Newyorki Figyelő, 1983 (8. évfolyam, 1-18. szám)

1983-07-26 / 11. szám

1983 július 26. NEWYORKI FIGYELŐ 11 JACK HAHN: A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ- Az én nevem Zeév Wohl, — mondta tökéletes németséggel, hogy a barátja is érthesse. —Amikor Erecbe jöttem, én is morogtam, — fűzte méghozzá mosolyogva. — Tanító vagyok a helyi iskolában és szabadidőmban néha-néha kisegítek itt, a konyhában. —- Az étel nagyon jó, - mondta Gyuri.- Még jobb volt, amikor még halat is főzhettek. —- Most miért nem főznek ? A hal nagyon jó és egészséges, - jegyezte meg Nali.- Ezt mindenki tudja. Mégis abbahagyták a hal fő­zését, de nem azért, mert a hal drága, hanem mert a len­gyel chavérok édesen szeretik, a magyar, román és szlo­vák chavérok pedig paprikásán. —- A barátja is tanító ? — kérdezte Nali.- Zwi ? Nem. ő zenész, jobban mondva, lusta zenész. — Zwi Posner egyszerűen öltözött, de jólápolt, szinte elegáns külsejű, sápadt arcú férfi volt. Nali arra gondolt, hogy a Zeév szerint kilenc nyelven beszélő Zwi tizedik nyelve a nagy, fekete szeme, amely sokat árult el lelki világából. Nah sohasem találkozott még vele, mégis az volt az érzése, hogy ismeri.- Zenész ? - kérdezte Gyuri, kissé felvillanyozva. -Én hegedülök, egy barátom zongorázik és harmoni­­kázik. Gondolja, tudnánk esetleg a zenével pénzt keres­ni ? - kérdezte Gyuri.- Én nem tudom, hogy milyen jól játszanak, de abban bizonyos vagyok, hogy egy éven belül, ha rosszul is játszanak, sok munkaalkalmuk lesz, mert az angol, ausztráliai, new-zealandi katonák özönlenek az országba és minden zenészre szükség lesz. —- Maga is játszik valamilyen hangszeren ? — kér­dezte Zwi Nalitól.- Nem — felelte Nali és akaratlanul Schwartz Zo­lira és a Hungária kávéházra, valamint a dobolás tanulá­sára kellett gondolnia... * Nali bekopogtatott Kálmánék ajtaján.- Jó estét, — köszönt az ajtót nyitó Kálmánná,­­már azt hittük, visszavándorolt Európába. Miért nem jött? -- Előre is köszönöm az olvasnivalót. —- Kérem, kaphat újabbakat. — Nali a kis konyhában ült le. Kálmánná kávét ho­zott.- Karinak éjjeli beosztása van. Sajnálni fogja, hogy nem volt itthon. Nagyon megszerette magát Azt mondja, más, mint a többi fiúk. Az én véleményem is ez. Bizo­nyos, hogy maga pesti ? —- Pesten születtem és éltem, amíg ki nem vándo­roltam. -- Másképpen viselkedik, beszél, mint a többiek. A legtöbb magyar fiú sok tejjel és 3-4 cukorral issza a ká­vét. Maga kevés tejjel és egy cukorral. — Nali mosolyogva hallgatta Kálmánné magyarázatát.- Boldog volt Pesten ? - kérdezte hirtelen Kál­mánné.- Nem - felelte Nali azonnal. Egy pillanatra meg­hökkent, mert először mondta ki, amire oly sokszor gon­dolt.- Miért nem ? — kérdezte érdeklődéssel hangjá­ban Kálmánné.- Nem voltam boldog. Jobban mondva: ritkán voltam az. -Nali megitta a kávét és órájára nézett. Felállt.