Newyorki Figyelő, 1983 (8. évfolyam, 1-18. szám)

1983-07-26 / 11. szám

1983 július 26.

NEWYORKI FIGYELŐ

11

JACK HAHN:

A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ- Az én nevem Zeév Wohl, — mondta tökéletes németséggel, hogy a barátja is érthesse. —Amikor Erecbe jöttem, én is morogtam, — fűzte méghozzá mosolyogva. — Tanító vagyok a helyi iskolában és szabadidőmban néha-néha kisegítek itt, a konyhában. —- Az étel nagyon jó, - mondta Gyuri.- Még jobb volt, amikor még halat is főzhettek. —- Most miért nem főznek ? A hal nagyon jó és egészséges, - jegyezte meg Nali.- Ezt mindenki tudja. Mégis abbahagyták a hal főzését, de nem azért, mert a hal drága, hanem mert a lengyel chavérok édesen szeretik, a magyar, román és szlovák chavérok pedig paprikásán. —- A barátja is tanító ? — kérdezte Nali.- Zwi ? Nem. ő zenész, jobban mondva, lusta zenész. —

Zwi Posner egyszerűen öltözött, de jólápolt, szinte elegáns külsejű, sápadt arcú férfi volt. Nali arra gondolt, hogy a Zeév szerint kilenc nyelven beszélő Zwi tizedik nyelve a nagy, fekete szeme, amely sokat árult el lelki világából. Nah sohasem találkozott még vele, mégis az volt az érzése, hogy ismeri.- Zenész ? - kérdezte Gyuri, kissé felvillanyozva. -Én hegedülök, egy barátom zongorázik és harmonikázik. Gondolja, tudnánk esetleg a zenével pénzt keresni ? - kérdezte Gyuri.- Én nem tudom, hogy milyen jól játszanak, de abban bizonyos vagyok, hogy egy éven belül, ha rosszul is játszanak, sok munkaalkalmuk lesz, mert az angol, ausztráliai, new-zealandi katonák özönlenek az országba és minden zenészre szükség lesz. —- Maga is játszik valamilyen hangszeren ? — kérdezte Zwi Nalitól.- Nem — felelte Nali és akaratlanul Schwartz Zolira és a Hungária kávéházra, valamint a dobolás tanulására kellett gondolnia...

*

Nali bekopogtatott Kálmánék ajtaján.- Jó estét, — köszönt az ajtót nyitó Kálmánná,már azt hittük, visszavándorolt Európába. Miért nem jött? -- Előre is köszönöm az olvasnivalót. —- Kérem, kaphat újabbakat. —

Nali a kis konyhában ült le. Kálmánná kávét hozott.- Karinak éjjeli beosztása van. Sajnálni fogja, hogy nem volt itthon. Nagyon megszerette magát Azt mondja, más, mint a többi fiúk. Az én véleményem is ez. Bizonyos, hogy maga pesti ? —- Pesten születtem és éltem, amíg ki nem vándoroltam. -- Másképpen viselkedik, beszél, mint a többiek. A legtöbb magyar fiú sok tejjel és 3-4 cukorral issza a kávét. Maga kevés tejjel és egy cukorral. —

Nali mosolyogva hallgatta Kálmánné magyarázatát.- Boldog volt Pesten ? - kérdezte hirtelen Kálmánné.- Nem - felelte Nali azonnal. Egy pillanatra meghökkent, mert először mondta ki, amire oly sokszor gondolt.- Miért nem ? — kérdezte érdeklődéssel hangjában Kálmánné.- Nem voltam boldog. Jobban mondva: ritkán voltam az. -Nali megitta a kávét és órájára nézett. Felállt.- Köszönöm a látogatást — mondta Kálmánné. Még hozok valami olvasni valót. -Kálmánné a faliórára nézett: - Már 11 óra van. Kari fél óra múlva itthon lesz. Maradjon még — fűzte hozzá halkan. Nali észrevette, hogy elpirult. - Kari örülni fog, ha itt találja. —- Magának korán kell kelnie. —- Ez nem számít, mert nagyon sokszor alig alszom. —- Fiatal asszony és nem tud aludni ? -— Nem, mert Kari rengeteg cigarettát szív el és természetesen köhög. —

