Newyorki Figyelő, 1983 (8. évfolyam, 1-18. szám)
1983-02-04 / 2. szám
NEWYORKI FIGVELÓ 1 t ó VIII. évf. 2. szám - 1983 február 4. - Ára 60 cent Az amerikai magyar zsidóság hangja Tájékozta Vegyes érzelmekkel hallgattuk a felszólalások sorozatát a ma zsidóságát érintő sorskérdésekben, a zsidó világkongresszus igazgatósági ülésén. Az az érzésünk, hogy a zsidó közéletben állandósult egymás álláspontjának lekicsinylése, a semmire sem tekintő támadás a másik ellen és a teljes elfeledkezés az egyetemes zsidó közérdekről. A vita már nem is afelett folyik, hogy kinek van igaza, hanem jóval inkább afelett, szabad-e egymást támadni és hogy mi rossz van abban, ha támadjuk egymást, hiszen az izraeli közéletben is eszi egymást a kormány és az ellenzék. A szembenálló felek egyike sem látszik gondolni arra, hogy a sok szófecsérlés helyett itt a legfőbb ideje annak, hogy viták helyett közös alapot találjanak a zsidó közérdeknek eddiginél hathatósabb védelmére. A terméketlen vitatkozás során elsikkad a legfontosabb tényező: az igazság! Izrael Állama ma a világ diplomáciájának legfőbb célpontja, - legyen az barát vagy ellenség, mindenkinek van egy-két ,jó szava" Izrael támadására. Az amerikai zsidó vezetők nem azzal foglalkoznak, hogy az igazság felszínre hozatalával és felszínen tartásával bizonyítsák be a világnak, hogy a zsidó állam ellen folyó támadások hamisak, kétszínűek, álszenteskedők és legtöbbnyire az újraéledő antiszemitizmus kétségbevonhatatlan jelei, hanem még tápot is adnak a harcnak azzal, hogy a Begin-kormány töretlen vonalát támadják, amelyek semmi mást, mint Izrael biztonságát tartják szem előtt. Egyes izraeli lépésekben a,demokrácia sérelmét látják, amivel Amerika iránti állampolgári hűséget látszanak bizonyítani. Ezek a zsidó vezetők óhatatlanul is beleesnek abba a hibába, amelyet a második világháború alatti elődeik az európai zsidóság sorsával szemben elkövettek. Pedig a megoldás igen egyszerű. Két alapelvet kell mind az izraeli, mind pedig a diaszpóra zsidó vezetőinek magúiévá tenni: (1) ne merüljenek ki egymás elleni terméketlen vitákban, hanem fogjanak össze az i g a z s á g felszínre hozatalára és a világ naiv közvéleménye, valamint diplomáciai vezetőik felvilágosítására. (2) Az amerikai zsidó vezetők ne próbálják meg Izraelt az izraeliekkel szemben megvédeni. Ne védjék egyáltalán Izraelt, mert ez nem az ő feladatuk. Képviseljék egyedül és kizárólag Amerika érdekeit! Ne felejtsék el, hogy ma Amerika érdekei szerencsére Izrael minden eddiginél erőteljesebb támogatását kívánják meg. Az említett két alapelvnek figyelembevételével mindenekelőtt azt a sérelmet kell hangoztatni, hogy az amerikai sajtó és hírközlési szervek többségi megnyilatkozásai szöges ellentétben állnak mind az igazsággal, mind pedig az Egyesült Államok érdekeivel. Nem esik ezen írás keretébe, hogy ennek a káros jelenségnek okait kutassuk. Egyébként könnyű lenne - éppen az amerikai sajtó szellemében - gyanúsítgatni, az olajsejkek és a petrodollár befolyására hivatkozni, vagy vádaskodás nélkül egyszerűen tudatlansággal, jólértesültség hiányának tulajdonítani a sajtó megnyilatkozásait. Ez ellen csakis a naiv, hiányos ismeretekkel rendelkező közvéleménynek rendszeres, szervezett felvilágosítása mutatkozik hatásos fegyvernek. A Közelkelet tényeiről állandó vitát kellene rendezni. A lapokban szórványosan Izrael igazát felfedő cikkeket sokszorosítani és minden felelős politikai tényezőnek megküldeni kellene. A tényeket a Biztonsági Tanács hivatalos tudomására kell hozni, ami által bekerülnének a hivatalos jegyzőkönyvbe. —1 Az Egyesült Nemzetek közgyűlési szakának befejezése óta viszonylagos csend uralkodik a nemzetközi szervezet berkeiben. Említésre méltó, hogy Reagan elnök elutasította azt a kívánságot, hogy az Egyesült Államok csatlakozzék a tengerek nemzetközi jogáról szóló törvényjavaslathoz. Utóbbi ismertetése túlhaladná lapunk kereteit, ezért csupán azt említjük meg, hogy jogászi körökben dicsérik az Elnök álláspontját, viszont Elliot Richardson, Amerika előző nagykövete