éttermébe mentünk a genfi tó partján, ahol, a két háború között, a Népszövetség idején, ma már a történelembe bevonult, szoborba merevedett államférfiak étkeztek, ahol a sorsdöntő kérdéseket tárgyalták meg, finom ételek és választott borok fogyasztása közben. Erről tanúskodtak, a karikatúrák, amelyeket két világhírű magyar rajzoló készített: Kelen és Dezső, s amelyek túlélték a Soeiété des Kations intézményét. Az idő esőrehajló volt, Londonban vásárolt Burberrymet karon vittem az étterembe. Be léptem kor csodálkozva állapítottam meg, hogy az előkelő századelejei stílusban berendezett étteremben nincsen ruhatár. A pincér, akinek gondjaira bíztam, fogasra akasztotta, amely bútordarab a bejárat közelében volt. Őszintén megvallom, hogy rossz előérzetek gyötörlek, nem szívesen váltam mega gyönyörű, fehér puplin kabáttól, de nem tehettem másként: mindenki így len. Nem kelthettem leitűnést akadékoskodással, különben sem volt választásom: vagy belenyugszom abba, hogy féltett ruhadarabomat rábízom sorsára, vagy felveszem és eltávozom, — az utóbbi, már az első órában lehetetlenné tett volna kartársaim, a világ minden részéből idezarándokolt írók, festők, kiadók előtt. Ünnepélyesen terített,- virágokkal díszített asztal várt ránk. A helybeli Pen Club főtitkára mindent előre elrendezett: a menüt is, amely a nagyszerű étterem egyik specialitásából: fokhagymásfehérboros mártásban készült, frissen fogott pisztrángokból állott. Óriási tálakon rengeteg hal került az asztalra, mindenki annyit vehetett, amennyi jól esett. Ehhez pedig félszáraz rajnamenti fehérbort töltöttek a stílusosan diszkrét, hangtalan pincérek. A hangulat remek volt, mindenféle nyelven beszéltek, viccelődtek a különböző nemzetiségű nők és férfiak. Ebédem nem volt teljesen zavartalan, mert beszélgetés közben is állandóan hátrafordultam. Nem tudtam megszabadulni a gondolattól, hogy kabátomat valaki, akarattal vagy akarat nélkül, elviheti. Egy pillantás elegendő volt, hogy momentán megnyugtasson: az enyém volt az egyetlen fehér esőkabát a sok zöld, kék, szürke, barna közölt. Amíg látom a fehér csíkot a ruharengetegben, nincsen semmi baj. Eszembe jutott Berg. a híres bécsi komikus, aki ezt a lelkiállapotot halhatatlan kupiéban megénekelte. Ist er hier. Ist er «if, Ja. da hängt er autfdem Fleck: Ist er weg. Ist er hier. Ja. da hängt er hinter mir... A története úgy végződik, hogy a dalszerzőnek ki kell mennie valahova, s mire visszatér; "ist der Uherz ifar weg", eltűnt a felöltője. Nekem nem kellett elhagynom helyemet. Az egyik hátralordulásomkor a torkomon akadt a pisztráng: nem láttam kabátomat. Ah, bizonyára ráhelyezlek egy másik gabardint, nyugtattam magamat. De nem volt maradásom í gy perc múlva lelkeltem és mint aki valamit keresni indult felöltője zsebében, a fogashoz mentem. Hiába túrtam fel az egész ruha hegyet: a; én kedves kabátomnak nyoma veszett A logas melletti működésem és bizonyára rosszul titkolt izgalmi állapotom feltűnhetett az egyik leiszolgálónak, aki megkérdezte, hogy "a Monsieur segítségére lehelne-e '.'" — Eltűnt a Burberrym... mondtam el három szóban a rettenetes lényeget. A pincér pillanatnyi gondolkozás nélkül rávágla: — Uram, az teljesen ki van zárva... — Remélem, mondtam, dt akkor kerítse elő, kérem... A pincér egyenként levette a ruhadarabokat és a fogai melletti székekre helyezte őket Amikor a művelet végére ért é> megállapította, hogy semmelyik darab sem az enyém, i legnagyobb lelkinyugalomma állapította meg: Az úr úgy látszik téved nem hozott magával kabátot... Én teljesen hizto; vagyok dolgomban, állítottan eléggé izgatottan. Kérem szeretnék a főnökével beszélni.. — Ahogy a Monsieurnel tetszik. Megkérdezem, hog; ráér-e? Miközben átmentünk t hosszú termen, megállapí toltam, hogy kollegáim lálszólaj észre sem vették eltávozásomat jókedvűen ettek-ittak és az egyil pincér, ugyancsak hatalma tálon pisztrángutánpótlás szállított a kongresszustól asztalára. Hátul, a pénztárnál