— Kari nem szereti magát ? —

— Nagyon ! — felelte Kálmánné hevesen. —

— Köszöntse Kari nevemben és ha megengedi, jövök újra, ha Kari itthon lesz. Egyszer pedig jövök, amikor Kari nem lesz itthon és akkor szeretnék valamit kérdezni. —

HATVANÖTÖDIK FEJEZET

Ha az egér kimerészkedik biztos lyukából, bár tudja, hogy a macska a közelben ólálkodik, akkor az egér be van rúgva és azt hiszi, hogy a macska is ivott.

Végre levél jött Lilitől, tele szórakozási problémákkal. Idegen fiúkról írt, akik érte jöttek és nem volt módja befejezni a két napja megkezdett levelet. Nalit belső .nyugodt érzés szállta meg. Lili fiatal, szereti az életet, ez igy van jól.Nemsokára jön levél, amiben megmagyarázza majd, hogy nincs értelme várni, mert minden lánynak férjhez kell menni. Nali, kezében a válaszlevéllel, postára menet, megállt a fűszerüzlet előtt és vett egy tábla csokoládét, aminek ára az expressz és közönséges levél közötti különbözetet tette ki. A válasz feladásával nem kell sietnie.

Kálmánnéval találkozott útközben. Az rápillantott a Nali kezében levő levélre:

— Menyasszonyának írt ? —

— Nincs menyasszonyom. —

— Sugár Feri azt mondta, hogy van. —

— Pletykás vénasszony, — mondta Nali Ferire, mosolyogva.

Feladta a levelet és megvárta, míg Kálmánné is végez.

— Hova megy ? —kérdezte Kálmánné.

— Ahova Maga. —

— Ez volt megismerkedésünk óta az első kedves mondata felém. Egyébként, hadd kérdezzek valamit: Ha Maga rám gondol, hogyan teszi ezt, mint Magdára, vagy Kálmánnéra ? —

— Mint Kálmánnéra, — volt Nali válasza. — Maga olyan precíz mindenben, háziasszonyos, ügyes, gyors, a név túl könnyű, túl felelőtlen, nem illik Magához. —

— Most már megbánta, hogy az előbb kedves volt.

— Én soha semmit sem bánok meg. —

— Ezt nem akarom elhinni. —

— Pedig ez igaz. Még szemrehányást sem teszek magamnak. —

— Milyen boldog lennék, ha én is tudnám ezt csinálni. —

— Látja, hogy igazam volt az előbb: Maga precíz, pontos. —

Mi van ebben rossz ? — szakította félbe Kálmánné/

— Semmi, de ha egyszer mégis tesz valami kis butaságot, ne próbálja kutatni, miért tette. -Hallgatagon mentek tovább, amit csak néha-néha szakított meg Kálmánné egy-egy Salom-köszönése, elhaladó ismerősei felé. Nali könnyűnek érezte magát a Lilinek küldött válasza miatt s megpróbálta elhitetni magával, hogy nincs keserűség a szívében.

— Nali, Magának mindenre van éles és okos válasza, — mondta Kálmánné.

— Ez túlzás, de tudom, hogy az életben minden egyszerű — a betegségen kívül. -— Nem akar bejönni férjem szüleihez ? Szép házuk van, - mondta Kálmánné hirtelen felcsillanó szemekkel.

— Szívesen, — mondta Nali.

— Az öreg Kálmánék jól beszéltek magyarul. Kari öt éves volt, amikor Berlinbe költöztek. A polcokon Goethe, Kant, Gerhard Hauptmann, Thomas Mann művei hevertek. Az öreg Kálmán mérnökember volt.

— Szereti Palesztinát ? — kérdezte Nalitól.