a tengeri jogi konferencián, Shultz külügyminisztert arra kérte, járjon közbe Reagan elnöknél, hogy változtassa meg álláspontját. A The Heritage Foundation, amely washingtoni székhellyel feladatául tűzte ki a diplomáciai események bírálatát demokratikus jogi szempontból, tanulmányszerű memorandumot intézett Shultzhoz, azzal a kéréssel, hogy ne támogassa Richardson kérését. Nem tartozik szorosan az Egyesült Nemzetek rovatába, de itt kell megemlíteni, hogy az Európai Parlament, amely az európai gazdasági közösség 10 tagállamának törvényhozási tanácsadó szerve és eddig Izrael legszilárdabb nemzetközi támogatójának bizonyult, a szocialista kormánnyal bíró államok csoportjának javaslatára Izrael-ellenes javaslatot tett magáévá, amely eddig nem fordult elő. Felhívta Izraelt és a PLO-t, hogy ismerjék el egymást és Izraelt pedig külön arra, hogy az elfoglalt területeken szüntessen be minden további települést. A Parlament úgy látja, hogy kedvező a légkör Reagan elnök békejavaslata számára, valamint nyilvánosságra hozta azon álláspontját, hogy a PLO résztvegyen a közelkeleti béketárgyalásokban. A közvélemény felvilágosítása a Közelkelet politikai tényeiről, történelmi hátteréről, népességi, gazdasági, stb. vonatkozásairól egycsapásra megszabadítaná az amerikai zsidóságot állítólagos gyötrő problémájától, hogyan viszonyuljon Izraelhez anélkül, hogy Amerika iránti állampolgársági hűsége ne legyen kétségbe vonható. Amerika zsidósága ugyanis abban a kényelmes helyzetben van, hogy Izrael minden eddiginél erőteljesebben való támogatásának követelésével a legjobban szolgálja az Egyesült Államok érdekeit a közelkeleti térségben. Izrael például csak Szíriával és a PLO-val egyidejűleg hajlandó Lebanonból kivonulni. Vájjon nem elsősorban Amerika érdeke az, hogy a szovjet fegyverekkel felszerelt Sziria legalább is egyidejűleg vonuljon ki az Egyesült Államok legmegbízhatóbb szövetségesével, Izraellel ? Miért csatlakozik Amerika az Izraelt a lebanoni mészárlás miatt elítélő nemzetközi koncerthez, ugyanakkor, amikor az egész világ - sápítozáson kívül - semmit sem csinált a nemzetközi terrorcselekmények, a PLO garázdálkodása és más, hasonló jelenség láttára ? Miért kíván a világ magasabb erkölcsi színvonalat a zsidó államtól, mint amelyen maga is áll ? Miért helyteleníti Amerika a nyugati partvidék zsidó településeit, amikor a szabad költözködés emberi alapjogától senkit sem lehet megfosztani ? Mennyiben akadályozzák ezek a települések, hogy a területek, békeszerződés esetén, jordán fennhatóság alá kerüljenek ? Nem lehetne esetleg megkérdezni a State Departmenttől, hogy ha történetesen egy mexicoi állampolgár jelentkeznék Washingtonban azzal az alázatos kéréssel, hogy mivel ősei New Mexicoban születtek, amely terület tudvalevőleg Amerika fennhatósága alá 1916-ban ennek egyoldalú intézkedésével került, ott szeretne letelepedni, vájjon megtagadná-e az amerikai külügyminisztérium ezt a méltányos kívánságot ? Ha Izrael semmi mást nem akar, mint az ország biztonságának biztosítását, - azt, hogy Amerika ellenségei ne lőhessék rommá Jeruzsálemet, Tel Avivot és a kibucokat, zsidó és arab munkások kenyérkeresetét biztosító munkahelyeit és ne tegyék Amerika legerősebb szövetségesét semmivé - akkor vájjon nem Amerika érdeke-e, hogy Izraellel szemben ne keressen a kákán csomót, hanem legalább olyan mértékben adja mega támogatást — saját érdekében — szövetségesének, mint a Szovjetunió teszi a blokkjához tartozó államoknak ? Az amerikai zsidóság elvakult és egyoldalú vezetői pedig lássák be végre, hogy a mai diplomáciai, válságos világhelyzetben nemcsak Amerikának van égető szüksége Izrael szövetségére, de az amerikai zsidóságnak is izraeli testvéreivel való felhőtlen együttműködésére. Az amerikai zsidóság nem vizsgázott jelesre a vészkorszak idején, amikor európai testvéreinek megmentéséről volt szó. A hiba elkövetése ma is fenyeget azáltal, hogy saját magatartásának bírálata helyett Izrael vonalvezetését kifogásolja. Farkas Ervin UNITED NATIONS EGYESÜLJ NEMZETEK Diplomáciai figyelő