örökkévalóságnak tűnő percekig kelleti várakoznom, míg végül, sötét ruhában, hófehér ingben, megjelent az ötvenkörüli. jólfésüll étteremtulajdonos. Halk hangon megkérdezte, hogy miben lehel szolgálatomra, minthogyha a pincér nem számolt volna be neki a számomra oly kínos eseményről. Amikor megismételtem panaszomat, a patron teljesen nyugodt hangon, halkan a ^vetkezőket válaszolta: Úgy tűnik, Monsieur, hogy a pincérnek van igaza: Ön otthon, illetve szállodájában felejtette kabátját. Hu kívánja, oda tele/ónál tulok, valakit lelkűidének az Ön szobájába, hogy megnézze, olt van-e a nevezett holmi. Addig is Monsieur, üljön vissza az asztalhoz és nyugodtan folytassa ebédjét .. Kérem fölösleges telefonálni. Én biztos vagyok dolgomban. A kabátot behoztam ide és a pincér felakasztotta a fogasra. Uram. ha ez így volna, akkor a Burberry ott volna, ahova tették. — De nincs ott! Valaki elvitte! , Csak ezt ne mondtam volna! A tulajdonos kihúzta magát és a magasból, dőlyffe! visszavágta: — Monsieur, kérem tudomásul venni, hogy ebbe az étterembe nem járnak olyan egyének, akik kabátot lopnak! Megtapogatta arany Kézelőgombjait és hozzátette: — Ha úgy tetszik, forduljon a rendőrséghez. Olt is megmondják majd önnek, hogy hetvennégy esztendő óla. amióta nagyatvám ezt az éttermei megnyitotta, soha hasonló panasz nem esett... Mindezt úgy mondotta, mintha nem csak ellene, hanem az egész, svájci nép, a Helvét Köztársaság ellen támadtam volna. Mintha nemzetéi gyaláztam volna. Én, a messziről érkezett, az étranger, a betolakodott, akinek frankjait Iwjlandók ugyan elfogadni, de akt nem vonhatja kétségbe a bennszülöttek példás becsületességét. Még néhány pillanatig ottmaradt, aztán megbiccentette fejét és eltávozott. Mint aki alaposan megadta nekem Legyek boldog, hogy „cm utasított ki mindörökre' nemzetközi hírnevű intéznie1 nyéből, ahol valaha BnanJ f» Streseman. Uoyd George és gr,,/ Sforza étkeztek... * Tanácstalan voltam, vissza• mentem az asztalhoz. ||« már a csodás Burberry, amelyért a londoni Hay markelen közelharcot kellett folytatnom, eltűnt, legalább az ebédemet egyem végig! Azzal sent vigasztalhattam magam, hogy legközelebb angliai utamon más példányt veszek, mert az eladó elmondotta, hogy a modellt nem gyártják többé. Nem kell a kiöntött tejbe belesírni, van abban víz elég, mondták szülővárosomban, de, meg kell vallanom, hangulatom igen lekonyult. Már 4 fokhagymás pisztráng sem ízlett olyan jól és mintha a bor minősége is megváltozott volna Már a kávén és cognacon is túl voltunk, amikor egyszerre kinyílt az étterem ajtaja és megjelent egy rendkívül jóképű, negyvenéves férfi. Arca vérvörös volt az izgalomtól. Karján az én fehér Burberrym. Átsietett a termen és a pénztárnál izgatottan magyarázott valamit. Ekkorra már ott teremtem én is. — je suis hontcux. mór, eher Monsieur... —hebegte. - Szégyenlem magamat, uram, a történtekért... Itt ebédeltem üzlettársakkal az imént. Sofőröm, aki egy másik asztalnál étkezett, a távozáskor azt hitte, hogy az én fehér Burberrym lóg a fogason, leemelte és elvitte. Amikor a bankhoz érkeztünk, vettem, véletlenül, észre, hogy két fehér kabát is van a kocsiban... Kőiben előkerült a főnök is. Semmilyen reakció nem volt az arcán. Amikor a bankár befejezte mondókáját, elégtétellel, diadalmasan megleckéztetett: — Ugy-e mondtam Önnek, jó uram. hogy ebbe az étterembe nem járnak olyan egyének, akik kabátot lopnak A végén olyan volt a helyzet, hogy nekem kellett restelkednem, amiért jelezni mertem kabátom eltűnését. * B fehér Burberry — azóta valahányszor vendéglőbe, kávéházba megyek, mellettftn pihen a szomszéd széken... TERJESSZE LAPUNKAT! »V MAGYAR SZŐLÉSZ ÉS NŐGYÓGYÁSZ DR. MIKLÓS TÓTH Cornell-diplomás — New York Hospital Cornell Medical Center szakorvosa RENDELŐ: 104 Em( 744 Stawt, N«w Ywfc, N.Y. 10021 (cr. Park A ve) TAfhiwi (212) 249*8500 * TAP-TEST, GENERAL CANCEi-SCREENING * MEDDŐSÉG! PROBLÉMÁK * BELGYÓGYÁSZA TI SZÖVŐDMÉNYES TERHESSÉGEK * ULTRAHANG-VIZSGÁLAT