— Most még mindenért hálás vagyok, - felelte Nali — de valószínűleg rövidesen morogni kezdek. Maguk nem elfogultak, de a polcokon a német kultúrát látom. Számos német zsidóval találkoztam itt, akik a világért sem szólnának hozzám németül, pedig tudják, hogy nem tudok héberül. -— Hülyeség, — válaszolta Kálmánné röviden.

30 év körüli koravén nő lépett a szobába.

— Sógornőm, Baja, — mutatta be Magda Nalinak. A nő zengzetes alt hanga Nali szíve mélyéig ért. Csak beszélni akarta hallani Balját, aki elmondta, hogy orvosnő, kibucban dolgozik. Hangjával elárulta, hogy imádja hivatását.

Magda felállt:

— Mennem kell. Kari mindjárt otthon lesz. Ma nem dolgozik, Petach Tikvára ment, ahol állást ajánlottak neki. -— Kari egész életében azt a munkát foga végezni, amelyet ma végez, — jegyezte meg cinikusan Batja.

Magda szeme szikrázni kezdett:

— És ennek ki az oka ? — Kérdezte.

Az öregek csillapították őket:

— Csak nem fogtok megint veszekedni, méghozzá, idegen látogató előtt. —

Elbúcsúztak.

— Batja gyűlöl engem, — mondta Kálmánné csendesen.

— Sógornők gyakran vitatkoznak, - mondta Nali nyugtatólag.

— Batja szerint én vagyok az oka, hogy Karinak nincs mérnöki állása és nem akarja látni, hogy Kari nem kíván más lenni, mint ami. Elképzelheti: ennyi év után nem tud héberül beszélni. —

Nali nem válaszolt. Kálmánné folytatta életének bonyolult történetét:

— Balja gyűlöl, mert azt hiszi, hogy az öregek halálára várok és akkor megkaphatjuk a házat. —

Nalinak feltűnt, hogy Kálmánné arca megváltozott a ház említésekor.

Nali el akarta terelni Kálmánné figyelmét az előző vitáról és Sugár Feriről kezdett beszélni.

— Mikor látta Sugár Ferit ? - kérdezte.

Kálmánné nem válaszolt. Ebben a pillanatban Sugár Feri jött velük szemben. Elmondta, hogy másnap általános sztrájk lesz, mert 43 zsidót az angolok elítéltek. A transjordániai hídnál titokban meg nem engedett fegyvergyakorlatokat végeztek. Az egyik életfogy titánt, a többi 5-10 évi fegyházat kapott.

Feri a sarki üzletbe ment kenyeret venni.

Kálmánné utána szólt:

— Nali, van egy kérésem: gondoljon rám, mint Magdára és nem mint Kálmánnéra. -— Örömmel, - felelte Nali.

Hazaérve, Gyuri azzal fogadta Nalit, hogy Chajim kereste. Nali lement a lépcsőn: Chajim öccsét, Josefot mutatta be neki. Zipora már hozta is a három gőzölgő teát. Josef láthatólag nagyon tisztelte testvérbátyját. Politizálni kezdtek. Josef a harcos izraeli típusa volt, aki szidta az angol politika hamisságát, a Balfour deklaráció diplomáciai elferdítését, a Fehér Könyv félrevezető taktikáját és így tovább. Chajim így érvelt:

— Josef, te sokkal fiatalabb vagy, mint én. Néha úgy érzem, nem a bátyád, hanem az apád vagyok. Ha az apa abbahagyja a veszekedést a fiával, akkor arra gondol, nincs értelme a fiút elidegeníteni. —

— Ez okos filozófia, — felelte Josef, — s kérlek, veszekedjél tovább, én csak azt próbálom megmutatni, hogy a Mapaj is követ el hibát. —

— Akkor minden rendben van, Josef, — válaszolta Chajim. — A bölcs ember azt mondja: Tévedtem, bocsánatot kérek. A buta azt mondja: Minden rendben van, de kezdjük el elölről. —

(Folytatása következik)