- Köszönöm a látogatást — mondta Kálmánné. Még hozok valami olvasni valót. -Kálmánné a faliórára nézett: - Már 11 óra van. Kari fél óra múlva itthon lesz. Maradjon még — fűzte hozzá halkan. Nali észrevette, hogy elpirult. - Kari örül­ni fog, ha itt találja. —- Magának korán kell kelnie. —- Ez nem számít, mert nagyon sokszor alig al­szom. —- Fiatal asszony és nem tud aludni ? -— Nem, mert Kari rengeteg cigarettát szív el és természetesen köhög. — — Kari nem szereti magát ? — — Nagyon ! — felelte Kálmánné hevesen. — — Köszöntse Kari nevemben és ha megengedi, jövök újra, ha Kari itthon lesz. Egyszer pedig jövök, amikor Kari nem lesz itthon és akkor szeretnék valamit kérdezni. — HATVANÖTÖDIK FEJEZET Ha az egér kimerészkedik biztos lyukából, bár tudja, hogy a macska a közelben ólál­kodik, akkor az egér be van rúgva és azt hiszi, hogy a macska is ivott. Végre levél jött Lilitől, tele szórakozási problémák­kal. Idegen fiúkról írt, akik érte jöttek és nem volt módja befejezni a két napja megkezdett levelet. Nalit belső .nyu­godt érzés szállta meg. Lili fiatal, szereti az életet, ez igy van jól.Nemsokára jön levél, amiben megmagyarázza majd, hogy nincs értelme várni, mert minden lánynak férjhez kell menni. Nali, kezében a válaszlevéllel, postára menet, megállt a fűszerüzlet előtt és vett egy tábla cso­koládét, aminek ára az expressz és közönséges levél kö­zötti különbözetet tette ki. A válasz feladásával nem kell sietnie. Kálmánnéval találkozott útközben. Az rápillantott a Nali kezében levő levélre: — Menyasszonyának írt ? — — Nincs menyasszonyom. — — Sugár Feri azt mondta, hogy van. — — Pletykás vénasszony, — mondta Nali Ferire, mo­solyogva. Feladta a levelet és megvárta, míg Kálmánné is vé­gez. — Hova megy ? —kérdezte Kálmánné. — Ahova Maga. — — Ez volt megismerkedésünk óta az első kedves mondata felém. Egyébként, hadd kérdezzek valamit: Ha Maga rám gondol, hogyan teszi ezt, mint Magdára, vagy Kálmánnéra ? — — Mint Kálmánnéra, — volt Nali válasza. — Maga olyan precíz mindenben, háziasszonyos, ügyes, gyors, a név túl könnyű, túl felelőtlen, nem illik Magához. — — Most már megbánta, hogy az előbb kedves volt. — Én soha semmit sem bánok meg. — — Ezt nem akarom elhinni. — — Pedig ez igaz. Még szemrehányást sem teszek magamnak. — — Milyen boldog lennék, ha én is tudnám ezt csi­nálni. — — Látja, hogy igazam volt az előbb: Maga precíz, pontos. — Mi van ebben rossz ? — szakította félbe Kálmán­né/ — Semmi, de ha egyszer mégis tesz valami kis bu­taságot, ne próbálja kutatni, miért tette. -Hallgatagon mentek tovább, amit csak néha-néha szakított meg Kálmánné egy-egy Salom-köszönése, elha­ladó ismerősei felé. Nali könnyűnek érezte magát a Lilinek küldött válasza miatt s megpróbálta elhitetni magával, hogy nincs keserűség a szívében. — Nali, Magának mindenre van éles és okos válasza, — mondta Kálmánné. — Ez túlzás, de tudom, hogy az életben minden egyszerű — a betegségen kívül. -— Nem akar bejönni férjem szüleihez ? Szép há­zuk van, - mondta Kálmánné hirtelen felcsillanó sze­mekkel. — Szívesen, — mondta Nali. — Az öreg Kálmánék jól beszéltek magyarul. Kari öt éves volt, amikor Berlinbe költöztek. A polcokon Goethe, Kant, Gerhard Hauptmann, Thomas Mann mű­vei hevertek. Az öreg Kálmán mérnökember volt. — Szereti Palesztinát ? — kérdezte Nalitól. — Most még mindenért hálás vagyok, - felelte Nali — de valószínűleg rövidesen morogni kezdek. Maguk nem elfogultak, de a polcokon a német kultúrát látom. Szá­mos német zsidóval találkoztam itt, akik a világért sem szólnának hozzám németül, pedig tudják, hogy nem tu­dok héberül. -— Hülyeség, — válaszolta Kálmánné röviden. 30 év körüli koravén nő lépett a szobába. — Sógornőm, Baja, — mutatta be Magda Nalinak. A nő zengzetes alt hanga Nali szíve mélyéig ért. Csak beszélni akarta hallani Balját, aki elmondta, hogy orvos­nő, kibucban dolgozik. Hangjával elárulta, hogy imádja hivatását. Magda felállt: — Mennem kell. Kari mindjárt otthon lesz. Ma nem dolgozik, Petach Tikvára ment, ahol állást ajánlottak neki. -— Kari egész életében azt a munkát foga végezni, amelyet ma végez, — jegyezte meg cinikusan Batja. Magda szeme szikrázni kezdett: — És ennek ki az oka ? — Kérdezte. Az öregek csillapították őket: — Csak nem fogtok megint veszekedni, méghozzá, idegen látogató előtt. — Elbúcsúztak. — Batja gyűlöl engem, — mondta Kálmánné csen­desen. — Sógornők gyakran vitatkoznak, - mondta Nali nyugtatólag. — Batja szerint én vagyok az oka, hogy Karinak nincs mérnöki állása és nem akarja látni, hogy Kari nem kíván más lenni, mint ami. Elképzelheti: ennyi év után nem tud héberül beszélni. — Nali nem válaszolt. Kálmánné folytatta életének bonyolult történetét: — Balja gyűlöl, mert azt hiszi, hogy az öregek ha­lálára várok és akkor megkaphatjuk a házat. — Nalinak feltűnt, hogy Kálmánné arca megváltozott a ház említésekor. Nali el akarta terelni Kálmánné figyelmét az előző vitáról és Sugár Feriről kezdett beszélni. — Mikor látta Sugár Ferit ? - kérdezte. Kálmánné nem válaszolt. Ebben a pillanatban Su­gár Feri jött velük szemben. Elmondta, hogy másnap általános sztrájk lesz, mert 43 zsidót az angolok elítéltek. A transjordániai hídnál titokban meg nem engedett fegy­vergyakorlatokat végeztek. Az egyik életfogy titánt, a többi 5-10 évi fegyházat kapott. Feri a sarki üzletbe ment kenyeret venni. Kálmánné utána szólt: — Nali, van egy kérésem: gondoljon rám, mint Magdára és nem mint Kálmánnéra. -— Örömmel, - felelte Nali. Hazaérve, Gyuri azzal fogadta Nalit, hogy Chajim kereste. Nali lement a lépcsőn: Chajim öccsét, Josefot mutatta be neki. Zipora már hozta is a három gőzölgő teát. Josef láthatólag nagyon tisztelte testvérbátyját. Po­litizálni kezdtek. Josef a harcos izraeli típusa volt, aki szidta az angol politika hamisságát, a Balfour deklaráció diplomáciai elferdítését, a Fehér Könyv félrevezető takti­káját és így tovább. Chajim így érvelt: — Josef, te sokkal fiatalabb vagy, mint én. Néha úgy érzem, nem a bátyád, hanem az apád vagyok. Ha az apa abbahagyja a veszekedést a fiával, akkor arra gondol, nincs értelme a fiút elidegeníteni. — — Ez okos filozófia, — felelte Josef, — s kérlek, ve­szekedjél tovább, én csak azt próbálom megmutatni, hogy a Mapaj is követ el hibát. — — Akkor minden rendben van, Josef, — válaszolta Chajim. — A bölcs ember azt mondja: Tévedtem, bocsá­natot kérek. A buta azt mondja: Minden rendben van, de kezdjük el elölről. — (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents